Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-21 / 93. szám
4. «Mal IMI. április 81, péntek álÁáMMAMJM, HAJNALI TÜ 'Bemutató a CKttiktméii CKatona Qózitf. Színházban. Kamaramuzsika Kecskeméten AZ IDEI ÉVAD filharmóniai bérleti sorozatának zárásaként az Állami Hangversenyzenekar tagjaiból alakult kamarazenekar hangversenyét hallottuk. Ez az együttes ötéves fennállása alatt tekintélyes nevet vívott ki magának a magyar zenei életben. Röviden így jettemezhet.jílk a a zenekar sikerének titkát: kitűnő együtt muzsikálás és bizfos stílusismeret. Már a hangverseny első akkordjában magával ragadott a hangzás szépsége, amely a müvek különböző jellegének megfelélóen vátt sokrétűen ámyalttá, tömören Tengővé, vagy hajlékonnyá, de mindvégig kiegyenlített, arányos maradt. Mindez a zenészek kttüni felkészültségének s a vezető hangversenymester, Tátrai Vilmos rátermett irányító tevé- kennséaének az érdeme. STtLU S1SMERETÜKRŐL alkalmunk volt meggyőződni, hiszen a hangverseny valamennyi száma más-más zenetörténeti korszakot képviselt. Az olasz Gern infant Concerto grosso-jának széles ívelésű, barokk pátoszé meoszólaltatása után a XX. század egyik remekművét, Bartók Divertimentó-ját hallottuk. Itt az első tételben inkább az Inti- mebb részletek domborodtak ki, majd a második tétel lefojtott hangvétele után a finálé ujjongó forgatagában a zenekar bebizonyította, hogy a legnagyobb feladatok megoldására is képes. ROSSINI SZONÁTÁJA nem jár meg nagy mélységeket: ötletes, alkalmi jellegű, kompozíció. Ezért helytelennek tartjuk, hogy közvetlenül a Bartők-mü után került előadásra. Szellemes. virtuóz megszólaltatása azonban még így is méltán aratott sikert A MŰSOR MÁSIK felében Mozart D-dur divertimentó-ja hangzott él. Mozart ilyen jellegű művei a legjobb értelemben vett, legmagasabbrendű ,.szórakoztató” Zenét képviselik a XVIII. század gazdag zenei életében. A rendkívül színesen formált. finoman árnyalt előadás mindenben méltó volt ~ ~~ könnyed hangvételéhez, a mozarti muzsika szelleméhez. Ráadásként Weiner lendületes Rókatáncéi hallottuk. Körber Tivadar Irodalmi díjjal tűntették ki a barmai miniszterelnök színművét D Nu burmai miniszterelnök „A bűntény bére“ eimü darabját irodalmi díjjal jutalmazták. A dijat az angol nyelven megjelenő „National“ című lap kezdeményezésére ítélték oda. A lap rövidesen leközli a színdarabot. A barmai miniszterelnök komoly irodalmi hírnévnek örvend. Több színmüvét megfilmesítették, illetőleg előadták a rádióban. Müvei elsősorban a demokrácia problémáival is vallásos témákkal foglalkoznak. esdkS ö, tewmB Me^ bUM vers* engemet? Megint m földön fr^rmgr<t és a perzsaszőnyeget irarcnr»- golta. Aztán talprasTŐkött, ■ mint egy vadmacsfca fcftzrto- dett Benkőhöaa — Mit akar tenni? — m*- szegta. •» Csak maga tnd mte- desirffl, kgU máa. Hallgasson? Csak nem árulja d a barátját? Ügy-« nem? Benkő keményen felelte — Térjen észhez végre Basel a viselkedésével nem segíthet Szerencsés feledt a msitsd mellől. Benkő is, Júlia la rászegezték pillantásukat. Szerencsés arcán szelídség és megnyugvás uralkodott Mintha lelkének nyomasztó terhét mind kiöntötte volna. — Most engesztelő szóval fordult Júliához: — Te, Júlia mondta W36- nös, erőltetett hangsúllyal *—< vesd le azt a nercbundáit, nem tudom nézni rajtad. Az asszony hangja vad indulattal csattant: ■— Mi közöd neked az éh nercbundámhoz? — Mondom, vesd te, Mauen nem a tiéd — mondta szinte nyöszörögve Szerencsés. Júlia ajka lángot lehelt Tor- kaszakadtából felordított: — De igenis az enyém! — Legalább ezt az egy rongyot nem rabolod el tőlem, te útonálló! Azzal 'az asszony átrohant a másik szobába- Szerencsés szívébe valami apostoli türelem költözött. Mit mond ez a Júlia? Hogy én útonálló? Hát persze, igaza van. De hová is rohant ez az asszony? Hát persze, ösz- szekapkodja néhány holmiját, aztán elmegy, végérvényesen elmegy, talán soha többé nem látja majd. (Folytatjuk.) IrréndenkJt magával ragadott Ilonka néni, a nyugdíjáért aggódó öreg tsz-parasztasszony Mojzes Mária, színészi alakító tehetségének új oldalát villantotta fed. Pormentes egyénisége a dráma egyik leghitelesebb figuráját teremtette meg. Fonyó József a fiatal falu« tanító szerepében nem találta meg a megfelelő hangot. Az általa felvázolt figura nem volt eléggé Intellektuális, s így nem hangzottak szájából teljesen hitelesen sem a cinikus zavarodottság, sem később a magáraitalá- lás szavai. Karompay Vali halk, finom tónusú tanítónője talán kissé szürkébb volt a kelleténél Az egyik legrugyogóbb epizódalakítást minden kétségen felül Major Pál nyújtotta. A félkarú Bencsik Imre, a „kéi diktatúra” tüzében edződött idős kommunista paraszt minden szava, gesztusa szívünk legszebb érzelmeivel rezonált. — Kiss László, áld Törököt, az elnökhelyettest Játszotta, szilárd, határozottan megformált, s esz- köztelenségében magával ragadó színészi alakítást nyújtott Ka- rizs Béla, mint Varga. Mihály az alkatához jól illeszkedő szerepet kitünően Játszotta. Néhány hitelesen érdekes kisebb epizódfigurát vitt a színpadra Fekete Tibor, T. Szabó László, Borbíró Andrisa és Sülé Géza. Borosa István díszleted és Márton Aladár jelmez« jók. Csáky Lajot tudnának mondani szépen csengő és igazságtól ragyogó szavakat az új életről, Darvas József oH volt a falun, e nagy társadalmi változás idején. A kép, amit * színpadon elénk tár, erről tanúskodik. A dráma, amelyet felvázol, a hitelesség fényedben gazdag. Már pusztán az frői feflelősaég vállalásának járó elismerés okából is szívvel és szeretettel szorítunk kezet Darvas Józseffel, mert igyekezett és tudott ,,együtt menni” a paraszttal a sorsforduló idején, s nemcsak „kiküldetésnek”, hanem a testvér, a barát kötelességének érezte a Hajnali tűzben az új falu születéséről szólni. A mű zengő magyar nyelven — s különösen annak első felében — válóban mély drámai akciók lobogó tüzestől megvilágítva lép a színre. A konfliktus, amely a Hajnali tűz három felvonásán izzik, ha változó erősséggel és határozottsággal bomlik is ki, híven mutatja a történelmi sorsforduló eljöttének szükségszerűségét Bónis József a falujába visszatérő kommunista tanító az új kollektív életformába vetett hittel „megy együtt” a parasztsággal, a most belépőkkel, a szövetkezet! Broöéktfyáfios most csatlakozókkal. Nem csoda, törvényszerű, hogy konfliktusosán bomoljék H a faluban éló testvérével, Lajossal való találkozásának drámaisága. Bómis Lajos a múltat siratja: Tragikuma a távozó, régi paraszti életforma tragikuma. Ez kapott legerősebb hangot a műben. A vele szemben álló erők felsoraiko- zása kevéssé. Darvas csak addig a pillanatig kíséri el tulajdonképpen az új életforma kapuján kopogtatót, amikor az hátat fordít a tegnapnak, lángcsóvát dob múltjának épületére. Azon túl azonban már nem láttatja meg az utat, melyre lépni fog. Epizódok, cselekmény- mozaikok, vázlatosan felrajzolt alakok szavai, jelenettöredékei ugyan éreztetik a jövő szelének fúvását. De kár, hogy Bómis Lajos. a múlttal leszámoló paraszt drámája igazában jószerivel a színfalak mögött zajlik le. Az összeütközés csúcspontjain nem látjuk ezt az érdekes embert, s nincs eléggé hitelesen előkészítve a sorsfordulat utáni Bónis Lajos-arekép igazán művészi megmutatása, változása, mivel nem a színen és nem drámai akciók közepette zajlik le. Annái hitelesebb és érdekfe- szítőbb azonban Bónis József vívódása. Benne a jövőbe vetett hit tiszta képét teszi egy- időre zavarossá testvérének sorsa. A második felvonás végé- felé drámai erőben lanyhuló iramú képek közben azonban — nagy baj, hogy magára találása, de még kétségei is — csak dialógusokban, s nem cselekményekben formálódik. Darvas József a Hajnali tűzben az új falu születésének epilógus® írta me# Várjr* az ő tehetségétől, írót felelősségérzetétől a folytatást is, amely már nem férhetett bele a Hajnali tűz három felvonásába, de amelynek megírását nem lehet elodázni. Az eladás elsősorban Udvaros Béla rendezői felfogásának erényei következtében szépen és sikeresen gördült a végkifej lés felé. Nem tudta ugyan eiüntetni a mű itt-ott jelentkező drámai gyengeségeit, de az író szándékaival összecsengve jelenítette meg ezt a nagyjelentőségű drámát. A szereplők javarésze hitelesen, érdekesen, lelkes alkotói hévvel látott hozzá a dráma figuráinak megformálásához. Simon György Bónis József vívódó arcát mutatta meg hitelesebben a másiknál, amely- lyel sziklaszilárd helytállásának izzó erejét kellett volna érzékeltetni. Nem tudott azonban szabadulni néhány olyan külsőségtől, mely Simon György korábbi alakításaiban is feliélhető volt, s mely a modorosság veszélyével fenyegeti ezt a rendkívül tehetsége* színészt Ha szereplése értékét valami csökkentette, nyilván a színészi ábrázolásnak ezek a tőle már jő! ismert gesztusai, fordulatai tették. Jánoky Sándor, a régivágású testvér, Bónis Lajos megszemélyesítője egyenletes alakítást nyújtott A régi paraszti életmód terhei alatt megroskadt asszonyt Bónis Lajosnét a színlaptól eltérően, Bódé Györgyi helyett Dévay Kamilla játszotta. Alakítása, annak atmoszférája Nőm lanyhuló érdeklő déssel várta megyénk közvéle ménye azokat a híreket ame lyek az elmúlt években Darva József készülő darabjáról hoz zánk jutottak. A színház töbl ízben is felvette műsortervébe s most, amikor a Hajnali tűz az új Darvas-dráma bemutató ján széthúzódott a függöny, i bemutató közönség arcán te szült érdeklődés, igazi premier izgalom tükröződött Mert hiá ba mutatta be néhány hónappá ezelőtt a Budapesti Nemzet Színház, a Miskolci Déryni Színház, — a Kecskeméti Ka tona József Színház előtt a drá. mát. kicsit mintha mindannyiar elsősorban a mienknek éreztül volna a Hajnali tüzet Anniit éreztük és azét? vártuk olyan nagyon a szövetkezeti átszervezés hónapjaiba! is. mert úgv hisszük minder művészi hitellel. írói felelősséggel elmondott írói szóra is nagyon nagy szükségünk van. New azért mintha a termelőszövetkezetek fejlesztéséért munkálkodó agitátoraink érvei new lettek volna egyébként is déggí nyomósak, hitelesek. Nem azért mintha parasztságunk tömege nem várták volna szívesen aj otthonukba beköszöntő agitátort, de elsősorban azért, meri szerettük volna ott látni, ha nem is az agitátorok sorában, de az akkori falu életében íróink legjavát. Azokat, akik isménk. ismerték a tegnap faluját R várják a másik falu eljöttét amelyről ma már egyáltalán nem állíthatjuk, mintha az ismeretlen jövő fátylai mögé burkolózott volna. Tízéves, vagy még annál is idősebb szövetkezeteinkben formálódik az új parasztság Jelleme, gondolkodása, embersége. Ezreivel találkozhatunk ma megyénk falvaiban az új szövetkezeti parasztoknak, akik nem egy írónknak már csak önmaga árnyéka volna. Még arra sem rezzent fejj hogy az előszoba nagy hirtelen megtelt gyöngyöző, önfeledt kacagással. Júlia jött meg a színházból. Benkö undort érzett, amikor megütötte a fülét a* asszony fölényes jóindulatú búcsú zk-odása: — Nem, köszönöm, hogy hazakísért. Most menjen szépen haza. Ma igazán nem lehet rám panasza. Pá! Aztán feltárult ax ajtó A* fényözön ömlött szét a szobában. Júlia szertelen kacagással rontott rájuk: — Na nézd csak, majdnem megijesztettek, maguk haszontalanok! Jó estét, Benkő elvtárs, maga itt? De arcára fagyott a mosoly. Szerencsés apatikusan meredt maga elé, mozdulatlanul ült az asztalnál, s úgy hatott, mint egy kísértet. Benkő az ablaknál állt, félig leszedett fejjel, elrévedező tekintettel, komoran. Júlia egy szempillantás alatt mindent, de mindent megértett Egész testében megreszketett Lángnyelvek csaptak ki szemgödréből. Hisztérikusan a fejéhez kapott majd térdben megroggyanva, levetette magát i földre. Sikoltva zokogott fel: — Rettenetes, ezt nem élem túl! Rettenetes.., A tehetetlen düh valósággal fojtogatta. Majd hirtelen térdre ereszkedett és hangosan át- íozódott: — Mit csináltál, te barom! Te. te senki! Te részeg disznói És én egy ilyen nyomorult disznóval éltem egy födél alatt! Énnek adtam oda mindenemet! Szórt harcoltam én foggal és tőrömmel, te, te kSpedelem! Elárultál, tönkretettéL Te mo szerű kommunisták hangja. Menthetetlenül eltéved az, aki nem figyel szakadatlanul erre a hangra. Hogyan? Mit mondd Szerencsés? Hogy Júlia...? Éppen ma? Ez kellett még. Benkő megint részvétteljes pillantást vetett Szerencsés elkínzott arcára. Mintha Szerencsés alatt megnyílt volna a föld. A bűneiből, gyarlóságaiból és tévedéseiből ácsolt máglya recsegve- ropogva temeti maga alá. Benkő fájdalmasan nyújtotta volna ki érte a karját. Csak megmenthetné eset a* embert! Nem a bűneit, nem a vétkeit és nem gyarlóságait De ezt a sokat szenvedett, elgyötört embert. De hát minden mentegető szó — önmentege- tés is. Szerencsés utolsó szaval tompén visszhangzottak Benkóben. Az elbeszélés véget ért Mintha ezek az utolsó szavak reménykedően, tisztábban csengtek volna. Mintha Szerencsés köny- nyített volna lelkén. Benkő felállt szótlanul Járkált a szobában. Szerencsés üveges tekintettel meredt az asztal lapjára. Csak most.. most józanul! — bátorította magát Benkő gondolatban. — El ne hibázd a következő lépést, mert még egy rossz lépés és ennek az embernek menthetetlenül vége... Talán még most... Ó, ha sikerülne megmenteni! Szerencsés úgy ült ott, mint egy kialudt vulkán. Benkő a Iájuk zuhant est hiimályában úgy látta, mintha Szerencsés ML Benkő, miköziben Szerencsést hallgatta, megriadt a gondolattól, bogy neki kdU ítélkeznie fölötte. De es lehetetlen] Ezt nem teheti meg. Felmentést sem adhat, pálcát sem törhet, mert ő Is felelős Szerencsés sorsának alakulásáért. Főként azért, mert süketen, vakon ment el Szerencsés magatartása, az árulkodó jelenségek egész sora mellett, s nem követelte idején az igazságot. hagyta barátját, mígnem elnyelte az ingovány. Talán éppen, a kettejük barátságára való tekintettel nem léptek fel az elvtársak erélyesen Szerencsés gesztusai ellen. Meglehet, de annál rosszabb néki, aki a majom- szeretet palástjával óvta meg a fúvó széltől is. Hallgatni? Fedezni? Azt nem lehet Benkő kommunista meggyőződése azonnal titakozott a gondolat ellen. Még a múltkor, amikor csak sejtések és feltevések bizonytalan giz-gazában járt, s korántsem látta a teljes valót, felbukkant benn a gondolat, mi lenne, ha nem venne tudomást semmiről? De most már teljes határozottsággal alakult ki benne a szándék: ebben a pártnak, nála hivatottább bíráknak kell ítéletet mondani- ok. És nemcsak Szerencsés fölött, de az 6 hibái, mulasztásai és elvtelensége felett is. Ben- kőt különösen az töltötte el rossz érzésekkel, hogy okvetlenül eljön az óra, amikor állnia kell Kulcsár Pista bácsi rosszalló tekintetét. Bár hallgatott volna rá! Nincs biztosabb iránytű egy pártmunkás számára. mint a tapasztalt, egy-
