Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

1961. március 5, vasárnap 8. Pilla REPÜLÖK A VETÉS FELETT Nekilendül a repülőgép, né­hány pillanat és máris a leve­gőbe emelkedik. Három perc alatt megszabadul terhétől, is­mét a földön van, gyorsain meg­töltik vödrökkel a szövetkezeti gazdák a tartályt, majd újbóli startol. A kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a Repü­lőgépes Növényvédő Állomás két repülőgépe szórja a műtrágyát. A fiatal pilóták. Erszény latvén és Pál Károly két társukat ta­nítják a repülőgépes növényvé­delem csínjára, bínjára. Az előbb említettek egyébként a szakmá­ban már “öregnek« számítanak, mert a pilótát aszerint értéke­lik, hogy hány órát töltött a le­vegőben. Erszény István 1800 órát, IS éve repül, Pál Károly 1300 óra köriM jár és 11 éve ül gépen. Rövid időt szakítanak az új­ságírónak, hogy elmondjanak egyet-mást a repülőgépes nö­vényvédelemről — A repülőgép alkalmazása a mezőgazdaságban nem új dolog, magyarázza Pál Károly. — A Szovjetunióban például a mező­gazdasági repülés szinte egyidős a szocialista nagyüzemekkel, <— Amerikában is több évtizede használják a repülőgépeket me­zőgazdasági célokra. A tavaly tartott bratislav8d műrepülő vi­lágbajnokságon részit vett egy amerikai magájwáilalkozó is sa­ját repülőgépével, aki a növény­védelemből gazdagodott meg. — Egy spanyol magánvállalat a meglevő két gépe jövedelméből nemrégen még négy újabbat vett a lengyelektől. Ez bizonyít­ja, hogy a kapitalista világ­ban is jövedelmező a repülőgépes növényvédelem. — Nálunk, természetesen más a helyzet, nem egyes egyénék, .xanem az egész ország jólétét, a mezőgazdaság fejlődését szolgál­ja a növényvédelem e formája. — Hazánk mezőgazdaságában 1953-ban történt az első kísér­let repülőgép alkalmazására — kapcsolódik a beszélgetésbe Er­szény István. — 1954-ben Du­nántúlon igen erős bungonyabo- gár-fertőzés jelentkezett. A Szov­jetunióból kaptunk öt PO—2 tí­pusú repülőgépet. Vas és Győr megyéiben igen nagy területen védekeztek porozással a burgo­nyabogár ellen. Főleg ez adott ösztönzést a hazai mezőgazda­sági repülőszolgálat létrehozá­sára 1955-ban a Földművelés­ügyi Minisztérium növényvédel­mi szolgálata a MALÉV-től bé­relt négy PO—2 típusú repülő­gépet. Azóta egyre nagyobb a fejlődés. Tavaly tíz gépet vett a magyar állam Lengyelország­tól, ezekre képezzük ki mi az új pilótákat. Ezek a PEL típusú gépek — mutat a sárga gépmadarakra — jól beváltak. Az idén már 22 ilyen gépünk van és ahogy értesültünk róla, újab­bakat is vesz az állam. Itt, a Vörös Csillagban műtrá­gyát szórnak a gépek. Egyszer­re öt mázsát visznek fel, a tel­jesítmény függ az egy holdra megállapított dózistól, vagyis at­tól, hogy egy holdra mennyit kell szórni. Ebben a termelő- szövetkezetben naponta egy gép kétszáz hold teljesítményt tud elérni. A közös gazdaság 1500 hold műtrágyázására kötött szer­ződésit Végül arról beszélgetünk, mi­lyen előnyei vannak a repülő­gépes növényvédelemnek. Első­sorban a nagy teljesítőképesség, azután a taposás: kór megszün­tetése. Sáros talajon is lehet ve­lük műtrágyázni, víz felett, pél­dául rizsrterületeken is tud nö­vényvédelmi munkát végezni olyan időben, amikor erre más gépekkel gondolni sem lehet Különösen a vegyszeres gyomirtásban veszik nagy hasznát a repülő­gépes növényvédelemnek. Összefoglalva: a mezőgazda­sági repülés a nagyüzemi gazda­ságok gépesítésének egyik leg­korszerűbb képviselője. Búcsúzom a pilótáktól, még néhány perc és a gépele ismét levegőbe emelkednek, fehér por­felhőt húzva maguk után. K. S. Megyénk szocialista ipara 46 százalékkal növelte termelését a hároméves terv idején A fejlődés kulcskérdése: hogyan emelkedik a termelékenység? As 1960-as évvel fejlődé- ” sünknek egy sikerekben gazdag szakaszát, a hároméves terv időszakát zártuk le. Az 1958—60-as években dolgozóink lelkes munkájával elértük, hogy a terv eredeti célkitűzéseit je­lentősen túlszárnyaltuk, s ez­által lényegesen meggyorsítot­tuk a szocializmus építését ha­zánkban, illetve megyénkben. Az ipar országos jó eredmé­nyeihez járult hozzá megyénk munkásainak, mérnökeinek ál­dozatkész munkája is. Megyénk szocialista ipara 1960-ban 46 százalékkal termelt többet, mint 1957-ben. Ezen időszakban lé­nyegesen növekedett az iparban A kisiparos és a termelőszöretkezet Beszélgetés az asztalosműhelyben ■— Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt Tiszakécs- kén, hogy kisiparos mester le­gyen termelőszövetkezeti tag. Különösen az asztalos szakmá­ban! Ma pedig? Lám, ketten is vagyunk és alig győzzük a munkát... ősszel 136 lakóépü­let-ablakot készítettünk, azóta pedig istállók, baromfiólak ab­lakkeretein dolgozunk... Ezek a bemutatkozás utáni első szavai a mesternek, Mári Béninek, a tiszakécskei Szabad­ság Termelőszövetkezet aszta­losműhelyében. Társa, akire az Imént hivat­kozott, Darabos Imre harmad­éves ipari tanuló — az idei tava­szon szabadul fel. Most éppen istállóablak-keretéken dolgozik a gyalúpadnál. Tőle tervei iránt tudakozódunk: — Ma még egyetlen ipari Béni mester és Imre tanulója. tanulója vagyok a szövetkezet­nek, s az igazat megvallva, én is el szeretnék menni. Az a ter­vem, hogy az utolsó vizsgák le­tétele után városi özemben, vagy gyárban helyezkedek el, hogy i<tt újabb tanulónak ad­jam át a helyem; de azért is, hogy katonaidőmig megtanul­hassam a bútorasztalosságot, s ha sikerül, a faipari techniku­mot is elvégezzem. — örökre búcsút akar venni szülőfalujától? — Erről szó sincs! Katona­időm letelte után itt szeretnék letelepedni, s dolgozni a szö­vetkezetben. Szükség lesz ak­kor itt már bútorasztalosra is! — Mennyi jövedelme van egy kisiparosnak a termelőszö­vetkezetben? — kérdezzük is­mét a mestert. — A múlt évben 556 munka­egységre 16 680 forintot kaptam. Ez 1390 forintos havi átlagke­resetnek feled meg. Több is le­hetett volna ugyan, ha nem költünk sok millió forintot épít­kezésekre, — de az most min­dennél fontosabb és sürgősebb vodt. Így sem panaszkodhatunk azért, hiszen ennyi jövedelem­ből tisztességesen meg lehet él­ni ... — válaszol, majd tovább fejtegeti gondolatait: — Azt hiszem, az idén még könnyebb lesz... Két kőműves­éé egy ács-brigádja is van már a szövetkezetnek — s úgy hal­lottam, mind a négy brigádba szerződtetnek ipari tanulókat — mert úgy kell itt a kisiparos, mint egy falat kenyér! Most már a magunk erejéből építkezhe­tünk — olcsóbban, gyorsabban — s jövedelmünk is nagyobb lesz. (— éné —) dolgozók száma. Ma már ti százalékkal több dolgozó tevé­kenykedik iparunkban, mint 1957-ben. Az elmúlt 3 év alatt egyes vállalataink ugrásszerűen meg­nőttek. Különösen rohamos a fejlődés megyénk nagy vas­ipari üzemeiben: a Bajai Vil­lamosipari Gyár, a Kecskeméti Épületlakatoslpari Vállalat, a Bányászati Berendezések Gyára és a Kiskunfélegyházi Gépgyár együttesen ma már kétszer annyit termelnek, mint 1957- ben. Gyors ütemű fejlődés jel­lemzi megyénk több üzemét is. Vállalataink exporttermelése is évről-évre nőtt, ami munká­saink, mérnökeink egyre javuló munkáját dicséri. Termékeink igen sok külföldi országba jut­nak el. Vannak olyan gyáraink, ahol a termelés több mint 50 százalékát külföldre szállítják, amelyért cserébe további fejlő­désünkhöz elengedhetetlenül szükséges nyers- és alapanya­gokat kapunk. A hároméves terv időszaká­“ ban elért eredményeket sokáig lehetne sorolni. E he­lyett nézzük meg, hogy az el­ért eredmények mire kötelez­nek bennünket, milyen felada­tok állnak előttünk a második ötéves tervben? Az útra valóul szolgáló tar­solyban sok a tennivaló. Közü­lük legfontosabb a munka ter­melékenységének emelése. Er­ről azért kell szólni, ment az a hároméves tervben nem fejlő­dött olyan mértékben, mint ahogy a feltételek megenged­ték, s a fejlődés megkövetelte volna. Bizonyságul álljon a kő­vetkező: a korszerű termelőbe­rendezések üzembehelyezését, * haladottabb technológia eljárá­sok alkalmazását nem követte a munkanormák változása, ■ ez fékezőleg hatott a termelékeny­ség növelésére. Ilyen módon az életszínvonal gyorsabb növelé­sének emelőjétől fosztottuk meg magunkat. A napjainkban so­ron levő normafelülvizsgálat, az új műszaki normák kialakítása azt * célt szolgálja, hogy fejlő­désünk elől elgördftsük a ter­melékenység továbbá növelésé­nek akadályát. Cppen ezért üzemi vezető- *- inknek és dolgozóinknak: az eddiginél többet kell foglal­koztok a műszaki fejlesztés kérdéseivel Erezzen felelőssé­get az egész üzem kollektívája az Intézkedési tervekben foglal­tak végrehajtásáért A műszaki fejlesztés meggyorsítása a biz­tos holnapot jelenti. Erdélyi Ignác at«iiiiiiiiiiiRitiiiiii«ufiiinftiiiii*H«<Hitt«itiiiitiiiiitftrifii«ii«ti«ittnintniiiii(iit«tiiniiiiiiiiiiiiiiii»taui<i«ii«!t«ifiiiiiiiiiiii«iii!tfiii»itiiMiHfit«ii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiti‘itiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiifiiiiuiiiiiiiiwüiiiMi«Hiiia<iiiiiiiiiiiH«Hi BŐVÍTSÜK A KORT A Bajai Felsői okú Tanítóképző Inté­zet párt-alUpszervezetének együk jelen­tése a közelmúltban foglalkozott a kol­lektív vezetés érvényesülésével. Az írás 6zóvátette a kollektivitás hiányosságai­nak egy részéit és ígéretet tartalmazott arra vonatkozólag, hogy a jövőben nem­csak a párttátkár, hanem a vezetőség valamennyi tagja bekapcsolódik a párt- munkába, részt vesz a kollektív veze­tésben. Ehhez hasonló «nefcvést tapasztal­tunk Kalocsán a Finommechanikai Vál­lalat párt-alapszervezetének munkájá­ban, azonkívül más városokban és köz- cégekben is. Bár igazán örvendetesek és dicséren­dők ezek a szándiékok. mégis meg kell mondani, hogy egymagákban nem ele­gendőek még akkor sem, ha azokat maradéktalanul meg is valósítják. A kollektív vezetésit ugyanis nem lehet leszűkíteni a különböző vezetőségek és pártbizottságok tevékenységére. Igaz, ezeknek a szerepe nagyon fontos, sőt azt is mondhatjuk, elsőrendű jelentő­ségű dolog. Nélkülözhetetlen például, hogv kezdve az alapsaervá vezetőségek­től, valamennyi kommunista testületben kollektív munka folyjon. Tapasztalata­ink szerint az illetékes pártvezetőségek mindezt ma már világosan látják és megfelelő gondot fordítanak a kollek­tivitásra. Ha valahol mulasztást ész­lelnek, vagy egyszerűen nemtörődöm­séget látnak, akkor azonnal közbelép­nek. Hyen célok vezették a cikkünk elején említett párt-alapszervezetek kép­viselőit is. Számos jó tapasztalat ellenére nem hagyhatjuk azonban szó nélkül a he­lyenként előforduló hiányosságokat sem. Nem nagy számmal, de azért varrnak pártszervezetek, ahol a kollektív veze­tést kizárólag a pártvezetőség feladatá­nak tekintik és megfeledkeznek arról, hogy az egész párttagságot be kell vonni a kollektív munkába. Nem olyan régen az egyik iskolai pártszervezet vezetőségi tagjával beszél­gettem. Az eüvtársnő szinte restellkedve vallotta be, hogy bizony még maguk között sem vitatták meg elég alaposan, hogy milyen módon és milyen mérték­ben vesznek részt a párttagok a veze­tésben. Magam is részt vettem egy párt­taggyűlésen, ahol arra kérték a jelen­levőket, segítsenek a vezetőségnek a határozatok végrehajtásában. Ezen a gyűlésen nagyon furcsa helyzet állott elő. Ügy tűnt, hogy a pártmunka csak a vezetőség dolga és a jelenlevők szí­vességet tesznek, ha ebben segédkez­nek. Ezen az értekezleten nem tükrö­ződött a taggyűlés fontossága, nem tűnt ki, hogy a taggyűlés az alapszervezet kollektív vezető testületé, ahol vala­mennyi kommunista részt vesz a párt- szervezet munkájának elemzésében, a feladatok megvitatásában, a tennivalók meghatározásában. Nem arról van szó tehát, hogy a vezetőségnek tesznek szí­vességet a párttagok, hanem maguk ha­tároznak és cselekszenek. A párttagok cselekvőkészségének ki­bontakoztatása érdekében nélkülözhe­tetlen, hogy a taggyűlések hivatását va­lamennyi kommunista világosan lássa. Ha a kommunisták tudják, milyen fon­tos szerepe van a taggyűlésnek, akkor minden bizonnyal megfelelő aktivitás­sal vesznek részt annak munkájában. Éppen ezért egyetlen párt-alapszer­vezet vezetősége sem feledkezhet meg a taggyűlés kollektív vezető testületé sze­repének rendszeres, tervszerű tudatosí­tásáról. A gyakorlat azt igazolja, hogy a vezetésben való részvétel tudata meg­sokszorozza a párttagok lendületét, kez­deményezőkészségét. Még a legegysze­rűbb emberek Is igen jó, helyes javas­latokkal járulhatnak hozzá egy-egy ér­tekezlet munkájának sikeréhez, ha tu­datában vannak a reájuk háruló fele­lősségnek. Nem pusztába kiáltott szó tehát, ha pártszervezeteink tudatosítják és gya­korlatban érvényesítik a párttagok jo­gait és a taggyűlésre úgy tekintenek, mint az alapszervezet kollektív vezető testületére. A párttagok nem várhatnak mindent a vezetőség tagjaitól. A párt­vezetőségnek is megvan a maga fontos hivatása. Két taggyűlés közötti időben képviseli a párttagságot és szervezi a taggyűlés határozatainak végrehajtását. A párthatározatok valóra váltása azotv- ban nemcsak a vezetőség, hanem • párttagság egészének is a dolga. Azokon a helyeken, ahol a pértvez»- tőségek kollektíván tevékenykednek és ezzel egyidejűleg megfelelően tőrödnek az egész párttagságot átfogó taggyűlé­sek előkészítésével, azok határozatainaSi végrehajtásával, aihoi tudatosítják azt* hogy minden párttag részt vesz a tag­gyűlések útján a vezetésben, ott a kom­munisták önállóbbak, bátrabbak, kez­deményezőbbek és serényebbek az ügyek intézésében. A kollektivitás élvének ér­vényesítése olyan erő, amely nemcsak pártvezetőségeket, hanem az egész párt­tagságot tettekre; cselekvésre ösztönöz. vatn lómét

Next

/
Thumbnails
Contents