Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-03 / 53. szám

Pénteki tafótéskérdéselnk (Ezúttal rímekben és képben) Múlt tavaszon csomagolták, Júliusit; szavatolták. Am vevőre hiába várt, bánatában csomókba állt. £zine fakó, szaga dohos. _Attól még jó” — így a boltos. Sla jó, sokan meg is vették, ide bizony azt meg nem ették, hisz a csirizt ki szereti? Hasznát csak a suszter veszi. Drága dolog négyhatvanér' amikor egy fillért se ér. Vehetsz te is... kapható! Boltja cégén olvasható: Kisker, vállalat, ezeregyszáztizenhai Mi az? Ki tadja? Máris szabad a gazda? — Dohos, csomós, szóval régi... —hát finomliszt— „minőségi”!... Tóth Gábor Találják ki, hal van! \ fttoSom zvqoTzg fOSZOf VUOJTTH Í}?UK»{S30X) Az alábbi, cseppet sem kedv- ilerítő kép láttán az az egyszeri atyafi jutott eszünkbe, aki igét hallgatni készült a templomba. Felöltötte ünneplő ruháját, karjára húzta sáros csizmáját és tisztításához kezdett. Suvick- kal kenegette a csizma fejét, nagyokat pökött rá és buzgón „glancolta”. Aztán fényességét helybenhagyva belehuppant, délcegen kihúzta magát és ko­cogott az isten háza felé. — Hajja-é szomszéd — ki­áltott rá az egyik kiskapuból egy huncut menyecske — sá­ros a sarkantyúja! Atyafink megfordítja fejét, végigmustrálja csizmája sáros hátulját s Iegyintve így vála­szol: — Nem tesz semmit szom szed asszony, ott úgyse látja senki... Ilyenformán van a szemét­dombbal a Kecskeméti Katona József Színház is! Elején, két oldalán rend, tisztaság, mögötte pedig az alanti kép. Ezzel bi­zony nem viszi el a pálmát a tiszta, virágos Kecskemétért moTo-alomban! fNl. márefus S, pdodek ; GazdáTkodjnnk a vízzé? A MAGVAK SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - kISKUN MEGYEI LAPJA Érdemes volt Jót doígovni A katymári asszonyok példája Nem találkoztam mostanában olyan életrevaló termelőszövet­kezeti nőbizottsággal, mint ami­lyen a katymári Vörös Csillag Tsz-é. Hetedhét határban híre járhatna, s hogy a járás terü­letén túlra idáig mégsem ju­tott ei, annak szerénységük az oka. Meg hogy természetesnek, kötelességszerűnek veszik azt, amit csinálnak. De én most a világ elé tárom, hadd okuljon a katymári példából a megye minden nőbizottsága. SOO munkaegységnél nem ndiák alább! — Vasárnap látták volna asszonyainkat a teadélutánon! Tyüh, de csinosak voltak! Mind­egyiken szép, új ruha, cipő... De állták is a sarat egész éven át mind az ötvenheten. — so­rolta természetes kedvességgel a nőbizottság titkára: Acs Fe­rencnél Ötvenkét asszony — ennyi nőtagja van a szövetkezetnek, akik a múlt évben mindannyi­an vállalták, hogy 200 munka­egység teljesítésénél nem adják alább. Tartották is szavukat. Most aztán vidám a hangulat. Erdélyi Jánosné az évközben kiosztott előlegen kívül most 4009 forintot vitt haza 291 munkaegységére. Padlásán meg közel 9 mázsa búza, 2 mázsa árpa, 12 mázsa kukorica (hoz­zá a háztájiból 30 mázsa!) és még sok minden más tanúsít­ja: a szorgalmas munka után bő volt az aratás. Elégedettek a többiek is; a 203 mun ka egy séget teljesített Ispánovity Já­nosné, a 219 munkaegységet elért hatvankétéves Kónya néni, vagy éppen Kremm Józsefné. A 200 munkaegység teljesíté­sére tett vállalkozás csak ap­rócska epizódja a nőbizottság sikereinek. Hiszen a nagy mun­kák idején valóságos hősök voltak az asszonyok. — Olyankor összehívtuk a nőbizottságot, meg a férjek nem tsz-tag feleségeit és kér­tük, ragadjanak kapát, vagy segítsenek a betakarításban. Mi­kor mire volt szükség. Meg­magyaráztuk, hogy jó jövedel­met csak a Jól megművelt föld és az időben végzett betakarí­tás adhat. Jöttek is szívesen, csapatostól — sorolja lelkesen Ácsná. Két óra alatt született a „tyúk iskola** — Sokszor esett, esak ügy szakadt, de akkor is csináltuk — toldta meg Bezzeg Istvánná, a szövetkezet pártvezetőségének egyik tagja. — Néha olyanok voltunk, mint az ázott kacsák, latyakosak, sárosak, de senki nem volt rosszkedvű... Ebben s pillanatban lépett az irodába Draskóy Ferenc, a tsz őszhajú agronómusa, akit lelkes fogadtatás után, vidám kacagás közben nagyhuncutul így mutattak be nekem: — ö vizsgáztat a tyűkisko- lén. Beszélgetésünk fonala ezután a baromfitenyésztési tanfolyam és következményei körül szö­vődött: — A múltkoriban értekezlet­re hívott Bácsalmásra a járási Nőtanács — meséli Acs Sán- dómé. — A járás áruértékesí­tési tervéről volt szó és külön a baromfinevelésről. Bejelentet­ték, hogy versenyt is indítanak. A földművesszövetkezetek já­rási központja egy mosógépet ajánlott fel jutalomként a leg­jobb eredményért. Ez érdekes, jó volna — gondoltam —, de hogyan tudunk mi például Ta­taházával versenyezni?! Nálunk egy tanfolyam sincs, ott meg hetek óta több is folyik. Na, megálljatok, ezen ne múljon! Csinálunk mi is — határoztam el — és amikor hazajöttem, nem telt bele két óra, meg­szerveztük a tanfolyamot. Szól­tam az asszonyoknak: a veze­tőség minden tagjának van egy utcája, az utcában mindegyik­nek egy-két aktívája és az ut­cagyűlések egy-kettőre döntöt­tek. Mert én semmit sem csi­nálok gyedül... Mosógép a gyónt esnek! így történt hogy ötven rész­vevővel megszervezték és elvé­gezték a baromfitenyésztési tanfolyamot és egyik legfonto­sabb feladatnak tekintették a baromfiértékesítési szerződések kötését A szövetkezet ez évi 16 mázsás tervének több mint a felét lekötötték már a háztá­jiban és megfogadták, hogy a hátralevő mennyiséget is le­szerződik még március 8-ig, a Nemzetközi Nőnapig A nagy­szerű eredmény láttán a közsé­gi földművesszövetkezeti ügy­vezető személyesen Is felkereste a nőbizottságot és megköszönte derék munkájukat-*• A vállalásról öl kisgyfl- lésen beszélgetünk társnőink­kel, és ennek meg kell lennie — jelentette ki Acsné, a töb­biek pedig szinte kórusban rá­vágták: — Meg is lesz! S a mosógépet ingyen használhatják majd mindazok, akik szerződést kö­töttek! — Enyje, enyje, de biztosak a dolgukban! — Mivel igyekszünk, mindent megteszünk, joggal bizakodunk hát! Példamutató, léikes munká­juknak nem is marad ei az eredménye. Perrty Irén PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báep-Kislkun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánle! Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó VáBrtai. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont; 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 19-S9 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1M. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra H FV Bács-KiSkun megyei Nyomda V. Kecskemét. — TeL: 19-29. 27-11 — A természeti adottságok nincsenek kellően kihasználva a termelés növelése érdekében. A mezőgazdasági nagyüzemek összefogásával létrehozott víz­gazdálkodási társulatok óriási lehetőségeket tárhatnak fel, s döntően befolyásolhatják a ter­melés biztonságát és tervszerű­ségét — mondta többek között Somogyi Antal, a tataházi Aranykalász Tsz elnöke Bács­almáson, a vízgazdálkodási tár­sulat szervező bizottságának ülé­sén. Teherrel nem jó gyalogolni A Rávágy téri állomás megszüntetésével — ami a városrendezés miatt vált szükségessé — az utasforga­lom az átrakó állomáson bo­nyolódik le. Tudvalevő, hogy az átrakóval szemben van » kettes autóbusz megállója, amit eddig, a legtöbbször csoma­gokkal megrakott utasok vr. állomást elkerítő élő ösvé­nyen — maguk által „kikép­zett” ösvényeken — keresztül értek et A megnövekedett utasfor­galomra való tekintettel » MÁV, nyilvánvalóan bizton­sági okoktól vezetve, a sövényt szöges drótokkal szövögette át, így az utasoknak a so­rompóig kell gyalogolnlok, ha autóbusszal akarnak be­jönni a városba. Nem ismerjük a MÁV erre* vonatkozó szabályzatát, de az átrakó állomás sínelrendezé­sét igen. Ennek ismeretében állítjuk, hogy az utasok a kényszerkerülés esetében Is a síneken haladnak át. — hiszen azok útjukat állják. Több olvasónk kérését tol­mácsoljuk a MÁV-hoz, mi­kor arra hívjuk fel figyel­müket. hogy vizsgálják meg egy terelővei ellátott átjáró létesítésének lehetőségét V. J. Dégészett ásatás folyt négy héten " át Madaras határában, a falu­tól délre, a Kígyós patak hajlatában. Azóta a munka befejeződött; a lelet­anyag tisztítása, konzerválása és tudo­mányos feldolgozása most folyik a Bajai Múzeumban. A tavalyi ásatással a régészek a 31. sírig jutottak el. A temetőt pásztor­gyerekek útmutatása nyomán, 1952-ben fedezték fel. Ekkor öt sirt fel is tár­tak és megállapították, hogy azok az avar korból valók. A temető domb­ját állandóan hordják a falu lakói, kik innen szerzik az építkezéshez szük­séges homokot. A sírok további pusz­tulásának megakadályozására minden évben leletmentő munkát végez e he­lyen a Bajai Múzeum. A tavaly ősszel folytatott ásatás volt eddig régészeti anyagban a legjelentő­sebb és — ami talán ennél is fonto­sabb — társadalomtörténeti vonatko­zásban sok új adatot szolgáltatott a régészeknek. Egy rövid cikk keretében nincs arra mód, hogy valamennyit is­mertessük, csupán néhány érdekeseb­bet ragadunk ki belőlük. / smeretes, hogy az avarok 1. u. 568-ban jelennek meg hazánk területén. Az itt talált germánokat le­győzik, egy részük sietve elmenekül a Avar temető Madarason Kárpát-medencéből. A régészek évti­zedes munkája nyomán ma már vilá­gosan áll előttünk az a tény, hogy 680 táján újabb avar hullám jön keletről. Ez az újabb népcsoport leigázza és fegyveres szolgálatra kötelezi az itt talált rokonokat. A nomád társada­lomban ez törvényszerű jelenség. A magyar kutatás mintegy 1100 avar temetőt ismer, de nem találtak még egyetlen telepet sem. Így a régészek csak a temetötérkép elemzéséből, a sí­rok elhelyezkedéséből tudnak levonni bizonyos következtetéseket. A temetők közül is azok a legfontosabbak és „leg­izgalmasabbak?, ahol a korai és kései avarok együtt fekszenek. Ilyen teme­tőnk aránylag kevés van. Számuk most a madarasival ismét szaporodott. A temető nyugati szélén, zárt cso­portban, fegyveres férfiak feküdtek. Közülük a legrangosabbnak két arany­lemez díszítette kucsmaszerű sapkáját Mellette volt íja, nyila és szablyája. Tőle balra feküdt a két ezüstlemezes, íjas vitéz, akiknek lemezes ezüst nagy- szíjvége is volt. A köröttük nyugvó fér­fiak követték a sírmező peremvonalát és lezárták a temetőt Még haláluk után is őrizték vezérüket és vele együtt a temető közepén fekvő uraikat L emezes technikával készített dí­szeket a korai avar csoportok viseltek. Láttuk, hogy a fegyveres fér­fiaknak ilyen díszei voltak. Ez annyit is jelent, hogy ők képviselik a temető­ben a korai csoportot A csoporton belül határozott katonai rangsor fi­gyelhető meg (aranylemez, ezüstlemez stb.). A magyar ■, katonai nyelv meg­őrizte számunkra a tizedes, századot és ezredes fogalmait Tudjuk, hogy va­lamikor a tizedes • valóságban is tíz ember felett parancsnokolt. 10X10=—100 vitéz felett pedig a százados, ugyanígy 10X100=1000 harcos felett az ezredes. A honfoglaló magyaroknál tehát hatá­rozottan a tizedes rendszer alapján épült fel a katonai szervezet Az avar nyelvből, sajnos még mondattöredékek sem maradtak ránk. Számítások alap­ján azonban tudjuk, hogy náluk I» a tíz volt az alapegység. Az aranyleme­zes férfi tehát komoly katonai rangot képviselt a korai avar társadalomban. Annál feltűnőbb, hogy az egész fegy­veres csoport felett egy aránylag «fa­esonyrangú későavar férfi parancsno­kolt Bronzból öntött nagyszijvég* szé­pen díszített A temető közepe feli, zárt egység­ben nők feküdtek. Ezüstfülbevaló, dinnyemagalakú gyöngy, földedény, or­sógomb, tűtartó, tüzaranyozás ruhaka­pocs képezi régészeti leletanyagukat. Avar sírjainkat igen gyakran kirabolták a későbbi korokban. Néha módszeresen, többszáz siros temetőket tesznek tönkre a sírrablók, a régészek nem kis bosz- szúságára. A madarast temető szeren­csére érintetlen. Annál érdekesebb, hogy éppen a nők körében van három feldúlt sír. Az ásatás külön gondot fordított ezek feltárására. Megállapítot­ták, hogy nem rablásról van szó, mert « tárgyak a sírban vannak. A váz csont­jait összedobálták, néha eltörték, fel­tételezhető, hogy gonosz varázslathoz értő, rossz szellemekkel cimboráid öreg­asszonyokat semmisítettek meg így fizikailag és ezzel együtt — hitük sze­rint — megakadályozták azok vissza* járását. A madarast avar sírok feltárása ** volt tavaly a Bajai Múzeum legeredményesebb munkája. Kőhegyi Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents