Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
r 1961. február It, vasárnap DÉLELŐTT A BÍRÓSÁGON Három tárgyalótermmből Mozgalmas kép fogadja a kíváncsiskodót a megyei bíróság Rákóczi úti, kívülről is méltóságteljes épületében. A folyosókat Izgatott emberek róják fel-alá. Vádlottak? Sértettek? Ki tudja? Odabenn az ajtók mögött kiderül. Rostás Fardiék „ügye* Az emeletre vezető lépcsőkön feltűnően nagy a forgalom. Egyesével, csoportosan kocognak felfelé. Megtudják, hogy az első emelet 47-es szobájában a rablógyilkossággal vádolt Rostás Fardi és bandájának pere folyik — az érdeklődők nyomába szegődtünk hát. A nagy teremben, a vádlottak padjai mögötti elkerített részben hering-módra szorong a hallgatóság. A padokon a »fantázia szabad szárnyalására« mindenkor készen foglalnak helyet a vádlottak. A bírói emelElmélyült munkában a bíró, dr. Venczel Margit (középen), akit ezúton is köszöntünk bíráskodásának egyéves .jubileumán. — Mióta? — Hét éve, kérem szépen ... Akikor maradt ott, mikor betört hozzám a Tigris ... (most vádlott-társa). Üjra a tanúé a szó: — A térítőt felismerem, ezzel volt letakarva az áldozat, Csorba Gyuláné fásládája. — Hazudik! — kiabál magából kikelten a cigányasszony.— Ö lopta el, ő a gyilkos! Nekem tanúm a nyomozó!... A kiváncsi hallgatóság cserélődik, s a súlyos per folyik tovább. A távozókkal mi is elindultunk, s a földszinten folytattuk érdeklődésünket. As apa fizetne, de... A tizenkilences szoba előtt egy fekete szemű, egészségtől kicsattanó négyéves-forma kislány sodródik két felnőttel: mamájával — és mint odabenn kiderült —, vérszerinti papájával. A kis emberpalánta mit sem sejt még arról, hogy a bíróság neki szolgáltat igazságot — az ő tartásdíjáról van szó. Az apa elismeri az anya két házassága között — házasságon kívül született gyermekét. Kéri, helyezze el nála a bíróság, eltartja ő. Ha ezt nem lehet, szabja meg, mit kell beszerezni egy ilyen kislánynak, mindent megvesz, de pénzt nem hajlandó küldeni, mert az anya második férje iszákos, s az ő keresetéből bizony ne igyék!... Nem szokvány-eset. A kérés elgondolkoztató és méltányolandó. De az asszony jogi képviselője közbeszól, haladékot kér újabb adatok összegyűjtésére. ítélet tehát egyelőre nem született. Karambolért a bíróság előtt A földszinti folyosó másik oldalán tévedtünk be, csak úgy találomra a járásbíróság közlekedési tanácsához, ahol dr. Gál Jenő bírót zavartuk munkájában. ítéletindoklással foglalatoskodott. — Kinek az ügye van éppen kézben? — tesszük fel a kérdést. — Egy kiskunfélegyházi fiatalemberé, ifjú Derecskéi Ferencé, aki kölcsönkért motoron, jogosítvány nélkül közlekedett és egy kanyarban karambolozott: Elütötte a kerékpáros Szabó Ödönt, aki agyrázkódást és térdtörést szenvedett — Büntetése? — Öthónapi javító-nevelő munka, ami azt jelenti, hogy ennyi időn át csak fizetésének 80 százalékát kapja kézhez. — Adnak-e sok munkát a bírónak a közlekedési bűncselekményt vétők? — Havonta átlag harminc ügyet tárgyalunk ... Egy szóval minden napra van ügy, melynek szereplője nem tartotta be a KRESZ-t gondatlanságával, fegyelmezetlenségével az anyagi kár mellett nem egyszer a maga és embertársai egészségében, testi épségében is kárt okozott A vadászat megkezdése előtt Vezán Ferenc, a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság vadászati felügyelője a vadászetika szabályaira oktatja a fiatalokat. a szakemberek képzésére. Bővítették az oktatás tematikáját, s most már a vadászat is fontos tantárgyként szerepel a szakiskolák programjában. Mi tette szükségessé ez új tantárgy bevezetését a szakiskolákon? Kérdésünkre a Kis.. .és amikor már földön hever a zsákmány. Kofák a vonaton Délelőtt egyik külső munkatársunk érdekes írását böngésztem. Izgalmas téma, a spekulánsokról. Egy petőfiszállási leányzóról szól, aki MÁV-alkal- mazott papája jóvoltából olcsón utazgat Pestre, jó pénzért értékesíteni a Kiskunfélegyházán olcsón felvásárolt tojást, baromfit. Délutáni utazásomkor még élénken élt bennem ez az élmény, amikor a kalauz társaságában kedvesen, udvariasan beállít az ellenőr, s a jegyeket kéri. Annak rend- je-módja szerint készséggel nyújtjuk mindannyian, de a mellettem, és a velem szemben ülő, személyzeti jeggyel utazó asszonyok igazolványának az indokoltnál több figyelmet szentel az ellenőr. Valami nem stimmel. Mi lesz ennek a vége? — gondolom éppen, amikor az ellenőr a csomagtartóra néz. És nemcsak nézi, meg is tapogatja. — Vágott? — kérdi a pirospozsgás, terebélyes asszonyságtól, aki pillantásával igent jelez. — Hány darab? — Nyolc —, vallj« őszintén. — Honnan jönnek? — Petőfiszállásról. — Nem tudja, kérem, hogy a személyzeti jegy nem jogosít fel ilyesmire? .,. Huszonegy forint bírságot fizet... Bord ópettyes. matlaszéruhás útitársam kelletlenül a pénztárcájáért nyúl, s miközben fizet — tekintetét valamennyiünkön végigjáratva, ártatlan ábrázat- tal motyog. Közben a huszonegy forintos büntetetőtarifát a mellettem ülő asszonyra is kimérte az ellenőr és ismételt figyelmeztetés után továbbhaladt. Bennem a kisördög motoszkált, s míg útitársnőmbe nem kötöttem, nem hagyott nyugton. — Hetenként hány fordulót tesz ilyen áruval? —< kezd- tem a támadást. — Mi köze hozzá! Még sose csiLehet két dekával több? nálituk — mértek végig ellen- iiiiniiaiiiii ititiiiiiHiiiiiiiiiiiiitritiiiiiiiaiiiiiiit^ ségesen Csak azért kérdem, mert Vádlottak padján a banda tagjai. Vajon milyen gondolatok fordulnak meg a lesütött, komor és egykedvű tekintetek mögött? ladó hagyománnyá vált ez a kereskedelemben, s mint ilyet, szerfelett előszeretettel ápolják, hiába írtak már ellene annyi újságcikket, s hiába pel- lengérezték ki még a budapesti Vidám Színpadon is. Éppen ez a hiábavaló küzdelem, meg a hosszú évek alatt felgyülemlett elhatározás ért bennem tetté, amikor én is felkeltem e haladó hagyomány ellen. A feltett»lehet-e több« kérdésre határozott és emelt hangú »nem«-mel feleltem, majd körülnéztem, — hátha tapsolni fognak. Ekkor ért a meglepetés. s éppen eb* = hogy éppen ma hallottam egy | ilyen petőfiszállási esetről... . S noha nem tudhattak a külben különbözik írd- ? . munkatársunk ^ esetről, a som az eddigi hf'f csapdámba estek, scmlo tárgyú cík-z — Mi nem a piacon vásárol- kéktől. Hiaba var-^ juk gssze, a magunkét visszük, tom ugyanis a tap- - gzdz forintért váltottam az ős- sot, az elismerést ba-1 termelőit... Megmutassam? torságomérá _ vevő-? jy[eg aztán kinek mi köze hoz- társaim részéről = zá? Ott adom el, ahol többet akiknek vélt érdé-§ adnak érte. ke^ miatt emeltem5 Erre már kifogyott a béketű- szót — senki nem | résből a közelben ülő, kereske- helyeselt. Egykedvű, ? dg foglalkozásra emlékeztető sőt tapintatos ko-r külsejű, éltesebb úriember. Azt zömbösséggel néztek? hittem, nekem akar segíteni, keresztül rajtam. = de mélységesen csalódtam. Ebből értettemí Szenvedélyesen védelmébe vet- meg, hogy ma te a kofákat, mondván: senki pénztárcáid-^ — Miért nem adja az állam nak sem okoz gon-1 olcsóbban? Akkor nem lenne dot a »két dekával| kifizetődő Pestre utazni a hatóbb«. ? szonért.' Így hát mindent Szegény állam, miért is nem sajtó- és színpadid adja olcsóbban?! Mert nem lepmecmenekül^r%ay^ ^vidéki6pfacok6él^kóiőtt^aktk haladó hagyománZt^ríaltLti “ VáSárlÓk ’ = bőrére híznak! Vj Ji Perny Irén 5 Ez a kérdés igen I sokszor elhangzik a r kereskedők ajkán,— | különösen a felvá- | gottat árusító részle- = gehen. Elismerésre | méltó az — a pon- ■ tosságon csak egy- i két dekával túlrne- = nő »saccolási« kész- " ség —, ami a leg- = több kereskedőben | kifejlődött. Ugye, = kedves olvasóink, — | Önök is így gondol- jjj ják? — Nekem pl. =. életem eddigi évei- | ben még egyszer = sem volt szerencsém - annyi felvágottat | kapni, amennyit kér- | fém. r Többféle elméletei = vizsgáltam meg a | furcsa természeti je- ? lenség okáról, míg | kikötöttem a legké- ~ zenfekvöbbnél: Haji a gyilkos!’* — kiabálja Rostás Mura, de bűnös lelkét ez már nem tisztítja meg. vény előtt éppen az egyik tanú áll. —• Felismeri-e, hogy ez a balta a néhai Csorbáné tulajdona volt? — hangzik a tanácsvezető elnök kérdése. — Nem emlékszem, hogy láttam volna valaha is. s— Hát ezt a bádogkannát? — Azt sem. Ekkor a háta mögött sorakozó bizonyítékok közül, az egyik batyuból csipkeszélű térítőt vesz elő az elnök és következő kérdését a szólásra jelentkező Rostás Murának szegezi: — A magáé ez a terítő? *— Igen. is tantárgy kunsági Állami Erdőgazdasag igazgatóságától kaptunk választ: — Az exportigények rohamos növekedése teszi szükségessé, hogy az erdészeti szakiskolákról minél több jól képzett szakember kerüljön ki az erdőgazdaságok üzemegységeibe. A későbbiekben — többek között — ezek a fiatal erdészek oktatják a vadásztársaságok tagjait, a vadászattal kapcsolatos törvények ismertetésére, a lőkikép- zésre, és ők vezetik majd le a nagyobb körvadászatokat. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság igazgatósága az ásotthalmi erdészeti szakiskola kérésére Kelebián rendezte meg a másodéves hallgatók részére az első próbavadászatot. A kora reggeli órákban kürtszóra kezdődött meg a vadászat, amely szép eredménnyel zárult, A szakemberek véleménye szerint: a fiatalok az előírt követelményeknek megfelelően látták el feladatukat, A jól sikerült vadászat néhány érdekesebb mozzanatát a megyei filmhíradó is megörökítette. Szöveg: Rieláczky Sándor Fényképezte: a megyei filmhíraHiS A vadászat Az erdészeti szakiskolákon — az elmúlt évekhez képest — ma már nagyobb gondot fordítanak
