Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
un. január 1, vasárnap .A M AGYAI? SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS« KISKUN MEGYEI LAPJA cjyyetUn én alatt hatmillió- m&zilát&gató » nyolcmillió utas az autóbutzokon — 480 áj- traktoz a gépáll Ománokon. — 3500 áj munkái az üzemekben — 26 ezei áj rádiót aáiár&líak — 200 millió forint takarékbetét A hároméves terv eredményei megyénkben Üjra végére értünk egy évnek. s ilyenkor nem árt, ha számvetést készítünk munkáink eredményeiről. Ezúttal azonban nemcsak az 1960-as esztendőt kell a mérleg serpenyőjébe dobni, hanem a megelőző kettőt is, hogy megtudjuk, vajon milyen eredménnyel zártuk a hároméves tervet. Megállapíthatjuk, hogy megyénk dolgozói derekasan kitettek magukért, s munkájuk eredménye hozzájárult az országos tervek megvalósulásához is. Ennek köszönheti, hogy a megyénkre jutó több mint 300 millió forintos beruházási tervet 13 százalékkal túlteljesítettük, « emellett még 365 millió forint értékű községfejlesztést is megvalósítottunk. Különösen a művelődésügy területén volt nagy a fejlődés, amelyre 89 millió forintot csupán a központi alapokból fordítottunk. Épült 160 új tanterem, 51 padagóguslakás, 12 műRQvíd történet a csempészett érékről X. cs T. zsebórákat csempészett be Németországból és azokat továbbeladás céljából átadta Z-nek. Z. egy-egy órát száz forintos haszonnal adott tovább ismerőseinek, az órák árát viszont, — a száz forintos haszon kivételével — kifizette X-nek és Y-nak. Egy szép napon aztán leleplezte a rendőrség a csempészeket. Az ügyből büntetőeljárás keletkezett, az órákat elkobozták, a három „üzletembert” pedig megbüntették. Meg kell jegyezni, hogy Z. a száz forintos saját hasznát visz- szafizette vásárlóinak, akik azonban nem kapták meg az óra árának többi részét X-től és Y-tól. Mit tegyenek hát? Elmentek a bíróságra és ott tanácsot kértek. A tanácsot meg is kapták, — csak éppen nem saját javukra. A bíróság ugyanis úgy vélekedett, hogy a vásárlóknak bizonyosan tudomása volt az órák eredetéről, vagyis a csempészésről. Mivel pedig a fennálló vámszabályok kijátszását jelenti tettük, — maguk is hibásak és kárukat nem követelhetik. PETŐFI NÍPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bácfi-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felélő« szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Képe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám. Szezkeetztőségl telefonközpont) 26-1«. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: M-3* Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ! Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. ; Báes-Kiskun megyei Nyomda V. ! Kecskemét; — TeL: 15-2«. 27-49 1 veüődési otthon. Mozíhálózaitunk nyolc normálfilmies és 19 szélesvásznú filmszínházzal gazdagodott, 30 mozit pedig korszerűsítettek. 1958-bam 5 és félmillió. 1959-ben 5 millió 700 ezer, 1960-ban pedig több minit 6 millió volt a mozilátogatók száma. Három év alatt mintegy 27 millió forint költséggel 24 községbe vezették be a villanyt, ugyanakkor a villanyhálózatot mintegy 300 kilométerrel bővítették. A helyi közlekedés is tovább javult megyénk öt városában. Az autóbuszok száma 31- ről 38-ra emelkedett, a szállított utasok száma pedig 1958- ban 7,8 millió, 1959-ben 8,7 millió, 1960-ban pedig már 8,9 millió vóH. Állami beruházásból 587 lakás, magánerőből és OTPhitelből pedig 2500 lakás épült. Mint ismeretes, megyénk parasztságának nagy tömegei léptek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. — Államunk támogatja minden lépésüket: 1958 és 1960 között 480 új traktorral és 580 új munkagéppel bővítette megyénk gépállomásainak gépparkját Ugyanakkor lehetővé tette, hogy termelőszövetkezeteink közei 350 traktort vásároljanak. Nem maradt el a fejlődéstől az ipar sem. Megyénkben a hároméves terv idején 21 új, tanácsé üzem létesült. Ezek közül jelentősebb Kalocsán a Finommechanikai és Vastömegcikk Üzem. Kiskunhalason a Faipari Vállalat, Kiskunfélegyházán a Cipőüzem, Baján a Fémipari Vállalat Kecskeméten a Kisbútorgyár. Az új üzemek több mint 1500 munkást foglalkoztatnak. A helyiipar meglevő üzemei is továbbfejlődtek, s mun- káslótszámuk közei 2000 fővei gyarapodott. Megyénk lakossága életszínvonalának emelkedését bizonyitja a kereskedelem növekvő forgalma. Három év alatt 26 ezer rádiót, 1850 porszívót, 2820 televíziót. 9100 darab mosógé- pet, s közel 120 millió forint értékű bútort adtak el a boltok és áruházak, Míg 1958-bam 2 milliárd 350 millió, addig 1960-ban 2 milliárd 850 millió farmit értékű árut vásárolt megyénk lakossága. A kereskedelmi forgalom három év alatt 23 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a lakosság több pénzt tud megtakarítani is. Ezt bizonyítja, hogy az OTP- nél elhelyezett takarékbetét- állomány 44 millió forintról 200 millió forintra növekedett. Hosszan lehetne még sorolni az eredményeket, nagy részükről azonban már időközben beszámoltunk lapunk hasábjain. Most, hogy átléptük az 1961-es év küszöbét, már várnak bennünket az új feladatok, melynek fő irányelveit pártunk és kormányunk már öt évre előre kidolgozta. N. O. Hova hívták meg szerkesztőségünket 1960-ban röatlózdi eyy éoi poétánkban Event* összegyűjtjük azokat s meghívókat, amelyeket sz kesztőségünfcnefc küldtek, és azokról az év utolsó, vagy első lapszámában be is számolunk. Tanulságosak e meghívók, mert az elmúlt év rövid áttekintését nyújtják: hol, milyen érdekes és fontos esemény zajlott le; hol, mikor, mi történt. Tavaly hasonló cikkünkét «-kötetnyire dagadt, hivalkodó« báli meghívók felsorolásával kezdtük, — kicsit kor- és egyben kórképét nyújtva az akkoriban igen-igen elszaporodott «reprezentációs« alkalmaiknak. Nem tagadjuk, 1960 farsangján is hívogattak bennünket bálira, — abban az évben is vidámak voltak az emberek —, de a nagy költséggel előállított meghívók gyérebbek. Azt mutatja ez, más tényekkel együtt, hogy 1960-ban — ha jól is éltünk, —kezdtünk kicsit szerényebbek lenni, nem költekeztünk annyira; ehelyett azonban a február 5-én rendezett Növényvédelmi Ankét, s az ugyanezen a napon tartott Jogásznap is mutatja: több gondot fordítottunk gazdaságpolitikai- és társadalmi kérdéseink megoldására. Bozsó János kecskeméti festőművész február 12-én hívott meg bennünket a budapesti Műcsarnokban megnyitott kiállítására, példázva ezzel azt is, hogy megyénk művészeti élete országos viszonylatban is megbecsültté válik. A Szövetkezetek Bács- Kisfcun megyei Értékesítő Központja (MÉK) évi rendes közgyűlésének vitája — amelyre bennünket is meghívtak — tükrözte, hogy a felvásárlás és értékesítés problémáinak megoldása a tagszövetkezetek kezében van, s valóban: 1960-ban KARÁCSONYKOR TÖRTÉNT „Jllinóiéyin játékok Kisfiamnak karácsonyra egy gyermekhegedűt vásároltam. A gyerek nagyon örült az ajándéknak, ám az öröm nem sokáig tartott. A hegedű a hangolás következtében oly annyira tönkrement, hogy semmire sem használható. Szeretném megkérdezni a játékgyárban, nem alkalmaznak minőségi ellenőrt? P. L. bizonyon mértékű változás mái érezhető is volt e munkában. Rendre-sorra jönnek ezután a meghívók a Magyar —Szovjet Baráti Társaság megyei _ küldöttértekezletére, a különböző vállalatok élüzemavató ünnepségeire, (a megyei nyomdavállalat már hetedszer lett élüzem 1960-ban!!) s olyan, országos jelentőségű eseményre, minit amilyen a Kecskeméti Kertészeti Technikum második helyezését ünneplő műsor is vollt, Mint 1959-ben is. 1960-ban ugyancsak sok a zenei és kulturális eseményre invitáló kártya: Száz éves lett a Kecskeméti Bartók Béla Énékkar, az Ének-Zenei Általános Iskola ünnepséget rendezett, Kecskeméten zajlott le a hazánk felszabadulása 15. évfordulójára indult szavadóversany országos döntője, s erre mindre meghívták a szerkesztőséget. Érdekes meghívókat is hozott a posta. A földművesszövetkezetek III. országos szakács-versenyét Kiskőrösön rendezték meg, májusiban zajlott le a megyei borverseny, ahova, sajnos, -csupán« vendégnek, s nem bíráló bizottsági tagnak hívtál« meg munkatársunkat Komolyra fordítva a szót: feltűnően sok a gazdasági-, politikai rendezvényekre, meg a tudományos ülésekre szóló hivás. Békegyűlések, ifjúsági táborozások, a nyár folyamán rendezett különféle kiállítások meghívója mellett láthatjuk az őszibaracfo- termelésről, a reumás láz megelőzéséről tartott tudományos ankétok meghívó kártyáit is. Cikkünk végére jutva állapít- pítjúk meg, hogy az 1960-ban érkezett meghívókról nem lehet olyan könnyed hangvételben írni, mint a tavalyiakról. Több a komoly, emlékezetes eseményre invitáló levél, mint 1959-ben, a ez bizonyára arra is mutat, hogy 1960 sem ment el nyomtalanul: a búcsúzó évben sokat gyarapodott hazánk, megyénk, s bennük az ember is. Tudásban, tapasztalatban. s nem utolsóeor- ban jólétben,.. S ötét hajnalon indultam Debrecenből. Piros telefonhuzallal hátizsáknak kötött, apámszőtte zsákban lisztet, zsírt, szalonnát meg kukorica- darát vittem. Kezemben kétliteres tejeskannában lötyögött a tej. Lötyögött egészen addig, amíg tetején hosszú, hegyes jégkristályok nem képződtek, majd be nem fagyott ujjnyi vastagon. j Mindezt a sok finomságot ismerőseinknek vittem. Szilveszterkor — jobb híján — felültem egy mozdonyra, annak is a víztartójára, s míg talpamat égette a kazán melege, felsőtestemnek apám bekecse sem használt a hideg ellen. A mozdony orrán aztán bejutottam Debrecenbe, ott megháltam, s másnap, újév napján gyalog kellett indulnom Berettyóújfaluba. \ Debrecen és Berettyóújfalu közt az út harminchat kilométer, jól kilépve hétórai gyaloglás. Debrecen középületei előtt az őrtálló szovjet katonák — idősebb, Tolsztoj-könyv illusztrációjának illő szakállas, bajuszos bátyuskák — hangos „sztoj”-jal kiabáltak rám, igazoltattak, majd válla mra veregetve békésen dörmögték: " 1945. január I ELHAGYOTT UTAKON állott, felemelkedett rajta egy kemencebundába öltözött kucs- más katona, kiabált, i intett: „Dibricin?” Zsákcsizmás gya- lógósunknak sem kellett más, velem mit sem törődve, utána eredt az autónak, felkapaszko- dott, s máris indultak... Berettyóújfaluig aztán senkivel sem találkoztam. Bent a faluban emberek tettek-vettek az udvarokon, kapujuk elé jőve megbámulták az idegent. Az ismerős családnál mindenkit egészségben találtam, s mire levethettem lábamra fagyott ba- kanosomat, s beletehettem lábam a forró vízbe, már lámpát is kellett gyújtani, — beesteledett. A tizennégy éves gyerek n megérkezett céljához. Még rémült álomban dermedt az ország, s a békés élet vágya még csak a fronton, a szovjet katonabekecsek alatt, meg itt, a fehérfalú szobácskábán lüktetett, de a tizennégy éves gyereknek már nem volt bizonytalan az út, — száz kilométerre a front mögött, az elhagyott hadi utakon. Ezt tapasztaltam hazánk első szabad esztendejének első napján, — harmincnyolc kilométeres gyaloglás közben. (—ng—J kibukott a nap az erdélyi hegyek idelátszó kerítése mögül, már mindez a látvány csillogóvá, szinte díszletté varázsoló- dott. Autók jöttek velem szembe, és tűntek el a hátam megett. Gyalogossal egészen Derecske utánig nem találkoztam. Csak itt bukkant elő egy kanyar mögül az első gyalogló. Tántorgott a nagy hóban. Észrevett, tétovázva megállóit, s amikor egymás mellé értünk, akkor is bizalmatlanul tekint',tt rám. Lábán cipő, csizma helyett zsák volt madzaggal sokszorosan kö- rvlcsavarva, testén vedlett, madárijesztőnek is rossz vasutas egyenruha. Ö maga fiatal ember lehetett... Máig sem tudom, ki volt: hazatérő levente vagy éppen szökött katona?.., E ppen szólni akartunk egy*■” máshoz, mikor a kanyar mögül teherautó vágta át magát a hóhalmazon, ránk dudált, szétrebbentünk, bámultunk utána, az pedig lassított, meg„Igyi dalse, malcsikde az országúton már senki sem szólt hozzám... r Éppen erről akarok beszél*■ ni. Arról, hogy senki sem szólt hozzám ... A hadak már elvonultak e tájról. A Tiszát is meghaladták, s csak ágyúmoraj jelezte néha a front irányát. A két város közti úton eltévedt trének, vagy a Debrecenben hagyott szovjet katonáknak élelmiszert szállító magányos teherautók csúszkáltak velem szemben a térdig érő hóban. Körös-körül békés hópaplan borult mindenre. Az út mellett kilőtt tankok pár nappal előbb még holtában is félelmetes szegleteit ugyanolyan jámbor hajlással rakta meg a szűzi hó, mint az alvó gémeskút káváját. A katonasírok — vagy talán temetetlen holtak, de az is lehet, hogy csupán az út mellé hordott kötörmelékkupacok — enyhe domborulatként emelkedtek ki a hótengerből. Mire
