Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-11 / 36. szám

1961. február 11, szombat S. oldal Eredményesen működik a Bajai Népi Ellenőrző Bizottság A Bajai Járási és Városi Né­pi Ellenőrző Bizottság tagjai eredményes munkát fejtettek ki az elmúlt esztendőben. Hu­szonnyolc tervszerinti vizsgála­tot folytattak, melyek kereté­ben számvetést készítettek a gyógyszerellátásról, a művelő­dési otthonok munkájáról, a dolgozók munkavédelmi ellátá­sáról. Megvizsgálták a Ruháza­ti Ktsz, a MÉK működését, a sportegyesületek pénzgazdálko­dását, az állami gazdaságok Jó­léti alapjának felhasználását, továbbá a Nemesnádudvari Föld­művesszövetkezet működését. A közérdekű bejelentések alapján 28 esetben folytattak vizsgálatot a társadalmi tulaj­don ellen elkövetett szabályta­lanságok és bűncselekmények miatt, és megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a bűnül­döző szervek az eljárásokat le­folytassák. Mind több munkás tanul A tudásszomj fokozódását mu­tatja, hogy az utóbbi években megyénk üzemeiben egyre több dolgozó látogatja az ismeretter­jesztő előadásokat, vállalkozik az általános iskola elvégzésére, és a különböző szakmai tanfo­lyamokon való részvételre. Ebek­nek a munkásoknak kívánsá­gait, igényeit az üzemi szakszer­vezetek gyűjtötték csokorba, s ennék birtokában, a párt kul­túrpolitikai irányelveinek meg­felelően, határozták meg segítő, Egy rendelet, amelyet a tanácsok sem mindenütt ismernek Még egyszer a honvédelmi hozzájárulásról SOK FÉLREÉRTÉS származik abból, hogy a lakosság nem is­meri eléggé a honvédelmi hoz­zájárulásról szóló törvényerejű rendéletet. Kiskunfélegyházán pl. egy asszony fűnék-fának elmon­dotta, hogy sokba került néki fiának otthonmaradása. Akik ezt hallották, azt hitték, valaki pénzért intézte el neki, hogy fiának ne kelljen bevonulnia. A vizsgálat azután kiderítette, hogy az asszony a honvédelmi hozzájárulásra gondolt. Érdemes megemlíteni egy má­sik esetet is, amely a kalocsai járásban történt. Egy sorköteles fiatal — szülei akkor még egyé­nileg dolgozó parasztok voltak — valami oknál fogva nem vo­nult be. A fiú elment egy vál­lalathoz dolgozni, ahol levonták illetményéből a rendeletben elő­írt 8 százalék honvédelmi hoz­zájárulást. Ugyanakkor az apja földje után a hozzájárulást a községi tanács is kivetette, mint­ha otthon dolgozna szüleinél. Ez helytelen volt, mert csak egy helyen lehet a sorkötelessel hon­védelmi hozzájárulást fizettetni. TÖBB HASONLÓ eset fordul elő, arpjbol arra lehet követ­keztetni, hogy nemcsak a lakos­ság. hanem a levonást eszközlő szervek sem ismerik eléggé a rendeletet. Annak érdekében, hogy a jövőben az említett ese­tek ne forduljanak elő, ismer­tetjük a honvédelmi hozzájáru­lásról kiadott rendeletet, amely a Magyar Közlöny 1959. július 5-i számában jelent meg. Eszerint honvédelmi hozzájá- rulást-kell fizetnie annak a had­kötelesnek, aki sorkatonai szol­gálatot bármilyen oknál fogva nem. teljesít,, illetve nem telje­sített, valamint sorkatonai szol­gálatából egy év előtt leszerel­ték. Mentes a hozzájárulási kö­telezettség alól az, aki testi, vagy szellemi fogyatkozás kö­vetkeztében kereső foglalkozás •folytatására végleg képtelen. A rendelet hatálya nem terjed ki azokra, akik 1937. január 1-e előtt születtek. A hozzájárulást az illető had­kötelesnek a születési évfolya­mának sorkatonai szolgálatra első ízben történő behívását kö­vető hónap első napjától kell fizetnie. Aki sorkatonai szolgá­latból egy év letöltése előtt le­szerel, vagy rövidített sorkato­nai szolgálatot teljesített^ a szolgálatból történt elbocsátását követő második hónap első nap­jától, aki pedig tanulmányi szol­gálathalasztást kapott, a halasz­tás megszűntét követő harmadik hónap első napjától fizeti a hozzájárulást. Kimondja a törvényerejű ren­delet, hogy a hozzájárulás fize­tésének kötelezettsége 36 hóna­pig tart. Az a hadköteles azon­ban, aki egy évnél rövidebb ideig, de legalább két hónapig sorkatonai szolgálatot teljesített, a hozzájárulást 24 hónapon át tartozik fizetni. A hozzájárulás mértéke: a) A munkaviszonyban állóknál _ a nyugdíjjárulék alapján 8 száza­lék; b) A termelőszövetkezeti tagoknál a munkaegység szerint járó részesedés 8 százaléka, de legalább évi 960 forint; c) A jövedelemadó fizetésére kötele­zetteknél — kivéve a mezőgaz­dasági lakosságot — a jövede­lemadó alapjául szolgáló összeg 10 százaléka; d) Az egyénileg dolgozó parasztoknál a hadkö­teles és családja használatában levő földterület kataszteri tiszta­jövedelme után aranykoronán­ként 20 forint, de legalább évi 1200 forint; e) Az előbbi pon­tok alá nem eső hadkötelesek­nél az évi jövedelem 10 száza­léka, de legalább évi 1200 Ft. A TÖRVÉNYEREJŰ rende­let értelmében a hozzájárulás havonként esedékes. Szünetel a fizetési kötelezettség akkor, ha a hadkötelezettet behívják, to­vábbá három hónapot megha­ladó betegség, vagy munkakép­telenség esetén. A honvédelmi hozzájárulás fizetésének köte­lezettsége 1960. január 1-én lé­pett életbe. Elsősorban a tanácsok felelő­sek a honvédelmi hozzájárulás befizetéséért. A tanácsoknak kell ugyanis a járási kiegészítő parancsnokságok által küldött kimutatás alapján — a be nem vonult sorköteles egyéni dolgo­zó parasztokra, tsz-tagokra — a honvédelmi hozzájárulást ki­vetni. Ugyanakkor a tanácsok­nak kell a munkaadókat — ma­gán munkáltatókat is — érte­síteni, ha ilyen dolgozójuk van, hogy vonják le illetményükből a hozzájárulást. Amennyiben munkahelyet változtat az illető, akkor a munkaadó a munka- vállalói igazolási lapjára ráírja az illető dolgozónak, hogy hon­védelmi hozzájárulás fizetésére kötelezett, egyben értesíti az il­letékes tanácsot is a munkavi­szony megszűnéséről. SAJNOS, EGYES tanácsok és vállalatok nem juttatják meg­felelően érvényre az ezzel kap­csolatos rendelkezéseket, s eb­ből ma is sok félreértés szár­mazik megyénkben. Helyes len­ne, ha többek között a tanács­tagi beszámolókon is ismertet­nék a honvédelmi hozzájáru­lásról szóló rendeletet. Szűcs Antal mozgósító és nevelő tevékeny­ségüket. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy a kultúrpolitikai program megvalósítása során nőtt a dol­gozók szocialista öntudata, fo­kozódott a termelésben és a po­litikában való aktivitásuk. Ezen­kívül egyre többen támogatják a különböző ismeretterjesztő előadásokat, fejlesztik politikai és általános műveltségüket. 1960-ban az 1515 ismeretter­jesztő előadáson 86 ezer hall­gató vett részt. Nő azoknak a munkásoknak is a száma, akik felismerik, hogy a rohamosan fejlődő technika helyes alkalma­zása magasabb szakmai és álta­lános műveltséget követel. Ép­pen ezért évről évre nő a szak­mai és általános oktatásiban résztvevők száma is. Az 1960— 1961-es oktatási évben 2656-an vállalkoztak az általános iskola hetedik—nyolcadik osztályának elvégzésére, 1373-an járnak kö­zépiskolába, 586-an pedig egye­temi oktatásban vesznek részt. Ez azonban csak a kezdet. Ahogy haladunk előre a szocia­lizmus építésében, úgy nő a ta­nulni, művelődni akarók tízez­res tábora.' A Termelőszövetkezeti üzemszervezés Gyakorlati Kézikönyve A Termelőszövetkezeti Üzen*» szervezés Gyakorlati Kéziköny­ve jól kezelhető formában, tö­mören, minden elvont fejtege­tés nélkül, de elméletileg is megalapozottan nyújtja a ter- melőszövekezeti üzemszervezés gyakorlati tudnivalóit. A ter­melőszövetkezeti gazdálkodás szervezésének és irányításának kérdéseire közérthető, konkrét feleletet ad, illetőleg világosan feltárja azokat a lehetőségeket, amelyek között adott esetben választani lehet. Kézbe adja a gazdálkodás szervezésében és tervezésében használható leg­fontosabb adatokat. A Magyar Tudományos Aka­démia Mezőgazdasági ökonó­miai és Üzemszervezési Bizott­sága vezetésével a kézikönyv összeállításán az elméletet és gyakorlatot jól ismerő szakem­berek széles köre működött közre. A könyvet Erdei Ferenc akadémikus szerkesztette. JlUqip a fíiluísz a szamáron* O rgovány egyik dűlöútján, a bugaci határban, az autóbuszmegálló felé igyekez­tem. A hajnali szürkeségben egy vagy fehér folt imbolygóit előt­tem. Hogyha éjfél lett volna, s ha hinnék a régi, babonás me­sék kísérteiéiben, akkor vaco­gott volna a fogam e furcsa lát­ványtól. — Közelebb értem, s láttam: a tünemény nem más, mint egy kis csacsi, hátán egy jól megtermett, fehérsubás em­berrel. A szamarat noszogatót hangjáról ismerem fel. aki nem volt más, mint Stadler László bácsi, a Bugaci Állami Gazda­ság juhásza. Nagyon siet — tudom meg tőle —, mert 326 darab birka az éj­jeliőrre. Beviz István bácsira van bízva, az pedig nem tanul­ta ezt a »szakmát«. Mára várja az első kisbárányokat, fogadá- suluit pedig az igazi juhász nem bízza másra. lói ismerem Stadler János J bácsit, azt is tudom, sok a dolga. Mindennap kétszer te­szi meg azt a 12 kilométeres utat, ami családjától elválasztja. A közlekedési eszköze nem egyéb, mint a csacsi háta. — Ez a huncut kis jószág gyakran megtréfál — mondja Stadler bácsi. — Este, amikor haza akartam vele menni, hült helyét találtam. Megszökött a beste. Mérgemben meg akartam feddni, még neki állt feljebb, mert megrágott. Hogy mégis az enyém legyen a tekintély, meg- húzgáltam a fülét és ráültem. De az utolsó szó mégis az övé lett, mert lependerített a hóba. — Miért ragaszkodik ehhez az ősi »közlekedési eszközhöz«? — kérdezem —, amikor a komája, Kiss Ferenc már Pannónián ro­bog a birkák után. — En csak akkor veszek mo­tort, ha arra subában is fel le­het ülni, s a pipám sem alszik el rajta a huzattól. Igyekszem meggyőzni állí- ■ tása tarthatatlanságáról, de eközben kiérünk a kövesútra. Amikor fellépek az autóbuszra, még utánam kiált: — Jövőre azért én is kicseré­lem a csacsit! Horváth Emilné ... És amikor Az utolsó nemzedékben Alekszejt, a fiatal rendőrtisztet alakítja. godtan mondhatom, egyik leg­nehezebb és szívemhez nőtt sze­repemet Gorkij: Az utolsó nem­zedék című drámájában Alek- szej alakítása jelentette. A szö­vegkönyv kézbevétele után kü­lönös izgalom lett úrrá rajtam. Meg tudok-e birkózni Gorkij Alekszejével? A szerep tanul­mányozása közben már kiraj­zolódtak előttem a fiatal rendőr­tiszt egyéniségének halvány kör­vonalai, de nehéz volt önma­gámban és a próbákon eldön­Í teni, vajon sikerül-e visszaad­nom a gorkiji erőt a színpadon? Alekszejt nem alcartam egysíkú. ■ durva észlénnyé megformálni. A ‘ rendőrtiszt nem örökölt gonosz­— És még egy tervemről —> befejezésül. Nem utolsó sorban szeretnék jó színész lenni! Bieliczky Sándor <yí gtjeeniektk nöatkedéit Sokoldalú vizsgálatok alapján megállapították, hogy a gyere­kek növekedésével nem mindig jár együtt a súlygyarapodás. A növekedési folyamat általában szeptembertől januárig . szüne­tel, viszont februártól augusz­tusig szinte szemmel látható. A súlygyarapodás viszont álta­lában júliustól januárig tart és februártól júniusig szünetel ’www w 9 m w* a főszerepig Qáztzf. Színház tagjánál sógot hordozott magában, ha­nem az akkori társadalmi rend nevelte rosszindulatúvá, léhává. Hiányzott erkölcsi ereje ahhoz, hogy megváltozzon. Szánalmas­sá akartam tenni Alekszejt. S hogy ez a törekvésem sikerült-*, döntse el a publikum. Major Pál régi. titkolt vá­gyat dédelget magában: szeret­ne mint szavalóművész is bemu­tatkozni a nagyközönségnek: Szabad Ideje nagy részét ér­képzésre fordítja. Vertseket ta­nul, szépirodalmi műveket ol­vas. Ezenkívül részt vesz a szín­ház által rendezett drámatörté- neü tanfolyamon. — Még néhány azét tartel' röl? — Ha mód is alkalom nytHk rd, szeretnék részt vermi elő­adóművészként a megye irodal­mi életében, örülnék, ha a szer­vezendő irodalmi estek alkalmá­val megismerkedhetnék Kecske- mét toliforgatóival. a jasztástól — í ./, a DCtéiktmrti Díat&na 1 vészt. A Belvárosi Színházhoz szerződött. Vidám, boldog napok köszöntötték. Ekkor már álla­mosították a színházakat, s Ma­jor Pál is megbecsült, egyen­rangú tagja lett a színésztársa­dalomnak. Kíváncsiskodjunk tovább. Deb­recen, Pécs, Békéscsaba és Kecs­kemét neve tűnik fel naplójá­ban. Kecskemét, i, és itt lehor- gonyzunk. KECSKEMÉTI sikereit még nem írta be a napló lapjaira, hiszen azok még olyan eleve­nen élnek lelkében, amelyeknek meg kell várni végleges letisz­tulását, hogy túlzás nélkül, tár­gyilagosan örökítődjenek meg beszédes emlékként. Amikor legkedvesebb szere­péről érdeklődtünk, elmosolyo­dott, majd megjegyezte: ■— Nehéz választani az elját­szott szerepek közül. Minden életrekeltett, jól megformált fi­gura kedves a színésznek. Nyu­Major Pál »civilben-'... salatoknál kezdte színészi pá­lyafutását. Naplójában megörö­kítette állomáshelyeit. 1947. január 3. Major Pál e napon szerződött a hajdúnánási színházhoz, kezdetben ő volt a színház mindenese. Délelőtt színlapokat ragasztgatott a hir- detőoszlopokra, este pedig-a leg­különbözőbb szerepekben nyerte meg a közönség szívét NAPLOLÁJBAN újabb állo­máshelyekre bukkantunk: Haj­dúböszörmény, Körmend, Szom­bathely, Győr, Sopron... és 1949 már Budapesten érte a meg­próbáltatásokat kiálló fiatal mű­A színlaprag Titieéfgtféi Jtlajoi 'Pál la MAJOR PÁL azon fiatal szí­nészek közé tartozik, akik meg­ízlelték a magánszínházak ke­serű kenyerét. A felszabadulás után harmadrendű vidéki tár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents