Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-29 / 75. szám

ISÄ1. március 29. szerda 5. »Mal uk A MMtf'á ált fon a / Itta háromnegyedévi szám- • adástétel ideje az iskolai esztendő munkájáról a kiskő­rösi járásban is. Az eredmé­nyek, melyek az egymást váltó évek munkájára alapozódnak, biztatóak és figyelemre méltóak. Arra mutatnak, hogy a kiskő- rési járásban az iskolák egyre eredményesebben töltik be a szocialista nevelés feladatait Tervszerűbbé és eredmé- * nyesebbé vált az oktató­nevelő munka irányítása és el­lenőrzése. Elsőízben történik meg például, hogy a nevelési feladatokat minden osztályra kiterjedő programtervezetben határozták meg a járás iskolái­ban. Az ezt megalapozó felmé­rés időszakában kiderült pél­dául, hoav eléggé szegényes volt az elmúlt években közvet­len nevelési mozzanatok meg­határozása tekirMóben az ok­tató-nevelő munka. Jó néhány nevelő úgy képzelte el a dolgot, •legendő, ha a tananyagot va­lamiféle szenvtelen és a gyer­mekek egyénisége iránt nem tubusosán érdeklődő, ,. egyete­mi” módszerrel előadja. Ma már a háromnegyed év küszöbén némi javulásról lehet beszámol­ni, hiszen a programtervezet alapján előre látja a nevelő, mi­lyen feladatokat kell a tanév folyamán az osztályban meg­oldani. A z iskolák nevelőtestületei­ben kialakítandó peda­gógiai egység megteremtésének is vannak bizonyos eredményei, bár nem lehetünk túlságosan elégedettek eaekkei. Az egyik előfeltétel, az idealista szem­léletű nevelők átnevelése pél­dául elég lassan halad. Márpe­dig előbb-utóbb nyílt színval­lásra és a szocialista világnézet kialakítására kell kémünk ne­velőinket, hiszen ilyen nevelési feladatok megoldását állította az új magyaT tanterv tervezete Is az oktató-nevelő munka kö­zéppontjába. Hogy is képzel­hető az el, hogy valaki mate­rialista szemléletű tudományt idealista világnézeti meggyőző­déssel képvisel ie az iskolán, a növendékek előtt? Az ideológiai továbbképzés- nek bár vannak biztató eredményei, még mindig igen sok olyan vonás tapasztalható a nevelésben, amely arra mutat, hogy különösen a történelem­tanulás témakörében egyes ne­velők egyes magyar történelmi korszakokat nacionalista szem­lélettel ítélik meg, homlokegye­nest ellentétben a modem tan­tervi célkitűzésekkel. Lényegében egy begyed év választ el bennünket a vizsgák­tól. Nem időszerűtlen tehát ar­ról beszélni, hogy további igen ielentékeny erőfeszítéseket kell tenni a kiskőrösi járásban is a lemorzsolódás ellen, az általá­nos tankötelezettség elvének ér­vényesítése érdekében. Félévkor azt állapította meg a tanulmá­nyi összegezés, hogy hosszabb idő óta nincsen jelentős válto­zás a lemorzsolódott tanulók számaránya tekintetében és azonos arányú a jeles, jó, elég­Országos iparművészeti pályázat A Népi Iparművészeti Tanács és a HISZÖV alkotmányunk ünnepének a tiszteletére orszá­gos pályázatot hirdetett a házi­ipari szövetkezetekben dolgozó néni iparművésziek és népi ipar- művészeti termelést folytató ta­gok részére. A pályázat rend­kívüli módon érdekelheti me­gyénk népművészeit is. A pályázaton minden szövő néni iparművész és szőttes ké­szítésével foglalkozó háziipari, szövetkezeti tag részt vehet, sőt egy pályázó több kategóriában is szerepelhet. A pályázati fel­hívás szerint az elismert népi iparművészeknek kötelező a pá­lyázaton való részvétel, s elő­írás, hogy csak kész alkotáso­kat lehet benyújtani (tehát ter­veket nem). Pályázni lehet la­kástextilnek használható alko­tásokkal, ruházati, kiegészítő és emléktárgyakkal, térítőkkel, fu­tókkal, párnákkal, asztalnem fl­ekkel, valamint ruházati textí­liákkal. A pályázatot kihirdető szer­vek gondolnak a fazekas és a faragó népi iparművészeti ha­gyományok felhasználásának a fellendítésére is. Ezekben az ágakban hasonló jellegű pályá­zatok meghirdetésére kerül sor. így a tekintélyes összegű díjak fazekas és faragó szakterülete­ken is kiadásra kerülnek. Pá­lyázni lehet különböző italos készletekkel, lakásdísznek al­kalmas cserepekkel, étkészle­tekkel. sőt eserépkálya-csempék- kel, valamint népművészeti ki­egészítő kisbútorokkal, faragá­sokkal, különböző népi díszíté­sű használati emlék- és ajándék- tárgyakkal. Különösen az utób­bi kategóriákban lehet számíta­ni nagyösszegű díjakra. A legjobb népművészeti jel­legű kisbútorok, például, három­ezer forintos első díjat kaphat­Kávéfiáz mint knWrlfözoont A Kairóban és környékén le­vő háromezer kávéházat kultúr- központtá alakítják át. Kairó polgármestere elrendelte, hogy minden kávéház-tulaidonosnak könyvtárat kell létesítenie a vendégek részére. A közeljövő­ben bevonják a kávéháztulaj­donosok működési engedélyét és csak azok kapnak új enge­délyt, akik eleget tettek az új rendeletnek* nak. De a meghirdetett más ka­tegóriákra érvényes díjak is egy-egy szakon belül ezer fo­rint körül mozognak. A pályázatok beküldésének határideje mivdenik szakterü­leten 1961. június 30. A pálya- műveket a szövetkezeteknél ösz- saegyűjtve lehet beküldeni a pá­lyázók nevének feltüntetésével, a HISZÖV népművészeti osztá­lyára (Budapest, V. kér. Sütő utca 2.). séges és bUkot* tanulók száma. Félévkor 32 tanuló nem kapott bizonyítványt különböző okok­nál fogva. Ezek az első félév­ben 33 napnál többet mulasz­tottak, bár azóta is járnak is­kolába. Nagyon ügyelni kell te­hát arra, hogy ezek a súlyos, bár nem reménytelen esetek megoldódjanak az év végére. Soltvadkerten 6, Kecelen a bel­területen 4, Akasztón is 4 ilyen tanulóról tudnak. Kétség­kívül ebbe, az előző évekhez ké­pest kedvezőtlenebb arányszám­ba belejátszik az is, hogy a tan­kötelezettséget kormányzatunk egyébként igen helyesen, kiter­jesztette több, eddig nem érin­tett korosztályra, azonban még­is csak figyelmet érdemel, hogy az elmúlt évben mindössze 15 tanuló nem kapott igen sok iga­zolatlan mulasztása miatt bizo­nyítványt. J avítani kell azon is, hogy az első félévben a nö­vendékek 12,5 százaléka kapott elégtelen érdemjegyet. Különö­sen súlyos, hogy a bukottak 34 százaléka két tárgyból nem fe­lelt meg a követelményeknek. A bukások arányát tekintve, az első félévben Tázláron volt a legrosszabb a helyzet. Itt a já­rási művelődési szervek foko­zottabb, ellenőrző munkája szük­séges ahhoz, hogy az oktató- nevelő munka színvonalát ma­gasabbra emeljék. A kiskőrösi járás változatos *■ oktatási képe még akkor is biztatónak és előrehaladás­nak látszik, hogy ha nem hall­gatjuk el a különféle hiányos­ságokat, nehézségeket. Az azon­ban bizonyos, hogy csak a tan­testületek összeforrottságának javulásával, a határozatok vég­rehajtásának eredményesebb és hatékonyabb ellenőrzésével, a nevelési momentumok értéknek növelésével juthatnak el az év végén olyan eredményekhez, melyekre nem tekinthetnek csa­lódással sem a nevelőit, sem a diákok, sem pedig a magasabb színvonalú szocialista nevelést méltán számortkérő szülők. Cs. Ej. 38. — Hát persze — bólintott Bottlik — te nem is szakad­hatsz el a pozíciódtól, természe­tesen. Még csak gyanút sem szabad ébresztened. De van ne­kem egy tippem. Hidd el, Júlia valóságos zseni. Született üzlet- asszony. Tudod mit? Bízd rá az egészet. Majd ő mindent le­bonyolít. Csak Felpéczyhez kell eljönnöd, meg kell alapoznunk a dolgot. A javát már most is rám bízhatod. A többit pedig bízd csak Júliára. Nos? Szerencsés kapva-kapott az ajánlaton: — Jó. Remélem, Júlia elvál­lalja. — Okvetlenül. Hát gyerünk, Giziké, fizetek! Felpéczy már várta őket. A bemutatkozásnál éles, átható tekintettel vette szemügyre Sze­rencsést. Bárdolatlan fickónak látszik — állapította meg —, de nem tesz semmit. Fő, hogy temérdek pénze van. Felpéczy a tettek embere volt Nem teketóriázott, nyom­ban a tárgyra ért. A tanácsko­zás azonban Bottlik és Felpéczy között folyt. Szerencsés hallga­tagon ült. Apósa az egész ügy­letet már tüzetesen előkészítet­te. De a beszélgetésből az is vi­lágossá lett Szerencsés előtt, hogy apósa igen nagy tekintély abban az üzleti alvilágban, amelyről még mindig nem tu­dott magának teljes képet al­kotni. De annyit már értett, hogy ez az alvilág létezik. Érdekes, Felpéczy, akárcsak apósa, úgy tesz, mintha csupán valami tör­ténelmi rövidzárlat keletkezett volna, amely átmenetileg gátol­ja valamelyest az üzleti élet normális rendjét, de amely ha­marosan el is múlik, s minden a rendes mederbe terelődik megint. És milyen biztosak a dolgukban! Egy szemernyi két­ségük sincs, hogy nemsokára fordul a kocka és megint birto­kukba vehetik vagyonukat. Az üzletek lebonyolításának módja teljesen megfelel a viszonyok­nak, de a lényeg ugyanaz. Apósa most már megbizonyo­sodott az aranykészlet létezése felől, s az ő garanciájára a bu- siness-alvilág elismeri őt gazdag tőkésnek, akit átmenetileg meg­fosztottak a tőkédtől. Azon már nem is csodálkozott, hogy Felpéczy hajlandó papíron meg­venni az arany töredékét. Hi­szen apósa elmesélte neki, hogy Weinberger, a dúsgazdag textil­iparos, mielőtt kivándorolt vol­na, szabályszerűen eladta álla­mosított üzemét Vladár Bélá­nak, aki e percben ugyan a lá­bát se teheti be abba a gyárba, de azért a business-alvilógban senki sem vitatja el tulajdon­jogát a volt Weinberger-üzem- re. Sőt, dicsérik az eszét, mert olcsón vette a gyárat a kény­szerhelyzetbe jutott Weinber- gertől. Ha egy ilyen üzlet létre jöhet, miért is ne venne Felpé­czy az ő aranyából? A tárgyalásból, amely a füle hallatára folyt, Szerencsés ke­veset értett. Ám az világos volt, hogy Bottlik nyélbeütötte az üz­letet. Végül Bottlik előhúzott a zsebéből egy összehajtogatott írást; Ahol a művelődési otthon igazgatójának is alkalmazottja van — Ladánybenei jegyzetek — A községi tanács titkári szo­bájának falán mértani pontos­sággal szerkesztett térkép: nyíl­egyenes utcák. Ilyen lesz a fa­lu; Ladánybene a község ren­dezése után. Addig azonban semmi hason­lóság a „valódi” I.adánybene, és a térkép között. A tanács v. b. titkára, amint a helyi kulturális élet vérszegénységéről beszél­gettünk, éppen erre hivatkozik: rosszak a járdák, nagyok a tá­volságok. Kérdés s mi vonzza as embereket? Ez nem lehet kifogás — gon­dolom. S hogy mennyire nem, továbbmenve igazolódik csak be. — Majdnem minden héten rendezünk ismeretterjesztő elő­adást, de kevesen járnak el. Csak a Vöröskereszt egészség- ügyi előadásait szeretik. Igaz, akik tartják, azok is el­ismerik. hogy unalmasak ezek az előadások. De miért? Ott, ahol ismerik a bajok forrását, könnyen se­gíthetnének rajta! Van jó pél­da is előttük. A Templom dűlői általános iskolában Bérezi Gyu- láné előadásait szívesen látogat­ják. S hogy itt is van az embe­rekben lelkesedés, vonzódás a kultúra iránt, mi sem bizonyít­ja jobban, mint az itt járt egye­temisták esete. Míg itt voltak, több előadást tartottak — min­dig teltház és nagy érdeklődés mellett A tanács v. b. titkára, Dékány Dániel, maga is elkapott egy­két hangfoszlányt, amikor arról beszélgettek az emberek, meny­nyivel érdekesebbek voltak ezek az előadások. Sz^z százalékos önellátás Bajok okát kutatva a tanács- titkár elmondotta: kétségtele­nül érezhető az is, hogy a mű­velődési otthon „önellátó”, be­vételeiből tartja fenn magát. Kénytelen minden alkalmat a pénzszerzésre kihasználni. Mi is elismerjük, hogy a mű­velődési otthonok önellátó volta megnehezíti a munkát, de ez nem lehet akadályozója az egy­séges és pezsgő kulturális élet kifejlődésének. A művelődési otthon ez év­ben január 1-től március 1-ig zárva tartott. Miért? — Költségvetésünkben szere­pelt a művelődési otthon gond­noki takarítói munkadíja. A jó­váhagyás alkalmával azonban a gondnoki fizetést törölték. Takarító tehát lett volna; csak éppen nem tudták nyitva tartani a művelődési otthont. — A kultúrotthon igazgatója végül is háromszáz forintos tisz­teletdíjából kétszázért fogadott egy gondnokot A eélt pezsgő kulturális élet Az egyetemisták együttes itt tartózkodása és az ennek nyo­mán „újjáéledt” KlSZ-kultúr- csoport munkája, a Templom dűlői ismeretterjesztő előadások azt bizonyítják, itt is meg lehet találni azt a hangot, amit min­denki egyformán megért. Hol lehet hát a hiba? Ügy véljük a tanács v. b. mellett működő kulturális állandó bi­zottság feladata lenne, hogy se­gítséget, elvi és gyakorlati tá­mogatást nyúítson, összefogja á kultúra munkásait.. Ne tartsanak minden héten előadást. Tartsa­nak háromhetenként egyet, de az olyan legyen, hogy három kilométerről se sajnálják a fá­radságot bejönni az előadásra Mi úgy látjuk, itt a népmű­velésnek kell „felemelkedni” a lakossághoz. A feladatok pedig azt diktálják: minél hamarabb. Nagy Éva — Tehát akkor írásban is perfektuáljuk, igaz, uraim? Tes­sék, az én aláírásom már rajta van. és Turner úr kézjegye is, mint tanú ő is aláírta. — Mi ez? — kérdezte Szeren­csés. — Formaság. Egy kontraktus. Jogász nyelven lekörmölve min­den, amiről itt szó volt. Tessék, írd alá. Szerencsés elővette töltőtollát. Gyorsan átfutotta a szerződést, de alig értett valamit annak jo­gászi tolvajnyelvéből. Felpéczy gondosan eltette az írást majd bocsánatot kért és kiment a szobából. Bottlik jó­kedvű volt. Barátságosan meg­veregette a veje vállát: — Minden rendben, barátocs- kám. Felpéczy egy aktatáskával tért vissza. A táskát átadta Szeren­csésnek: — Tessék, uram. A táskát maid alkalmasint visszakapom. Het- v nezer forint. A továbbiakat, maid úgy amint megbeszéltük, felesége őnagyságával bonyolít­juk le. Júlia asszony holtfáradtan roskadt le egy székbe: — Tyüh, micsoda mozgalmas nap volt! — mesélte élénken hadarva Szerencsésnek. — De mindent elintéztem. Idefigyelj. Jövő héten csütörtökön költö­zünk. — Rendben van, megkapjuk a vállalati kocsit — bólintott Szerencsés. — Fütyülök a vállalati kocsi­ra. Megrendelem a fuvart és kész. — Az nem úgy van, Júlia! Gondolkozz! Mindenki a válla­lati kocsival költözködik, mert az olcsó. Ha én nem veszem igénybe, mit gondolnak? — Ez igaz — hagyta helyben Júlia. — Jó, akkor ez a te gon­dod. Jaj, eá ne felettsem, a sza­bó üzent, hogy holnap délután mehetsz próbálni. Képzeld, mind a két öltönyt egyszerre meg­varrja. — Nem kellett volna! — le­gyintett kelletlenül Szerencsés. — Mindig túlzói, Júlia. Egyál­talán, nekem nem tetszenek ezek a túlzások. Hidd el, na­gyon sokat kellene adnunk ■ szerénvség látszatára! — Értem, értem, de hát nem járhatsz tovább ebben a rongy­ban. — Miért rongy ez? Még egé­szen jó ez a ruha. — Ugyan szivecském, ne ki­csinyeskedj. Várj. megmutatom, mit vettem neked. A szekrényből kiemelt egy darab finom szövetet. Szeren­csésnek tátva maradt a szája. — Ez igen — mondta —, na de ez aztán ráér. Maid jövőre — Nem, nem ezt még meg­varratom neked. Jó, nem kell viselned a gyárban ez legyen egy alkalmi ünneplő. Hát nem örülsz, te vén mackó? Mi? Lehal olt és egy gyöngéd csó­kot lehelt Szerencsés homloká­ra. Ezzel le Is vette a lábáról a féri ét. De mostanában mindig így történik ez náluk: Júlia tervez; Júlia végez. Szerencsés ellenke­zik, aztán nem ellenkezik. Tu­domásul vette, hogy élete új mederben folydogál, hanyatt fe­küdt a habokon és bódultán úszik amerre viszi a víz. Júlia démoni erővel uralko­dik az életén. S ezt a démoni erőt az aranytól kölcsönzi. Sze­rencsés pedig abbahagyta a vi- askodást azzal a kínzó gondo­lattal, hogy az arany uralkodik rajta. Hadd uralkodjék, ez a végzete, ezzel szemben tehetet­len. (folytatása következikJ (

Next

/
Thumbnails
Contents