Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

1%1 märflnp 1?. vasárnap S. «Wal ijot választottak a halasiak A két lehetőség közül a biztosabbat: belső' tartalékok feltárását A Kiskunhalasi Vastömeg- cikkipari Vállalat bármelyik irodájába, vagy termelő üzem­részébe tekintünk be, minde­nütt munkájukba temetkezett embereket láthatunk. Különö­sen elfoglalt emberek a műsza­kiak, akik mindig kutatgatnak, latolgatnak, számítgatnak. Kö­zös erőfeszítéssel keresik az útat és a módot, hogy a műszaki in­tézkedési tervben megjelölt fel­adatokat miként oldják meg. Úiabb ~Jő gyártmányra” várjanak? A műszaki intézkedési terv 1961-re, 1960-hoz viszonyítva 112 százalékban jelöli meg az egy főre eső termelékenység emel­kedését Ez az oka a lázas mun­kának. Ugyanis a feladat meg­oldását nehezíti az, hogy a vál­lalat szempontjából úgyneve­zett „jő gyártmány”, az SKK tetőszerkezet termelése _ meg­szűnt, s most pótlásáról kell gondoskodni. A megoldás két módja kínál­kozik: vagy új termelő kapaci­tást állítunk be, vagy a meg­lévő termelő kapacitás tei me- lékenységét növeljük a gépek korszerűsítésével, hatékonyabb technológiával és a belső tarta­lékok feltárásával Az első megoldás, az új gépek beállítása, új termékek gyártá­sa pillanatnyilag nem lehetsé­ges. Ugyanis még csak most folynak a tárgyalások a válla­lat vezetősége, az IKARUSZ és az Urán-ércbánya Vállalat kö­zött. Ennek eredményét egyelő­re még nem ismerjük. A második lehetőség _ okos felhasználása viszont a vállalat kollektívájától függ. S hogy ez­zel kapcsolatban jó úton halad, azt a továbbiak bizonyítják. Csökken a ráfordítási idő Az ablakrugzár a veszteséges gyártmányok közé tartozott. Az új módszer szerint az eddig há­rom alkatrészből készített kö­zéplemez helvett közép és la­pos abroncsacélból gyártják, s ezzel kiküszöbölik a kooperá­ciót. így éves viszonylatban 34 ezer forintot takarítanak meg. A csatoma-csőbilincsnek az új konstrukció szerinti gyártása száz darabonként munkabérben 15 forint (időben a régi 3,42 óra helyett 1,79 órát), anyagérték­ben 1.90 forint költségcsökken­tést eredményez. Az egyes elavult gépek fel­újítása, mint például a diópánt csapszegmaróé az eddigi 0,15 perc/drb időszükségletet 0,05 perc/drb-ra módosítja, ami egy munkaórára átszámítva 800 da­rabos többletteljesítés, 18 700 Ft munkabérmegtérítést jelent. Számítanak a munkások segítségére is Ezzel egy időben felülvizsgál­ják az elavult normákat, a mun­kanapfényképezéssel megálla­pítják a felesleges veszteség­időket, hogy kiküszöböljék a termelékenység növelésének to­vábbi akadályait. Emellett a vállalat vezetősége számol a szocialista brigádverseny adta lehetőségekkel, az újítómozga­lom eredményeivel, a KISZ- fiatalok és a vállalat dolgozói­nak lelkes támogatásával is. A műszaki intézkedési terv­ben előirányzott feladatok vég­rehajtása fokozatosan érezteti kedvező hatását — nagyobb be­ruházások nélkül is. Cacsályi István Hódítás a balotai „szűzföldeken" A balotai puszta mű­vészi fényképe az, amit Petőfi „Kiskunság” c. versében tár fel: .. emerre meg gyérül A legelő, végre a nyoma is el­vész, Sárga homokdombok emelked­nek, miket Épít * dönt a szélvész. Nagy sokára egy-egy Tanya tünedez jel, boglyák és kazalok, Rajtok varjú károg, itt-ott egy mogorva Komondor csavarog.. Termelőssöretkezeteink figyelmébe A pótszerződéseket idejében kössék meg a MÉK-kel Erre az esztendőre megyénk­ben 12 500 katasztrális hold zöldséges hozamára kötött — 95 százalékban a közös gazdasá­gokkal — termelési szerződést a MÉK. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján már most felhívjuk a szövetkezetek figyelmét, hogy a szerződésben feltüntetett hol- dankéáti termésmennyiségen felüli árura — a fennálló ren­deleteknek megfelelően — idő­ben kössenek pótszerződést. En­nek elmulasztása ugyanis a le nem kötött árumennyiség je­lentkezésekor az értékesítésnél nagy bizonytalanságot idéz elő, ami elsősorban a termelőszövet­kezeteknek okoz felbecsülhetet­len kárt. így például paradicsomból holdanként 50 mázsa megterme­lésére szól a szerződés, a ta­pasztalat azonban azt bizonyít­ja, hogy ennek a mennyiségnek a kétszerese is megterem. Ha viszont a szövetkezetek az 50 mázsán felüli árumennyiséget, annak jelentkezése előtt két héttel nem jelentik be, illetve nem kötnek rá pótszerződést, akkor a MÉK nem tudja azt biztonságosan elhelyezni. A pótszerződések időben tör­ténő megkötésének elmulasztá­sa a piacon az áru torlódását, vagy — mint a zöldborsóval ta­valy is megtörtént — az áru megsemmisülését, s egyszers­mind a szövetkezetek károsodá­sát okozza. A fentiekeit tekintetbe véve, a nem idejében megkötött pót­szerződéseket a MÉK központja nem veheti figyelembe, s így a késedelmeskedésből származó teljes veszély a hanyag terme­lőszövetkezetekre hárul. N. A. De ezen, a langyos szelekkel gyors kikeletet ígérő márciusi napon a varjúkárogás elnémul a dübörgő gépek zajában. Ál­dott csata győzelmes, utolsó üt­közete folyik a százéves, ter­méketlen bucka s az emberi többetakarás között — az Em­ber javára. A Közép tiszai Álla­mi Gazdaság hat lánctalpas földgyalúja pásztázza át meg át katonás sorban egymás mellett a 64 holdas táblát — most már csak az utolsó simításokat vé­gezve. A miitor először mun­kába álltak ezek a gépek, 4—5 méteres, csak kórót, gyomot ne­velő buckahátak, igazi sivatag nézett velük farkasszemet. Eb­ből varázsoltak rövid pár hét alatt szőlőtelepítésre alkalmas, asztalsimaságú táblát. Legjel­lemzőbb adat az óriási munká­ra: a 64 holdon 63 ezer köbmé­ter földet kellett megmozgatni, elegyengetni. Katona elvtárssal, a Kiskun­halasi Állami Gazdaság itteni üzemegységének főkertészével már a majorban beszélünk. Olyan ez a központ, mint egy főhadiszállás. Nem sokkal több mint 10 éve telepedett itt meg Alig tavaszodéit ki, máris megindult az élet a Dunán. Ha nincs híd, jó a komp is — mondják Fajszon, és a pöfékelő motorcsónak fürgén vontatja az embereket, traktort, autót hátán viselő kompot a Dunán innenről a Dunán túlra. s azóta egyre szélesedő körben hódítja maga körül a régi Ba- lota-pusztát a nagyüzemi gaz- dálkodás számára. — Ebben az évben 100 hold új szőlőt telepítünk — sorolja. — Egy 40 holdas táblát már szántunk. Ott is hasonló bucka v.olt, a talajegyengető gépek 29 ezer köbméter homokot zavar­tak meg ősi mozdulatlanságuk­ban. Most a szélhordás megaka­dályozására zabbal vetjük be* amit majd zöldtrágyának le­szántunk. Aztán egy 60 fős te­lepítő brigád kezd munkához. Március végéig végezni akarunk az ültetéssel. — Milyen fajtát telepítenek? — Az említett 40 holdas táb­lába — amely zsanai területen fekszik — Kövidinka kerülj emebbe a 64 holdba pedig Olasz Rizling. Táifajta ez e vidékem hiszen szomszédunk a boráról híres Pusztamérges. De tervez­zük a csemegeszőlő szaporítá­sát is. Az idén egy 4 holdas termőtáblát átoltunk s így gyor­san jutunk megfelelő csemege­szőlő-vesszőhöz. Ezzel a százholdas táblává! a legmodernebb nagyüzemi te­lepítési módszer is meghonoso­dik Balotán. A vesszőt ugyanis 240x50 centis sor- és tőketávol­ságban rakták le. Az eddigi te­lepítések 125x80, illetve 160x80- as ültetéssel történtek. — Mi a jelentősége az ilye* nagy sortávolságnak? — Az — magyarázza lelkesen a szakember —, hogy a meg­műveléséhez nem szükséges kis­gép. Az összes, használatban le­vő univerzális traktorok — el­sősorban a nagyon bevált ma­gyar UE 28-as gép — vígan közlekedik benne, megfelelő munkagépekkel. A ttí'epítőshez szedet* szőlővesszők milliói már kévék­be kötve, készen várják, hogy napokon belül munkához lás­son az ültető-brigád. A lánc-' talpas gépek meghódították a buckát s a megszelídített ho­mok engedelmesen adja át ma­gát a telepítő kezeknek, hogy gyomok helyett most már hasz­nos életet tápláljon és gyünvol- csöztessen... G. K. ötletek Misa A Lakiteleld Földművesszövetkezet vezetői a közelmúltban így nyilatkoztak a tojástermelési szerződések kötéséről, mint új szerződéses termelési konstruk­cióról: „Halvaszületett ötlet.. Egy ilyen vélemény — különösen ha a legilletékesebbtől, ez esetben a szer­ződéseket ténylegesen megkötő földmű­vesszövetkezettől származik — agyonüti a kezdeményezést, sok esetben pedig «nég a kezdeményezőt is. Szerencsére ebben az esetben ezzel nem kell számolnunk. Az ötlet a ME- 6ZÖV-é és a MÉK-é, s azt az egész me­gyében alkalmazni fogják annak érde­kében, hogy kötött rendszerrel biztosít­sák a városok eddig, köztudomásúan nem a legkielégítőbb tojásellátását. El­kerülhető ezzel a spekuláció, az árfel­hajtó tevékenység, no, meg az üzérke­dők elé igen erős társadalmi gátat is lehet vele emelni. Mindezt nem látják a lakitelekiek — hát a lelkűk rajta... Elemezgetni kü­lönösképpen nincs szándékunkban véle­ményüket. csupán annak illusztrálá­sául szántuk, amit az egyes ötletek sor­séról mondani akarunk. Bizonnyal a Lakiteleki Földművesszövetkezetben is rájönnek majd a tévedésekre, s akkor ők is hozzálátnak a szerződéskötéshez. Ez alkalommal inkább a hasonló ötle­tekről akarunk megemlékezni. Talán sok olvasónknak eszébe jut még az a szenvedélyes véleménycsere, amelyet a csőkutas öntözési rendszer életrevalóságának bizonyítására kellett vívni. Ma pedig? — Az eredményeket látva, ki volna olyan botor, hogy elle­nezné ezt a nagyszerű, megyénk adott­ságainak megfelelő öntözési módot?... Egészen biztos, hogy mindennek meg kell a maga harcát vívni létjogosultsá­gáért. Ezt nem vonjuk kétségbe. Ezt egészségesnek is tartjuk, sőt az a véle­ményünk, hogy minél inkább erősebb ellenállást kell leküzdenie némely fel­törő erőnek — az annál élerevalóbb. Mégis, mennyi, de mennyi ötlet, kez­deményezés sikkad el, zápul meg, veszti hatását, vagy „legjobb” esetben is szo­rul megvalósítása szűk területre. Idézzünk egy pár hasonló sorsra ju­tott ötletet? Ilyen a hartai termelőszövetkezetek társulása bizonyos termelési üzemágak együtt-való működtetésére; ilyen volt az a javaslat, hogy a Kecskeméti Városi Tanács Művelődési Osztálya hívja össze a városból főiskolára került fiatalokat, ismertetni számukra: mit várhatnak Kecskeméttől, ha iskoláikat befejezve, itt akarnak majd letelepedni. Ilyen ja­vaslat, cUet — mely vagy közvetlenül, vagy közvetve —, de egyaránt a terme­lés — s így az ország, az épülő szocia­lizmus javát szolgálja — számtalan van. Mi akadályozza hát elterjedésüket? Ezúttal nem beszelünk az egyes újí­tások, ésszerűsítések bevezetése előtt tornyosuló, személyes érdekből szárma­zó akadályokról, amelyekről az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán is szó esett. Az külön téma — s nem is csekély jelentőségű! Gondolkozzunk ezúttal in­kább azon, hogy milyen álláspontból ki­indulva mellőzik, nem hajtják végre, vagy nem vezetik be, nem használják fel ezeket a népgazdasági érdekből is fontos javaslatokat. Vegyük csak a lakiteleki példát, anél­kül, hogy a véleményüket nyilvánító személyek jellemének vizsgálatába avat­koznánk különösebben. „Halvaszületett ötletnek” nyilvánítanak egy olyan el­gondolást, egy szerződéses-termelési konstrukciót, amely a városellátás egyik problémáját van hivatva megoldani. Terhet bizonyára jelent ez a földmű­vesszövetkezetnek — s ki vállalna szí­vesen olyan terhet, amelyből különö­sebb haszna nem származik? De ha na­gyobb haszon is jönne belőle — nem élünk-e enélkül is megelégedetten? — Dehogyisnem! Nos, elérkeztünk az ötletek megvaló­sítása előtt álló egyik akadályhoz. Mert az igaz, hogy elégedetten élünk. De le­hetünk-e saját életünkkel elégedettek — ha köröttünk még számos megoldat­lan kérdés áll? S nem az-e éppen a szocialista építés lényeges kérdése, hogy ki-ki a saját posztján mindent meg- tesz-e, ami az azon a poszton álló em­bertől elvárható? Csak így juthatunk tovább, még előrébb. Nem állítjuk természetesen, hogy min­den esetben — így a 1 akitel ekiékében is — csak ez az oka az ötletekben rejlő lehetőségek fel nem ismerésének. Sokan szűklátókörűségből, szakmai eJvakultsá- gukból eredően nem látják a fától az erdőt, s néha ez is legalább olyan ötle­teket vetélhet el, mint az előbbi szemlé­let. Szükséges, hogy saját feladatunkat a nagy, társadalmi összfeladatba ágyaz­va lássuk, mert enélkül lépten-nyomon hibákat követhetünk el, s nem segít­hetjük a helyes szándékok kibontakoz­tatását még akkor sem, ha bennünk különben a legjobb szándék él aziránt Széles látókör, gyors felismerőképes­ség, az ember saját helyzetétől való el­vonatkoztatás! képesség, a feladatok ala­pos ismeretének beágyazása az össz-tár- sadalmi feladatokba — ezekre van hát szükség a szakmai műveltség elsajátí­tása mellett. Ügy hívják ezt: politikai tudatosság. Így nem veszhetnek el a még oly ki­csi, de hasznos ötletek sem! Fábián Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents