Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-21 / 68. szám
IMI. március 21, kedd 5. oldal Megoldható Kecskeméten a primőr-zöldségtermesztés Látogatás a Boldogulás Termelőszövetkezet kertészetében Négy 100 négyzetméteres Oveg- ház csillog a márciusi napfényben a kecskeméti Boldogulás Kertészeti Termelőszövetkezet városföldi telepén. — Kettőben zöldségpalámtákat. kettőben virágot nevelnek. Van még egy különálló, amely műanyagból készült. — Első kísérletünk — mondja Érsek Tibor, a termelő- szövetkezet elnöke — még tökéletesítésre vár, de nagy jövője ■Van. Az egész kertészet még fiatal, hiszen az említett négy üvegház az elmúlt év december 31-re lett kész. Dicséret illeti a szövetkezeti gazdákat, hogy az építkezést saját erőből végezték és az összes költségek alig haladták meg a 200 ezer forintot Kevés zöldséget termesztenek — Mikor adnak zöldségfélét a piacnak — kérdezem az elnököt? — Ha az üvegházak előbb elkészülnek, akkor már lenne friss paradicsomunk és zöldpaprikánk, de a jelenlegi körülmények miatt csak májusban tudunk adni. 600 ezer paradicsom palán tát nevelünk, amelyből félmilliót kötöttünk le a R? ÉK-kel amelyet az továbbad más termelőszövetkezeteknek. A paradicsomon kívül főleg paprikát termeszt a szövetkezet. Viszonylag kevés zöldségfélét adnak a fogyasztóknak. A 162 holdnyi területen ugyanis zöldség- és vinágkertészet csupán 14 holdon lesz, melynek zömét cső- kutakból öntözik. Egy csőkút már elkészült, a második fúrásához is hozzákezdenek. Arra a kérdésre, hogy miért termesztenek ilyen kis területen zöldségféléiket, az elnök azt válaszolja, hogy jelenleg kevés a tagjuk, vagyis munkaerőhiánnyal küzdenek. Az őszre új belépőkre számítunk. Az idén még két hajtatóházat építünk — magyarázza a további tervekre utalva — januárban négy üvegházban nevelünk már zöldségféléket és jövőre sokkal több paradicsomot és zöldpaprikát adunk a fogyasztóknak, mint az idén. Sőt, az a tervünk, hogy januártól decemberig adunk friss zöldségfélét Igaz, egyelőre csak kévéséit Később, ha megkapjuk a kellő segítséget, egy zöldségtermesztő kombinátot akarunk létesíteni. Otven négyzetméterről 4500 forint jövedelem — Nézze csak —1 mutat egy üvegfalra, amely egyelőre látszólag minden cél nélkül emelkedik ki a földből —, rövidesen felépül ez az üvegházunk, amelyet csak a nap melege fog fűteni és az érleli majd a korai paradicsomot Tavaly egy 50 négyzetméternyi területű üveg- házzal kísérleteztünk, melyből 4500 forint jövedelemre tettünk szert Az új 200 négyzetméteres lesz. Készülnek az új hollandi ágyak is, nyolcat létesítenek, néhányba már ültetik a paradicsompalántát. — Lehetőség van arra, hogy a zöldségtermesztést függetlenítsük az időjárástól — bizonygatja. — Egyes szakemberek szerint csak a termálvízfűtéses hajtatóházakban lehet olcsón primőrárukat termeszteni. Mi erről a véleménye? — Szerintem nem így van. Az ipari tüzeléssel fűtött hajtatóházakban is megtalálja számítását az ügyes kertész. Négyzet- méterenként 400—500 forint jövedelemre könnyen szert tehet. Növényasztalok beiktatásával többszörösen kihasználhatja a hajtatóházat. Csak hozzá kell fogni Kecskeméten sok régi kertész lépett a termelőszövetkezetekbe, tehát már ennélfogva is indokolt, hogy az itteni termelőszövetkezetek nagyobb mértékben foglalkozzanak zöldségtermesztéssel, s főként karai zöldségtermesztéssel. — Megoldható Kecskeméten a primőrzöldség-tenmeszrtés, csak hozzá kell fogni — erősí tgeti a Boldogulás Termelőszövetkezet elnöke. Ezzel a véleménnyel messzemenően egyetérthetünk. Megyénkben a zöldségfelvásárlás évi átlaga 4000 vagon, amit meg lehet többszörözni. A megye és főként Kecskemét erre kiválóan alkalmas. A könnyen felmelegedő homokos talajok, a napfényes órák magas száma, a z£Mségfcermesztési hagyományok és még egy sor kedvező tényező ezt lehetővé teszi. Tehát a feltételek adva vannak, csak mint a Boldogulás Tsz elnöke mondja: hozzá kell fogni* ________________K. & El őadás a TanácskőzfársaságróA Tanácsköztársaság Kecskeméten címmel tart előadást Tóth László, nyugalmazott városi tanácselnökhelyettes 22-én, szerdán délután fél hat órakor a művelődési otthon földszint 4-es számú helyiségében. Üj műszaki normákat vezetnek be a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnál Mit fogadtak el az időmérők? Vállalatunknál a műszaki normák kialakításánál kétféle módszert alkalmaztunk. Egyrészt az elemzéses, másrészt a számításos módszert. Hogy számításaink helyesek legyenek, több irányú előkészítő munkát végeztünk. Többek között a munkanapfelvételi lapok segítségével megvizsgáltuk hogy milyen műszaki és szervezési hiányosságok akadályozzák az ütemes termelést. Az így nyert adatok három dologra világítottak rá: Helyesek-e az eddig alkalmazott normák, Több mint félezer holdat öntöznek a Kiskunság Termelőszövetkezetben A kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezetben az idén 520 hold öntözését vették tervbe. Ez a terület 150 holddal nagyobb a tavalyinál. A vizet a Dunavölgyi Főcsatornából és annak egyik mellékágából, valamint a tavaly fúrt, s először idén üzemelő 6 csőkútból nyerik. Miért yan ez így ?» fi mm. Ilii 1 '? íme egy huppanó a sok közül a Batthyány utcán! Nem lehetne ezt a részt is egy kicsit rendbehozatni, hiszen egyike a legforgalmasabb útvonalaknak Kecskeméten?! Az elmúlt évben közel 400 ezer forint költséggel száz holdon építették meg »komplett« az öntözőberendezést. A tervben szereplő többi területre két vándorszivattyúval emelik ki a csatornákból a vizet, s repülő-vezetékeken juttatják a növényekre. Nagyrészt szórófejekkel történő esőztetéssel, de árasztással is öntöznek. Az idén öntözendő területeken egyébként befejezték már a megfelelő talajmunkákat, a szerves- és műtrágyázást. A 300 hold cukorrépának több mint a felét, a 760 hold kukoricának közel az ötöd-észét öntözik a többi között. Száz hold legelőt is öntöznek. Az említett területeiken kívül — bár a tervben nem szerepel — 73 hold másodvetésű silókukoricára, s — ha az időjárás szükségessé feszi — 190 hold rostkenderre is mesterségesen juttatják az esőt. E növényféle- ségekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy tavaly 25 hold silókukoricát öntöztek, s e réven megkétszereződött a termés — a rostkender termesztésével viszont nem foglalkoztak, mert a felsőbb szervek nem tisztázták, hogy a szövetkezet melyik feldolgozó vállalatnak termelhet. Az idén a dunaföld- vári kenderüzem veszi majd át a termést T. L megfelelő-e a munkaszervezést a dolgozók lelkiismeretesen* vagy lélektelenül dolgoznak. A jelentkező veszteségidőket az elemzés során két fő csoportra bontottuk: a dolgozótól függő, illetve nem függő, a normába beszámítható, illetve be nem számítható veszteségekre. Nézzük az első csoportot. Ebbe tartozik többek között az* hogy a dolgozó mennyi ideig beszélget, hányszor megy el a raktárba különféle jogcímeken, tízóraiját hány perc alatt fogyasztja el és mennyi idő alatt írja be teljesítményét. A másik csoportba tartoznak a vezetők hibái. A munkanapfelvételek kiderítették, hogy a munkások nem mindig kapják meg idejében az új munkát csoportvezetőjüktől. A hiányos anyagelőkészítés miatt egyes dolgozók negyed, fél órákat, sőt néha többet is tétlenkednek, piszmognak. Az előbb említettek alapján a veszteségidőket csoportosítottuk. Beszámítottuk az új műszaki normába a személyi szükséglet kielégítésére * fordított időt. a csoportvezetővel történő megbeszélést, az új munkára való átállást annak előkészítésére fordított Időt. Meg kell mondanom, hogy a már elkészült munkanapfelvételek nemcsak a lazaságokra matatnak rá, hanem tükrözik azokat az eredményeket is, melyek az eddigi helyes Intézkedések nyomán születtek. Ha a műszaki normák bevezetésével egyidejűleg a fel vitái« gosftó munka tartalmának javításával sikerül megér tettnl egyes munkásokkal, hogy aki nem használja ki munkaidejét* az becsapja önmagát, társait* s megkárosítja a népgazdaságot* másrészt ha a műszaki beosztásúak megfelelő szervezési intézkedésekkel megszűntetik a vezetésből adódó munkakieséseket, akkor 1961-ben nagyot lépünk előre a termelés gazdaságosságának megvalósításában., Gacsályi István üzemi tudósító (1.) Tavasz ígérteérik. Nemcsak azért, mert a tel után más nem következhet és januárban már többet gondol az; ember a zöldbe öltöző új évszakra, hanem azért is, ment a január vége meghazudtolva önmagát, olyan napsütéses meleget árasztott, hogy az emberek kigombolt kabáttal járkáltak és nem kevesen gondoltak arra, hogy jó lesz majd előszedni a naftalinból a tavaszi holmit. Sokakban reményt eeállantott a tavaszi as ragyogás, mert bizony kevés volt a tüzelő és sok volt a hideg otthon, a fá- zós, göthös gyerek. De mit lehetett tenni? Szén alig volt, a Cát méregdrágán árulták a piacon. Az útszéli fasorok egyre ritkultak, lopták-vágták az akácot A szegény, a pénztelen csak fázott és miben is reménykedhetett mint abban, hogy majd (jóra, enyhére fordul az idő. 1919-ben érdekes tavasz ígérkezett mert előzőén ősz sem volt még olyan, amilyen 1918- barj- Az emberek szabadságról, egyenlőségről beszéltek. Azok, •kiknek soha semmihez közük és Joguk nem volt, feleszméltek az évszázados szótlanságból és belerázták öklüket a magyar honba, hogy: főidet, gyárat, munkát, kenyeret s többet mindabból, amiből ez ideig alig volt valamennyi is. S a tavaszba átnyúló fagyos, fázós, éhez- tető télben valami újra lüktettek a szivek, valami addig még ae nem váltott álomról suttogtak penészszagú szalmavackukon azok a milliók, akik tűrték, de gyűlölték az elnyomást, akik a négyéves első világháborúban is úgy hullottak a lövészárkokban, mint akiknek meghalni jobb mint élni. Az évszázados álom az újról már csak vékony, könnyen lepergethető kérget viselt magán. A történelem fája megérlelte a gyümölcsöt, de leszakítani nem volt egyszerű, könnyű sem, hiszen olyan szakítás ez, amit a mi földünkön még ember nem tett. A régi világ partjaitól kell eloldozni a népünk hajóját tartó köteleket, hogy a hajó maga- irányítottan fusson a történelem tengerén. Ilyen tavasz készült köszönteni a most télen és sok kegyetlen éven át szenvedett embert Éltes Péter keblében is nagy dolgok feszengtek. Nemcsak azért, mert nagyon szerette Julit a másik utcavégi Kondorék lányát, hanem azért is, mert tagja volt a szakszervezetnek, ahol sokat hallott az új világról, aminek egy munkás hite szerint el kell jönnie Péter is fürdőzve az első tavaszt ígérő napsugárban, vállra vetett kabáttal, fütyörészve, gondtalannak látszóan lépdelt a Futó utcán Julihoz. A járda mellé kupacokban tornyosított hó olvadásnak indult és Péter nem egyszer tócsa közönébe lépett, de ezzel mit sem törődött. Mindig ilyen volt, ha Julihoz készült. Nem látott, nem hallott, csak ballagott büszkén, ruganyosán és már előre érezte az.t a gyönyörűséget, amelyet Juli látása, kezének érintést, barna szemének mélázó sugara számára jelent. Juli is várta Pétert. Igaz, hogy még egy percet sem késett, mégis hányszor kikukkantott az ablakon, mert hát jó lenne, ha valamivel hamarabb érkezne. Az együtt töltött idő sohasem vész el; nem kárbavaló. Péter észre is vette, hogy az ablak becsukódott, mert az üvegről visszavágódó fény egy pillanatra a szemébe csiklandozott. Jó volt tudni, hogy már várja, hiszen hányszor feltör benne a kétkedés: talán nem is szeret eléggé. De erről Juli és Péter esetében nem lehetett szó. Ügy szerették egymást, hogy jobban már nem is lehetett. Gyerekesen, vidáman, együttérzően és bánatosz- tóan, egyszerűen és tiszta szívvel. Mintha valahol a vadonban születtek volna mindketten és soha senkivel, csak egymással találkoztak volna. Szerelmük nagyon ifjan kezdődött. Péter köművesinasként a téglát adogatta az álláson az öreg Kondornak, Juli apjának. Juli szorgalmasan hordta az ebédet. Ahogyan megszólalt az öregtemplom harangja, már ott is volt, puha, meztelen lábain olyan hangtalan finomsággal érkezett, mint egy angyal. Nyár volt és Julin könnyű, egyszerű karton ruha. Az anyja alakította át egy régiből. Hiába, nem telett m?'"a. De Péter szemét ez a kispöttyös kartonruha vonzotta és néha úgy elálmélkodott a lány jöttén, hogy az öregnek oda kellett szólni: „Te. Péter, készíthetnél egy kis maltert is, mert ha mind elfogy az állásról, nem éred utói magad.” Péternek nem nagyon tetszett a figyelmeztetés, mert egyrészt elvégezte ő a dolgát, másrészt meg ebben a rekkenő hőségben szívesebben nézegette a lányt, hogy okosan hasznosítsa a déli pihenőt. Juli tizenötéves volt. A ruha alatt formás, fiatal test feszengett. Lábai máris szépek voltak, olyan izmos, húsos, aprókat lépegető. Csípője ruganyos, későbbi telt idomokat ígérő. Dereka két kézzel átfogható, hajlékony és a melle, akár a kicsattanni készülő bimbó: feszes, kemény és bájt ígérő. És a mosolya. Hát ez az, amit Péter szerint fnég senki sem csinált olyan vonzóan, mint Juli. Egy ilyen piros, kerek arc a belemélyült két kis gödörrel nem !s vállalkozhat másra, mínÜ arra, az ártatlanul csábító mosolyra, amely Pétert annyira megigézte. Először csak szemlélte a lányt* mit is tehetett mást, hisz az első tetszést, a megigézettséget tizenhétéves fejjel ki tudja szavakba önteni. Mikor Juli elbúcsúzott apjától és kezében lóbázta a már üresen maradt fazékkal a kosarat, minden esetben úgy nézett utána, mint ahogyan gyermek bámulja a karácsonyi játékokkal teli kirakatot Az öreg Kondor is észrevette, hogy itt valami nincs rendjén, de nagy jelentőséget nem tulajdonított a dolognak és magában azzal ütötte el..; „hát még gyerekek!” Azt persze nem vette észre, hogy Juil, mielőtt a parkon elfordul volna, visszavetette égő szemű arcát és ebben Péter a viszonzás kétségbevonhatatlan jelét látta. S míg rakta élével a téglákat, cserpákolta a maltert, mindig arra gondolt* de jó lenne Julival lenni, sétálni a nagymezőn: Libaháton. Nem szólni semmit, csak belenézni abba a fény felé hunyorgó. sűrűn pislogó, barna szemébe. Ezen morfondírozott, de megoldást, s főként merszet nem talált. De eljött nemsokára az a felejthetetlen vasárnap, amire mindketten szívesen emléke^ nek. (Folytatása következik)
