Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-23 / 46. szám

4. oldal 1961. február 23, csütörtök A bajai kórház KISZ-szervezetének példája A Bajai Városi Tanács kór­háza KISZ-szervezetének kezde­ményezésére egy öttagú egész­ségügyi brigád szfirővizsgát, szaktanácsadást szervezett Bács- borsódon. A brigád vezetője dr. Sári Zoltán KISZ-vezetőségi tag és Kiss D. Jánosné KISZ-titkár volt. Szervezőmunkájuk ered­ményeképpen a brigád 10 be­teget vizsgált meg és nyújtott megfelelő szaktanácsot. A köz­ség körzeti orvosa és a községi tanács nagy segítséget nyújtott az egészségügyi brigád munká­jához. Helyes lenne, ha a ba­jai kórház KISZ-szervezetének módszerét megyénk többi váro­sainak kórházai is átvennék. Pechtler Ferenc Préió Iíatymáron Katymáron már régi hagyo­mány, hogy a délszlávok a far­sang végén prélót tartanak. Az idén a prélót a községben mű­ködő délszláv nyelvű általános iskolások szereplésével rendez­ték meg. Nagy előkészülettel, sok izgalommal várták a gye­rekek, az iskola 59 tanulója ezt a napot. Az előadás előtt a mű­velődési otthon zsúfolva volt érdeklődőkkel és szülőkkel. A gyermekek a háromórás műsor alátt kitűnőre vizsgáztak. A versek, népitáúcok, jelenetek és a bunyevác népdalok előadása igen jól sikerűit. Az előadás után a község felnőtt lakói né­pi táncokkal és népdalokkal szórakoztatták a prélón meg­jelent közönséget. A délszláv ptéló nagy munkát vállaltak és azt becsülettel el is végezték a pe­dagógusok.. Fekete Bertalanná ‘műim. Harmincnyolc forint munkaegységenként A napokban tartotta zárszá­madási közgyűlését a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezet. A közös gazdaság elnöke beszá- rholt arról, hogy az 1960-as év­ben 152,4 százalékra teljesítet­ték áruértékesítési tervüket és 38 forintot osztanak egy-egy munkaegységre. A termelőszö­vetkezeti gazdák a közgyűlésen elhatározták, hogy ebben az év­ben még jobban dolgoznak, mert szeretnék elérni, hogy a következő zárszámadáskor leg­alább 45 forintra emelkedjék a munkaegység értéke. Hévízi Mihály Nyugdíjasok és fiatalok találkozója Nemrégiben rendezték meg a tataházi Petőfi Termelőszövet­kezetben a nyugdíjasok és a fiatalok találkozóját. A nyug­díjas termelőszövetkezeti gaz­dák elmondták a fiataloknak, hogyan éltek a múltban, mi­képpen dolgoztatták őket a ku- lákok éhbérért. Szebellédi Nán­dor, a tsz elnöke a fiatalok elé példaképül állította Török Ist­ván bácsit, aki a felszabadulás óta tagja a pártnak, s 80 éves létére is nagyon szép teljesít­ményt ér el. A múlt évben 120 munkaegységet teljesített, s két-két napot dolgozott társa­megrefidézésében igen dalmi munkában a növényápo­Villamosították a nagykékesi tanyát Régi Vágya teljesült a Harta nagykékesi-tanyán lakó dolgo­zóknak. Február 15-én kigyul­ladt a villanyfény a művelődési otthonban és az iskolában. Az egybegyült szövetkezeti gazdák előtt Tiboldi János, a hartai Lenin Tsz párttitkára azokról a nagj/ lehetőségekről beszélt, amit a villanyfény jelent a ta­nyaközpont lakóiiiak. Hangsú­lyozta, hogy 1962-re befejeződik a tanyaközpont házainak villa- mósítáSa is. A művelődési ott­honban ebből az alkalomból Negyvennégy új KISZ-tag Negyvennégy kipirult arcú ipari tanuló vette át az elmúlt héten a KISZ-tagsági könyvet a Tlszakécskei 638-as számú Iparitanuló Iskola KlSZ-taggyfi- lésén. Ezzel 59-re gyarapodott a KISZ-szervezet létszáma. A taggyűlést kultúrműsor, majd tánc követte. A Tiszakécskei Iparitanuló Iskola fiataljai a KISZ-szervezet létszámának emelésével ismét bebizonyítot­ták. hogy szervezetük nemcsak ■ kulturális megmozdulásokon, m°m á fiatalok nevelésében J élenjár. Kovács Géza Egy este a könyvtárban Fülöpszállás községben a könyvtár a tanácsháza épületé- béh van elhelyezve. A polcokon 3000 kötetnyi könyv sorakozik szép rendben. Az olvasók szá­ma már ebben az évben eléri a kétszáznyolcvanat, de ez na­ponta emelkedik. Először az is­kolások érkeztek meg, mese- könyvet válogattak, majd fiatal lányók, asszonyok, Várnai Zse­ni, Kaffka könyveit kérték, de Szívesen vitték még Ady, József Attila, Petőfi költeményeit is. Később idős parasztbácsik jöt­tek, s Jókai, Móricz, Gárdonyi kötetekkel, no meg szőlészeti, borászati szakkönyvekkel tá­voztak. Ezen a könyvtári na­pon 165-en voltak a községi könyvtárban, ami azt bizonylt­ja, a falun is egyre többen génylik a tudás forrását,' a cönyvet. Tárnái Pálné keskenyfilm-vetítést rendeztek, míg a másik helyiségben a te­levízió szerelmesei nézhették végig a műsort. Kovács László lásban, az aratáskor és a szü­retkor. A kedves hangulatú megbeszélés végén a nyugdíja­sokat meghívták a zárszáma­dási közgyűlésre, hadd lássák, milyen eredményeket értek el a fiatalok. Salamon László Néhány mondatban A keceli községi Nőtanács tag­ját a napokban látogatást tettek a Vörös Zászló Termelőszövet­kezetben. Az állatállomány, a melegház megszemlélése után el­beszélgettek a tsz terveiről A látogatás barátságos teaesttel végződött. (Kárpáti Istvánná.) Vidám szellemi fejtörőt ren­deztek a kiskunhalasi helyőrsé­gi tisztiklubban. Az előadáson fellépett Németh Lehel, Kovács Erzsi és Tatár Eszter. A szel­lemi fejtörő győztese Ladjánszkd Mihály tiszt lett. (Martonosi Pál.) zik. Reggelre otthon is lehet Fizetett, öt pengő borravalót adott a pincérnek és kisietett a pályaudvarra. Borsiczky taxiba vágta magát és lakására hajtatott Otthon na­gyítólencse alatt is szemügyre vette az aramydaralbkát. Semmi kétség. íróasztalához Otl és sebesen ír­ni kezdett: »•Kedves Berci! Ma este meg­ismerkedtem egy csdkavári em­berrel, Matejka kőművespallér­ral. Jól figyelj! Ha most okos leszel, talán egész életedre se­gíthetsz magadon, ami nagyon rád is fér, fiam.. .« Miközben Borsicziky már á harmadik oldalt rótta tele ku­sza betűivel, Matejka hátradőlt a csókavári személyvonat fa­padján, s némán bámult ki az éjszakába. Roppant elégedett volt önmagával. Ügy érezte, pá­ratlan ügyességgel vágta ki ma­gát az idegen űr előtt. Hiszen látható volt, hogy az az úr szó­ról szóra elhitte a sorsjegy, meg a gyűjtögetés meséjét. Milyen okos ez a Mária! Egyedül ta­lán nem tudna mit kezdeni kin­cseivel, de majd az asszony... Milyen boldog lesz, ha elébe te­ríti a nehéz illatú százpengősök garmadát! Ejnye, milyen kár, hogy nem tudja annak az úr­nak a nevét és a címét, hiszen szívesen eladna neki még egy kis aranyat.. * De hát amint ma szerencséje volt, meglelj más­kor is. Sűrűn megtapogatta zsebét. A bankjegyköteg incselkedett véle. » Borsdczíky Albert főhadnagy a helyőrség grand seigneur-ja volt. A nyalka, daliás, jóképű tiszt mindig olyan íriss volt, mintha skatulyából húzták vol­na ki. Ez kiváltképpen azért keltett csodálatot, mert Borsicz­Ismét ősbemutatót tart a Kecskeméti Katona József Színház Egy nagy ember és egy nagy író monumentális műve eleve­nedik meg — egyelőre még a próbákon, — de február 24-én este a premieren is a Kecske­méti Katona József Színház színpadán. Karel Capek a fa­sizmus ellen emeli fel szavát, a Fehér kórban, amelyet ha­zánkban eddig még nem ismer­hetett meg a közönség. A pró­bán felkerestük Udvaros Bélát, a darab rendezőjét, hogy tájé­koztassa a premier iránt máris nagy érdeklődést mutató közön­séget, mit várhatunk az izgal­masnak ígérkező új bemutatóról. Színházunk idei műsorának egyik legérdekesebb bemuta­tója lesz — ezt bátran állíthat­juk — Capek 1938-ban írt drá­mája. Akkor, a második világ­háború drámai pillanatai előtt állott a megrettent világ. Min­denki azt kérdezte: lesz-e há­ború. Capek mély emberi hu­manizmusával, az emberiség miatti aggodalmaival pesszi­misztikusan ítélte meg a hely zetet Nem csoda, hiszen a fa­siszta veszély már ekkor szintt halálos gúzsba szorította Euró­pát és sok jószándékú ember elvesztette a reményét, a dol­gozó milliók kiszolgáltatottan és tehetetlenül szenvedtek. Ma korunk főkórdése ismét: béke vagy háború. Csakhogy ma a dolgozó népek tevékeny részesei, sőt irányítói az agresz- szív törekvések elleni harcnak. Capek drámája döbbenetes ké­pet fest a miUtarizmusról, a fa­sizmusról, a rossz emlékű dik­tátorról, a hadianyag-gyáraktól, a gyáva kispolgárról, aki kicsi­nyes érdeke miatt végső soron á háborús őrület kiszolgálójává válik. Azért játsszuk a Fehér kórt ma, hogy emlékeztessük az embereket: nehogy ismét lángba boruljon a világ. Előadásunkkal megrázó figyelmeztetést aka­runk küldeni a hidegháború bajnokainak: soha többé ne le­gyen háború. Cs. L. KepuuK a próbán készült. Udvaros Béla utasításokat ad a darab szereplőinek: Simon Györgynek, Kormnpay y»ii- nak és Perlaky Istvánnak, ky főhadnagy az éjszakákat csak a legritkább esetben töl­tötte ágyban. Hajnalig tartó kár­tyacsaták hőse volt Ha vesztett, hősiesen és elegánsan -fizetett Szemrebbenés nélkül. A szem­rebbenés á papa reszortja volt Pénz és előnyös külső —< együttvéve teljesen elegendő ah­hoz, hogy egy délceg és fölöt­tébb befolyásos tiszt — Balta­zár ezredes jobbkeze — minden csókavári úrilány titkos imá­dott ja legyen. Sőt jócskán akadtak, akik képtelenek vol­tak érzelmeiket palástolni és Borsdczky főhadnagy akár min­den újjára felcsavarhatott volna egy-egy jólnevedt, s kellő idő­ben pirulni is tudó úrilányt A zugügyvéd-papa levele gon­dokat varázsolt Borsdczky fő­hadnagy gondtalanul űzött éle­tébe. Hm..; a tipp nem rossz, a terep nyüt, csak még fél kéne deríteni. Vajon micsoda híd ívelhetné át a közte és a pallér között tátongó űrt? Szörnyű baj a roppant társadalmi különb­ség Valami vállalkozásba kel­lene bevonni a pallért Ördög vigye el az egészet, minek kel­lett á papának felfedezni ezt az aranybarlangot. A papától pos­tán érkezett pénzösszegek telje­sén megfeleltek a főhadnagy úr céljainak, s íme, most a ravasz öreg saját talpéra óhajtja őt ál­lítani. No, és ami a fő, ki tud­ja, megéri-e az erőfeszítést? Mennyi aranya lehet a pallér­nak? Hát ezt bizony ronda munka lesz felfedni. Majd meg­látjuk. Nem szabad elkapkodni. Gondolataiból Perlaky Laci, a jókedélyű, talpraesett aranyifjú zökkentette ki: — Min spekulálsz, Berci? Hogy ment a lap?-— Nyertem. Perlaky tudta, hogy a főhad­nagy úr hazudik. De egy zász­lós ilyet fél sem tételezhet fel­jebbvalójáról. Másrészt neki tel­jesen mindegy volt, hogy Bor­siczky nyert-e, vagy vesztett. Hiszen a főhadnagy úrnak is mindegy volt. Csak Borsiczky papának nem volt egészen min­degy, — No de, hisz ez remek, b nyertél, öreg, fid. Adj nétett száz pengőt böilcsőa. Baewarira, szombatig Borsiczky agyában fiOet KÄ­lant: — Te, én adok adtasd setém pengőt szombatig de cserébe te­gyél nekem egy szíveséget — Készséggel drága Beref- kén* — Meg akarok temeral agy embert KóművespaBór Csóka- váron. Matejka András a nemé. Sohasem láttam. De valahogyan hozz össze vele. Muszáj. Persze ügyesen, feltűnés néffltaűL te ér­tesz az ilyesmihez. — Pallér? — húzta sí • «Bá­ját Perlaky zászlósi — Csak ne légy finnyás. 8ea- kös, ezúttal megért Tudod mit? Ha sikerül, egy éven át bármi­kor adok neked kölcsönt. Két­hetes lejáratra! — Hát j^ Megpróbáló«^ Ide a százast, A zászlós máris azon tűnő­dött, ki az ördög lehet az a pal­lér? A pallér pedig ebben az órá­ban komoran üldögélt a szobá­ban, a díványon. Szinte kétség- beejtette, amit a félesége nap nap után csinál. Mintha eszet vette volna a sok pénz. Vásárol és megint vásárol. Most ezt, most azt. Főképpen öltözködik. Feltűnően és szertelenül. Teg­nap késő este jött haza a koz­metikustól. Lakkozhatja a kör­mét. Most is csavarog, divatsza­lonba ment még kora délután) A pallér rettegett, őrültség. Azt sem tudja, mennyi pénzt költött el Mária. De nem is ez a fon­tos, még bőven kell lennie. Ha­nem az asszony folyon nógatja, hogy költözzenek másik lakás­ba. legalább kétszobásra van szükségük, valahol a korzó tá­jékán. Sőt, azt is mondja, Ä már ki is nézett egyet, jövő el­sején költözködni kellene. És pár nap óta nem hagyja békén, követeli, hogy utazzék megint Pestre, csináljon pénzt... Az ajtó kitárult. A pallér nem akart hinni a szemének. (Folytatása következik.! I 8. Hirtelen elhatározással be­nyúlt a zsebébe, elővette tárcá­ját Két bankjegyköteg dudoro- dott a tárcában. A pallér kidül­ledt szemmel bámult a rengeteg pénzre, Borsiczky az egyik kö- teget átadta neki: — Itt van öregem. Elég lesz? fin nem foglalkozom ilyesmivel, de ha már találkoztunk... Egyébként nem is találkoztunk, nem is láttuk egymást, ért en­gem? Na, ugye, Koccintsunk még egyet. A pallér szédült örömmel gyűrte zsebébe a bankjegyköte- get. Fogalma sem Volt, jó üzle­tet csinált-e vagy sem, csak azt érezte ujjongva, hogy Mária boldog lesz-e, a pénz megvan annyi, mint amennyit ő remélt, ez jól sikerült.;: Á zugügyvéd ismét töltött a poharakba. Ittak. Lám, mégiscsak érdemes volt gyűjtögetni, öregem! — kedé- lyeskedett. Matejka ereiben tüzet fogott a bor. Kitárult: — Bizony érdemes! Egyszerű­en ment ám ez, uram. Sok pén­zem volt, mégis úgy éltem, mint azelőtt, amikor még egy fityin- gem sem volt. A világ mitsem sejtett az egészből... De jó is az, tudni, hogy van mire ter­vezgetni, kivárni az alkalmas időket, aztán,.. No, de igyunk, isten éltesse, uram, de a cehet most már én fizetem! Büszke vonás bukkant fel Matejka szája szögletében. Nyo­ma sem maradt az iménti fél- szegségének. De Borsiczky sza­badkozott. él kell mennie, Vár­ják egy társaságban. Sokáig szo­rongatták egymás kezét a bú­csúvételnél. Matejka magára maradt boldogságával és gondo­lataival. Csakhamar elhatározta, hogy még az éjszaka hazauta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents