Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

1931. február S,

S. oldal

Hunka — kultúra — fegyelem — közösségi élet

Szocialista brigádokat avattak

a Tiszakécskei Permetezőgépgyárban

Ünnepélyes fizetni tanácsülésen vitatták meg a Tiszakécskei Permetező gépgyár dolgozói az 1960. évi felszabadulási munkaverseny eredményeit, valamint a második ötéves terv első esztendejének tervfeladatait, majd sor került a szocialista brigád kitüntető cím viselése érdekében indult nemes versengés értékelésére. Az üzemi tanács a vita után elhatározta, hogy az alábbi indoklás alapján három brigádnak engedélyezi a büszke cím viselését.

Zvekán-brlgád

Ez a brigád működött az elmúlt esztendő második felében a legeredményesebben. AnyagEjjy rakomány vásárló

Olyat már hallottam és láttam is jó néhányszor, hogy vásározók rohanták meg a teherautót és egész rakománnyal igyekeztek vele a jó üzletet, s reményeket kínáló távoli vásárba. Most azonban a fordítottja történt.

Az elmúlt héten szombaton délután úgy három óra tájban csengett a telefon a Kiskunfélegyházi Állami Áruház irodájában. A Dózsa Termelőszövetkezetből telefonáltak és arra kérték az áruház igazgatóját, dolgozóit, hosszabbítsák meg a hétvégi zárórát legalább egy óra hosszával. A Dózsában ugyanis most volt a zárszámadás, a szövetkezeti gazdák kézhez kaptak egy csomó pénzt, s annak egy részét szeretnék azon melegében elvásárolni. Az áruház vállalta a szokatlan kérés teljesítését, s valóban nem telt bele félóra, már meg is állt az emberekkel megrakott teherautó a boltajtónál.

— Akinek sürgős vásárolni- valója volt és felfért, az mind itt van —, mondták nevetve, s elújságolták azt is szívesen, hogy várakozáson felül jól fizetett most a Dózsa. Míg az elmúlt évben bizony elég gyenge volt egy-egy munkaegység értéke —, rossz volt a vezetés, s írt Is már erről az újság részletesen —, most már elérte a harminc forintot az egy munkaegységre jutó részesedés.

A rakomány vásárló rövid egy óra leforgása alatt harmincezer forintot hagyott a félegyházi Állami Áruház pénztárában. —■ f. tóth —

megtakarításuk értébe elérte a

172 000 forintot. A csoport szorgalmára, szakmai felkészültségére és jó kollektív szellemére jellemző, hogy az elmúlt félév során törölték szótárukból a selejt fogalmát Az egymással való törődés azt eredményezte, hogy a csoport átlagteljesítménye rendszeresen 100 százalék felett volt, s így a felszabadulási szocialista munkaversenyben is ők szerezték meg az első helyet A Zvekán-brigád emellett eleget tett azoknak a követelményeknek is, melyek a közösségi szellem, a szocialista együttélés kialakításával kapcsolatosak.

Orosxi-brigád

I960, áprilisa óta egy tagja sincs a brigádnak, aki ne 100 százalék felett teljesítené előírt normáját A csoport szintén szép eredményeket ért el a gazdaságos anyagfelhasználásban. Megtakarításuk értéke 48 000 forint A brigádban nem fordult elő baleset. A hiányzásokat és késéseket teljesen megszüntették. Rendszeresen szép eredményeket értek el a mun- kaverseny-mozgalomban, segítséget nyújtottak beteg munkatársaiknak és több közös rendezvényen vettek részt

Vtíradi-brigád

Bár, a csoport »csupán« 30 000 forint értékkel vett részt az anyagtakarékossági mozgalomban, átlagteljesítményük azonban elérte a 123 százalékot. Dicséret illeti a brigád tagjait a szervezett munkamódszer-átadásért, aminek eredményeképpen megszüntették a 100 százalék alatti teljesítményeket-Ennek és a szilárd munkafegyelemnek köszönhető, hogy a selejtes termékek mennyiségét minimálisra csökkentették. A brigád tagjai közösen vettek részt filmvetítéseken, színházi előadásokon. Megnéztek több oktató jellegű televízió-adást.

eredménye««» segítetté*: a község termelőszövetkezeteit, és a szakmai, valamint politikai oktatásban is megállják helyüket

Megállapították, hogy több brigád is pályázott a cím elnyerésére. Annak ellenére azonban, hogy szép eredményeket értek el, összesen több mint 700 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg, az üzemi tanács egyelőre nem találja őket alkalmasnak a kitüntető cím viselésére. Ennek megokolására közölték a jelenlevőkkel, hogy ezekben a brigádokban több hiányzás, késés és baleset fordult elő, a megengedettnél magasabb volt a selejt, s nem lehet elmondani, hogy következetesen törekedtek volna a szocialista közösségi szellem kialakítására.

Az üzemi tanács ezt követően határozatot fogadott el arra vonatkozóan, hogy a szocia-1 lista munkaversenyt ez évben j is tovább folytatják.

— SG — 1

kézimunkázó k

A kutatók segítik a közös gazdaságokat

Elkészült a solfvadkerti szakszövetkezetek ötéves szőlőtelepítési terve

KÉP SZÖVEG NÉL5A Szőlészeti Kutatóintézet kecskeméti homoki osztályának munkatársai jelentős támogatást nyújtanak a megnövekedőit és az újonnan alakult közös gazdaságoknak a szőlő- és gyü- mölcstelepítésd tervek elkészítésében. így segítik elő, hogy a tudományos kutatás és a gyakorlat közelebb kerüljön egymáshoz. Erről beszélgetünk Horváth Sándorral, a homoki osztály vezetőjével.

— Már az elmúlt nyáron segítettünk a tiszakécskei Űj Élet, valamint a Tiszagyöngye Termelőszövetkezet telepítési tervének elkészítésében. Nemrég fejeztük be a soltvadkerti szakszövetkezetek telepítési dokumentációját- A községben lövő összes szőlőterület 4 százalékának megfelelő területen kell évente új szőlőt telepíteni, öt év alatt összesen 560 hald új szőlőtelepük lesz a szakszövetkezeteknek. Kidolgoztuk azt is, hogy körülbelül mennyibe kerül e terv megvalósítása. 19 millió forintot számoltunk. Ezt az ösz- szeget a közös szövetkezeti alapból fedezik majd az évek folyamán.

Gyümölcsös telepítésére is kutattunk fel alkalmas területet.

Soltvadkenten többek között találtunk egy 70 holdas táblát, mely törpe törzsű jonathán alma telepítésére alkalmas.

Arra a kérdésre, hogy mire ügyelnek a telepítések kijelölésénél, így. válaszolt Horváth Sándor.

— Természetesen sok mindenre. Általában 30—50 holdas táblákat jelölünk ki. Figyelembe vesszük az út- és vasútviszonyokat. Lehetőleg egymás mellé jelöljük ki a telepítéseket A fajtákat is meghatározzuk. A kadarkán kívül, például Soltvad- kerten is javasoljuk az ezerjót és természetesen más, a tájjellegnek megfelelő fajtáidat.

A további tervekre vonatkozóan hangoztatta:

*» összeáTWTftilc

Kecelem, Kiskőrösön, éu másutt is a szakszövetkezetek telepítési terveit Az az elgondolósulik, hogy az egész megyében a homoki szőlő rekonstrukciójának dokumentációs anyagát fokom* tosan elkészítjük. Nemcsak m telepítésre, hanem a megművelésre is útmutatást adunk. Foglalkozunk a szőlő gépesítésének különböző módozataival, bevált módszereink vannak például a zöldtrágyázásra, a dúsított tőzeggel való trágyázásra is. Nagyon szívesen adunk tanácsot bármelyik közös gazdaságnak. Szerintem a telepítések technikájára is jobban kell ügyelni a jövőben — hangoztatta végezetül Horváth Sándor.

Műwaki előadások

A TIT műszaki szakosztálya a

haladó technika népszerűsítése érdekében rendszeres előadásokat szervezett megyénk üzemedben és vállalatainál. A múlt évben 36 előadás hangzott el, amelyen 2512 hallgató jelent meg. Az előadások zömét megyénk városainak üzemeiben tartották meg. A témák változatossága azt bizonyítja, hogy

az előadóik igazodtak az üzemek problémáihoz. Mondanivalójuk segítséget adott az üzem műszaki fejlesztéséhez, az újító mozgalom kiszélesítéséihez, ugyanakkor bővítették a munkások műszaki tudását is.

Ha figyelembe vesszük a technika rohamos fejlődését, akkor a tavalyi eredményt csalt bíztató kezdetnek tekinthetjük.

BIZALOM

A napokban egy régi ismerősömmel találkoztam. Azoknál, akik hosszú évek óta ismerik egymást és néha-néha összehozza őket a sors, gyakorta előfordul, hogy valamilyen okkal visszakanyarodnak a régmúlt esztendőkhöz és felelevenednek a már csaknem elfeledett történetek. Nagyon jól emlékszem ismerősöm kezdő éveire. Fiatal, heves ember volt. Alig múlt húszéves és ebben a félérettségében sokat bíztak rá és mindazt, amit a tapasztalatokból és a felkészültségből hiányzott, nagyképűséggel és fennhéj ázással próbálta pótolni. Akik ismerték, úgy könyvelték el, hogy nehéz vele birkózni, mert fellengzős és különc.

S most, hogy beszélgettünk, valami mélyről jött keserűség tört fel belőle. ..Tudod, rólam azoknak az embereknek még mindig az a véleményük, mint volt tizenkét évvel előbb. Ha találkozom velük, ferde szemmel néznek rám és a tekintetükben látom, hogy a régi magamra gondolnak. Nem tagadom, hogy akkor igazuk volt, de hát azóta hosszú idő telt el. Tudom, hogy sokat változtam..., hát nem lehet nekem megbocsátani?”

Régóta elkerült onnan, ahol egyesek még ma is rossz véleménnyel vannak róla és ha a neve felmerül, élnek a gyanúperrel és olyan jelzőkkel emlegetik, mint régen. Tanú vagyok rá, hogy ismerősöm sokat változott. Soksok kínzó vívódás után fokozatosan belátta, hogy az emberek nem méltányolják az „egyéniségét.” Volt ereje felülkerekedni rossz tulajdonságain. Igaz, néha-néha visszazuhant megtagadott múltjába, de nem lett hajótörötté, a lelke mélyén levő emberségével valahányszor partot ért. És most már végérvényesen a parton van. De bántja, nagyon bántja, hogy amit ő már régen levetkezett, azt mások nem akarják elfelejteni.

Ismerősöm esete nem egyedülálló. Sok ilyennel és más, emberekre vonatkozó igaztalansággal lehet találkozni. Hányszor hallottam már két, vagy három ember beszélgetésekor —, ha valaki személye felmerült — össze- hordtak hetet-havat, minden rosszat, amit tudtak, de azt is, amit csak véltek. Az ilyen embercsepülők nem akarják észrevenni mások jó tulajdonságait, vagy azt is úgy minősítik, hogy semmi más az, mint farizeuskodás. Ha ilyenektől akarnánk megtudni, hogy valójában milyen is az ember, kiderülne,

hogy mihaszna, semmirekelő és mindaz, amit alkot, tesz, vesz — csupán a véletlen műve. Ez a csak megbélyegző, csak rosszat mondani tuf'ó szemlélet tarthatatlan és nem érdemli meg, hogy valaki is komolyan vegye. De bármennyire is ez fölötte a helyes ítélet, mégis mint itt-ott felbukkanó jelenséggel számolni kell. De leszámolni! A csak hibákat kereső akarnokoskodás, a csámcsogás az emberek régebben elkövetett, de már jóvá tett gyarlóságai felett, súlyos tévhit, mert nem akarja tudomásul venni, hogy az emberek változnak, fejlődnek, ha rosszak voltak javulnak, sőt jókká lesznek, vezekelnek hibáikért. (Mert még az is vezekel, aki nem kapott büntetést.)

Az, aki az emberek megítélésénél nem becsületükből és jószándékukból indul ki, az eleve mindent elront, következésképpen — legalábbis ami az embereket illeti — semmit sem tud megérteni. Azok, akik még tíz év múltán is „aktualizálják” egy-egy ember hibáját, az ártalmon kívül semmit sem tesznek.

De fordítsuk meg a dolgot. Próbálja meg valaki egy ilyen örökös kétkedővel szemben megmondani az igazat és felhánytorgatni régebben viselt dolgait, az illető bizonyára fergetegesen

tiltakozna és megkövetelné magának a körültekintő objektivitást. Szóval körültekintés egyszer és kíméletlen ítélet másszor, attól függően, hogy magukról, vagy másról van szó.

Mint látjuk, előfordulnak olyan emberek, akik nem tudnak megbocsátani. Vannak olyanok is, akik ugyan szavakban a megbocsátás, a feledésbe merülés szellemét hirdetik, de a szóban forgó háta mögé kerülve minduntalan felbukkan valami megjegyzés, bizalmatlanság, ami újra és újra felidézi a már többszörösen jóvátett hibákat. Az az ember, aki meg tud szabadulni hibáitól, megbecsülést érdemel. Legalább olyant, mint aki mindig milliméter pontossággal vigyázott mozdulataira és szavaira egyaránt.

Az, aki tíz év után a változás ellenére sem tud felejteni, gondoljon arra, hogy bizalmatlansággal még sohasem sikerült bizalmat teremteni. A bizalmatlanság csak önmagát termeli újjá. A bizalom, a segítő szándék, az emberség az, ami közel hozza egymáshoz az embereket, amely összefűzi az emberek karját, amely edzi az emberek lelkét és jeliemét, amely kölcsönhatásával a szocialista embert formálja.

Weither Dániel