Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 9. szám
OCéi beizéJgetéi. a tanáeiházán Múlt héten sokan leírták, sokan mondták ezt a jókívánságot: „Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk!” Ma pedig már az új esztendőre írjuk azt, hogy „idén”: elérkeztünk a kívánságok megvalósításának idejéhez. Vajon egy községi tanácsházán milyen eredményeket várnak 1961-től? Erre voltunk kíváncsiak, amikor benyitottunk a szeremlei tanácsházára. — Sok mindent kívánunk az új évtől — mondja Móráth István, a községi tanács vb-elnö- ke. — Még az óév egyik utolsó napján közös párt- és tanácsi végrehajtóbizottsági ülést tartottunk, s ezen a község tsz- einek elnökei és mezőgazdászai Is részt vették. Többek között ezen határozták meg az idei felvásárlási tervet. Eszerint hatszáz sertéssel többet adnak le, mint amennyit 1960-ban terveztek. A tavalyi terv nyolcszáz volt, — az idei ezernégyszáz. A járásban ugyanis Szeretnie a legjobb sertéstenyésztő község. Száz holdra negyven sertés jut, s a megkívánt 9,6 szarvasmarha helyett meg tizenegy! Kap-e hajóállomást a község? — A munkaszervezésben is van egy tervünk, amit ebben az A apeltulíeió visszaszorítását a baromfifelvásárlástól igen jól oldotta meg az érsekcsanádi földművesszövetkezet. Egyik igazgatósági ülésén hozott határozatában kimondotta, hogy valamennyi igazgatósági tag bizonyos meny- nyiségű baromfit és tojást ad át szabadpiaci áron a felvásárlóknak, hogy ezzel is segítsék a felvásárlási terv teljesítését. A határozat végrehajtásával azonban nem elégedtek meg. Az igazgatóság tagjai felkeresik a jelentős mennyiségű baromfival rendelkező gazdákat, s felkérik őket, hogy áruikat a földmű- vessző vetkezetnek adják át. Felírják ki, mennyit ajánl fel, s figyelemmel kisérik annak teljesítését is. Ez a kezdeményezés újkeletű, de máris vannak biztató eredményei. A földművesszövetke- zet járási központja felismerte ennek jelentőségét, s elhatározta, hogy az érsekcsanádiak módszerét széles körben elterjeszti a bajai járás községeiben. Ezzel a módszerrel, ha nem is tudják teljesen megakadályozni a spekulációt, nemileg gátat szabnak annak, hogy a feketézők a házakban vásárolják fel a baromfit, amit busás haszonnal Budapesten értékesítenek. íme, hogy a spekulánsok működési területe milyen mértékben szűkül, az nagyban függ a szövetkezeti felvásárlók leleményességétől is. ARISZTOKRATAÉKNAL esztendőben végre akarunk hajtani — folytatja Móráth elvtárs. — Minden ötszáz holdra beállítunk egy-egy növénytermesztési brigádvezetőt, mert úgy látjuk, hogy ekkora területen egy-egy embernek éppen elég tennivalója lesz. A Zöldmező Tsz-ben például eddig egy brigádvezetőnek kellett ösz- szefogni 960 hold növénytermesztését. — Milyen növények termesztésével foglalkoznak főképpen? — A kendertermesztés otthonossá vált nálunk. Hosszú évek óta pénzelnek belőle a szeremlei gazdák. De volt egy baj. Eddig Bátmonostorra kellett szállítani, hogy átvegyék. Most sikerült elérnünk, hogy itt, a szeremlei Duna-parton rakják uszályba. Hasonlóan sok gondot okozott a cukorrépa szállítása is. A répa értékének jó részét fizették ki a gépállomásnak fuvardíj gyanánt, amiért bevitték Bajára! Duna-menti falunknak komoly gazdasági segítséget jelentene, ha volna hajóállomása. Szeretnie csak négy kilométerre van a Dunától, — mégsincs hajóállomása, pedig a szomszéd községnek, Bátmonostornak is hasznára volna az. Most már jó útunk is van a bátai révig: a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium tsz-bekötőutakat építő csoportja építette négyezer- ötven méter hosszúságban, bitumenből. Ilyenkor, télen ezelőtt lehetetlen volt kijárni a határba a sártengerben, most pedig jobb az utunk oda, mint Bajára. Kettő és félmillió forintot állami beruházásból kaptunk hozzá, százötvenezer forint értékű társadalmi munkát pedig a község lakossága végzett. De hiába — csak a Dunáig vezet az út. Onnét legfeljebb már csak csónakkal mehetünk át Bátára. Ha hajóállomásunk lenne, bekapcsolódhatnánk az ország vérkeringésébe, olcsón és könnyűszerrel szállíthatnánk a cukorrépát az Ercsi Cukorgyárba. Ismét hirss lesz a szeremlei nóta! — A kérdés tehát sokágú. Több megyét és több gyárat érint, mert jelenleg Kaposvárra szállítják a szeremlei cukorrépát, s ez már egymagában is drágítja a cukor előállítási költségét. Ezúttal kérünk hát minden párt-, államigazgatási és gazdasági szervet: segítsenek abban, hogy Szeremle hajóállomást kapjon. Falunkban jó földek vannak, termelőszövetkezeteinkben jó gazdák, de a világtól kicsit elzártan élünk: még vasútunk sincs ... — Milyen népművelési terveik vannak? — A művelődési munka nagyon szétforgácsolt volt. Ezért egységesíteni fogjuk. A tsz-ek nagyobb összeget ajánlottak fel a kulturális alapból, s egy-két értékes darabbal szépíthetjük a művelődési otthont Életre keltjük majd a tánccsoportot, felújítjuk ezzel a híres szeremlei táncokat, melyekkel valamikor még a budapesti Nemzeti Színházban is felléptek falubelijeink ... „Állami hitelt már nem akarunk igénybe venni" Beszélgetésünk közben kapóra jön Angyal István, a Zöldmező Tsz elnöke, ö sem menekül a kérdés elől: „Mit tervez a tsz 1961-ben?” — Szeretnénk venni egy Szu- per-Zetort, mert a másik két tsz-nek már van. Általában törekedni fogunk a saját gépi erő növelésére. Az elmúlt évben építettünk egy húsz férőhelyes sertésfiaztatót, két kutat, egy takarmányozó helyiséget, egy ötven férőhelyes növendékmar- ha-istállót, egy másik, ugyanekkora istállónak a tetejét, nyolcvagonos kukoricagórét és egy kétszáz férőhelyes sertésólat. Mindezt saját erőből! Állami hitelt már nem akarunk igénybevenni! Az idén egyébként bevezetjük a prémiumrendszert. 1961 első napjaiban ilyeneket tervezgetnek a szeremleiek. Ha majd ezerkilencszázhatvanket- tőt kanyarítanak a zárszámadási jegyzőkönyvek alá, akkor már bizonyosan mint megvalósult tényekről számolhatnak be minderről, amit itt, a fentiekben nyilatkoztak. Kívánunk ehhez nekik sok sikert és jó munkát! Földessy Dénes Krisch Béla felvétele. (Kecskeméti Fotoklub.) SZÉL Kertes! László felvétele, iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiniiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiii. 'Tjégtd. feletti Csak az az induló mosoly, csak az a mozdulat, csak az a szó, csak az a fény a homlokod alatt... i.. s a tegnapok, s a holnapok, s a hulló levelek, és őszvégi esőpatak a tűnt évek felett, és az öröm, és a derű, s a komolyság, s a rend, s minden, ami volt, s ami lesz, minden Téged jelent.. • ANTALFY ISTVÁN '«l!|i!IUI>ti:ill!IHItÍllll)ll!!l!llllllllltini»lllltllt!llll (Kecskeméti Fotoklub.) PETŐFI NfiPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskyn megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Feieiős szerkesztő; Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám* Szerkesztőségi télefonközpont; 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-58 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesi tőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 Ft. Báes-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.: 15-29. 27-49 Az Ural folyó sebes vizé- “ ben egy ember úszik. Körülötte fütyülnek a golyók. A becsapódások egyre sűrűbben veszik körül. A folyóban úszó ember egy utolsó karcsapást tesz, és örökre elmerül... Így végződött a polgárháború egyik hőse, V. I. Csapájev, a legendás hadosztályparancsnok élete. Másfél évvel később az ukrajnai Guzivka faluban, ahol most egy milliomos kolhoz földjei terülnek el, banditák kezétől halálra sebezve esett el a Vörös Hadsereg másik híres parancsnoka: A. J. Parhomenko. A szovjet emberek szeretettel emlékeznek azokra, akik életüket áldozták a forradalomért. A szovjet nép nem felejti el a hősöket és nem felejtette el árván maradt gyermekeiket sem. Alekszej Vasziljevics Csapájev, Iván Alekszandrovics Parhomenko és Jevgenyij Alekszandrovics Parhomenko, a polgár- háború dicső hőseinek fiai a közelmúltban találkozóra jöttek össze, hogy visszaemlékezzenek a múltra és beszélgessenek a jövőről. fsapájev fia ma tüzérségi vezérőrnagy. A polgárháború ^ vérzivataros éveiben nevelkedett. Édesapját ritkán láthatta. Apja sokszor bejárta a Volga vidékét, katonákat toborzott a fehérgárdisták ellen, aztán pedig megindult a fegyveres harc... •— Apám egyszer hazalátogatott — emlékezik vissza Csapájev fia. — Megnézte füzeteimet és elégedetlenül csóválta fejét. Megígérte, hogy bemegy az iskolába is, de ez egyszer azonban nem tarthatta meg szavát. Másnap már lóra ült és elvágtatott. A hősök fiairól a szovjet állam, az elhunyt apák barátai és elvtársai gondoskodtak. A. V. Csapájev mezőgazdasági főiskolán tanult és az orenburgi sztyeppéken vett. részt a kolhozszervezésben, majd ugyanitt agronómuskénl dolgozott, Arról álmodozott, Akik nem felejtik el apáik dicsőségét A forradalom legendás hadosztályparancsnokainak fiai Irta: V. VORONYECKIJ kapitány hogy a mezőgazdaságnak szenteli életét, de a második világháború alatt a hazának katonára volt szüksége. így maradt a hadseregben. Csapájev tankelhárító,^tüzér- osztályt vezetett. Meghatottam gondol vissza beosztottainak hősiességére, saját tetteiről azonban nem beszél, pedig lenne mivel dicsekednie. A. I. Jeremenki, a front akkori parancsnoka a. következőket írta róla 1941 augusztusában: »A parancsnokok között találkoztam a polgárháború dicső hőseinek fiaival, akik hősiességben nem maradtak el apáik mögött. A legendás Csapájev fia is önfeláldozóan, hősiesen s becsületesen harcolt a németek ellen.« LJány csaitát küzdött végig Csapájev! A Kurszk melletti har- * * cokban 200 német tank ostromolta őket, a támadást azonban visszavetették. A. V. Csapájev a háború végét már ezredesi rangban érte meg. Parhomenko fiai a légierővel jegyezték el életüket. 1. A. Parhomenko a háború előtt már egy repülőiskola vezetője volt, jelenleg pedig az egyik légügyi akadémián dolgozik. A kisebbik Parhomenki fiú, Jevgenyij, a repülőiskola befejezése után rajparancsnok lett, majd a repülőmérnöki akadémia elvégzése után háború első napjaiban kiment a frontra. Hét fronton küzdött, s hosszú hónapokat töltött a sztálingrádi lövészárkokban. Ret- renthetetlen bátorságáért sok kitüntetést kapott. A polgárháború legendás hőseinek bátorsága, hazaszeretete ” apáról fiúra, fiúra pedig unokára száll. A. V. Csapájev fia az egyik repülőmérnöki akadémián tanul; s a légierőnél teljesít szolgálatot I. A. Parhomenko két fia is. Mindnyájukat az az elhatározás fűti, hogy életük végéig hűségesen szolgálják népüket és továbbadják majd fiaiknak és unokáiknak apáik nemes ügyét. (Krasznaja Zvjezda) 1961. !■'*”'ár 11, szerda Szeremle 1961 első napjaiban TAVASZ A TÉLBEN — Johann! Több szelet!
