Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-30 / 76. szám

1961. március 30, csütörtök ,t «Idái 9ránt/oktatok ízálltfják a. keeeti tüzeket Nem pénz — lelkiismeret dolga! 14000 súlyragon tőzegtrágya ér végéig a mezőgazdaságnak A tőzegtelep még csendes. A szovjet komplex-gépsoron a sze­relők most végzik a teli nagy­javítás utolsó simításait. Annál zajosabb ellenben az élet a kis­vasút mentén és a MÁV-ráko- dónál. Egymást érik a csilleso­rok, nagy ütemben folyik a múlt évben termelt tőzegvagy ön szál­lítása — Tavaly még gondot okozott, k >gy mit kezdjünk a több ezer vagon, tőzegkészlettel — mond­ja Szilvölgyi Miklós üzemegység­vezető —. ma viszont az okoz gondot, hogyan elégítsük ki a rendelők igényeit. — Mi- a magyarázata ennek a hirtelen nagy keresletnek? — A tőzeg minőségének a ja­vulása. Az elmúlt évben jelen­tős területet sikerült biztosítani a szovjet névsornak a technoló­giai utasításban előírt munka- műveletek végzéséhez. Bár ez jelentős többletköltséget okozott, de a ráfordítás rövidesen meg­térül, hiszen olyan jó lett a ke­celi tőzeg minősége, hogy a Du­nántúl kivételével minden me­gye taUijerőgazdálkodási vállala­ta tőlünk rendeli a szükséges mennyiséget. 70—75 százalékról 50—55 százalékra sikerült csök- kentenünk a tőzegkorpa víztar­talmát. — Mennyi tőzegkorpa hagyja el naponta a bányát? — Most már átlagban 45 súly­vagon a napi kiszállítás. — És győzi önöket vagonnal a MÁV? — Központunk, a Bács-Kis- kun megyei Tőzegkitermelő és Talajerögazdálkodási Vállalat egyezséget kötött az illetékes vasúti szervekkel. Azóta semmi panaszunk sincs a MÁV-ra. Rendszeresen küldik a vagono­kat. Sőt, az utóbbi időben úgy nőnek « eendeiések, hon égész szerelvények, irányvonatok vi­szik tőlünk a tőzeget. — Ügy értesültünk, kegy a sükősdi telepről lg folyik a «ál­lítás? — Igen. Ok a tésttoft tőzeget továbbítják a rendeltetési he­lyére. Állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink a fő rende­lőik. — Mennyit adtak el idáig a sükösdiek? — Kétezer vagon a tervük, és ebből már mintegy 650 súly­vagont szállítottak el. Mi ennek a sokszorosát értékesítettük. — Rendelést is csak az év máso­dik felére tudunk már felvenni hiszen vevőink az első félévre lekötötték a teljes szállítási ká­vá citásunkat. Aggodalomra azon­ban nincs ok, mert tőzeg van. Az év végéig 14 000 súlyvagon tőzegtrágyát termelünk. ■—SG — A Kiskunhalasi Városi Ta* * * nács Végrehajtó Bizottságának egészségügyi osztálya részlete« beszámoló keretében ismertette aa osztály tevékenységét, a vá­ros egészégügyi helyzetét. A be­számoló egyik részlete foglal­kozik a tejüzem helyzetével. Megállapítja, hogy a tejszállí­tással kapcsolatos problémák zöme a nagy űrtartalmú tejszál­lító autók beállításával meg­szűnt. — Problémák mutatkoz­nak azonban — írja a jelentés — a vidékről, főleg a termelő- szövetkezetekből beszállított tej minőségével kapcsolatban, mi­vel ezeket többször fedetlenül és más, p-yakran szennyező anyag­gal közösen, egy kocsin hozzák. A beszámoló azt is megjegyzi, hogy több termelőszövetkezet­ben a tei kezelése még mindig nem a közegészségügyi előírá­sok szerint történik, mivel a te­henészek szűrővizsgálati leletei, a feiés előtti folyó vizes kézmo­sás lehetőségei, a fehér, tisztán* tartotl munkaruhák. • lejhfMi stb. erősen hiányosak. A* osz­tály megállapítása «érint elő­fordul, hogy a tejházak elha­nyagoltak, vagy egyes helyeke* zab« kamrának. Illetve lomtár­nak használják azokat. — A hiányok pótlása annál i» inkább nehézségekbe ütközik, mivel ezeknek a termelőszövet­kezeteknek vezetőségei pénz­hiányra hivatkoznak — közi! a jelentés. Nos, ez a vélekedés, helyeseb­ben mentegetőzés semmiképpen nem fogadható el! A rendszere­tet, a tisztaság egyáltalán nem pénz, hanem lelkiismeret dolga! Mert miféle különösebb „beru­házás” szükséges ahhoz, hogy a tejet fedett edényben szállíts» a szövetkezet. * alános takarí­tással a lomtárrá züllesztett tei- házat visszaadja eredeti rendel­tetésének? Az ehhez szükséges seprő és tiszta víz mindenütt in­gyen megtalálható! Kár nélkül vészeljék át a gyümölcsösök a kedd éjszakát — Országszerte zavarta’anul folyik az időszerű mezei munka Keddről szerdára virradóra a Meteorológiai Intézet fagyve­szélyt j,elzett. Az ország mező­gazdasági üzemeiben, különö­sen a szőlő-, gyümölcstermelő és a kertészkedő gazdaságok­ban felkészültek a veszély elhá­rítására. Mindenütt figyelőszol­gálatot szerveztek, hogy ha a hőmérséklet a kritikus pontra süllyed, meggyújtsák az előké­szített füstölő-anyagot. Fagykár­ról sehonnan sem érkezett je­lentés, még füstölésre is kevés helyen volt szükség. A figyelőszolgálatot az or­szág egész területén a követke­ző napokban is fenntartják. 4200 vauon nemesített vetőburgonyát kapnak a termelőszövetkezetek Az idén 83 000 holdon termesztenek étkezési burgonyát szerződéses alapon A termelőszövetkezetek az ősz­szel 1500 vagonnyi fémzárolt, minőségi vetőburgonyát kaptak központi készletekből, s most a következő hetekben újabb 2700 vagon vetőgumót szállítanak ki részükre. séges vetőburgonyát, nehogy a késedelmes rendelés és szállítás miatt megkéssenek az ültetéssel. Legnagyobb elmaradás mutatko­zik e tekintetben Szolnok, He­ves és Csonerád mesvében. Háromszázezer forint értékű szakkönw kelt el a Mezőgazdasági Konyvhónap alatt A könyv ma már falun is ne­vel, tanít, szórakoztat. 1954-ben például 218 ezer forintot árul­tak könyvből, a múlt évben pe­dig közel 6 és félmillió forint értékű könyvet adtak el me­gyénk földmű vess z ö vetk ezet eí. Ma már nincs a megyében egyetlen olyan község sem, ahol ne árulnának könyvet. Ahol nincs könyvesbolt, ott társa­dalmi aktívák végzik a könyv- terjesztést.. Az aktívák nagyré­sze fölúművesszövetkezeti dol­gozó, de van közöttük pedagó­gus, könyvtáros és jó néhány termelőszövetkezeti és állami gazdasági dolgozó is. Az ő se­gítségükkel rendeztek a múlt őszön a megye minden közsé­gében könyvnapokat, ankéto- kat, házról-házra járásos könyv- árusítást. E nagy könyvterjesz­tési mozgalom meghozta a várt eredményt: 230 ezer forint ér­tékű — főként mezőgazdasági szakkönyvet — vásároltak meg megyénk dolgozó parasztjai. Az elmúlt évben sokat fejlő­dött a falusi könyvesboltok színvonala. Nagyrészüket önki­választó boltokká alakították át, hogy a vevők saját maguk választhassák kd a kívánt köny­veket. Jól sikerült a február hónap­ban megrendezett Mezőgazda- sági Könyvhónap is, hiszen az egy hónap alatt 300 ezer fo­rint értékű mezőgazdasági szak­könyv kelt el megyénkben. Ki­emelkedő eredményt értek el e téren a kiskőrösi és a dunave- csei járásban. Kiskőrösön pél­dául könyvkiállítást rendeztek, házhoz mentek a könyvárusitók és több mint 300 dolgozó pa­raszt részére neves mezőgazda- sági szakemberek tartottak elő­adásokat. Az elmúlt és ez évi tapaszta­latok felhasználásával megyénk földművesszövetkezetei úgy ter­vezik, hogy az idén még több korszerű kultúrcikk-boltot hoz­nak létre, amelyek profiljába a könyv is szorosan beletartozik. Különösen nagy gondot fordí­tanak a házról-házra járásos könyvárusításra, könyvkiálh- tások, ankétok, könyvnapok és írók—olvasók találkozó j ánafc szervezésére. T. GL Fodrászüzletek nyitvatartási ideje A Kecskeméti Fodrász Kisipa­ri Termelőszövetkezet üzletei vasárnap, április 2-án egész na­pon át zárva vannak. Április 3-án, hétfőn az Arany János u. 3. szám alatti és a Lestár tér 1. szám alatti férfi fodrász, a Nagykőrösi utca 12. szófia alatti női fodrász- és kozmetikai üzlet déli 12 óráig tart nyitva. Április 4-én minden üzlet eeész na non át zárva lesz. Mint a Földművelésügyi Mi­nisztérium növénytermesztési igazgatóságán közölték, különö­sen azokon a területeken van nagy jelentősége a vetőburgonya- akoiónak, ahol a múlt évben az aszály miatt nem sikerült a burgonyatermés, továbbá ahol a helyi burgonyafajták termőké­pessége leromlott. A kiosztásra kerülő vetőburgonyának körül­belül 65 százaléka a kitűnő Aranyalma fajtához tartozik Számottevő mennyiséget, adnak a nagy hozamú Ella-típusból. ki­sebb mennyiséget pedig a Gül- baba- és Rózsa-fajtákból. A ter­melőszövetkezetek a járási és a megvei mezőgazdasági osztályok, továbbá a MFZŐMAG Vállalat és a MESZÖV-lcirendeltségek közvetítésévé1 készpénzért, vagy étkezési faltáért cserébe kaphat­ják a vetőburgonyát. A cserénél 100 kiló vetőburgonyáért 140 kg étkezési, szokványminőségú bur­gonyát kell átadniok a helyi földművesszövetkezeteknek. A csere, elsősorban azért előnyös, mivel a jobb minőségű, fajta­azonos burgonvtermésért maga­sabb felvásárlási árat kaphat­nak. amellett ■ a tapasztalatok szerint 25—30 százalékkal na­gyobb termést takaríthatnak be, mint a helyi fajtákbóL A burgonyaéllátás biztonságo­sabbá tétele végett az idén to­vább növelik a szerződéses bur­gonyatermesztésbe vont terüle­teket. Tavaly országosan 60 000 hold termését adták át szerző­déses alapon az állami felvásárló szerveknek, az idén 83 000 hold­ra kötöttek burgonvatermesztési szerződést a termelők. A korai tavaszodás miatt rendkívül fontos, hogy a burgo­nya termesztő közös gazdaságok mielőbb rendeljék meg a szük­(8) Kárász megadta magát, „hát akkor tessék” felelte, úgyis a maguké minden ... elveszett ez az ország és vele együtt mi is . . i Péter nem szólt egy szót sem, pedig nagyon vitatkozhatnékja volt, de az ő érve ez esetben néhány percet váratott magára. Kárász elsápadt arccal adott utat és tehetetlenül az ajtófél­fának támaszkodott. Felesége mellette rémüldözött, de úgy figyelt minden mozdulatot, mint a párduc, amely csak széttépni tudja ellenfelét. Péter egy percnyi tájékozó­dás után tudta, hol kell keres­kedniük. De hogy a névtelen levélíróról eltereljék a gyanút, másutt tettek-vettek és csak fo­kozatosan érkeztek a képhez, amely mögött a kincsek rejtőz­nek. Egy szűzmáriás kép volt. Ájtatosan, szinte bűnbánóan te­kintett le a drága aranykeret­ből, de a rejtekhely titka fel­tárult. És kazettákban, ruhába csomagoltan, ott csillogott, fénylett a sok drágakő, talán fronton haltak jegygyűrűi és sok-sok ember szenvedésének ára. Kárászné nagyot sikoltott, majd összeesett. Két vörösőr támogatta, vizet adtak neki, élesztgették. Kárász nem mozdult. Farkas- szemet nézett a kincsekkel. Tudta, hogy kár minden szóért, • •-— Hányán laknak itt? — kérdezte Péter gyanútlanságot színlelve. — Mi lakunk itt — szólt az akadozó válasz, de a két szó remegéséből érezhető volt, hogy valamit el akar hallgatni. — Azt tudom, nem vagyok vak, de magukon kívül ki lakik még itt? — csattant fel Péter kissé türelmetlenül, mert a ki­térő válaszban lenézését sej­tette. — A fiam. / — S a fia hol van éjnek ide­jén? — Nem tudom kérem, nem tudom. Fiatalember... Ki tud­ja? — s ravaszul olyan gondo­latot akart ébreszteni, amely talán felkelti egy hasonló korú fiatalember diszkrécióját. — Azt a fiókot nyissa ki — Péter egy nagy szekrényre mu­tatott. Nagy köteg kulcs került elő, a megfelelőt Kárász kikereste, majd megfordította a zárban, kihúzta és Péterre pillantott. — Borítsa ide az asztalra. Női fénykéDek. illatos haj­tincsek, levelek és egy kis da­rab papír került az asztalra. Ez az egyszerű papír olyan feltűnő volt a díszes egyebek között, mint egy közlegény a tisztek aranysujtásos gyűrűiében. Péter ezért vette kezébe. Szét­nyitotta, s amint belenézett, ha egyedül van, bizonyosan felki­áltott volna. Juli írása volt. „Ma nem érek rá, esetleg más­kor, hogy mikor nem tudom.” Egy szót sem szólt, hiszen mit is mondhatott volna. A papírt otthagyta és hirtelen olyan ma­gányosnak érezte magát, mint egy hajótörött. Hogyan kerül­hetett ide Juli írása? Az a gaz­ember biztos megkömyékezte. A papír bizonyság, hogy semmi sem történt, de mégis .:Min­denre számított, csak erre nem. Elviselhetetlen volt számára annak gondolata is, hogy Juli másra szemet vessen. A ment­ségkeresés és a vádaskodás et­től a pillanattól nem szűnt meg. Csak Juli billenthette volna helyre az egyensúlyt, erre azonban már nem került sor. * ■ J A vörösőrségen már várták. 7 Jelentést tett a házkutatás ered­ményéről és Kárászt a fogdába kísérték. Az áprilisvégi kora- tavaszi reggel már derengett. Valahonnan érces kakaskukoré­kolás hallattszott. Péternek pi­hennie kellett volna, de nem tudott. Az az egy mondat nem hagyta nyugodni. Legszíveseb- . ben Juliékboz rohant volna, de ilyen szokatlan időben nem tudna pontos magyarázatot adni és különben is szolgálat­ban volt. Aztán a fiatalemberek logikájával arra gondolt: vala­mi nagy dolgot kellene csele­kednie. Valami hősi tettet vég­rehajtania, hogy tudja meg Juli, hogy ő . milyen ember, hogy több másnál és kiváltképp Kárásznál. Töprengését azonban valami hirtelen történt dolog megaka­dályozta. Sorakozót rendeltek el és a parancsban Gábor el­mondotta, hogy Királypusztán ellenforradalmi bandák garáz­dálkodnak, a városba akarnak vonulni és ezt meg kell aka­dályozni. Lőszervételezés után azonnal indulás. Alig közelítették meg a har- matosi határt, máris megpillan­tották a befelé vonulókat. Azon­nal csatárláncba fejlődtek, s a következő pillanatban már go­lyók fütyültek el a fejük fölött Hasra vágódtak, fedezéket ke­resve maguknak és várták az események továbbfejlődését. Az egyoldalú tüzelés igaz szórvá­nyosan, de tovább folyt. Né­hány perc múlva már látótávol­ságba kerültek és egy kivágott tuskó fedezéke mögül Péter is­merős arcot pillantott meg. Olvan volt, mint évekkel élőbb, pirospozsgás, kerek, ki­hízott. Csak az egyik szemét' látta, mert a másikkal éppen célzott Manlicherién. S mikof a tűzparancsra ő is elrántotta volna puskája ravaszát, Péter vállához kapott, egész testében forróságot érzett. Tudta, hogy megsebesült. De az első gondo­lata mégsem ez volt, hanem az. hogy világossá lett, miért nem volt otthon már éjszakák óta a Kárász fiú. Néhány sortűz egymást váltotta a vörösőrök és az ellenforradalmárok kö­zött, mígnem az utóbbiak fu­tásnak eredtek. Nemsokára őt is észrevették társa!, amint alél- tan feküdt saját vérének párná­ján. Az élet már kifelé tartott' belőle. Utolsó gondolatai a le­vél és Juli körül forogtak. Juli előtte kavargott, mintha ring- lispilen ülne, játékos, vidám,, barna szemével olyan volt, mint mindig. Ártatlan és tiszta. Még tudatának kihunyó parányával is arra gondolt, hogy mégsem..., a levél azt mondta, hogy Juli nem akart vele találkozni. És az a „máskor” sző, az bizonyo­san udvariasság volt. Még látta, hogy a feje Juli ölébe hull, még érezte a selymes sí- mogatást, azután eialudt.j, elaludt örökre. • Juli sokáig sírt. s vele együtt az egész ország. De ettött azaz idő. amely emléket állított Él­tes Péternek. S ez az idő, a mi nagyszerű korunk, amely meg­becsüli és sohasem felejti hős elődeit. Vége, i:::uinit:iuilUf,' ....jjjÍÍf,,,,>u,,n'n,i,m;UMMÍÍ& El ődük

Next

/
Thumbnails
Contents