Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-19 / 67. szám
1961. március 19, vasárnap 5. «Mal Ijíz ifjúi ági brigád — 'Tjiztnkttlen a. izakma ifjú nuitere elmért — 1250 óra tármdalmi munka A felszabadulás ünnepére készülnek a Bajai Ruhauzem KISZ-fiataljai A Bajai Ruhaüzemben a fel- szabadulási verseny keretéből 17 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. — Tíz brigád fiatalokból áll. Megkértük Földvári Imre KlSZ-titkárt, hogy mondjon néhány szót a fiatalok tevékenységéről, terveiről, vállalásairól. — A fiatalokkal egyetértve úgy határoztunk — mondotta —, hogy március 1-től külön versenyt indítunk a felszabadulás tiszteletére. Vállalásaink között szerepel az ütemes termelés, az előírt minőségi szi^t elérése, a kulturális szemlén való részvétel. Erőnkből jut társadalmi munkára is. Személyenként öt órát vállaltunk. Ez azt jelenti, hogy 1250 óra áll rendelkezésünkre. Ennek egy részét az üzemünk udvarán létesülő röplabdapálya befejezésének munkálataira fordítjuk, a többit pedig a városfejlesztési munkákkal töltjük. A verseny eredményeit április 4-re értékeljük. A legjobbak részére egy mosógépét és egy diavetítőt vásároltunk, mely ugyan a KISZ tulajdona marad, de az I. és II. helyezést elérő brigád rendelkezik felette — mondja Földvári elvtárs. A fiatalok — Bortheisemé, Kovács Katalin, Varga Ági és a többiek brigádjai — mind szépen teljesítik versenyvállalásaikat. Az eddigi eredmények alapján teíhát az esélyek még egyen- íőek, ezután dől majd el, ki lesz az első. A KISZ-gyűlés határozatának megfelelően, a szakmai és általános műveltség emelése céljából a szakma ifjú mestere című tanfolyamot szervezték, melyen tizenkét fiatal vesz részt. A tanfolyam nyolc hónapig tart és ez év december elején a vizsigamunkák elkészítésével ér véget. A szakmai tudás bővítése mellett különös gondot fordít a KISZ-vezetőség a politikai oktatások tartalmának javítására is. Igen örvendetes, hogy a párt és a KISZ által rendezett szemináriumokon a fiatalok rendszeresen részt vesznek. — Üzemünkben minden egyes fiatal ki veszi részét a felszabadulási versenyből. Külön dicséret illeti Kiss Ilonát, a KISZ termelési felelősét, akinek jelentős része van a brigádok megalakításában — fejezte De tájékoztatását Földvári elvtárs. Tori Sándor A leltározásról A Belkereskedelmi, Minisztérium Bács-Kiskun megyei Ana- mi Kereskedelmi Felügyelősége 40 boltban ellenőrizte a leltár- felvételt. A tapasztalatok birtokában megállapította, hogy az eredmények nem a legjobbak. A Kiskunhalas és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet konfekció boltjában például nyolc éven át nem volt baj. Ebben az évben viszont a MÉSZÖV Készletezési Osztálya 63 ezer forintos hiányt állapított meg. A Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat bajai, valamint a kiskunfélegyházi illatszerboltjainál hat, illetve négyezer forintos hiányt jegyzőkönyveztek. A számvitel hiányosságait mutatták a leltártöbbletek is, amelyek főleg a ruházati boltokban keletkeztek. Indokolatlan a Kiskőrösi Földmüvesszövetkezet maradékboltjának 24, a Bács megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 111-es számú bajai méteráru üzletének 20 ezer forintos többlete. A hibák természetesen nem általánosak. Több példa bizonyítja, hogy lehet jól és pontosan dolgozni. A dunavecsei és a kiskunfélegyházi földműves- szövetkezeti boltokban például az év végi leltár eredményei igen egyenletesek, ezer forinton felüli többlet, illetve hiány nem volt. öszeshajú, pirospozsgás, fiatalos külsejű ember Varga Lajos, a bugaci csirkesütő mester. Ahogy ő mondja, első és utolsó ebben a szakmában. Valóban egyedülálló foglalkozás ez és nincs még egy valaki ebben az országban, akit így titulálnának. — Éppen a napokban kaptam egy levelet a Pest-Budai Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatójától, Szigeti Andortól — újságolja —, hogy látogassam meg őket, miként lehetne tökéletesíteni az infrasütés technikáját. Elmosolyodik. — Tudni illik ebbe a szakmába is betör a technika. Az 1959-es országos mezőgazdasági kiállításon én sütöttem a bugaci töltöttcsirkét Fehér ingben és bő gatyában. Olyan melegem volt, hogy majdnem olyan piros voltam, mint a nyárson forgatott csirkéim. Mellettem dolgozott az infrasütő is. Naponta öt-hat mázsa csirke fogyott el. — Mikor kezdte ezt az érdekes foglalkozást? — érdeklődöm. — 1929-ben, amikor Bugac még idegenforgalmi nevezetesség volt. A velszi hercegtől a finn köztársasági elnökig mindenki evett az én csirkémből. Egy kissé kopott, bamakötésű könyvet vesz elő, amely Kecskemét város bugaci vendégkönyve címet viseli. A bejegyzések 1937-től kezdődnek. A vendégek neve mellett az is fel van tüntetve, hogy honnan jöttek. Az Egyesült Államoktól Dél-Afrikáig, Tokiótól Londonig látogattak ide abban az időben megtekinteni az »ősi mozdulatlan pusztát«, táncoltak a bő gatyába öltöztetett IBUSZ alkalmazottakkal. A vendégek mind gazdagok, előkelőek voltak, tudatukig nem jutott el az egyszerű bugaci cseléd nyomora, de nem is érdekelte őket. Az akkori uraknak viszont nagy hasznot jelentett ez a bugaci szédelgés. — Mi a titka a bugaci nyárson sült csirke különlegességének? 1— Nincs annak semmi — nevet — a tisztított baromfi lehetőleg ne legyen egy kilónál nagyobb, a töltelékbe beletesszük a máját és vendégmájat, esetleg sertését, vagy borjúét, töltünk bele zöldborsót, gombát, bofsot, paprikát, egyszóval megfűszerezzük. A szárnyak alá sza- lonnaspékek kerülnek, hogy a kifolyó, olvadt zsír szép piros színt adjon a sültnek. Aztán fontos, hogy faszénparázson süssük a baromfit. Ennyi az egész. Nemrég az erdészetbe csehszlovák vendégek látogattak el, ők Is megkóstolták a bugaci különlegességet. — Eleget teszek a meghívásnak — mondja a csirkesütés mestere — elmegyek Pestre és lehet, hogy ott is ragadok. K. S. Közvetítés helyett termelést A felvásárlás idei eredményei azt mutatják, hogy a hagyományos Bács megyei baromfitenyésztésnek még korántsem merítettük ki minden tartalékát Tojásból például máris több mint másfélmillió darabbal vásároltak fel többet a földművesszövetkezetek, mint a múlt év hasonló időszakában. Baromfiból is jobb a szerződés- kötések aránya a tavalyinál. Csupán a földművesszövetkezetek 86 mázsa csirkével, 22 500 darab libával, 5600 darab kacsával kötöttek le többet a tavalyi mennyiségnél. Az idén a Baromfifeldolgozó Vállalatok is jelentősebb mennyiségű baromfira szerződtek a termelőszövetkezetekkel, mint a múlt esztendőben. A szerződés azonban még csak papír, nem áru. Ezzel kapcsolatban jogosan vetődik fel a kérdés: mennyire reálisak egyes termelőszövetkezetek üzemterveibe beállított árumennyiségek? A kérdés nem véletlen. Egyre több termelőszövetkezetünkben kap lábra az a helytelen gyakorlat, hogy az áruértékesítési tervben szereplő mennyiségeket a háztáji gazdaságok baromfi- állományából akarják fedezni. Ezekben a termelőszövetkezetekben nincs közös állomány, nem is törekednek annak létrehozására, mégis sok árubaromfit akarnak átadni közvetlenül a feldolgozó vállalatnak, természetesen nagyüzemi felár mellett. P gyes helyéken — mint ^ Kiskunfélegyházán — a termelőszövetkezet vezetősége egyenesen megtiltja a szövetkezeti gazdáknak, hogy háztáji tojásra, baromfira a földművesszövetkezettel szerződést kössenek. Másutt szabályos „felvásárlóhelyet” létesít a termelő- szövetkezet a tagok és esetleges egyéni gazdák termékednek felvásárlására, amit aztán mint közös árut továbbít az állami felvásárló szervnek. Teszik ezt azért, hogy ez a mennyiség is beleszámítódjék a közös áruértékesítésbe s ennek alapján is részesüljön hitelkedvezményben a termelőszövetkezet. Cz a helytelen módszer a *“ termelőszövetkezeteket egyszerű közvetítő szervekké változtatja. Ez a nagyon káros gyakorlat elferdíti a párt és a kormány helyes határozatát, amely azt mondja, hogy együttesen kell törekedni a közös és a háztáji árualap növelésére; Így próbál némely termelőszövetkezet közös tevékenység nélkül, jogtalanul hitelhez és egyéb kedvezményhez jutni. Jogsértés is, mert a termelőszövetkezet nem korlátozhatja ilyen módon a háztáji baromfiállomány tartását, nem „tilthatja” meg a földművesszövetkezettel kötendő szerződést. C nnek a szemléletnek gyors *■ és gyökeres felszámolására hozott határozatot a napokban a Megyei Felvásárlási Operatív Bizottság. Felhívja a termelőszövetkezeteket, hogy semmilyen címen ne akadályozzák a háztáji baromfi nevelést, sőt segítsék elő — ugyanakkor maguk mindent kövessenek el a közös állomány gyarapítására s ebből igyekezzenek biztosítani a termelőszövetkezet áruértékesítési tervének teljesítését! A termelőszövetkezet valóban termelő legyen — és ne csupán a háztáji gazdaságokra támaszkodó, közvetítő! — ...és ennek a* Izének ml a eftne? — Ebéd előtt! IXormarendesés Htokban Hárman is állnak a bfiiárdasztal mellett, és szorgalmasan krétázzák a dákó hegyén a bőrvédőt nehogy gikszer csúsz- szon a játékba. Negyedik társuk az ele- fántcsontgolyókat célozgatja, de még mindig nem szánta rá magát a lökésre. Közén halkan berreg az időmérő, és a kollegák láthatóan idegeseik. Mindegyik tudja, ha jár az óra, jár a pénz is. — Ez szabály a vendéglőben, akár játszanak, akár a társukra várnak. A végén szóváltás lett a dologból, mert a partit nem sikerült befejezni. Ez a kis történet jár az eszemben, amikor a Bács-Kiskun megyei Finom- mechanikai Vállalat kalocsai telepén vizsgálódom. Több bíráló cikk, valamint a városi pártbizottság sürgetései ellenére, itt még mindig a régi módi járja: ketyeg az óra, jár a pénz. Igaz, némileg módosult ez, de a prémiumos órabér sem több lényegében az egyen- lősdinél. Ha jól dolgozik valaki, ha kevésbé jól, az eltérések nem lényegesek. Fő az, hogy a telep teljesítse a tervét és akkor a prémiumból mindenki részesül. Hoffmann György elvtárssal, a vállalat igazgatójával többször is próbáltak szótérteni az órabér vagy a darabbér tekintetében, mindmáig eredménytelenül. Mégsem ez, hanem a telep műszaki vezetői között történt több vita és szóváltás eredménye késztetett a cikkírásra. Beszélgetésünk közben az volt az érzésem, hogy Németh Róbert telepvezető és a többiek valamit titkolnak előttem. Szóvá is tettem a dolgot, de csak akkor fedték fel kártyáikat, amikor a darabbér bevezetésének lehetőségére és az ő felelőségükre utaltam. Elmondták, hogy igazságtalanul ítélem meg őket, mert nem tildém hogy milyen fonák a helyzetük. A párthatározat kötelező a kommunisták számára, viszont az igazgatóval sem akarnak ujjat húzni, mert annak következményei lennének. Lehet, hogy helytelen, de azért csinálták ők titokban a normarendezést, helyesebben a darabbére- zes előkészítését. A maguk módján ezzel megnyugtatták a lelkiismeretüket. Itt van, nézzem meg az egész eddig készült dokumentációt, s ezzel egy pak- saméta számítást, kimutatást és táblázatot tettek az asztalra. Komoly bírálat ez a vállalat vezetőire. A kalocsai telep műszaki brigádja csupán önszorgalomból már 1960 novemberében elkezdte azt a munkát, amire a központnak kellett volna határozott utasítást adni. Mitagadás, a kalocsai műszakiak vártak is ilyen intézkedést. A mai napig csupán annyi történt (ez is csak februárban), hogy a vállalatnál érvényben levő bérezési formák felülbírálatára kértek tőlük jelentést, de ezt is csak javaslattevő jelleggel. Mennyivel több és tartalmasabb ennél a kalocsai telep „illegális ellenter- ve”. Szarvas László időelemző több mint 190 gyártmány 1400 műveletének idejét mérte fel eddig, s most a fénycsőarmatúrák és más cikkekkel végzik majd el ugyanezt. Az alapnormákból kidolgozták az egy órai munkára és az egy műszakra eső termelést. Sikerült megszervezni, hogy az adatok birtokában naprakészen lássák a megfelelő termelési érték és a ledolgozott munkaórák arányát. Ugyancsak önszorgalomból olyan részletes kapacitásfelmérést készítettek, melynek kimutatásai munkanemek szerint részletes órafelbontással, a gépi és kézi munkákra fordítható időt is tartalmazzák. A gyártásvezetők ugyanezt grafikus ábrázolással vezetik fel önmaguknak. Így tisztán látják az üzem leterheltségét és azt, hogy mit vállalhatnak még a kapacitás kitöltéséhez. Az egyes munkák aormalapjaira most már csak azt kell felvezetni, hogy szakszerű elvégzésük hányas kategóriába tartozik, és hány fillér illetve forint jár érte munkabérben. Emellett olyan számításokat is végeztek, hogy ha sor kerülne a darabbérezés bevezetésére, akkor a kalocsai üzemben a csoportos teljesítménybér lenne egyelőre a legmegfelelőbb. Szükséges itt megjegyezni azt is, hogy a darabbérrendszer bevezetése érdekében eddig végzett munka, alapját képezheti egy részletes műszaki intézkedési terv kidolgozásának, különböző technológiai folyamatok, a jelenleg alkalmazott munka és üzemszervezés megváltoztatásának is. Az persze, hogy a kalocsai üzem e tekintetben előre lépjen, csak kisebbrészt függ a kalocsai műszaki gárdától, mert jelenleg nem külön üzem. önelszámoló telephely, hanem kisebbfajta részleg jellege van. Aránytalanul kevés a műszaki létszám, eléggé megnyirbált a helyi vezetők hatásköre, de több más tapasztalat is erre enged következtetni. Reméljük azonban, hogy a vállalat igazgatója és az egész vezetőség a történtek után levonja a titokban végzett normarendezés tanulságait, és megadnak minden segítséget ahhoz, hogy az egyenlősdi helyett minél előbb a valósághoz igazítsák a teljesítményeket és a béreket. Sándor Géza
