Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-26 / 97. szám

IASI, április 26. szerda 5. oldal Hét híradó és két dokumentumfilm Munkában a megyei filmhíradó “ Vigyázz. Kész, felvétel In­dul ... — Hányszor és hányszor hangzott már el ez a vezény­szó az elmúlt év elejétől, ami­kor megjelent a keSkenyfllmfi mozijaink vetítővásznán a me­gyei filmhíradó munkatársai­nak első, kísérlett híradója... Egy év alatt a lelkes filmesek hét híradót és két dokumen­tumfilmet készítettek. Kecskemétiek a televízióban Abrahám János operatőr, Ra- dó Gyula rendező és Schrem Rezső technikai vezető nagyon sok élményt őriz most to az el­múlt évről A korszerűtlen technikai berendezés mellett gyakran utazási nehézségekkel kellett megküzdeniök. Ha 12-én hajnalt)«« telefonáltak a televíziótól: anyagot kértek. A filmesek nyakukba vették a várost, Ellátogattak a Kecske­méti Konzervgyár rflpgyűlésé- re, a Petőfi Termeäösa&vetfce- zett>e és az Óvónőképzőbe, s ennek köszönhető, hogy a kecs­kemétiek véleményét este már az egész országban hallhatták és láthatták a televízióban. Nem ez volt az első szerep­lésük a televízió képernyőjén, hiszen a TV róluk to készített riportot, valamint részleteket közölt a Bács-Kisfcun megyei n-s számú filmhíradóból. Több mezőgazdasági film készül Hanesch Lászlóval, a megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójá­val, a híradó főszerkesztőjével Vágják a filme» a U bora tóriumban. A képen két munkatársával. Schrem Rezső Bizonyára sokan csodálkoz­tak az első ember, a szovjet Gagarin űrrepülésekor azon, hogy a televízió kecskeméti hangulatképeket to sugárzott Eláruljuk, hogyan történt Apri­Diószegi Balázs festőművész kiállítása Diószegi Balázs ktocuahs- lasi festőművész képkiállítása a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum­ban április 22-tól május »-tg tart nyitva. A művéss ezen a tárlatán 23 képét állította ki beszélgetünk. Nemrégen mutat­ták be az illetékes szakembe­rek előtt azt a filmet, amely megyénk baromfitenyésztéséről készül. Oj abban a szőlőtermesztésről készül film, amelynek forgató­könyvét Molnár Frigyes edvtárs, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkárának vezetésével írja egy szőlészeti szakemberek­ből álló kollektíva. Bemutatá­sát őszre tervezik. Ezen felül több mezőgazdasági tárgyú kfe- űlmet készítenek a megyei pártbizottság patrcmáláaával, többek között a gyümölcs- és zöldségtermesztésről, amelyeket oktatási anyagnak szánnak aa gazdatonfo­lyamokxa. Épül m karszerit stúdió —i Végre! **•* w>f cast tat egy szót tudják Ismételni a filme­sek és nrap nép után őrömmel látják, hogyan készül a stúdió a Városi Morf épületéiben. Bő­vítésre és korszerűsítésre nagy szükség van, hiszen a doku­mentum és szakmai filmek mellett ebben aa évben már másfél hónaponként akarják el­készíteni a megyei filmhíradót Az átalakítási költség megha­ladja a 100 ezer forintot Kor­szerűbb lesz a technikai felsze­relés to a folyamatos hívógép­pel, amelyhez a szárítószekrényt társadalmi munkával, az Épü- lettakatosipaii Vállalat dolgozói készítik. Körülbelül egy hónap múlva teljesen készen lesz a filmhír- adósok stúdiója és a lelkes gár­da újult erővel láthat munká­hoz, Márkus János Felvétel közben Abrahám János operatőr és Badé Gyula rendeaő. »»oaoaAAAAAam «»«osasaaso a a a«aanaanaaana^« Világító ablakok N így a csSyosl ts­nyavilág. Es sö­tét Még mindig három kilométerre van a leg­közelebbi villanyosz­lop. De az iskola négy ab­lakából. mim négy ref­lektorból, hasit ld a fény. A gúzüáimpa jól működsac. — Csütörtök van, beszélgető este. A padokban idős és fiatal emberek, férfiak és nők ülnek. Arcuk fáradt, de szemük csil­log. Munkában töltött nap van mögöttük és most eljöttek az isko­lába — beszélgetni. Éppen a szövetkezei] dolgokról van szó, min­denki figyel, minden­kit érdekel, milyen lesa az új élet. Valaki köz- befkérdez. nevetnek, da­rus a hangulat. Most gimnazista fM lép az asztalhoz. A rá­dió történetéről szer­kezetéről a jó anten­náról a helyes föide- késrói beszél Kezében kréta, a kapcsolásokat alkatrészeké* ügyesen rajzolja. Nemhiába 6 a káskunmajsai gimnázi­um egyik legjobb »dró­tosa-«. Kihívták ide a tanyai iskolái«, hogy amit ttld. mind ja el a ő most vidáman, köny- nyedén elmondja, hogy mások to tudják. Fór­fiaik, legények osztatlan érdeklődéssel figyelik) Ügy látom, a lányok kicsit unatkoznak, őket majd a védőnő elő­adása érdekli jobban Egyik néni ásít, egész nap olajfa-gallyat sze­dett. Bezzeg nem ásít majd. ha az állatorvosi előadáson meghallja, hogyan kell gondozni s napoo csibét, hogy mi­nél kevesebb pusztul­jon el belőlük. Ea most jön, nonát mindenki egyaránt na­gyon vár: a szépiroda­lom. A ma esti előadást 1848 a magyar kod» lom tükrében. Petőéi Arany, Jókai. Jól Is­Pci&fi uiotsá lakása PETŐFI 184». júfios eleJAi ■ Rákóczi úton, vagy régi nevén a Kerepesi úton, a Kerepesi út és a Síp utca sarkán álló Marczi- bányi féle házban lakott Ez volt utolsó pesti lakása, ebből már a segesvári tömegsírba köl­tözött Ehhez a régi-régi pesti házhoz, a Marczibányi házhoz személyes élményeim to fűződ­nek. As fiel valahogy mindig úgy igazgatta sorsom kocsirúd j át hogy legtöbbször Petőfl-emlék- helyek, Petőfi-emlékek közelsé­gében laktam. Már kora Ifjúsá­gom nyári vakációit a két ne­vezetes Petőfl-község, Dunave- cse és Szalkszentmárton közötti Pusztanagyvadason töltöttem. Akkor, a század első évtizedé­ben még frissen fit e vidéken Petőfiék emlékezete. Későbbi pest) lakásaim is. akarva nem akarva Petőfihez igazodtak. Leg­utolsó pesti lakásomban, ha szo­bám ablakait kinyitottam, a Bajza utcai vfilakertek fölött a Bajza utcai Petőfi-házra, a régi Petőfi Múzeumra tekinthettem. De korábban, a húszas és a har­mincas években hosszú időn át laktam a Rákóczi út 13. S2. alat­ti házban is, mely éppen szem­ben állott a Marczibányi ház­zal, Petőfi utolsó lakhelyével. Ott is, ha szobám ablakát ki­nyitottam, a Rákóczi út csene- vész platánfái fölött és a for­galmas útvonalon keresztül Pe­tőfi emlékhelye állott előttem. PETÖFI-RAJONGÄSOM bi­zony sokszor átcsalt abba a házba, sokszor voltam vendége annak a lakásnak, melyben egykor a költő fiatal feleségével éa néhány hónapos kisfiával lakott Egy derék szabómester volt akkoriban a bérlőutód. Mindig szívesen, mindig kész­ségesen fogadott Lógó centimé­terrel a nyakában barátságosan végigtessékelt a lakáson, Pető­fiék hajdani szobáin, megmu­tatta a konyhát is az udvar fe­lől és a konyhában a húsfüstö­lőberendezést is. Ilyesmi is volt akkor a pesti házakban. Az ud­varban lent állott még a régi kőpárkányos kút melynek vas- rángatóját bizonyára rángatták Petőfiék to. Petőfi szomszédai a házban, ezt emlékiratokból tud­juk, Javarészt színész és frócsa- ládok voltak és ott lakott Eg- ressy Gábor Is, a költő becsült jó barátja. SÖTÉT FOLTJA és meg nem bocsátható nemtörődömsége a múltnak, hogy ezen a nevezetes házon, a Marczibányi féle házon sohasem volt emléktábla, mely Petőfi nevét hirdette volna. Há­rom utcára volt frontja a ház­nak, mert nagy épület volt. A sok tarka-barka cégtábla között azonban hiába sírtak a falak emléktábla után. A nagy lakás­ban is csak egyetlen kép, a kar- batett kezű ismert Petőfi-kép volt a falon. De tévedés ne es­sék, ezt sem a hatóságok helyez­ték oda, ó nem, nem to a Petőfi- társaság, ó dehogy, csak az em­lített szabómester egyesegyedül és természetesen a maga költsé­gén. Egyszer meg csak mi történt? PEST FÖLÖTT nem szállnak ugyan varjak soha, pesti ember ilyesmit csak falun láthat, de egyszer mégis csak egy csúnya fekete madár húzott el a Mar­czibányi ház fölött. Ez a fekete madár megtestesült rémhír volt és azt vijjogta, hogy a Marczi­bányi házat le fogják bontani. Terjedt a hír, jobbra-balra sug­dosták, később a lapok is szel­lőztették. Mikor hallottuk, ben­nem is, meg Jó szomszédaimban is megállt egy kicsit a szívverés. Lehet ez? Lehetséges ez? Előre megkönnyeztük mindennapi lát­ványunkat, az óreg házat, mely ha szépnek nem is volt mond­ható, de hozzátartozott életünk­höz és mi környékbeli lakók Petőfi emlékénél fogva ta min­denkor becsben tartottuk. EGY SZÉP NAPON azután megjelentek a csákányosok, a házak sírásói és döngetni kezd­ték az öreg falakat, meg haji- gálták lefelé az öreg cserepe­ket A tárgyak halála éppoly megrendítő, mint a személyeké. Ha nem a Rákóczi út aszfolt- ján állva néztem volna a csú­nya műveletet, akkor azt írnám most hogy földbe gyökerezett a lábam. A virág mellett sem tudok elmenni, ha eltaposva lá­tom a járdán. Felemelem és zsebembe rejtem. Ellenállhatat­lan erő húzott fel megint a ház második emeletére: ha meg kell halni annak a lakásnak Is, melyből Petőfi a halálba ment csak legalább búcsút vehessek tőle. Törmelékhegyeken át lép­tem be a boltozatos kapualjba és csak néhány pillanatra tudott megállítani a csákányosok har­sány ordítozása. — Hó! Hahó! Hé! Nem lehet már ide bejönni! Nem lehet! Nem szabad! Veszélyes! Tiltva van! — kiáltozták több felül Is. Már mentem fel a kacskaringós, körbefutó lépcsőházban, men­tem csak egyre fel a laza lép­csőkön, mikor még mindig kiál­toztak. Odafönt mindent ellepett a törmelék és a tetőn már sem­mi cserép nem volt. A tetőge- rendák. mint meztelenre vet­kezett uentvti ború* szúrtak bele a kék égbe. ÉS BEMENTEM A LAKÁS­BA. Nem volt ott senki. Az én szabómesteremet centiméteres­tül és varrógépestül együtt kila­koltatták, meg a többi jó szán­dékú lakókat. Csak magam vol­tam és kívülről hallatszott a csákányok zuhogása. Az utcán tülköltek az autók, csörömpöl­tek és csilingeltek a villamosok. Most odalent rohan a város, végzi mindennapos dolgát. Ak­tatáskás emberek szaladnak az orruk után. Kinek fáj ez a hal­dokló lakás? Lépegettem egyik szobából a másikba. Ajtót sem kellett nyitnom. Az ajtókat és ablakokat tokostul együtt már napokkal előbb kiszedték. Az ablak nélküli ablaknyílások va­kon bámultak bele a nagy sem­mibe. Kívülről lépések hallat­szottak. Nincs sok idő. mert jön­nek a csákányosok. Letörtem a falból egy tégladarabot és be­húzott nyakkal, de sokszor-sok- szor visszatekintgetve mentem lefelé a körbe-körbejáró lép­csőkön. ENNYIT MENTETTEM meg Petőfi utolsó lakásából. Ez az enyém. Az országnak ennyi sincs. Most Dunavecse Petőfi- házában a többi emlék közt mu­togatom. Vasherényi Géza Dunavecse mert »svefc Nt már. ment a kmdakm lé­nyében mutatkoznak be. Halhatatlan sorok csendülnek lei: -A magyar mér mnirt szép leas. MAtó né* nagy híréhea...« A hátsó sorokból va- laid megkéncfi: — Ma nem te*» WcT No, m ének ipák nem maradhat «11 Ho­gyan? A fiatalok éne­kelni lóénak, as ke gefk meg esek hallgat­ják? 0. dehogy! Teá­sok csak néaa azt a nénit a harmad* pari­ban! Fekete kendőjét hátratolja, arcára ma soiy tüL szemében flar tains lény ragyog te hévvel énekel: Esők esi karikára. Kossuth La­jos kalapjára.. • Még a taktust «üti a lejé- vei. A lányok még tete­mére várnak. Plate te «ében nn rgn j 1kli an a hegedű, s a tetetek» tette*, vagy sittet most ridknm Járták a csfariáte. JB*a rate tényleg kfcnararinakaa aooái tettei, te sete« ■»tetei ktetSL teg* kán aegyKtete hate---f ■ a g te | Aga „ CRj ICObt wyu EMU If vannaoL hol egy tedobott «ága "B***4Dr^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents