Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

4. oldal 1961. február 15, szerű, cA fiatat&k bíródba1 ma Pezseg a kulturális élet a báesbokodi művelődési otthonban A község közepén szép, nagy épület homlokzatán büszkélke­dik ez a felirat: »-Katona József Művelődési Otthon.-» Széles be­tonjárda övezi a rendben tartott saroképületet, melynek tetején ott látható a TV-antenna. A szomszédos, emeletes mozi és étterem épületétől egy új, zöld színű vaskapu választja el a művelődési otthont. Ahogy az udvarra belépünk, szembetűnik az udvar közepén a betonozott tánchély. Büszkén mutogatják is, mert a KISZ- fiatalok és a hivatalos szarvek összefogása révén majdnem »in­gyen-» készült éL Szükség volt már erre. A június 28-i avató­bál óta kedvelt helye volt ez a fiataloknak. Tavaszra parkosíta­ni akarják az egész udvart. Tisztaság, rend, Jó felszerelés . Ahogy az udvarról belépünk a folyosóra, az első benyomás jó. A folyosót szőnyeg borítja, rend és tisztaság van. A falakon szarvasagancsok és az ország iegszebb tájainak nagyított fény­képei. Az első nagyobb helyiség a művelődési otthon irodája. Egy­szerű. de tiszta és csinosan be­rendezett szoba. Azonnal szem­betűnik a magnetofonos és le­mezjátszós rádió, az új pianínó, melyet azért tartanak itt, hogy illetéktelenek né babrálják és rongálják. Az iroda mellett van a mo­dem könyvtár- és olvasószoba. Eddig körülbelül 1050 darab könyve volt a könyvtárnak, melynek évi forgalma 4410 da­rab volt. A könyvek abc szerint vannak csoportosítva és külön polcon láthatók a délszláv és német nyelvű könyvek. — A könyvállványok előtt teljes hosz- szúságban pult A szobában az olvasóasztalokon folyóiratok. Különösen vasárnap délelőtt van nagy forgalom itt Körülbe­lül 370 olvasója van a könyv­tárnak és ebből körülbelül 140 a diák. A könyvet vivő paraszt­ság száma, sajnos, még alig éri el a 40 főt A könyvtár mellett van a klubszoba. Az ajtóval szemben díszeleg a televízió. Itt is, akár­csak a többi szobában, függöny az ablakon és a falakon tükör. Az asztalkákon különböző tár­sasjáték. Két KISZ -ezermestert találunk éppen itt, akik tánsa- debni munkában javítják a klub asztalait A könyvtárral szemben van a sötétkamra, a fotósok birodal­ma, 16 fiatal büszkesége. A szakkörvezető Ottó barátomtól értesültem, hogy az itt látható felszerelést a szakkör tagjai ja­vították és hozták rendbe. „Szívesen járunk ide valamennyien” A laboratórium mellett szere­lik a művelődési otthon hangos híradó stúdióját Ezenkívül van még egy játékszoba és egy kü­lönböző alkalmi célokra hasz­nálható szoba. Kár, hogy a szo­bákból nem lehet bejutni a nagyterembe, hanem ki kell menni a folyosóra. Érzik is en­nek kárát és még a tél folya­mán megoldják ezt a problé­mát is. A nagyterem, sajnos, Bácsbo- kodnak már kicsi. Megfelelő számú és Egyesen elhelyezett ruhatárt is találtunk. É* ami meglepett, hogy nem lé- eekbe bevert nagyszögekből •es2kábálták össze«, hanem csi­nos, masszív vasszerkezet me­lyen körülbelül 150 kabátnak van helye. A terem hátsó ré­szében ping-pongasztal és körü­lötte a diákok szorgoskodnak. Amikor megkérdezem őket, hogy szívesen jómak-e ide? — egyhangú a válasz, hogy igen, csak kár. hogy már eléggé szűk a hely. Működik egy tánccsoport 26 taggal és egy vegyeskórus is 28 taggal, örvendetes, hogy mind a kettőben szép számmal van­nak fiatalok. Sajnos, a színját­szó csoportjuk még mindig nem munkálkodik, mert állítólag nincs a községben megfelelő szakember, aki vállalná az ön­tevékeny színjátszó-csoport irá­nyítását vezetését Ami megvalósult a tervből és ami nem Az ismeretterjesztő munka terve is megfelelő és reális. A végrehajtásban azonban nem minden a legjobb. A szülők is­kolája, az ifjúsági, nevelési tan­folyam a vaj üzemben terv sze­rint történik. A parasztfiatalok iskolájában, sajnos, a KlSZ-tit- kár nemtörődömsége miatt megy lazán a munka. Az értelmiségi ankétra is szép számmal jöttek legutóbb is össze. De a paraszt­ság részére tartandó Szabad Föld Téli Este előadássorozat­tal elaludtak, illetve az első akadálynál megtorpantak. Még néhány szót kell szólni a szórakozási lehetőségekről is. A vezetőség Iparkodik lehetőleg minden hónapban egy-egy ko­molyabb rendezvényt biztosíta­ni. Ezen programjuk is igen változatos: szerepel a Déryné Színház, a Holéczy-együttes, az OKI rendezésében volt a Teg­nap asszony, ma menyasszony- vígjáték. Nemrég jártak lent a Kortárs írói és a hatszoros VIT- díjas Rajkózenekar. Január hó 22-én a TIT rendezésében ope­ra- és operettestet tartottak. Re­mélhetőleg februártól rendszere­sen jön ismét a Déryné Színház. Havonta kétszer tartanak táncmulatságot a művelődési otthonban. A TV műsorára min­den alkalommal telt házuk van. Vasárnap déMWtt te nagy a for­galom. Az öregeknek már nem jutott hely Sajnos, egy probléma van még, az örvendetes fejlődés mel­lett. Az idősebbek részére nem tudnak megfelelő helyiséget biz­tosítani, és így azok nem talál­nak itt otthonra, szórakozási le­hetőségre szombaton, vagy va­sárnap este. Dicsérendő s követendő a köz­ség vezetőségének a jó szándékú támogatása, mely nemcsak az anyagiakban merül ki. hanem abban is megmutatkozik, hogy minden este — hétfő kivételé­vel — 18 órától 22 óráig két- két elvtárs tart felügyeletet Koltai Antal Kulturális figyelő Ők is segítettek... ERDEKES beszélgetésnek vol­tunk tanúi Kiskunfélegyházán. Fiatal pedagógusok tépelödtek, olyan nevelők, akik már évek óta tevékeny részesei a népmű­velésnek. Megnyugtató választ vártak egymástól, biztató gon dolatokat, elismerő szavakat. Kiskunfélegyháza nemrégen lett termelőszövetkezeti város. A beszélgetésből kicsendült, hogy a kultúra magvait elhintő népművelési dolgozók még so­hasem éreztek oly felelősséget vállukon, mint éppen napjaink­ban. Kiskunfélegyháza termelő­szövetkezeti várossá nyilvání­tásának híre elgondolkodtatta őket. örültek, hogy Móra Fe renc szülővárosa is előre lépett a boldogulás útján. Csak még abban bizonytalankodnak, va­jon Kiskunfélegyházán hogyan értékelik a népművelés szerepét az emberi tudat átalakításának Több mint háromszáz évesek azok az elefántcsont kupák, amelyek a Várban a második világháború során megsérül­tek, s most az Iparművészeti Múzeumban Ungi István res­taurálja őket forradalmában? leegyszerűsít­ve: a népművelés segített-e ab­ban, hogy a félegyházi parasz­tok csiszoltabb aggyal, saját sorsuk jobbra fordulásának fel­ismerésével döntöttek a közös gazdaságok mellett. Szeretnék tudni, vajon cselekvő részesei ők is a nagy változásnak? ÖRÖMMEL állapíthatjuk meg, hogy a kulturális forradalom elve ma már nemcsak szólam az emberek ajkán, hanem élő valósággá ötvöződött a szivek mélyén, tettekké kovácsolódott mindennapi életünkben és fe­lelősségvállalást ébreszt a cse­lekedni vágyókban. A további töprengés elkerü­lése végett lerögzíthetjük — néhány számottevő kulturális vonatkozású adat is igazolja — hogy Kiskunfélegyházán a nép­művelés (de általában megyénk­ben is) hozzájárult ahhoz, hogy a város « szocializmus útját választotta. Tavaly például — a tanyavilággal együtt — 233 ismeretterjesztő előadást tar­tottak, melyeket 14 ezren hall­gattak meg. A múlt évben m városban rendezett ankéton több mint 2000 érdeklődő vett részt. A képzőművészeti és fotokiállítisokon közel ötezer látogató irta be a nevét s ven­dégkönyvekbe. És még sorolhat­nánk hosszan a tényeket. S hm még hozzá számítjuk a terme­lőszövetkezetekben tartott mun­kaegységszámító tanfolyamokat is, nyugodt lelkiismerettel vall­hatjuk: Kiskunfélegyházán m népművelés is segített abban, hogy a nagykiterjedésű város határában ma már új határkö­vet jelentő tábla jelzi a közös összefogás eredményét. AMIKOR ezt megállapítjuk, egyúttal mindjárt azt is tegyük hozzá, hogy a népművelés lehe­tőségei és tennivalói nem heve­sednek, hanem megnövekednek az új helyzetben. Bieliczky Sándor 2. Bartalis homlokon csókolta feleségét Vacsorához ültek. — Ha tudná, szívem — mond­ta a vállalkozó —, milyen érté­kesek ezek a beszélgetések! Üj perspektívákat nyitok meg azok előtt, akik hisznek bennem. Igen, ma ismét leraktam né­hány téglát a jövendő épületé­be! Ebben a pillanatban tompa zaj szűrődött be az ablakon át, amely mindinkább erősödött Bartalisné nyugtalanul bámult az ablak felé. — Csak nem fél drágám? — mosolyodott el Bartalis. — Hat óra után vonultak el a város fölött, biztosan Ausztriában bombáztak. Most térnek haza. Magyarországra nem hullnak bombák. Békességes sziget va­gyunk, hálistennek. Az asszony szívét furcsa ér­zés szorította marokra. Halkan, sejtelmesen sóhajtott fel: — Látja, Ilyenkor nem bá­nom, hogy nincsenek gyere­keink. Meghalnék az aggoda­lomtól ... A repülőmotorok dübörgése megremegtette az ablaküveget. A vállalkozó most már maga is Ssszeráncolt homlokkal figyelt A motorzúgásba valami isme­retlen, eddig sohasem hallott sikoltó hang vegyült Idegtépő, velőig hatoló sivítás. Bartalis talpra ugrott — Istenem, ml ez? — kérdez­te rémülten az asszony. Bartalis az ablakhoz ugrott §s kitárta mindkét szárnyát. A vésztjósló hangorkán valóság­gal rájuk zuhant. Bartalis hátra hőkölt az ab­laktól. Egy ugrással felesége aaellett termett, megragadta a — Nem késünk el? — kér­dezte Kéczey. — Nem, még van félóránk, — Mi van a városban? — Mi tagadás, meglehetősen nagy a nyugtalanság. Borzasztó a lelki hatás. Mindenki sejti, hogy csak jelképes temetés ez, a ház népéből senkinek a tete­mét sem sikerült megtalálni. — Tulajdonképpen kik vol­tak a házban? — Bartalis, a felesége, a sza­kácsnő meg a mindenes. A ker­tész nem volt otthon és kép­zeld, az öreg, amint megtudta mi történt, megőrült Intézetbe szállították. —■ Rettenetes. — Kérlek, polgármester uram, a legfőbb nyugtalanságot az okozta, hogy az újságok egy szót sem írnak a történtekről. — Nem is fognak írni. Pákozdy szeme tágranyílt a csodálkozástól. Szótlanul kászá­lódtak be a szűk városi kocsiba. A kocsi elindult a temető felé. — A kormány utasítása — szólalt meg halkan Réczey —, amelyet ma reggel Bárczy ál­lamtitkár úr őnagyméltósága közölt velem, a következő: Mé­lyen hallgatunk az eseményről és nyomait, amilyen gyorsan csak lehet, eltüntetjük. Ez az egész egy véletlen szerencsét­lenség. Ha a sajtó megírná, or­szágszerte pánik keletkezne. — De hát végül is hogyan látja a kormány a történteket? — Az történt, amit feltéte­leztünk — motyogta halkan a polgármester. — A németek szétszórtak egy angolszász légi­köteléket Felső-Ausztrla felett A német vadászok űzőbe vették a megbomlott bombázó kötelé­ket Ezek, hogy gyorsabban visszatérhessenek támaszpont­jukra, meg akartak szabadulni megmaradt bombaterhüktől. Hat vagy hét bombát dobtak le út­közben, ezek közül egy Csóka- várra, kettő a városon kívül hullott A többi nem tett kárt, erdőkre ég mező&égGkre zuhant. Pákozdy tanácsnok feszülten Egyelt Végül megjegyezte: — Azért nem egészen értem, polgármester uram, miért kell erről Ilyen mélyen hallgatnL > — Nem is fontos — válaszol­ta hűvösen a polgármester. Még az kéne, gondolta, hogy erről széltében-hosszában tud­janak. Bárczy őnagyméltósága célzott azokra, de arra is, hogy 6, Réczey fejével felel a tito­kért Kétségtelen, hallgatólagos megegyezés áll fenn a nyugati szövetségesekkel, hogy szaba« dón átrepülhetnek Magyaror- Ezág felett, viszont az országot nem bombázzák. Egy kicsit fan­tasztikus az egész. Háborúzunk velük, közben egyezményeket kötünk... De hát a magas dip­lomácia útjai kifürkészhetett®» nek. A kormányzó úr tudja« mit csinál. Réczey az autó ablakiból lát­ta, hogy a város lakói sűrű so­rokban áradnak a temető ha­lottas háza felé. A részvét őriá» si. Nem is annyira az áldoza­toknak szól, hanem a tragikus eseménynek. Gondolataiból Pá­kozdy zökkentette ki: — Kérlek szépen, polgárim»» tér uram, egy intimitás. Azt mondják, a megboldogultnak mindössze százezer pengő • bankbetétállománya. —- Hihetetlen — bámul el t polgármester. — Szerintem Bar- talisnak legkevesebb egymilliója volt — Szentmarj ay főispán úrnak te ez a meglátása, kérlek szé­pen. De a tények beszélnek. Még nem te egészen százezer pengő van a bankban. — Végrendelet van? — Nincs . Éppen ez a bökke­nő. A főispán úr felkért, hogy nézzek utána a közjegyzőnél. A legprecízebben eleget tettem a megbízatásnak. De sem vég­rendelet sem vagyon. — Hát ez rejtély. {Folytatása kövatkeük> kezét, feltépte az ajtót és ro­hanvást vonszolta magával a szabadba. De a küszöbön nem jutottak túl. Hatalmas detonáció rázta meg a környéket Néhány percen át fullasztó porfelhő terült a vil­lanegyedre. Távolból még két robbanás hallatszott aztán hal­kuló motorzúgás és tovább sem­mi. A Bartalis-ház helyén egyet­len éktelen romhalmaz hevert Mintha egy mondabeli óriás iszonyú erejű ökölcsapása alatt szétmállott volna a remek épü­let. S a romhalmaz alól még csak egy jajszó sem tört elő. IL A pesti gyors prüszkölve fu­tott be a csókavári állomásra. Réczey polgármester már a lép­csőn türelmetlenül nézett körül. Reggel megtáviratozta Pestről, hogy a kora délutáni gyorssal érkezik, Pákozdy tanácsnok és Winkler, a személyi titkára le­gyen kint a vonatnál. Mindketten ott várták. Wink­ler szolgálatkészen lesegítette gazdáját az alsó lépcsőről. Ré­czey intett, hogy hozzák le a bőröndjét — Winkler, szaladj fiacskám a Bartalis-irodára. Mondd meg Szerényi mérnöknek, hogy a Bartalis-ház romeltakarítását holnap reggel meg kell kezdeni. Azonnal intézkedjék. A teme­tés után, fél hatkor a városhá­zán várom őt Várj csak, hozza magával azt a pallért is, akit a bontáshoz kijelölt Elmehetsz. Pákozdy a kijárat felé tessé­kelte a polgármester^ — A kocsi vár. Egyenesen a temetésre mehetünk, polgármes­ter uram.

Next

/
Thumbnails
Contents