Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

Mai mese harminc mesteremberről Napjainkban az ember már nem tudja pontosan, hogy a me­se válik-e valósággá, vagy a való élet szüli a mese alapjait? Mert íme, olvassák csak az alábbi történetet! Hát nem mondhatná el mese képében édesanya este, a kisfia ágya mellett? ... Két folyó között egy nagy- nagy pusztaság közepén van egy jókora falu. A pusztában kicsi falvacskák övezik körbe a nagy falut, de a nyargaló szél­től és elmaradhatatlan csatló­sától, a portól ezek sem tudták megvédeni. S a csúf csatlós a pusztáról rázós, kátyús utakon át benyargalt a nagy faluba, te­lehintette az emberek szemét, elcsúfította az udvarok rendjét, hívatlan vendégként beszökött a zárt ablakokon, ajtókon, letele­pedett a bútorokra, edényekre, ráült a beteg ágyára és hűsítő italába merülve tüzelte lázát. Az emberek nagyon haragud­tak a szélre és a porra, mert hiába akartak, nem tudtak meg­szabadulni tőle. Locsolták a kertet, a járdát, de hiába vol­tak bővizű kútjaik, nem tudták minden este a tereket, a poros utakat fellocsolni, egyenként ke­vés volt az erejük hozzá. Egyszer aztán a falu legelső emberei elhatározták, hogy vég­képp elűzik egészségük ellensé­gét, a hívatlan látogatót. Har­minc mesterembert hívtak ösz- sze, hogy megtanácskozzák: mit tudnának tenni a csúfos por el­len. A harminc okos mester­ember addig-addig tanakodott, míg eszükbe nem jutott, hogy van a falunak egy megrokkant, semmire nem használható nagy teherautója. — Megjavítjuk együtt és há­romszor t hét nap múlva már locsolhatunk is vele... Kiűzzük a port, kevesebb lesz a beteg és több az egészséges ember a faluban — határozott a har­minc mesterember, s másnap már munkához is láttak. Ma már hatvan munkáskéz dolgo­zik a régi autó alkatrészein, hogy újjá varázsolva megköny- nyítse valamennyiük munkáját, életét.. ... Hál nem mesébe illő ap­rócska történet ez az emberi összefogásról? Pedig valójában nem is mese! Színtiszta igazság, s aki nem hiszi, járjon utána. f>e Kunszentmiklós felé vegye az útját, ha éppen erre a har­minc okos és ügyes mesterem­berre akar rátalálni! Eszik Sándomé 1961. március 84. péntek Naponta kétezerrel több A Kiskunhalast Mészhomok- téglagyárban az idén a tavalyi­hoz képest naponta kétezer da­rabbal több téglái gyártanak. Miért van sapka a cipészek fején? A Jókai utcában — a ktsz cipó javító részlegében •— szorgos kezek ütemre szege­cselik a lábbeliket. Csizma, félcipő, „focival” lerugdalt apró bakancsok kerülnek ki ismét használhatóan ® kala­pácsütések nyomán. Néhány percet kellett vá­rakoznom, érdeklődéssel néz­tem a munkát. De nem tud­tam kérdés nélkül hagyni, hogy az igen jól fűtött mű­helyben miért kell mind- annyiuk fején a sapka? Hi­szen meleg az munkaközben, egész nap! A választ — kissé szé­gyenlősen — így adták: — A javításra hozott cipők többnyire sárosak, piszkosak.. Bizony, még így is nagyon porosak, leszünk... És tovább ütögették egész­ségesre a talpakat, sarkakat. Figyelmesen válogatottak a faszegeket, fel sem néztek, mintha nagyon restelkedtek volna a kezükben levő cipők gazdáinak nevében... B. M. ■mimiimH A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNkASPAUT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA „Tóth Sándor előre megmondta...!" Tanulságos esztendő a kunsxentmiklósi 1 *■ Elet Termelőszövetkezetben iii Tóth Sándor tíz évvel ezelőtt kezdett a közösségért munkál­kodni. Mint a Kunszentmiklósi Tanács egyik tagja, majd egy­úttal végrehajtó bizottsági tag szolgálta szűkebb hazáját. So­ha nem tévesztette szem elől, hogy a szebb és emberibb élet formálásában igazi hite és fo­ganatja a személyes példának van. így történt, hogy a múlt év januárjában 16 holdas bir­tokával felvételét kérte a helyi Új Élet Tsz-be, és nyomban utána a Magyar Szocialista Munkáspártba. Hiába sürgetett a tavasz! Szívesen vállalta a párttag­sággal járó többlet-felelősséget, munkát, mert rendületlenül bí­zik az ügy igazában. Tsz-párt- titkárként kezdte meg első fe­lelősségteljes pártmegbizatását. Szervezni, lelkesíteni az új éle­tet kezdő nagy család jó szán­dékú tagjait, erősíteni, bátorí­tani a kétkedőket, plántálni bennünk a hitet az újban ..; — Jött, ment, tevékenykedett kora reggeltől késő estig, nem is­mert fáradságot Am Jöttek a kudarcok, egyik a másik után. Mint valami cso­dabogárra kezdtek ránézni tsz- gazda társai, akik pedig nagyra becsülték egyéni korukban. — Tán miniszter akar lenni, hogy így fontoskodik?!. s. Mit ugrál, ez a Tóth Sándor? — mondogatták egyesek. — Űgy- látszik, már ennek is büdös a munka..« így gonoszkodtak, pusmogtak egyesek, jobbára azok, akik két­kedtek az összefogás erejében, akik a legnehezebben szoktak bele az újba. Kint sürgetett a tavasz, mun­káskezekre várt a határ, hogy nyomukban serkenjen az új ke­nyér. De nem mindenki ipar­kodott ám, akadtak, akik csak mint szemlélők kívántak ismer­kedni az újjal. •— Kicsi lesz a kenyér, so­vány a jövedelem, barátaim, ha nem végzünk időben — járta sorba barátait, tsz-gazda tár­sait Tóth Sándor. S az Imrék, Lászlók, Sándorok és Jánosok este meg is ígérték, hogy ott lesznek reggel, vetik az árpát, a zabot. Reggel azonban a hí­rüket sem látták. Amikor a párttitkár újra kopogtatott por­tájukon, csak annyit tudott meg az othonmaradottaktól: elmen­tek segíteni a sógornak, rokon­nak. Dömsödre, vagy Szabad- szállásra Sokat megtöröl gette Izzadó homlokát, mire aztán mégis földbe került a mag és haladt a munka. Sorrakerűlt az aratás, a be- hordás, újabb gondok jöttek. Akadtak, akik a közöst csáki- szalmája módra értelmezték. Megrakták a kocsit árpakévék- kei, jól kitaposták, s a szemet hazavitték... Nyíltan hiállt igaza mellett — Emberek, gondolkozzatok! Számoljatok csak... — magya­rázta társainak szinte könyör- gőn akkor. — ötvenhat foga­tunk hordja a gabonát. Ha min­denki ezt csinálja, mi lesz majd év végén, mit osztunk? .;: Ért­sétek meg, önmagatokat lopjá­tok ... Szóvátette ezt az elnöknek Is, aki sajnos, nem volt eléggé elő­relátó, hiszen új volt, botlado­zott a vezetés is. Szóvátette a lazaságokat, a felelőtlen herdá­lást a közgyűlésen. No, még csak ez hiányzott! Elégedetlen morajlás futott végig a sorokon, többen felháborodottan eltávoz­tak. Mit érzett Tóth Sándor, a párttitkár, ő a megmondója. Annyi bizonyos, hogy rengete­get vívódott. Hányszor, de hány­szor feltette magának a kér­dést: Hát érdemes? Van értel­me? De aztán eszébe jutott a ■ ttdamutafásával minden mun­kából kitűnő Bernét József. Mikus László, Tuzák Mihály, és máris visszatért ereje. Elérkezett a zárszámadás. A betervezett 25 forint helyett csak 18 forintot ért egy munkaegy­ség. De az első év tapasztala­tai annál többet „Tóth Sándor előre meg­mondta” — jutott eszükbe töb­beknek. Mások szinte elnézést kérőn kezet szorítottak a párt­titkárral és csendesen megje­gyezték: „Igazad volt, Sándor” és a párttitkárt köszöntő szó is hangosabb lett az utcán... ÚJ tavasz — szép tavasz Új tavasz köszöntött a kun- szentmiklósi Üj Élet Tsz-re. Szorgalmas gazdákkal telt meg a határ. 115 holdon földben a tavaszi árpájuk, 15 holdon zöl- dell a borsó, megy a munka, mint a karikacsapás. Szappa­nos Bálint és néhány tárta, akikkel egy évvel ezelőtt oly UTOPIA — Vállalatunk újítása: a pótalkatrészeket mindjárt mellé­keljük is az új házakba beköltözők számára. nehéz volt szót érteni, ma a dömsödiekkel, a nagy család legifjabb tagjaival együtt vezet a példamutatásban. — Papa, megőszült ez alatt az egy év alatt — állapította meg vasárnapi ebéd közben az egybegyült család. A papa: Tóth Sándor pedig végigsimította ha­ját és csak ennyit jegyzett meg: — Hhim« így van ezde megérte! P, Is Sikeres MHS-viisga Kunba rácson A napokban tartották * kunbaracsi MHS-szervezetben a honvédelmi alapismeretek körének záróvizsgáját. Hu­szonkét fő vett részt a vizs­gán, s mindannyian jó ered“ ményt értek el. Ezt annak köszönhették, hogy egész idő alatt lelkesen tanultak, a fog­lalkozásokon pontosan meg-' jelentek, s jó néhány olyan MHS-tag is volt közöttük, aki a tanfolyamról egyszer sem hiányzott A vizsgán megjelent az MHS járási elnökség elnöke. Seremet László elvtárs és % megyei MHS-elnökség kikép­zési osztályának vezetője■» Horváth István elvtárs. Mind­ketten megállapították, hogy a kunbaracsi MHS-alopszer- vezet példamutató munkát végzett a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok és tartalé­kos hadkötelesek részére szer­vezett tanfolyam levezetésé­ben. A vizsga után ünnepi vacso­rával egybekötött táncmulat­ságot rendeztek, amelyen a fiatalok szülei is nagy szám­ban részt vettek. Miért bővült a megyei döntőbizottság hatásköre Sok szó esik manapság s vi­déki ipartelepítésről, s ennek munkaügyi, gazdaságpolitikai, a lakosságot közvetlenül érintő kihatásairól. A lakosság javát szolgáló eredményeit mindenki ismeri. Tudjuk, mit jelent, a munka- nélküliség felszámolása, a kere­sők számának növekedése egy- egy családon belül; arról is so­kat hallunk, hogy mindez a munkásosztály számbeli gyara­podásával, erősödésével — vég­ső fokon az ország gazdagodá­sával jár együtt. Arról azonban már keveseb­bet beszélünk, hogy a vidéki ipartelepítés államigazgatási és ioeri kérdések felvetését is ma­gával hozza. A decentralizációt nemcsak az iparban kell végre­hajtani, hanem ezzel párhuza­mosan az iparigazgatás terüle­tén is. Eddig például a külön­böző minisztériumok felügyele­te alá tartozó vállalatok közti vitás ügyeket — ha azok érté­ke meghaladta a százezer fo­rintot — közvetlenül a Minisz­tertanács a’á tartozó döntőbi­zottság - intézett el. a helyi ta­nácsok — sok esetben pedig szükséges — véleményének meg­hallgatása nélkül. így éppen a területileg legilletékesebb, a me­gyében levő gyárak helyzetét legjobban ismerő államigazga­tási, egyben államhatalmi szerv, a megyei tanács nem szólhatott bele az flven ügyekbe. Jellemző, hogy a Bács-Kiskun megyei Fi­nommechanikai Vállalat és a Rádió és Villamos* ágicikk Nagy­kereskedelmi Vállalat, vagy a Ferroglobns és a Finommecha» nikai Vállalat közötti vitás ügyek is e központi döntőbi­zottság hatáskörébe tartoztak mindeddig. Minisztériumainknak — éppen a vidék iparosításából eredően — szoros kapcsolatot kell te- remteniök a helyi államhatalmi szervekkel, hiszen — mint fent mondottuk — vállalataik vitás ügyeit sem ismerheti kielégí­tően, a helyi, s így az országos érdekeknek is megfelelően a központi döntőbizottság. Éppen ezért bővítette a Miniszterta­nács a közelmúltban a megyei tanácsok szakigazgatási szervei­ként működő megyei döntőbi­zottságok hatáskörét. Ezentúl a miniszteriális vállalatok közötti vitás szerződésszegési és vagyo­ni ügyek háromszázezer forint értékig a megyei döntőbizottsá­gok hatáskörébe tartoznak. Kifejezésre jut ebben a ren­delkezésben — a fenti, iparigaz­gatási meggondolásokon kívül — az a jó munka, amit az el­telt tíz esztendő alatt megyénk döntőb'zottsága is végzett. Mun­kájával bebizonyította, hogy ss tanácsi, de a miniszteriális vál­lalatok közti vitás ügyeket in nyugodtan rá lehet bízni, meri amellett, hogy a helvzet alapod ismeretének birtokában hozta meg döntéseit, azok egyszerűbb, közvetlenebb úton valósulnak meg. Mindezek felett pedig m-gfontoUan, komoly felelős­ségérzettel népgazdaság! szin­ten tudlak elbírálni a hozzájuk került problémákat. Nagy Éra Nem lehetne másképpen megoldani? (Tudósítónktól.) Az úttörőotthont nemrégiben vették birtokba boldog izgalom­mal Bácsalmás úttörői. Szépíté­sének, csinosításának munkáját azonban mindjárt a kezdet kez­detén olyan kósza hírek keserí­tették, hogy nemsokáig ma­rad a pajtások birtokában. Amitől féltünk, bekövetke­zett. Az épület ugyanis — no­ha műemlék-épület — átadják az összevont Állami gazdaság­nak. Bővítik majd, 8 itt kíván­ják berendezni a gazdaság köz­pontját Minden bizonnyal »okát Je­lent majd ez a községnek, de jó lenne elérni, hogy ne a gye­rekek terhére, illetve kárára kerüljön ilyesmire sor. Felvetődött olyan terv Is, hogy a pajtások kapnak majd egy másik helyet. Ez sajnos, olyan ígéret, melynek teljesítésére hosszú évek óta várunk. Csapatunk munkája már szer­te az országban ismert és dicső­séget hozott a községié. Miéri nem lehet hát gyorsan és ked­vező módon elintézni ezt a gyerekek számára nagyon fői» tos dolgot? Legalább maradhas­sanak a mostani helyen, míg az új — ígért — otthont meg nem kapják. Molnár Jórtef <x>30<*xxxx3oooooooooooooooooooc>ooooocxxxr-.- PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyed Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szentes«! a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánieü Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szája Szerkesztőségi telefonközpont: 28-1». 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-3* Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar. Postái Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskéméi, — TeLl 15-29. 27-48 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents