Petőfi Népe, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

1961. mSrchrs IS, szombat A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 8ACs - KISKUN MEGYEI LAPJA Tavaszi határ — forinttal behintve Tessék elképzelni a határt itt- ott forinttal meghintve! Ne­künk legalábbis ez a hasonlat jutott eszünkbe annak a sok ép és szétszaggatott műtrágyás papírzsáknak a láttán, melyek­kel a szél kergetőzik szerte a megye határában. A hasonlat nem is »sánta«. Olyan papírzsák darabja há­rom-négy forintba kerül, s ahá­nyat mi láttunk belőlük a nagy gabonatáblákon s az útszéli ár­kokban — értékük több száz forintot tenne ki. Most nemcsak és nem is el­sősorban a határt csúfító kép ellen emelünk kifogást Azt a könnyedséget kívánjuk ostoroz­ni, amely — úgy látszik — sok szövetkezetünkre jellemző. Az egyéni gazda a műtrágya kiszórása után feltétlenül gon­dosan összehajtogatta volna a papírzsákot, mondván: sok min­denre jó lehet az még! Szinte a vele született takarékosság dik­tálta ezt így. Lehetséges volna, hogy ter­melőszövetkezetbe lépésével »levetette« ezt a dicséretes tu­lajdonságot a gazda? Vagy a közös gazdaságban nincs már szükség a takarékosságra? El­lenkezőleg! A jó tulajdonság is megvan, és a takarékosságra, gondos gazdálkodásra sokkal Inkább szükség van, mint vala­ha, hiszen a nagy közösség tu­lajdonáról van szó, s a pocséko­lás mindannyi nnk jövedelmét károsan érinti! A szövetkezet egyes tagfalnak a szemet, jó érzését bizonyára bántják is az ilyen »apróságok«. Előfordul — különösen ahol már jól bele illeszkedtek a kö­zös életbe —, hogy ezt szóvá is teszik. A helyes azonban az len­ne, ha nagyobb gondjaik köze­pette sem feledkeznének meg stx ilyesmiről a tsz-ek vezetősé­gei sem. Utasításukra a trakto­ros is gondosan összehajtaná a papírzsákot, melyet sokmind én­re hasznosíthatna a szövetkezet, nem szólva arról, hogy vissza­juttatva újra hasznát vehetné a műtrágyagyár, vagy a MÉH is. Ffildmávesszüvetlíezetl boll i „Szocialista brigád” címért Két oklevelet és vándorzász­lót kaptak múlt évi jó munká­juk elismeréséül a Hajósi Föld­művesszövetkezet központi bolt­ijának dolgozói, miután 1960- foan az előző évekhez viszonyít­va 1 millió forinttal emelkedett forgalmuk. A múlt évi eredményeken fel­lelkesülve a bolt dolgozói most neveztek be a „Szocialista bri­gád” címért folyó munkaver­senybe. A rövid idő alatt nagy forgalmúvá vált üzletben — ahol ismeretlen a hiánycikk fo­galma — különösen a zárszám­adások óta lendült fel a vásár­lás. Nem ritka az olyan nap, amikor a forgalom eléri a 35— 40 ezer forintot. T. G. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspírt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács laoia. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő; Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó; Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét Széchenyi tér 1; szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikát rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-3Í Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon- 17-09 Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dt1 t hónapra tt Ft. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — TeLi 15-29. 23-» Nagyfokú biztonságot nyújtanak ma már a Duna gátjai Még élénken emlékezetünk­ben élnek azok az öt évvel ez­előtti télvégi napok, amikor sü­völtő hideg szél dermesztette az emberek ezreit a Duna partján. Sokan fogtak akkor ásót, kapát, hogy megfékezzék az elemi erő­vel pusztító jegesárt. Közöttük az idősebbek még emlékeztek az előző nagy árvizekre is. A ma­gyarországi Duna-szakaszon 1876-ban, 1891-ben, 1893-ban, 1940-ben, 1941-ben és 1945-ben voltak az utóbbi évszázadban jeges árvizek. Legtöbbjük annak idején na­gyobb pusztítást végzett, mint az 1956-os, mert gyen­gébbek, méreteiben kiseb­bek, vagy egész kezdetlege­sek voltak a védőművek. Az 1956-os árvíz magassága meghaladott minden előző víz­szintet. Megyénkben a Duna balpartján 53 ezer hektár ke­rült víz alá. Az egész országot megmozgató, hatalmas arányú védekező munkának volt kö­szönhető, hogy a vízpusztítás csak a Kis-Alföldre és a Nagy- Alföld déli részére korlátozó­dott A gyorsan végrehajtott gát­erősítésekkel és vízelszigete­lésekkel sikerült mintegy 150 ezer hektárnyi területet és több községet megmentő- ni az ártól. A szomorú emlékű napok el­múltak. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság segítségével a Duna balparti védvonalát 1956 és 1960 decembere között az Al- sódunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság 1 300 000 köbméter föld megmozgatásával végzett gát­megerősítéssel tette biztonságo­sabbá. A töltésekre mintegy 58 millió forintos költséggel 293 köbméter betont és 1343 köb­méter kőanyagot építettek be. A mezőgazdaságilag művelt te­rületek biztonságát szolgálja, hogy újabb 20 millió forintos költséggel 16 kilométer hosszú­ságban erősítették meg a gáta­kat, s 1961-ben újabb 308 ezer köbméter földet építenek be a töltésekbe A töltésépítésen kívül a la­kosság árvédelmi képzésé­vel és árvédelmi gyakorla­tok végrehajtásával készül­nek fel az esetleges dunai árvizek megfékezésére. A Vízügyi Igazgatóság a Bács- Kiskun megyei Tanáccsal kar­öltve 1961-ben árvédelmi gya­korlatot hajt végre, hogy a me­gye Duna menti mezőgazdasági nagyüzemeinek termelését biz­tonságosabbá tegye. Gönd5rszőrű subát készítenek Bugacon Buga« pusztától elválasztha­tatlan a táj adottságaiba be­illeszkedő magyar szürkegulya és rackanyáj. A Városföldi Ál­lami Gazdaság bugacpusztai szürke-magyar gulyájában — a már kiveszőben levő szarvas­marha fajtából — majdnem 100, részben növendékállatot gon­doz. A szabadtartáshoz szokott teheneket karámban tartják. Ja­nuárban a szabad ég alatt 20 kisborjú látott napvilágot. A rackanyáj 200 törzsállatból áll, amelyeket nemrégen szer­zett be az állami gazdaság. A fehér racka már ritkaságszám­ba menő állat, inkább fajának fenntartása végett és pótolha­tatlan, subának való irhájáért kapott helyet Bugacon. A sza­porulat, illetve a kiselejtezett állatok bőréből subát készíte­nek. A gazdaságban e célra kü­lön műhelyt létesítettek, ahol idős mesterek készítik a göndör szőrű subát juhászok részére. Tervük az, hogy az állami gaz­daságokon kívül a termelőszö­vetkezetek juhászait is ellátják subával, amely jó szolgálatot tesz a nyáj éjszakai legelteté­sekor. A szabadban tartói racka anyáktól az idén mintegy 100 kisbárány született (vi) Termelőszövetkezeteinkből jelentjük a gyümölcsöst Bugacon. Két évvel ezelőtt létesítette 56 hold gyümölcsösét a bugaci Béke Termelőszövetkezet. A gyü­mölcsfáik téli metszését és ápo­lását időben elvégezték a szö­vetkezeti gazdáik és jelenleg permeteznek. Százhatvan család tagja a Bé­ke Termelőszövetkezetnek, na­ponta több mint kétszázan dol­goznak a földeken. Hetven szá­zalékát elvetették a tavaszi ár­pának és 46 holdas szőlőjükben befejezéshez közeledik a nyitás és a metszést is végzik. Hét termeiősa&veflkezetS cso­port van a községben. Ezekben is nagy lendülettel kezditek a legsürgősebb feladatok elvégzé­séhez. Kétszáznyolcvan hold ta- vasziárpa-területünknefk mintegy 90 százalékát vetették el a hét végére. A községi tanács leg­utóbb háromnapos értekezűetet rendezett a vezetőségi tagok ré­szére, amelyen megvitatták az áruértékesi tésá terveket, szerző­déskötéseket, s a háztáji gazdál­kodás egyes kérdéseit Majdnem kétszeres lesz a napraforgó terület. Solton szintén nagy lendület­tel halad a tavaszi munka mind a négy termelőszövetkezetben. A szőlők nyitásának és metszé­sének a félét már elvégezték. Elvetettek 190 hold borsót, 400 hold tavaszi árpát, 110 kataszt- rálds hold mákot. A Szikra Ter­melőszövetkezetnek 120 holdas, az Egyetértésnek pedig 100 hol­das öntözéses területe lesz az idén, amelyen paprikáit és para­dicsomot termelnek. A Szikra Termelőszövetkezet 1600 holdat fejtrágyázott, az Egyetértés 750-et. a Kossuth is ennyit, a Rákóczi pedig 1000 holdat. A tavaszi vetések alá több mint ezer holdon szórták szét a műtrágyái Különösen nagy gondot fordítanak a napra­forgó termesztésére, a tavalyi háromszázegynéhány hold he­lyett hatszáz holdon vetnek a termelőszövetkezetek. Szépek a bajai Micsurin vetései. A Bajai Városi Tanács Mező- gazdasági Osztálya határszemlét tartott a Micsurin Termelőszö­vetkezet vetésterületén és meg­állapította, hogy szépen fejlőd­nék a közös gazdaság őszi veté­sei. Különösen erős a 136 holdas árpavetésük. A Micsurin gazdái elvetették már a tavaszi árpát és meg­kezdték a takarmányrépa veté­sét is. Jól takarékoskodnak a Ceglédi úti iskola növendékei Ma már milliókra rúg a ta­nuló ifjúság takarékbetétje, amely nemcsak népgazdasági szempontból jelentős, hanem azért is, mert nem volt hiába­való a pedagógusok fáradozása, hogy a fiatalságot takarékosság­ra neveljék. BIZTOS JEL — Laciéknál csőrepedés lehet! Megyénk iskoláiban is szép eredmények születtek. A kecs­keméti Ceglédi úti iskola tanulóinak 81 százaléka rend­szeresen takarékbélyeg-vásárlás- ra fordítja a pénzét. Dicséretet érdemelnek különösen a nyol­cadikos tanulók, akiknek 100 százaléka, a hatodik és hetedik osztályok tanulói, akiknek 90— 95 százaléka vesz részt a taka­rékossági mozgalomban. Az iskola 180 növendéke eddig mintegy 8 ezer forint értékű takarékbélyeget vásárolt. Leg­szorgalmasabban Nemes László hatodik osztályos. Mészáros Jó­zsef és Sánta Imre nyolcadik osztályos tanulók gyűjtik a pénzt, akinek egyenként 200— 250 forint betétjük van, s a pénzt, akiiknék egyenként 200— ladék-gyűjtéssel szerezték. Kollektív takarékosság is fo­lyik az iskolában. Az úttörő- csapat betétkönyvén 7172, az iskola „Előre” ifjúsági szövet­kezetének betétkönyvében pe­dig 7395 forintot jegyeztek be az OTP-nél. Az iskola tanuló ifjúsága takarékoskodásának ér­tékét még csak növeli az, hogy a gyermekek 20 százaléka álla­mi gondozott, 35—40 százaléka pedig szerényebb jövedelmű család gyermeke. Felgyógyult a halálból írtat J. Milechij L>enin-renddel kitüntetett moszkvai Botkin kórház archi- vumában ótven év alatt több mint egymillió kortörténet gyűlt össze, amelyek a szovjet orvostudomány dicső múltjáról számolnak be. 1922. április 23-án itt operálták ki Lenin testéből a merénylő golyóját. A kórházban megmutatták az újságírók­nak az egyik kórtörténetet, amelyet a közelmúltban helyeztek el az archívumban. Ilyen kórtörténet mindössze néhány akad az egymillió közül, s ez is csak a legutóbbi hónapokból való. Olvasom: »Diagnózis — klinikai halál a műtőasztalon«. Noha csupán röviden, szaknyelven megírt kórtörténetet olvasok, ez a pár sor mégis az emberi életért vívót harc valóságos hős- költeménye. Egy negyvennyolcéves emberről van szó. — Reaminátor-orvosaink készségesen megadják a felvilá­gosítást — mondták a kórházban, majd amikor látták, hogy nem egészen értem válaszukat, hozzátették: — Reaminátor-< orvos azt jelenti, aki visszaadja az életet, aki harcol a szerve« zetnek a halállal határos állapota ellen. T íz óra 30 perckor a beteg a műtőbe került. Érverése normális.« — így kezdődik a kortörténet. Néhány sor­ral lejjebb azonban már aggasztóan hangzik: ».. .az érverés megszűnt, vérnyomást nem lehet kimutatni, a pupilla teljesen kitágult... r-r szívműködés megállt — bekövetkezett a klinikai halál...« Az orvosok által tett intézkedések leírását átugorva tovább olvasom: »A klinikai halál bekövetkezése után tíz perccel szív­összehúzódást kiváltani már nem sikerűit...« Ekkor érkezett meg a reaminátor-orvos, »...30 perccel a klinikai halál beállta után az állandó masszázs közepette megkezdtük az ütőérbe való vérinjektá­lást. .. 40 perc múlva a vérinjektálást megszüntettük, s a szív másodszor is megállt. Erre a vérbefecskendezést és a masszázst folytattuk...« A szívösszehúzódások fokozatosan erősödtek és * pulzus ** tapinthatóvá kezdett lenni... »Tizenegy óra 30 perckor a már ötven perce tartó masz- százst abbahagytuk. A szív jól vert.-» Tovább olvasom a kórtörténet percnyi pontossággal feltün­tetett adatait: »11 óra 50 perckor észlelhetővé váltak az első önálló légzőmozgások. 13 óra 25 perckor a beteget visszahelyez* tűk az ágyába. A beteg közben megmozdította kézfejét. 14 óra­kor nyelőmozgásokat figyeltünk meg... 16 órakor a pupillák összeszűkültek, reagáltak a fényre... 17 óra 30 perckor a szív- hangok már tiszták, erősek... Éjfél után 3 óra 25 perckor, a klinikai halál után 16 óra 45 perccel a beteg eszméletre tért: válaszolt a kérdésekre.« Okkor a beteg állapota hirtelen újból aggasztóvá rótt, a feljegyzések a műtét helyének környékén érzett erős fájdalmakról, narkózisról szólnak. A beteg állapota csupán harmadnapra fordult jobbra. A kórtörténetból megtudom, hogy a beteg öt nap, öt éjszaka szünet nélküli orvosi megfigyelés alatt állott. A kortörténet ezekkel a szavakkal ér véget; »A beteg a klinikai halálból teljesen felgyógyult és 12 nap múlva sikeres műtétet hajtottak végre rajta.» Többször is átolvastam ezeket a sorokat, amíg lassan fel> fogom: mit is jelentenek azok a látszólag összeférhetetlen sza­vak, hogy az ember »felgyógyult a háláiból«, (Ogonyok, 1961, 4. számj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents