Petőfi Népe, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

* V Péntek! találőskérdésfink Miről és miért híres még Kalocsa? tgidtluam&ins tf igiaxatluan tuouuj Messzeföldön hires Kalo­csa, nemcsak hímzéséről, paprikájáról, — de finom péksüteményéről, kenyeré­ről is. Igaz, hírnevét nem sü­tőipara alapozta meg, és paprikájáról többen is isme­rik, de hogy a pékek hozzá­járulnak jó hírneve öregbí­téséhez — kétségtelen. A kalocsai pékek miért tadnak „olyan” finom ke­nyeret sütni? Annak érdekében, hogy válaszoljunk a cseppet sem könnyű kérdésre, kicsit visz- szafelé kell forgatnunk az idő kerekét. Faluvégi, egykemencés kis pékségből fejlődött a mai Kalocsa és Környéki Sütő­ipari Vállalat. — Négyszáz forint forgó­tőkével kezdtük, ma évente 40 millió forint értékű árut termelünk — foglalja __ egy mondatba egy évtized törté­netét — Molnár István igaz­gató. Tíz év óta minden évben gyarapodott valamivel a kis pékség. Először egy-egy ke­mencével, később új gépi be­rendezésekkel. Ma már leg­korszerűbben felszerelt ke­nyérgyáraink egyike. Aho­gyan évről évre nőtt a kö­vetelmény: a lakosság ellá­tása, és fejlődött az üzem, úgy kerültek új emberek a szakmába. — Üzemünk lépcsőzetes fejlődése lehetővé tette, hogy új, fiatal munkaerőket fog­lalkoztassunk: először ugyan csak segédmunkásként az idős, tapasztalt és elismert szakemberek mellett. Idővel ezek a fiatalok szakmunkás­bizonyítványt szereztek, de addig sokkal több tapaszta­latra, mesterségbeli tudásra tettek szert, mint kis pék­ségben egy tanuló szerezhet — mondja Molnár István a kalocsai péktermékek jó hí­rének „kulisszatitkairól”. — Fiatal munkásgárdánk van. Átlagos életkoruk 22—24 év. Fiatalos munkalendülettel és jó szakmai tudással dolgoz­nak. Legtöbbjük már 16—17 éves kora óta van nálunk, — mi neveltük őket. Az utánpótlásról is gon­doskodnak: évente öt-hat ta­nulót küldenek a Nagykőrösi Élelmiszeripari Technikum sütőipari tagozatára. A tanu­lók a kötelező szakmai gya­korlatot itt, a kalocsai üzem­ben töltik a régi szakmunká­sok mellett, akik nem sajnál­ják a fáradságot — s a szí­vet sem — ha az utánpótlás segítéséről, neveléséről van szó. íme, ez a titka „mesterség­beli fogásaiknak”, a kalo­csai kenyér varázsának. N. É. IwiruTT. ..........*........... 19 61. február 17, péntek Gondtalanul végezhetik munkájukat a szülők Egy kecskeméti társadalmi napközi oHhon életekéi Harmincnyolc kisdiák tanul délelőttönként a kecskeméti pos­tás klub utcára néző termében. Mialatt a postások házról-házra járva kopogtatnak be leveleik­kel, addig ők, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói, délutáni óráikra készülnek. Itt találkoznak minden reggel 8 órakor, hogy harangszóig dr. Mészáros Ottóné felügyelete mellett tanuljanak s játsszanak. Javult a tanulmányi átlag — Sokat javult a gyerekek tanulmányi eredménye — kez­di a pedagógus nő — mióta ok­tóbertől kezdve, délelőttönként együtt tanulnak. Német Misi, Szíjjártó Karcsi, Utasi János és a többiek jó feleletekkel há­lálják meg a rendszeres foglal­kozást. Most már bízom abban, hogy az éwégi bizonyítvány­osztáskor egy bukott tanuló sem lesz közöttük. Ennek a szülők is fognak örülni, akik annak ide­jén segítségünkre siettek a te­rem otthonosabbá tételében, s akik nem riadtak vissza a költ­ségektől sem. Amikor például játékvásárlásról volt szó, a szü­lői munkaközösség önként aján­lott fed pénzt, s építőkockát, sakkot, dominót, társasjátékot vettek a kisdiákoknak. Az asz­talterítők, függönyök és köny­PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága éa a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: • Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-1«. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatalt Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 11-0« Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál ét kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 Ft, Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskeméti — TeLl 15-29. ZS-Í9 Könnyebb az osztás, meg a szorzás a tanítónéni segítségével. vek is az ő segíteniakarásukat példázzák. Iskolafürdő — társadalmi munkából A társadalmi napközi még ta­valy ősszel alakult, s azóta már újabb, nagyszerű terv megvaló­sításához kezdtek az iskolában: hogy a gyerekek tisztálkodásá­ról is gondoskodjanak — fürdő létesítését határozták el egy lomtárnak használt helyiségben. — Iskolafürdőt? Ugyan hová? Alig van itt *egy talpalatnyi üres hely, még az osztályok is zsúfoltak — vélekedtek egyesek a kezdet kezdetén. Ám a két­kedés nem ingatta meg Nagy Antalt, az iskola igazgatóját. Megtalálta a módját, hogy a für­dő helyet kapjon. Nyolc-tízezer forintért bojlert, három zuha­nyozót, mosdócsapokat és egyéb, szükséges felszerelést vásárol­tak, amelyek pár hét múlva már a tanulók tisztálkodását fogják szolgálni. Ennek érdeké­ben a szülői munkaközösség tagjai közül a szakmunkás édes­Sakkszünet, apák vállalták: négy-ötezer fo­rint értékű társadami munkával használhatóvá teszik az iskola fürdőjét. (Bevezetik a villanyt, betonréteggel vonják be a falat, stb.) »Sok ezer tanuló látná hasznát<t Nagy Antal igazgató szavai figyelemreméltó fejlődésről ad­nak számot A társadalmi tanu­lószoba és a pompás fürdő di­cséretére válik az iskolának. Jó lenne azonban, ha példájuk — elsősorban is a délelőtti napkö­zit illetően — egyben útmutatá­sul is szolgálna, hogy miként tehetnénk eredményesebbé az általános iskolába járó gyerekek tanulást Vállalataink- és üze­meinkben — mint a postás klub­ban tették — a délelőtt haszná­latlan kultúrtermeket tanu­lásra és játszásra alkalmas napközi otthonokká lehetne be­rendezni, ahol a dolgozó szülők gyermekei pedagógus-felügyelet mellett készülhetnének délutáni óráikra. Sok ezer tanuló látná ennek hasznát a megyénkben —, a szülők pedig gondta­lanul abban a tudatban vé­geznék munkájukat: gyermekeik jó helyen töltik délelőttjeiket, lelkiismeretesen vigyáznak rá­juk. Szöveg: Kohl Antal Fényképezte: Tótíi Sándor Napfogyatkozás — csak ráérőknek! Február 15-én a rádió, zenés műsorát megszakítva, kioktatta a hallgatókat: mit tegyenek napfogyatkozáskor, ha azt meg akarják tekinteni. A kioktatás imigyen hangzott: Vegyünk egy üveget, gyertya fölött füstöl­jük feketére, és ezen keresztül megvakulás veszélye nélkül megláthatjuk, miként fogy el a nap. A rádió bemondója még azt is hozzátette, hogy termé­szetesen csak a ráérőknek szól a tanács... Gondoltam, megragadom az életemben talán soha vissza nem térő alkalmat, s megné­zem: mennyien lehetnek azok, akik ráérnek napfogyatkozás­kor, — ami köztudomás szerint — munkanap. Azt hittem, nem lesznek sokan, mert a rádió figyelmeztetését mindig meg­fogadják, hiszen az elmúlt he­tek síkos útjaira történt rádió­figyelmeztetés napján is „csak" négy gépkocsi szaladt egymás­nak egyazon percben a bala­toni országúton... Ezek után mondhatom, hogy nagyon meg­lepődtem a kecskeméti utcán: se szeri, se száma nem volt a „ráérők’’-nek. Feltűnő, hogy nagyon sokan fehér, kék és szürke köpenyben „értek rá” ... De ha már ráértek, — miért nem öltöztek föl? Hogyan mer­ték kitenni magukat a megfá­zás veszélyének? Mivel én is „ráértem”, hát sokféle megjegyzést hallottam. Közülük kettőt idézek: — Jó, jó... Most napfogyat­kozás van, sok a ráérő, s ez meg is látszik a kecskeméti ut­cán ... De mikor nincs napfo­gyatkozás ...? E rosszmájú, s nem logikus megjegyzésnél azonban talá­lóbb az az egyenes, férfias, fél­re nem érthető, lényegretörő mondat, amit fél füllel egy esz­presszó előtt kaptam el: — Tudod, hogy hol van ma teljes munkanap? — Csak a a bányában... Végh József S a budapestiek tán nem voltak kiváncsiak? Ott nem volt »ráérő« ember? íme a példa. A kép az Uránia csillagvizs­gálóban készült, ahol távcsövön tekintették meg a tömegek a napfogyatkozást ülésezett a Kecskeméti Városi Tanács Végrehaitá Bizottsága A Kecskemét! Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága szerdai ülésén vitatta meg — a v. b. vezetőinek előterjesztése alap­ján — a tanácsapparátus ká­derhelyzetét, a személyzeti mun­ka főbb feladatait, Fehér Sán­dor pénzügyi osztályvezető je­lentését az 1960. évi adóbevéte­li tervek teljesítéséről és Mező Mihály vb-titkár tájékoztatóját a társadalmi ünnepek szerve­zéséről. A végrehajtó bizottság ülésén részt vett és a vitában felszólalt dr. Varga Jenő, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese. Színészek, akik nem léphetnek a függöny elé Igen, vannak olyan színészek akiket nem lehet függöny elé tapsolni; virágcsokorral kedves- kedm nekik a színpadon; aküc- munkájáról ugyan sokan tud­nak, de sem kritika, sem fel­jegyzés nem méltatja tevékeny­ségüket. Fogarasinévaj beszélgetünk, m bajai tűzrendészen alosztály pa­rancsnokságának dolgozójával, aki egy személyben vezetője, s alapítója is a tűzoltók és az útr törők bábcsoportjának, A bábmozgalom 1952-ben kezdte meg hódító útját Baján. Az első kísérleti játékok után a közönség növekvő igénnyel és fokozódó érdeklődéssel fordult a bábszínház felé. A bábosok színvonalasabb darabok műsor­ra tűzésén törték a fejüket. »Meg kell nyerni a publikumot, de nem akármilyen áron- * határozták el testületileg. Múltak az évek, s a bábszín­ház kivívta a megyei tanács v. b. művelődési osztályának el­ismerését és támogatását. Az egymást kővető sikeres szerep­lések hírei eljutottak az üzemek­be, vállalatokhoz, sőt a szom­szédos községekbe is. Nap nap után érkeztek a meghívások... A bábcsopbrtból most távo­zott -nyugdíjba- — hatéves sze­replés után — Maries Gézárté és Nagy Jenőné. Minkettőjüket szeretettel búcsúztatták el a -színház- tagjai. A fiatalabb műkedvelők közül Fogarasi Éva és Bruszt István érdemel dicsé­retet. Miben szenvednek hiányt? —• kérdezzük Fogarasinétól. Ügy érzem — válaszolja —< hogy szorgalmas, lelkiismeretes fiataljaink egy kicsivel több el­ismerést szeretnének kapni, még akkor is, ha őket nem lehet a függöny elé hívni. Alszegi József Kabáttisztítással Jött meg" a szerencse A helvéciai Zoller .János sem sejtette, hogy bőrkabátja tisz- títtatásával Fortuna-asszonnyal jegyzi el magát. De, hogy a do­log világos legyen, sorjában el­mondom a nagy szerencse tör­ténetét. A huszonkétéves italboltveze­tő néhány héttel ezelőtt 120 fo­rintot nyomott tizenötéves Pis­ta öccse markába, mondván: hozza haza a kecskeméti Patyo­latból a kitisztított kabátot. Pista fiú buzgón eleget is tett családfenntartó bátyja kívánsá­gának. Kiváltotta a kabátot, s a visszakapott tíz forinttal — felhatalmazás nélkül — az Arany János utcai Totózóba tért, ahonnan három „sok re­ményre jogosító” Lottószelvény­nyel távozott. A folytatás? Pénteken dél­előtt négy ügyes kéz ráhibázott azokra a számokra, amelyekre Pista „ruházta” az x-et, s így történt, hogy néhány nappal ezelőtt az Árpád Moziban nagy érdeklődés közepette fizették ki Zoller Jánoséknak az S 3 023 365- ös szelvényre járó 116 314 fo­rintot (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents