Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-14 / 12. szám
1961. január ’l, szombat 3. oldal Milyen legyen a községek árutermelési terve Vidéki úton a megyei tanács y. b. elnökével — A helyi vezetőnők azonban addig is kell, hogy legyenek elgondolásai, míg a járástól a tervet meg nem kapja. Egy nagy szobrász mondta egyszer, hogy a mű benne van a kőben, csak a felesleges darabokat kell lefaragni róla. A helyi vezetők munkája akkor lesz jó, ha maguk is — számolva a lehetőségekkel — állandóan vizsgálják: mit kellene tenni? A tanácsok legfőbb tennivalói — Javaslom — folytatta —, hogy az elnök vonja be a vb- titkárt és a többi vb-tagot is a mezőgazdasági feladatok végrehajtásának ellenőrzésébe és irányításába. Az elkövetkező évek feladatait csak ilyen módszerrel tudják tanácsaink sikeresen végrehajtani. Egy vidéki útja alkalmával kísérőül szegődtem dr. Dallos Ferenc megyei tanácselnök mellé. A jód ismert fekete Volga kocsi ezúttal a jászszentlászlói tanácsháza előtt fékezett. Papp Adámnak, a községi tanács v. b. elnökének arcán öröm és tisztelet tükröződött, amint meglátta hivatali felettesét. Barátságosan az elnöki szobába tessékelt bennünket, majd várakozóan tekintett a megye legfőbb állami vezetőjére. Besxámol a községi tanács elnöke Hamarosan élénk beszélgetés alakult ki. Dallos elvtárs kérte, hogy a vb-titkárt és az elnök- helyettest is hívják be. A községi tanács vezetői ezután elmondták, hogyan segítik egymást a különböző szakmai kérdések megoldásában, miként birkóztak meg az elmúlt évben a szövetkezetivé lett község irányításának különböző gondjaival. Dallos elvtárs figyelmesen hallgatta a község vezetőit. Néha beírt néhány szót jegyzetfüzetébe, majd egyre több kérdést tett fel Melyik a legjobb, s melyik a leggyengébb termelőszövetkezet? Mennyit osztottak zárszámadáskor egy-egy tsz-ben a munkaegységekre, milyen a tanács kapcsolata a felvásárló szervekkel stb. Előkerültek a különböző tervek, statisztikák is. Papp elvtárs folyamatosan sorolta a kért számadatokat: — A tavalyi termelési tervek túl feszítettek voltak, nem is tudtuk teljesíteni azokat, az idei tervek azonban reálisabbak. A mű benne van a kőben — Hogyan áll az idei termelési terv lebontása? — Még nem bontottuk le, de a községi terv jelenleg még nincsen a kezünkben. A kérdéséit és válaszok még sokáig váltották egymást, végül e megyei tanács v. b. elnöke vette át a szót, s Papp elvtársik figyelmesen hallgatták. Gondolom, nem árt, ha szavait a többi tanácsok vezetői is megszívlelik. — Januárban — mondta többek között Dallos elvtárs — már minden községi tanácsnak rendelkeznie kell a területére vonatkozó árutermelésá tervvel. Ha még nincs meg, addig sürgessék, míg meg nem kapják a járási tanácstól. tOOOOOOOOOOOOOOOOőOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC A szegény kis szürke veréb védelmében — Módszeresebbé kell tenni a tanácsüléseket is. Helyes, hogy a tanácsülésen beszámol a v. b. a tanács és a végrehajtó bizottság elmúlt évi munkájáról. A beszámoló azonban legyen elemző és használják fel a tapasztalatokat a munka további javítására. Ezt tükrözzék a határozatok is. — Most különösen a mezőgazdasági vonatkozású határozatok kidolgozására kell nagy gondot fordítani, pontosan megjelölve a tervszámokat, feladatokat, s azt, hogy ki. miért felelős. Éppen ezért dugják össze a fejüket a tanácsok vezetői — még van rá idő —, s dolgozzák ki, mit, hogyan tesznek majd? — Mire eljön a cselekvés ideje, ily módon mindenki tudni fogja: mi a feladata, s a tervek végrehajtása is megalapozottabb lesz. Nagy Ottó Készülnek a kecskeméti járás tsz-einek zárszámadásai Öiizeieu ötmillió- forint értékben építkeznek a rég.i közös gazdaiáy&k A kecskeméti járás régi termelőszövetkezeteiben a leltárok elkészítését az év elejéig befejezték, s nemsokára készen lesznek a zárszámadásokkal is. Az elmúlt esztendő gazdasági eredményeinek meghatározásával egy időben az ez évi terveket is készítik a tsz-ekben. Ehhez a munkához a gépállomások szakembereim a községi tanácsok agronómusain, a járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársain kívül mintegy húsz vállalati és állami gazdasági szakember is segítséget nyújt. Ugyanakkor a járási tanács mezőgazdasági osztályán a rendelkezésre álló keretből megtörtént a műtrágya elosztása. Az állami szervek által biztosított mennyiségből a tenyészállatokat és a meghizlalandó süldőket, szarvas- marhákat szintén elosztották. A többi között a tászákécsked Béke 30 szarvasmarhát, 150 juhot, a városföldi Dózsa 130 juhot tenyésztésre, a tiszakécsked Szabadság és Búzakalász, valamint a városföldi Petőfi Tsz pedig 300, illetve 100—100 süldőt hizlalásra vásárolhat az Állat- forgalmi Vállalattól. Szarvas- marhából a városföldi Dózsa és Petőfi, az izsáki Mező Imre, s a kerekegyházi Dózsa Tsz 50—50 darabot kap hizlalásra. A járás 31 régi termelőszövetkezetében közel 5 millió forint értékű építkezést hagytak eddig jóvá. Ennek mintegy 80 százalékát állami hitelből, a többit saját erőből fedezik. A tiszakécskei Szabadságban 250 férőhelyes süldőszállást, a lakiteleki Petőfiben 300 férőhelyes juhhodályt, a városföldi Hunyadi és Petőfi Tsz-ben egyenként 3000 férőhelyes baromfiólat építenek az idén. Ami a telepítéseket illeti: ösz- szesen 200—200 holdon létesítenek szőlőt és gyümölcsöst. T. I. Meoél egy járdán kerékpározó fiatalembernek A televíziós készülékek képernyőjén időnként megjelenik az a többé-kevésbé megnyugtató felírat, hogy: „A hiba nem az ön készülékében van.” Sajnos ezt még átvitt értelemben sem lehet alkalmazni egyes bajai kerékpárosokra, akik a kormányzás technikai részét ugyan tökéletesen elsajátították, de nagyszerű egyensúlyérzékük mellett reflexeik elfelejtenek engedelmeskedni, ha a közlekedési szabályok betartásáról van szó. Megállapítható ez abból, hogy számos bajai utcán előszeretettel közlekednek a gyalogjárón, semhogy a kerékpározásra szolgáló úttestet használnák. Ráadásul nem is közlekednek, hanem egyenesen cikáznak, brillíroznak, s ezzel erősen veszélyeztetik a munka után hazafelé tartó, sétáló, vagy éppen a kapun kilépő embertársaik testi' épségét.' Részemről nem tudok erre a közlekedési módra elfogadható magyarázatot találni, de meggyőződésem, hogy ezek a vagány- kodó fiatalemberek sem értik, miért kényelmesebb egy lefolyókkal tarkított keskeny gyalogjárón kerékpározni, mint a jóval szélesebb és a járművek részére épített úttesten. Viselkedésüket ráadásul azzal is tetézik, hogy elvárják a gyalogjáróktól: udvariasan térjenek ki, valószínűleg „utat adj!” füttyeikre, vészes csengetéseik hallatára. Ha pedig az ember ezt szóvá teszi nekik, bizony nem ritka, hogy válogatottan durva, becsületsértő kifejezésekkel válaszolnak, sőt, ha náluk gyengébbnek tartják, meg is fenyegetik az illetőt. Ügylátszik bővíteni kellene a huliganizmus fogalommeghatározását az ilyen szemtelenül viselkedő fiatalokkal. Vagy talán mi vagyunk a hibásak? Esetleg annyiban, hogy nem lökjük le őket a járdáról kerékpárjukkal együtt. Mi azonban törvénytisztelő gyalogjárók vagyunk, nem pedig önbíráskodók, jóllehet esetenként nagyon is elkelne egy ilyen lecke. A hiba tehát az ön törvénytiszteletében van, járdán cikázó kerékpáros lovag. Vagy ez a megjegyzés nem tetszik önnek? Kérem, hogy ez esetben forduljon bizalommal a rendőrséghez. De, ha ön ezt szándékosan elmulasztja, jó volna, ha néha a rendőrség keresné ezt a találkozást, többek között a Szamuely Tibor utcában. Fekete László üzemi tudósító FARSANGI ELŐKÉSZÜLETEK — Ha virslit nem szereztél, be se gyere!. r Már két cikket olvastam rövid idő alatt ennek a félig házi madárnak gonoszságairól a lap hasábjain. Engedtessék most meg nekem, hogy a választ adni nem tudó vádlottak foga- tíatlan ügyvédje legyek: Az első cikk áztál kezdődött, hogy a veréb a „legha- tzontalanabb” madár. Szegény kis szürke veréb e tekintetben a cikk szerint tehát legyőzte a karvalyt, a héját, s a csirkék ezreit felkoncoló szürke varjút is! Mi, akik a város gyümölcs- és szőlőtermő paradicsomában élünk, másként ismerjük a verebet! Sokszor elnéztük: naponta micsoda tömeg rovart, lepkét, tücsköt hord fészkébe falánk fiókáinak. És évente háromszor, négyszer is költ! A gyümölcsösben ő a leghasznosabb madarak egyike. Az időszak, amikor a szántóföldön kárt okoz, mindössze három-négy hétig tart, a gabonaéréstől a keresztek behordásáig, vagy a cséplésig. Az év többi részében rengeteg káros rovart, dudva- es haszontalan növény- magot pusztít el. Ráadásul a szőlőben a veréb egész évben ott van, de a cinkék csak a hideg télben jönnek ki az erdőből és még ezért is etetjük őket! Veréb barátunk szereti ugyan megcsipkedni a korai csresznyét, de ez nem olyan szörnyű kártétel. Nem szemtelenség, hanem élelmesség az, higy a malac vályújából megeszi a maradékot; s ha felesig pár szem árpát a baromfiak elől, — attól még tojhatnak a tyúkok. Mikor jön a tél, nagyon hideg a puszta és kegyetlen a szél, az ő meleg szobájuk a város. (A lakott szölővi- dékről nem mennek be.) Társas lények lévén, csapatostul vonulnak be ide, ahol a szél sem. olyan kegyetlen, mint a pusztán. Hát bizony ők szabadtéri pöttyentök, de nem jártak szegények tánc- és illem- iskolába. E „bűnükért” pedig még a budapesti Rákóczi út és Kiskörút kereszteződésénél is megtűri őket a fővárosi tanács. Tréfálkozni természetesen lehet rajtuk, de miért lőjünk rájuk — ágyúval...? (dr. B. Gy.) Az ilyen ellenőrzés rendszeréi hihetetlenül bonyolulttá teszi az a körülmény, hogy katonai támaszpontok vannak idegen államok területén. Köztudomásúi hogy az Egyesült Államok rengeteg ilyen támaszpontot létesített. Elég emlékeztetnünk a legutóbbi intézkedésekre, amelyek folytán angol területen támaszpontokat szerveznek »-Polaris« rakétákkal felszerelt amerikai tengeralattjárók számára. Mélységes meggyőződésem, hogy a nukleáris fegyver szállítására alkalmas eszközök ellenőrzésének rendszere hihetetlenül bonyolult, nehézkes és drága lesz, s ami a legfontosabb* nem megbízható. C bből a helyzetből azon- *" ban van kivezető út, amely sokkal megbízhatóbb és könnyebb, mint a szállító eszközök ellenőrzésének megteremtése. A nukleáris háború váratlan kitörésének elkerülésére az az egyedüli radikális eszköz, hogy teljesen felszámolják a nukleáris fegyver célbajuttatá- sára szolgáló eszközöket és az idegen területeken levő külföldi támaszpontokat. Ha ez megtörténik, a meglepetésszerű támadás gyakorlatilag lehetetlenné válik. hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéta optimális röp- pályán félbocsátva körülbelül 1300 kilométer magasba emelkedik. Sebessége másodpercenként 7600 méter, s a 12 ezer kilométeres távolságot 37 perc alatt teszi meg. A felsorolt adatokhoz felesleges kommentárt fűzni... Celvetődik a kérdés: ellen■ őrizhetők-e az ilyen, halált hozó eszközök? Perspektivikusan nézve a dolgot, természetesen fennáll az a lehetőség, hogy meg lehet találni a rakéták indításának észlelésére szolgáló eszközöket. Ám, ne feledjük, hogy a haditechnikában minden új intézkedés mindig ellenintézkedéseket vált ki. Ezért állandó, fokozott erőfeszítéseket fejtenek ki annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló észlelő rendszeréket megbénítsák. Ugyanilyen nehéz dolog megállapítani. vajon a légi szállító- eszközök visznek-e atomfegyvert, vagy sem. Ennek megállapítására a repülőtereken az ellenőrök egész hadseregét kellene összpontosítani. Emellett azt sem téveszthetjük szem elől, hogy bekövetkezhet a repülésügy olyan fejlődése, midőn nem lesz szükség előre elkészített repülőterekre. ; Ahhoz, hogy megértsük, mi: ** lyen rendkívüli fontosságú a nukleáris fegyver célba- juttatősára szolgáló eszközöknek már a leszerelés első szakaszában való megsemmisítése, számításba kell vennünk a jelenlegi világhelyzetet. A nukleáris fegyver célbajuttatására szolgáló legmodernebb technikai eszközök közé az alábbiak tartoznak: 1. a stratégiai bombavetők. 2. a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták, 3. a haditengerészeti flotta, különösen a tengeralattjárók. A bombavetők kora lassan lejár, kiszorítják a sugárhajtású ; eszközök. De azért a légierőt sem hagyhatjuk ki a számítások- ;ból. Íme egy példa: az ameri- ! kai »B—52« típusú repülőgép üzemanyagfelvétel nélkül 14 500 kilométert tud megtenni. Két atombombát visz magával. Így tehát a fegyveres erők rendszerében a bombázó légierő teljesen megfelelő eszköz a váratlan támadásra. A pusztító bombák repülőgépekkel igen rövid idő alatt óriási távolságokra szállíthatók. Napjainkban még gigantiku- ! sabb méreteket ölt az atom- és I termonukleáris töltet célbajut- : tatására szolgáló rakétafegyver : fejlődése. A 12 ezer kilométeres Ha megvalósulna az általános és teljes leszerelési terv első szakasza A nukleáris fegyver célbajuttatására szolgáló eszközöket megsemmisítik
