Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-07 / 32. szám

4. aids! i. I96L február 7, kedd Kecskemét kulturális eseményei februárban Egy évvel ezelőtt s városi pártbizottság agit-prop, cso­portja és a városi tanács művelődési osztálya a kulturális rendezvények látogatottsága megszervezése érdekében elhatá­rozta, hogy egy-egy hónap legjelentősebb eseményeiről hó ele­jén tájékoztatja a pártszervezetek közönségszervezőit és a kul- túrfelelősöket. Az egy évvel ezelőtti kezdeményezés az Idők során szép eredményeket hozott A hó eleji kultúrprogram-tájékoztatón a kulturális élet fellendítésén dolgozó közönségszervezők nem­csak a rendezvényekről kapnak tájékoztatót. Ezek az összejöve­telek a tudatos közönségszervezésre, népművelésre is nevelnek. A február havi kulturális tájékoztatót 1-én délután tar­tották meg a TIT székhazában. A színház e havi programját Csapiár Vilmos közönségszervező Ismertette. Kórossy Artúr, a TIT munkatársa, a mozik műsorát ismertette. A Próbaút című film bemutatását követő filmankétot — amelyen a Má- riássy házaspár is részt vesz — említette a hónap érdekes kul­turális eseményei között. Február hónap zenei eseményeiről Iteltai Nándor tartott tájékoztatót. Felhívta a közönségszerve­zők figyelmét a Debreceni MÄV Szimfonikus Zenekar 13-i operaestjére, és a Budapesti Fúvósötös 25-i szereplésére. A tájékoztatót a megjelent kultűrfelelősök és közönség- szervezők saját tapasztalataiból merített hasznos vita követte. Szó esett többek között arról » problémáról is: miért nincs Kecskeméten irodalmi színpad. Tovább képezhető-e a továbbképző iskola? Fellendülőben a népművelés a kiskunhalasi járásban A kiskunhalasi Járásban az elmúlt esztendő a népművelési tevékenység színvonalának emelkedésében számottevő ered­ménnyel zárult. Ha belelapozunk a járási népművelési fel­ügyelő vaskos jegyzetfüzetét«, megállapíthatjuk, hogy az el­múlt évekhez képest 1960-ban szembetűnő fejlődést értek el a járás községeiben a kulturális munkában. Kiváncsiak voltunk, vajon minek a kővetkezmén yeképpen léptek előre ily nagyot a közművelődésben. ct kulturális hizfíttiáq MEGYÉNKBŐL indult ki az a kezdeményezés, melynek eredményeképpen — s nagy­részt megyei úttörő jellegű ta­pasztalatok figyelembe vételé­vel országos érvénnyel létre­hozták a 14—16 éves fiatalok rendszeres oktató jellegű fog­lalkoztatását megvalósító to­vábbképző iskolák rendszerét. Az iskolai jellegű együttar- tása a tanköteles kort elhagyott ’vfiataloknak több fontos falusi problémával függ ( össze. Bizo­nyos fokig közrejátszhat a to­vábbképző iskola abban is, hogy lehetőségeihez mérten gá­tolja, vagy csökkentse a fiata­lok tömeges elvándorlását a faluról, másrészt azonban egy újabb igény is felütötte a fejét, mely viszont már az Indulás után néhány esztendővel eset­leges továbbfejlesztését is szükségessé tenné ennek a to­vábbképzési szisztémának. Me­gyénk termelőszövetkezeti me­gye lett. Itt-ott már most is, néhány év, esetleg hónap múl­va talán már egész megye- szerte találkozni fogunk a me­zőgazdasági szakmunkásképzés még erőteljesebb növelésének szükségével. Megyei tapasztala­tok, illetve a pár hónappal ez­előtt lezajlott iskolareform­vita résztvevőitől sok felől hall­ható kívánságok alapján bátran mondhatjuk, megvannak a le­hetőségei és adottságai annak, hogy a falun maradt 14—16 éves fiatalok mezőgazdasági szakismeretei rendszeresebbé, megalapozottabbá tételét éppen a továbbképző iskolák nyújtot­ta lehetőségek között a legfogé­konyabb és legalkalmasabb korban valósítjuk meg. IGEN SOK nevelő, de talán még több szülő említette meg azt a javaslatot, hogy ne csak az általános műveltség tovább­fejlesztésének, az iskolákban szerzett ismeretek megszilárdí­tásának céljából tartsuk fenn a továbbképző iskolát megyénk­ben. Ilyen körülmények között, a fentebb vázolt szempontok megvalósítására termelőszövet­kezeteink az eddigieknél foko­zottabb mértékben érdekeltsé­get vállalhatnának a mezőgaz­dasági célú továbbképző Isko­lák fenntartásában, támogatá­sában és különböző, a fiatalok­kal való megállapodások meg­kötése útján bizonyos tervsze­rűséget vihetnének be szak­munkás szükségleteik fedezé- 6ébe. A KÖZELMÚLTBAN a me­gyei tanács művelődési osztálya maga is foglalkozott a tovább­képző iskolák Ilyen vonatkozá­sú problémáival. A művelődési osztály két munkatársa más megyékben járt, hogy megis­merkedjék az ottani hasonló jellegű kezdeményezésekkel, összeegyeztesse az ott fellelhető módszereket megyénk terveivel. Az eredmények értékelése még a jövő feladata. De a szükség­let felismerése tekintetében a megyei művelődési vezetés már nagyott lépett előre. Várható és elképzelhető, hogy nemsoká­ra olyan jellegű javaslatok szü­letnek, amelyeknek figyelembe­vételével — ha eleinte csak kí­sérleti jelleggel is — a tovább­képző iskolákat a mezőgazda- sági szakmunkásképzés szolgá­latába állíthatjuk. Nem ismer­jük még az ezzel kapcsolatos országos elveket és tapasztala­tokat. Reméljük — mint ahogy a továbbképző iskolák születé­sének időszakában hasznos ja­vaslatokkal lendíthette előre országos viszonylatban az okta­tás ügyét a megyénkben szüle­tett kezdeményezés —, most a már kiépült iskolarendszer to­vábbfejlesztésébe is beleszól­hatnak megyénk művelődési jellegű tapasztalatai és javas­latai. Cs. L. Sikereinknek, eredményeink­nek titka a járási párt-végre- hajtóbizottség és a kulturális bizottság körültekintő, szerve­zett, egységes irányító munká­jában keresendő. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a tömeg­szervezetek, termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok képvi­selőit is bevonják a kulturális munka irányításába és ellen­őrzésébe. Ennek köszönhető, hogy a falusi művelődési Ott­honokban pezsgő kulturális te­vékenység bontakozott ki. Kis­szálláson például Gyömrei Imre pedagógus, a művelődési otthon igazgatója irányításával és közreműködésével nagymér­tékben emelkedett az ismeret- terjesztő előadások száma, és nem utolsósorban színvonala. Ügyeltek a témakörök arányos megoszlására, figyelembe véve a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével járó feladatokat, s az agrotechnikai tárgyú elő­adások tematikáját úgy állí­totta össze, hogy ázok tudomá­nyos szinten, de ugyanakkor a közérthetőség határain belül se­gítsék az emberek gondolkodás­módjának átalakítását. Az igények felmérése alapján szép eredményt értek el a ze­netörténeti előadássorozat köz- beiktatásával is. Sokan megis­merkedtek a zenetörténet klasz- szikusaival, a modern muzsika képviselőinek jelentősebb alko­tásaival. Az ismeretterjesztő előadásokon átlag hatvan ér­deklődő vett részt. A művészeti munka most van kibontakozóban a községben. A művelődési otthon vezetősége úgy határozott, hogy január vé­géig létrehozzák a színjátszó kört, a zenekart, az énekkart, és ha minden jól megy, a tánc­csoportot is. A járás térképét böngészve következő utunk Tompára ve­zetett. Amióta Csányi Gyula látja el a művelődési otthon igazgatását, és Szabó Dénes vál­lalta a TIT helyi csoportjának vezetését, azóta Tompán is kezd a művészeti tömegmozgalom fellendülni. Megszervezték a színjátszó csoportot, melynek tagjai a Két szerelem című operettel készülnek bemutatkoz­ni a közönségnek. Qléfuzerű tud&mánip Két évig mostohagyermek volt az ismeretterjesztés a falu­ban. Ma már mezőgazdasági, egészségügyi, irodalmi előadá­sokat tartanak rendszeresen, s megszervezték az ezüstkalászos tanfolyamot. Bosszantó, hogy Tompám, ahol jól képzett fúvószenészek vannak (és tizenhat heverő hangszer), hosszú évek óta ke­resik azt a karnagyot, aki el­vállalná a zenekar tanítását. Érthetetlen, hogy a halasi já­rásban e munkakör betöltésére nem találnak megfelelő em­bert. Talán egy kis akarattal lehetne még ezen a nem meg­oldhatatlan gondon is Segíteni! Következő állomásunk Zsana. Az új művelődési ház kultu­rális munkája jó úton hálád. Elénk klubéletet teremtettek, s a téli estéken megtelnek a szo­bák a szórakozni, művelődn' vágyó parasztokkal Az ifjúsás. részére társas tánctanfolyamod indítottak, amely nagy népsze­rűségnek örvend. Ugyanakkor a fotoszakkör tagjait is ott ta­láljuk második otthonunkban, a barátságos művelődési házban. QánoihaLnva. —DCeltbia. Jánoshalmán, a község belte­rületén gyenge lábon áll az is­meretterjesztés. Ezen jó lenne mielőbb változtatni. Ha Bács- helyi Kálmán pedagógus a ta­nyavilágban meg tudja szervez­ni (és eredményesen) az isme­retterjesztő előadásokon, akkor a községben Is módot kell találni az eddigi mulasztások pótlá­séra. Kelebián is időztünk kőr­útunk alkalmával. Furcsa, olyan „csakazértse” nézet dívik a fa­luban: amig nem lesz új mű­velődési otthon, addig ne is számítsanak kulturális tevé­kenységre Kelebián. Szűklátó­körűséget és bizonyos fokú ma­kacsságot tükröz ez az elmélet Bizonyára akad legalább egy olyan helyiség Kelebián, mely­ben kulturálódhat a falu szor­galmas népé addig is, amíg fel­épül majd az új művelődési otthon. Dicséret illett a járás vezetőit, hogy gondoskodtak a termelőszö­vetkezeti kultűrfelelősök beállí­tásáról. Ma már 27 közös gazda­ságban tevékenykednek, Ismer­kednek a kulturális munka szépségeivel, s reméljük, a jö­vőben egyre gyakrabban hal­lunk eredményeikről. Cikkünkben —. helyszűke miatt — nem állt módunkban minden község kulturális tevé­kenységéről számot adni. Ennek ellenéi-e mégis az az összkép alakult ki bennünk, hogy az említett egy-két hibától elte­kintve, a kiskunhalasi járásban a felemelkedés útján halad a népművelés. Bieliczky Sándor CJ&dot Qdnós: BORZSA MÁRTON MOTOROZIK Darátaim hibámul róják u fél, hogy egy-egy írásom­hoz hosszú bevezetőt íróik. Ide- oda csapongóik bennük. Ezért most eredeti szándékomtól elté­rően, nem vázolom hosszasab­ban, hogy máért nem tanult meg öt évtized után sem Borzsa Már­ton kerékpározni. Csak annyit említek meg, hogy amikor gyer­mekkorában tanulná kezdte ezt a hasznos szórakozást, új hosz- szúnadrágja bánta, miivel a pe­dál a szárát olló biztosságával teljesen felhasította. Az apjának pedig kevés keresete és hirtelen keze volt. A verés még nem tartotta volna vissza Borzsa Mártont a kerékpározástól, de az újabb nadrágszakadás és új nadrág vételének egyelőre teljes kizárt­sága, anná1 jobban. De nem emlékezek már, ha­nem rátérek arra, hogy a na­pokban Borzsa Márton azon vette magát észre, hogy moto­ron van. Ugyanis meglátogatta régi, kedves barátja. Áron Máté, az ólombetűk, hangleme­zek és operák szerelmese. Máté a robogójával vágtázott be az udvarba. Borzsa Márton unokái nyomban körülvették, tapogat­ták, simogatták, húzták, vonták a robogót. Borzsa Márton ide­geskedett, kergette, húzta el a gyerekekét a robogó mellől, és rászólt a nyugodtan, derűsen gyönyörködő Mátéra. — Ugyan, zárd már el azt a masinát, hogy ne mozogjon, mert amilyen ügyesek ezek a fiúk, a város közepéig elmen­nének vele. A robogót amúgy is hagyták volna a gyerekek, mert a szo­bában másik érdekességet lát­hattak és hallhattak. Áron Máté újonnan vásárolt hanglemezeit mutatta be. A kellemes szórakozás után ** Áron Máté búcsúzott. — Borzsa Márton és családja ki­kísérték. Az operát tárgyalták. Az unokák boldogok voltak, hogy senki nem szólt rájuk. A kapuban Borzsa Márton tréfá­san mondta Máténak: — Kár, hogy nincs a robo­gón pótülés, a postán volna dol­gom, úgy bevihettél volna! Máté készséggel mutatott a pattanásra hajlandóságot s meg­nyugvással látta, hogy a robo­gón nincs is pótülés- Ennek tu­datában helyrebillent lelkiálla­potban kérdezte: — Ha én ráülök, akkor te ho­vá ülsz? Máté széles kézmozdulatot tett. — Azzal ne törődj, csak ülj fel! Borzsa Márton érezte, hogy inog a higgadtsága és ebből ki­folyólag végképpen hátraarcot csinált. — Szó sem lehet róla, nem bírja a fejem a sebességet, biz­tosan leszédülnék, azt pedig nem kívánhatod. Menj csak magad! Na, ülj már fel, hadd lássam, hogyan kell. Áron Máté e percekben olyan­ná vált, mintha valamelyik ope­ra, vagy szimfónia szépségét magyarázná. Az arca áttüzese- dett, a szeme csillogott és addig beszélt, biztatott, magyarázott, amíg Borzsa Márton ráült a ro­bogóra az ülés kipróbálása vé­gett. Az unokák szájtátva néz­ték, de Borzsa Márton kap- kodott, kapaszkodott, mert a robogó megindult alatta. Áron Máté tolta, nyomta előre, egye­nesen, olyan lendülettel, mintha motorrá vált volna. A családja utána kiáltott Borzsa Márton­nak. — Szerencsés utat, apa! Az unokák kerékpárrakap­” tak és veszedelmesein nyargaltak előttük, mellettük. Borzsa Márton nyögött és kö- nyörgött: — Mátékám, drága Mátécs- kám, szerelmetes kedvesem, állj már meg! Ne bolondozz, fiam. Nézz körül, az egész utca kint van! Hallod, édes gyerekem, aranyos Mátécskám, állítsd vég­re alapállásba a robogódat, hogy ne robogjon annyira. Te. ha le­esem és a lábam töröm, te le­szel a hibás! Csöndesed.j már, drága fiam! De Máté nem hallgatott rá, mert látta, hogy az eddig be­görbült dereka fokozatosain ki­egyenesedik, az arca fényesedik és a kalapját is köszönésre len­díti. N^n a motorzúgás, mert az nem is volt, hanem Borzsa Már­ton hangja csalta ki a férfiakat és asszonyokat a kapukba és mászatta fel a gyerekeket a ke­rítésekre, és boldogan, örömmel nézték a robogón ülő mosolygó férfit. Vidám, meleg hangjuk pedig kellemesen simogatta Bor­zsa Márton szivét. Mégis á kis utca végénél már komolyan, csendesen kérte Mátét. — Most már csakugyan álljunk meg. kedves fiam! Talán azért, mert tudta, hogy a nagy utcán már nem vették volna ilyen szívesen a motor- tálán robog ást Azt is rámond­hatták volna, hogy ni, annak a vén embernek már úgy be­lepte a haját az idő hava, hogy messzire világít, és mégis van kedve játszani. Pedig valóban jó volt ez a játék, a Máté karja által adott sebesség, a kedves­sége egészen jókedvre derítette, annyira jóra, hogy hangosan is elismerte. — Jó volt, nagyszerű volt, de azért elég volt! De Áron Máité karjának és tüdejének is élég volt már, mert csak állt és lihegett, de azért boldog volt, hogy öreg barátját derűsnek látja. A Ikonyodott. amire a pos- n tárói Borzsa Márton a kis utcába visszatért. Az asszonyok söpnögették, szépítgetták a há­zak elejét az újonnan ültetett akáccsemetékre vizet hoztak. A kis Schulcz Mari a földredobta a kis locsolókanná iát és Borzsa Mártonhoz szaladt. Ragyogó szemmel nézett fel rá és boldo­gan mondta: — Láttam ám, hogy Mard bácsi motorozott! Borzsa Márton aneoncsckolta, aztán büszkén, fiatalosan lépke­dett tovább, mintha csakugyan motorozott volna és mintha nem Áron Máté két dolgos keze lett volna a motorja. De azért más­nap kerékpárt vett magának nem akart unokái mögött le maradni, de az esetleges nad rágszakadás következményei mi att sem kellett különösebbet: tartania) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents