Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-08 / 57. szám

1 oldal IMI. már cin« 8, szerda Falusi erőforrás NEMRÉGIBEN ÉRDEKES statisztikát állított össze a me­gyei tanács művelődési osztálya arról, hogy milyen mértékben vesznek részt megyénk pedagó­gusai az iskolán kívüli népmű­velési tevéknysógben. Kiderült, hogy megyénk körülbelül négy­ezer nevelőjének csak mintegy negyede foglalkozik kimutat­ható népművelési munkával, fa­lusi kulturális irányítással, vagy olyan feladatok elvégzésével, melyek a falusi művelődési helyzet javítását segítik elő. Ez a szám a pedagógusok tekinté­lyes tömegéhez képest kicsinek látszik. Annál is inkább, mivel beleszámították az előbb emlí­tett ezerbe azokat is, akik ál­talában ifjúsági munkával fog­lakoznak, úttörő vagy KISZ- szervexetekben tevékenykednek, ese leg a Hazafias Népfront, az MSZBT, a nőtanács aktivistái. Már pedig megyénk sajátos né­pesedési elosztása a nagy ta­nyaterületek, s ezek kultúrával való ellátása jóval nagyobb mértékű részvételt kívánna meg, hiszen egy-egy tanyai is­kola viszonylag kis lélekszámú közösségek művelődését befo­lyásolhatja, s nem ártana, ha nevelőink éppen annak követ­keztében, hogy tekintélyes ré­szük pártoló tagként belépett a szövetkezetekbe — ott közvet­lenül a közösségi nevelés mód­szereivel működne közre peda­gógiái tapintatával, tekintélyé­vel, tapasztaltságával, a fiatal és gyakorlatlan termelőszövet­kezeti kultúrfelelősök munkába állításában, támogatásában. FALUSI MŰVELŐDÉSI problémáink megoldásának egyik alapvető feltétele, hogy a személyi adottságokat megte­remtsük és biztosítsuk. Egyre emelkedik ugyanis azoknak a száma, akik a művelődési ja­vakban részesülni óhajtanának. Most pedig amikor a termelő­szövetkezeti mozgalom soha nem látott eredmények felé ve- *sető úton indult el, s hatalmas tömegeket mozgósít, lényegében az egész falu egy-egy járás kulturális szempontból szervez­hető tömegei szövetkezeti kere­tek között dolgoznak, még több szakképzett népművelési mun­kásra lenne szükség. EZEKKEL AZ ADOTTSÁ­GOKKAL jó néhány helyen szá­molnak is. Ahol a kulturális bi­zottság alapos helyismerettel készítette az egységes kulturá­lis tervet és sor került a fel­adatok kiosztására is, ott a fa­lusi értelmiség valamennyi ré­tege megkapta nevelési felada­tait, sőt szinte személy szeriht lehet mozgósítani az embereket A kulturális bizottságok tehát a falusi értelmiség művelődési jellegű mozgósítása szempont­jából is nagy jelentőségű szerve­zetek, s ha nem végzik megfe­lelő körültekintéssel munkáju­kat. évekre visszavethetik a szö­vetkezeti mozgalom kibontako­zásával együtt sürgetően szük­ségessé vált művelődési fellen­dülést, kulturális előrehaladást. Örvendetes, hogy járásaink nagyobbik fele olyan adottsá­gok közé került, hogy legalább előadások tartására mozgósítani tudja a szakképesítéssel rendel­kező nevelőket. A TIT járási titkárságok ebből a szempont­ból pótolhatatlan funkciót töl­tenek be, vállaltak magukra. Igen nagy energiák rejlenek abban is, ha megfelelő felté­telek között, rendszeresen _ és céltudatosan fejlesztik műve­lődési szerveink a rendelkezé­sükre álló pedagógusok népmű­velési ismereteit, tájékoztatá­sát. Nagy nehézség ugyanis, hogy sem a pedagógusképzés, 6em pedig a továbbképzés rend­szere nem számol még mindig megfelelő következetességgel^ a nevelők népművelési munkára való előkészítésének szükséges­ségével. Tantárgyként nem is­merkednek meg az iskolában a pedagógusjelöltek ezzel a fon­tos falusi értelmiségi szakterü­lettel és továbbképzés szem­pontjából is csak viszonylag kis tömegeik érhetők el olyképpen, hogy az év közben folyó és oktató nevelő munkával össze­függő ideológiai és szakmai to­vábbképzéstől teljesen függetle­nül, azzal semmiféle kapcsolat­ba nem hozva szervezik meg, főleg nyáron, tehát a megérde­melt szünidőben a nevelők to­vábbképzését,. Az iskolában és iskolán kívül végzett nevelő- munka módszereinek szétválasz­tása helyett nem lenne célsze­rűtlen valamilyen jobban ösz- szefogott és a tényleges falusi adottságokhoz plasztikusan al­kalmazkodó közös oktatási és népművelési továbbképzés felté­teleit kimunkálni. ÍGY AZTAN ennek hiányá­ban igen sok eseteleges, egy-egy nevelő személyi adottságaiból származó tényező játszik köz­re, csaknem megszervezhetetlen formában. A nevelők nagyobb tömegeinek befolyását éppen az akadályozza, hogy nem rendel­keznek semmiféle olyan sajá­tos érdeklődési körrel — már mint a passzívak —, amelynek kielégítése közben társadalmi­lag is hasznossá válhatnának a falusi kulturális élet fellendíté­se területén. Különösen jellem­ző ez tanyán, a tanyai iskolák­ban, ahol az ott élő egy-két ne­velő, az érdeklődési körének megfelelő irányban fejleszti a művelődést, többirányú, széle­sebb körű, arányos munkára nemigen képes. Hiszen erre a tevékenységre őt senki nem kö­telezheti és ha már önszántá­ból végez valamit, nyilvánva­lóan azt csinálja, amihez ked­ve van. AZ ELŐBB ELMONDOT­TAK természetesen nem zárják ki annak a hangsúlyozását, ugyanakkor népművelés iránt érdeklődő nevelőink, az a bizo­20. Előttük, vagy háromszáz mé­ternyire egy asszony futott ve­lük szemközt az úttesten. A két tiszt azonnal megismerte Mári­ái Pongyola volt rajta, nagy rózsás pongyola és sebtiben a tetejére öltött szürke ballonka­bát. Teljes erejéből futott Ha­ja ziláltan lobogott a szélben. Nyilván megrémült a harcok zajától, és a parancsnokságra igyekezett, Borsiczky oltalmába. Az asszony megbotlott futtá­ban, de villámgyorsan talpra- szökkent. Ziháló mellel futott tovább, szemben a közelgő gép­kocsival. Mindenfelől lövedékek csipogtak, befúródtak a falak­ba, a villanyoszlopokba. Mária észre sem vette, hogy tűzben rohan. A gépkocsi már húsz méter­nyire volt tőle. Az asszony ol­dalt félrehúzódott, de kérő, kö­nyörgő tekintettel bámult a gép­kocsiban ülőkre. Bizonyosan megismerik, s magukkal viszik. Albert is nyilván útrakész az­óta. Perlaky megszorította a fő­hadnagy karját: — Felvesszük! — Nem! — csattant Borsiczky szava. — Tovább! Gázt! A kocsi az asszony mellett su­hant el, Mária úgy érezte, ég és föld rászakad. Megpillantotta Borsiczky arcát a sofőr melletti Az ügyet sem vetett rá, egy pillantásra sem méltatta A ko­csi bőgve tovább száguldott. Mária megtántorodott Nem, ez nem lehet! Ez képzelődés! Ez nem lehet Albert. Ez egy vad­idegen tiszt volt, persze, hogy nem ismerte meg őt! Ismét vad futásnak eredt. Még vagy száz méter, és odaér a nyes ezer akttr nevelő Igen hasznos, sokoldalú, gazdag ta­pasztalatokra alapozó művelő­dési munkát végez. Ennek kö­vetkeztében igen nagy tekintély­re tett szert, munkájára számí­tanak, azt messzemenően meg is becsülik falvainkban, tanyá­inkon. Most az előttünk álló he­tekben, hónapokban — sőt bát­ran mondhatjuk — években az a legfontosabb tennivalója fa­lusi nevelőinknek, — már ami az iskolán kívüli népművelési problémák megoldását illeti —, hogy teljes erejük bevetésével, a rendelkezésükre álló értékes tapasztalatok, pótolhatatlan életismeret, helyismeret birto­kában elsősorban a szövetke­zeti mozgalom érdekében vég­zendő kulturális munkában te­vékenykedjenek. A szociálista keretek, melyek között napjainkban már falva- ink dolgozóinak nagyobb része dolgozik, már önmagukban ne­velési tényezőként hatnak. Az újtípusú szocialista parasztság nevelődése azonban sokoldalú, bonyolult és nagy felkészültsé­get, lelkesedést kívánó ráha­tások eredményeképpen alakul ki, s ebben döntő része lehet falusi nevelőinknek. NEM FELEDKEZHETÜNK el természetesen arról sem, hogy működésükhöz az eddiginél na­gyobb lehetőségeket teremtsünk. Ezek közé tartozik annak a megoldása is, hogy a viszony­lag magas óraszámmal működő nevelők iskolában vagy iskolán kívül végzett munkáját esetleg bizonyos óraszámrendezéssel is arányba hozzák. Emellett ter­mészetesen újabb pedagógus­tömegek népművelési munkába való bevonása is sokat könnyí­tene a helyzeten. parancsnokságra. Albert már bizonyosan nagyon várja, majd ő megvédi... Sűrűsödtek a robbanások, • mind elviselhetetlenebb lett a géppisztoly-sorozatok fütyülése. Mária egy lelket sem látott sem az utcán, sem az ablakok mögött. Mintha kihalt volna az egész város. Még egy kicsit,.. Mindjárt odaér. De akkor megtorpant futtá­ban. Széttárta karját, rémülj: csodálkozó tekintete előtt min­den egybefolyt. Vér buggyant ki a torkán. Jajszó nélkül vágó­dott el, élettelenül. IL A megyeháza nagytermében hosszú, terített asztalok mellett mintegy száz-százötven szovjet tiszt, harcos és polgári személy foglalt helyet A tálakban pom­pás vacsora gőzölgött, s a po­harakban gyöngyözött a kitűnő badacsonyi bor. Az ünnepi va­csora résztvevői egy magas, de­res hajú szovjet tábornok szar vára figyelték. Az asztalfőn állt, s éppen befejezni készült pohárköszöntőjét, amelyet a tol­mács pontosan fordított. — Nagy öröm számomra, tá­bornok, tiszt és harcos társaim számára, hogy városuk vezetői­vel és polgáraival együtt baráti és meghitt együttlótben ünne­pelhetjük ezit a nagy napot, áp­rilis negyedikét, Mágyarország felszabadulásának napját Ami­kor csapataink ma hajnalban Nemesmedves községnél az utolsó nád fasiszta katonát is kikergették az önök gyönyörű hazájából, ez a puskalövés egy új korszak hajnalát is jelezte, drága barátaim. Engedjék meg. Palotai Boris: Viharos mennyország A Magvető Könyvkiadó adta fci Palotai Borit Viharos menny­ország e. regényét. Az írónő mai életünk alakulását élet izem­mel figyelt, és ebben a regényben, akárcsak tzívesen olvasott ri­portjaiban, mai életünk jellegzetes megnyilatkozásait tárja ol­vasói elé. A regény etme a regény eszmei mondanivalóját futtatja H­fejezéste. Témája a mai fiatalok korai házassága. Csorba Peri zenetanár Párádon megismerkedik Huszár Sárikával, megszeretik egymást és titokban összeházasodnak. Feri csak akkor meri Sá­rikát bemutatni az anyjának, amikor Sárika kitüntetéssel teszi le a francia tolmácsvizsgát. A kisbajomi parasztlányból le« tol­mács a Kultúrkapcsolatok Intézetében dolgozik. Francia művé­szek, énekesek társaságába kerül és estéit sem tölti otthon. A munkáját lelkiismeretesen ellátó fiatalasszonyra Feri féltékeny- kedik, majd ott is hagyja. Sárika az írónő szerint is meghökkentő kijelentéseket tevő, kamasztempójú, zabolátlan, viharos kiván- csiságú, az olvasó szerint pedig még ráadásul tapasztalatlan, meggondolatlan és rendetlen is, Így nagyon elhisszük, hogy s házasság kátyúba kerül. Mindketten dacoskodnak, mert hiszen szeretik egymást, ás mindegyik azt várja, hogy a másik kezdje a kibékülést. A leg­első adandó alkalommal kibékülnek. Így ér véget a „Viharos mennyország”, hogy folytatódjék „egy mindent kibíró, mindent vállaló szerelemben Itt, ezen a ponton vethetjük fel az tró pártos állásfoglalásának a kérdését. Mellette vagy ellene van-e a fiatalok korai házassá­gának? Nehezen válaszolhatunk erre a kérdésre. Az Írónő jó ri­porteri szimattal talált rá erre a témára, szívesen foglalkozik vele, de az is igaz, hogy két embernek egy életre szóló kapcso­latában az igazi szerelmet, egymás megbecsülését és ki ismerését, az összeszokottságot hangoztatja. A regény kibéküléssel fejeződik be, mégis nehéz elképzelni, hogy Feri és Sári házassága harmo­nikus lesz. A regény középpontjában az egymás nélkül élni nem tudó, mégis örökké civakodó fiatalok állnak. Az elsó lapoktól kezdve érdeklődéssel olvassuk a változatos cselekménysorozatot A fiata­lokon kívül napjaink néhány jellegzetes figurája is felvonul a regényben, s az írónő nem titkolja állásfoglalását a bemutatott személyekkel kapcsolatban. Egy építkezési vállalat le&nyszállásán Sárika földijét, Bogyó Julit és a szállás többi lakóját is jól meg­rajzolt vonásokkal mutatja be. Igen jellegzetes figura a regény­ben Sárika kartársnöje, Lívia angol tolmács. Egészen negatív alak Krantzné, aki „csomagból öltözteti" vevőit, 6 részletfizetésre sózza rá a vevőkre a Párizsban élő nénje által küldött selejtes divatcikkeket. Ferin és Sárikán kívül az írónő a legrészletesebben és leg­melegebben Csorba néni, Feri anyja alakját rajzolta meg. Csőrbe nénit, az Egyesült Izzó dolgozóját, aki férje halála után három gyermekét nevelte fel. Gyermekét szerető, csak fia boldogsdgáért küzdő, jólelkü asszonynak ismerjük meg. A regény ismertetése nem lenne teljes, ha nem hangsúlyon- nánk a mü élvezetes előadásmódját, az egyes jelenetek érdekes-J ségét, a lélektani elemzések mélységét Csohiny Kálmán érdeken illusztrációi is jól egészítik ki a regényt Kiss István hogy poharamat a baráti ma­gyar nép szabadságára, jólétére és boldogságára emeljem. Él­jen a szabad, független, de­mokratikus Magyarország! Tomboló öröm és éljenzés visszhangzott a tábornok szaval nyomán. Folytatták az ünnepi vacsorát. A terem szüntelenül zsibongott. Kézzel-lábbal folyt a társalgás magyarok és szov­jet katonák között de láthatóan jól megértették egymást Egyik pohárköszöntő a másikat kö­vette. Vacsora után az asztaltársa­ságok csoportokra verődtek és a bor mellett élénk beszélgetés­be merültek. Rudakov alezre­des, a megyeszékhelyen műkö­dő hadikórház népszerű orvosa a megyeháza falán függő port­rékat nézegette. Annyira elmé­lyedt a képek böngészésében, hogy szinte összerezzent, ami­kor Versinyin őrnagy, az egyik lövészezred parancsnokának politikai helyettese, Rudakov földije vállára tette a kezét: — Ej, Ilja, hát szabad ezt? •— mosolygott huncutul. — Ja­vaslom, függeszd fel szakmai továbbképzésedet, ma ne fog­lalkozz fiziognómiai tanulmá­nyokkal. Inkább gyere, igyunk egy pohár bort. Letelepedtek egy Ms, kenek asztalka mellé. Rudakov hátra­dőlt a kényelmes, süppedős fo­telben. — Ml van veled? Gondter­heltnek látszol, testvér — je­gyezte meg aggódva Versinyin. — Nem, nincs semmi bajom. Azaz... tulajdonképpen jó, hogy találkoztunk, Andrej. Egy rejtélyen töröm a fejemet, de mi tagadás, az én orvosi-pszi­chológiai tudományom csődöt mondott. Talán te, a komiszár kisütsz valami okosat. — Miről van szó? — kíván­csiskodott Versinyin. — Tíz nappal ezelőtt a tá­bori egészségügyiek behoztak hozzám a frontról a kórházba egy magyar katonát BekaruhA- ja elnyűtt volt ötven évesnek nézem, de lehet, hogy valamics­kével kevesebb, mert nagyon rossz bőrben van. Külseje, kon­díciója után Ítélve munkásén»» bér. Sajnos, képtelenség meg­állapítani, h onnét besték bs Tíz-tizenkét sebesültet széJUtoé- tak be vele egy Időben, ds fi* különféle helységekben sebe­sültek meg, így hát elképzelést sem alkothatok, hogy hol halk» kantak erre a magyarra. As egyik felcserem homályosan emlékszik, mintha a tábort egészségügylek közöl valaki naá mondta volna, hogy as as em­ber ájulton feküd* egy elha­gy ott magyar parancsnokáért épületben a padlón. —- Megsebesült? — Nem. Itt kezdődte s art* tély. A szanitécek őt tn bérié- ték az elsőségéiy-helyra Megál­lapították, hogy rendkívül sú­lyos mérgezést szenvedett Azonnal gyomarmosást aftal maztak, ■ behozták hozzánk. Ml kezdésbe vettük; te&eszúf*» háltuk koffein injekciókkal. Képzelheted, szokatlan s mi tá­bori pxaksásunfcban agy ön­gyilkos katona, súlyos mérge­zéssel. Oxigénnel tápláltuk* mert, amint elvettük tfiJe as oxigént, nyomban eüoékOH Elég sok bajom volt hogy honnan a fenéből szurjsarfc én Itt oxigént, de azért sikerüli Izgatott a kérdés, hogyan le­hetséges az, hogy egy hfiakafto- na, aM munkásembernefc lát­szik, mérget hajt feá közvetle­nül fogságba esése dőlt? Mert azt megállapították, hogy vala­mi rendkívül erős altatót vett be elképesztő adagban, és nyil­ván oldott állapotban, hiszen nagyon gyorsan felszívódott A mérgezéstől a gyomormosásig legfeljebb másfél óra telhetett el. Ebinek köszönhető, hogy megmenekült — Tehát él? (Folytatása következik J

Next

/
Thumbnails
Contents