Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

4. oldal 1961. január 11. nerda ELTÖRLIK A KÖLCSÖNDlJAT 'll III ÚJ FILMEK I Iliim jggcoxDDaciDDaaacrnxiajamrxTPaoaDaDacrirrDri Tízszer tízméteres szoba Izsá­kom. Könyvtárnak kicsi, s ha a nap nem süt be az ablakon, már kora délután sötét. Olyan ezer­mester-barlanghoz hasonlítható. Az egyik falat, no meg a szem­közti fal felét könyvek takar­ják. A másik mentén hosszú polcok, festékes dobozokkal, szöges zacskókkal, krepp-papír­ral, ecsetekkel, ragasztós üve­gekkel és még vagy tizenötféle dekorációs kellékkel. A bútor­zatot egy enyhén melegítő kály­ha, rádió, televízió, néhány cse­rép virág, két asztal, székekkel és egy szekrény egészíti ki. A képbe írógép kopogása szövődik. A régieknek meg az újaknak... Czihák József könyvtáros és művelődési otthon-igazgató egy- személyben, a KISZ kulturális seregszemle keretében megren­dezendő előadásokhoz éppen Wladislaw Broniewski: Az ele­mek című verskantátáját sok­szorosítja a 32 tagú kórus ré­szére. Segít a KlSZ-eseknek úgy is, mint a művelődési otthon igazgatója, úgy is mint magán­ember, a művészetek kedvelője. A színjátszó csoportot is 6 ve­zeti. — A KISZ kulturális szem­lével kapcsolatos terveink még távolabbiak, de már készülünk. Nem akarunk az utolsó pilla­natban kapkodni —• mondja Czihák József. Most kulturális szemlére ké­szülnek, de két héttel ezelőtt még a fenyőünnepre, és a szil­veszterre való készülődés színi- helye volt a művelődési otthon könyvtárszobája. Itt jöttek össze a szervezők, akik gondosan elő­készítették az iskolások és az óvodások fenyőünnepét, ame­lyet 21-én tartottak meg. Az­tán 25-én délelőtt a felnőttek jöttek össze bensőséges ünne­pélyre. Szilveszterkor a régi tsz-tagok, újévkor az új tsz-ta­Volt Imre: I nfivénytermesTtés gazdaságos gépesítése A szántóföldi növénytermesz­tés gazdaságos gépesítése, a technikai feltételek állandó ja­vulása és fejlődése révén két­ségtelenül egyik legfontosabb problémája szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinknek. Ez a könyv tudományos elem­zések, gyakorlati tapasztalatok és megfigyelések alapján mu­tat megoldásokat a mezőgazda- sági nagyüzem okszerű gépesí­tésére. Egyaránt szól az üzem­vezetőnek, az agronómusnak, a mezőgazdasági és műszaki szak­embereknek. A tények, a szá­mok tükrében vezeti le a gépe­sítés különböző formáinak, a jövedelmezőségre kifejtett ha­tását. A szerző foglalkozik a mező- gazdaság gépesítésének üzem- gazdasági jelentőségével, a gé­pesítés és a belterjesség kap­csolatával. Érdekessége a mű­nek, hogy leírja a kapitalista birtokok gépesítését, s egyben bemutatja azt a fejlődést, amely napjainkban a szocialis­ta nagyüzemeinkben már mu­tatkozik. Útbaigazítást nyújt a vonóerő-ellátottság mérésére, az üzemi tényezők hatására, az üzemeltetési és teljesítmény önköltségek számítására. Rész­letesen boncolja az egyes erő­gép-típusok üzemeltetésének gazdaságosságát, sőt ehhez megfelelő kalkulációs módsze­reket is közöl. Külön fejeze­tekben foglalkozik a legfonto­sabb szántóföldi növények ter­mesztésének komplex gépesí­téséről. Megtámadták én leütötték K. G. jakabszállási járókelőt. Az agyrázkódást szenvedett fér­fire a mentők eszméletlenül ta­láltak rá és azonnal a kórház­ba szállították. ZÁPOR gok részére adott ötletes, ked­ves ajándékműsort a község kulturgárdája. A tizenkettedik fiókkönyvtár Aztán könyvtárra terelődik a szó. Czihák József elmondja, hogy az elmúlt hetekben adták át az állami gazdaság dolgozóinak a községi könyvtár 12. fiókkönyv­tárát, mintegy 100 kötettel. Nő a kihelyezett könyvtárak száma; s egyre több izsáki ház­ban forgatja a család apraja- nagyja a bélyegzővel ellátott könyvtári könyveket. — Ez ideig 784 tagot számlált könyvtárunk, de a tizenkettedik fiókkönyvtár megnyitásával leg­alább nyolcvan új tagra számí­tunk. S ha a puszta számok mellett azt is tekintjük, hogy sok csa­lád csak egy olvasójeggyel ren­delkezik ugyan, de az egész csa­lád „abból él” — nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a kis köz­ségi könyvtár megtette a ma­gáét az olvasó-toborzás terén. — Szűk itt a hely — jegyzem meg akaratlanul is. — Bizony elég kicsi, de re­méljük, nem sokáig kell itt szorongnunk. Készül már az új könyvtárépület, s ha megépül, napokon belül költözködünk. Ott lesz helye mindennek, nem úgy, mint itt — tekint körül, s hangjában bizakodás csendül. Ki fizet tagdíjat és ki nem ? Mint megtudtam, nagyobb problémák is vannak, mint a helyszűke. S ezek sajátosak, mások, mint más könyvtáraké. Czihák József mesél: — 1959. május elsején a he­lyi tanács és a megyei könyv­tár kölcsönös megállapodása szerint az intézményt a ME- DOSZ vette át. A vezető to­vábbra is én maradtam. A köz­ségi tanács és a MEDOSZ kö­telességének megfelelően min­den évben 5—5 ezer forinttal segítette a könyvtár fejleszté­sét Sőt 12 ezer forintot a he­lyi állami gazdaság igazgatója is Juttatott a könyvvásárlási cé­lokra, a gazdaság szociális és kulturális alapjából. A pénznek nagyon örültünk és sok értékes könyvet vásároltunk rajta. Ám az állami gazdaság olyan igény­nyel jelentkezett, hogy dolgo­zóik részére a kölcsönzést te­gyük ingyenessé, tekintve, hogy az állami gazdaság szociális és kulturális alapjából létesített jóléti intézményeket azok bér­mentesen használhatják. A könyvtár vezetője hosszas töprengés után beleegyezett a dologba. Így gondolkodott: Az állami gazdaságtól kapott 12 ezer forintos támogatásból kifizeti az állami gazdasági dol­gozók kölcsönzési tagdíját; s még mindig marad a pénzből könyvvásárlásra is. Amikor Czihák József bele­egyezett az állami gazdasági dolgozók „ingyenes könyv-köl­csönzésébe” látszólag ellentétbe került a közkönyvtárak műkö­dési szabályzatával. De csak látszólag, mert hiszen a könyv­tár ezzel nem károsult. Sőt! Többezer forintos könyvtárfej­lesztési segélyhez jutott. Az ügy azonban tovább ga- balyodott. A tsz-tagok tudo­mást szereztek az állami gaz­daságiak „ingyenes kölcsönzé­séről”. S azon az alapon hogy a tanács is segíti a könyvtárat, tudvalevőleg a községfejleszté­si alapból (melyet a tsz-tacok is fizetnek), kérték a könyvtári díjak eltörlését a tsz-tagok ré­szére is. Nemsokára fsz-község leszünk... A vitatkozásokra, érvek és ellenérvek hosszú sorára tesz majd pontot a községi tanács január 15-i vb-je, ha a vb-ta- gok elfogadják a határozati ja­vaslatot, miszerint az izsáki községi könyvtár kölcsönzési tagdíját eltörlik. — Nemsokára termelőszövet­kezeti község leszünk, s ha már az állami gazdaság dolgozói az ismert okok miatt nem fizetnek tagdíjat, ne fizessenek a tsz-ta­gok sem. A lakosság nagyobb része ily módon ingyenes köl­csönzéshez jut. Ügy gondoltuk ne legyen mostoha gyerek sen­ki sem: határozati javaslatot terjesztettünk elő a tagdíj el­törlésére — mondja a községi tanács titkára. Nagy Éva Mi teszi a Zápor-t megraga­dóan életteljessé? Először is közvetlen és természetes naív- sága, témaválasztásában, meg­oldásában, az emberek és kör­nyezetük megjelenítésében. Fa­lun játszódó történet a Zápor, mégsem mondható egészen fa­lusi filmnek. Igaz, hogy a mai falu átformálódásának légköré­ben játszódik a cselekmény. A paraszti lelkűiét azonban már nem az a zárt kör, mint koráb­ban, tágabb, gazdagabb, sokré­tűbb. Bizonyság erre a filmben Miskei szövetkezeti elnök alak­ja, az 6 látóköre, gondolkodás- módja a közösség ügyéért vi­selt felelősség következtében kulturáltabb és magasabbszintű, mint a kisparcellák embereié volt. A közös gazdálkodásnak ez a hatása meglátszik az egész falu életén, s a film ezt hite­lesen, éles megfigyelésekkel áb­rázolja. Dobozy Imre (ró és Kovács András rendező számára ennél is fontosabb volt megmutatni, hogy a régiből az új felé hala­dó ember milyen nagy kérdé­sekbe és lelki megpróbáltatá­sokba ütközik. Látszólag er­kölcsi kérdést választottak ki a számtalan probléma közül Miskei, mire elnökké választot­ták, elérte a negyvenedik évét. Eddigi évei tanulással teltek és nem maradt ideje arra, hogy élettársat keressen. Még most, elnök létére sincs a szerelem­ben megállapodása. Az egész falu tudja, hogy szeretője van a tanyán, de egy váratlan fordulat ennél is na­gyobb rosszalást vált ki az em­berekből: Miskei férjes asszony, Patóné után jár. Előbb csak részvét ébred benne, amikor szemtanúja, hogy Pató az asz- szonyt szolgaszámba vevő mó­don beszél a feleségével. Ké­sőbb megszereti. Patóné szá­mára is több már Miskei, mint a soha nem érzett szerelem el­jövetele, embertelen életéből S jelenti a szabadulás*. Dobozy Imre forgatókönyve sok életismerő, finom mozzana­tot sorakoztat egymáshoz, és Kovács András első önálló ren­dezésével szinte valamennyit a mondanivalóhoz és a szereplők lelkivilágához ér ékenyen kö­zelítő művészettel elevenítette meg. Népszerű, közkedvelt szí­nészek játsszák egyszerűen és kifejezően a főszerepeket: Bara Margit, Bessenyei Ferenc és Páger Antal 14. — Majd tisztázna fogjuk —• válaszolta a másik, s egyik ke­zével megfogta a karját* • Schrantz hangjából őszinte fel­háborodás csendült ki: — Sok gazfickót láttam már ebben az átkozott országban. De nem hittem volna, noha jófor­mán magam is itt születtem, hogy ilyen mocskos és aljas alak akadhasson közöttük, amilyen te vagy... Grimaldi, aki egy alacsony padkán ült, annak a két olasz detektívnek a felügyelete alatt, aki odavitte, szórakozott arcki- fejezéssél hallgatott, mintha ezeket a szavakat nem is hoz­zá, hanem máshoz intéznék. — Hajlandó vagy kinyitni a szádat?, j. Vigyázz, mert van­nak módszereink, amelyek még a sdketnémákat is szólásra bír­ják ... — Nem kell ilyen eszközök­höz folyamodni — felelte végül is Grimaldi. — Elegendő, ha Müller ezredes úr jön kihall­gatni engem... — Te ismered Müller ezredes urat?! — pattant fel a kapi­tány. — Van szerencsém ismerni. Schrantz egy pillanatig této­vázott. Majd határozott léptek­kel az ajtóhoz sietett, és ki­ment a folyosóra. Kisvártatva. Schrantz kísére­tében, belépett az ezredes. Gri­maldi felállt, és kezét nyújtva, túláradó szívélyességgel ment défoc — Miféle história ez? — kér­dezte Müller, anélkül hogy vi­szonozta volna az örvendező fo­gadtatást. És nem lehetett tud­ni, voltaképpen kihez is intézi szavát: a kapitányhoz-e, vagy pedig Grimaldihoz. — Egy félreértés, ezredes úr — sietett ez válaszolni. — ösz- szetévesztettek valamilyen Ber- tome nevű egyénnel, akinek, úgy látszik, elintézetlen ügyei van­nak az igazságszolgáltatással.. Bosszantó félreértés... — Részletes feljelentés fekszik itt, az olasz rendőrségtől — szólt közben Schrantz. — Érti, ugye, ezredes úr: az ólasz rendőrségből! — rágott vissza Grimaldi, hangjában el­néző megvetéssel. — Es mj van abban a felje­lentésben? — Az, hogy ex a Bertöne hó­napok óta pénzt csikar ki a fog­lyok rokonaitól, német tisztek­kel való barátságára hivatkoz­va, és a büntetések csökkenté­sének ígéretével. Letartóztatása pillanatában tetten érték, amint éppen százezer lírát szurkolta­tok le magának egy Riváné ne­vű hölgytől... Abbahagyta, hogy odahajoljon egy káplárhoz, aki a fülébe sú­gott valamit. Eközben Grimaldi fesztelenül felkiáltott: — Ö, most már értem, hon­nan ered a félreértés!... Ha megengedi, ezredes úr.., —• Vezesse be — parancsolta Schrantz a tisztesnek. Emez az ajtóhoz lépett, ki- intett a folyosóra egy nőnek, és félrehúzódott, hogy beeressze. Valeria volt. — No, hát ez már több a sok­nál! — zúdult fel Grimaldi, és élébe ment a lánynak. —Ne ag­gódj, veiebecském: egy tévedés­ről van szó.. , Ezredes úr, a fe­leségem... — Fenét a felesége — fakadt ki a nő. — Ezt az egyént én alig ismerem, és semmiről sem tudok .,. Akármit csinált is, semmi közöm hozzá... Én mű­vésznő vagyok! — Nyugalom, kisasszony, nyu­galom — csillapította Müller atyaiam. — Senkisem akarja vá­dolni magát, főképp ha segít nekünk abban, hogy tisztázzuk néhány homályos ponton a mér­nök úr magatartását... — Miféle mérnök?... Ez itt? Fenét mérnök; ezredéi úr! .i; — Valeria!.... — Hallgasson, kérem; Maga pedig, kisasszony, folytassa.. Hol és miikor ismerkedett meg vele? — Hat hónapja, Mondovlbaa. Egy revü-együttessel léptem fel) Szubrett voltam. Voltaképpen prózai színésznő vagyok. De hát, tudja, a mai időkben meg keU alkudni. No, meg aztán, ha kel­lő stílusban játsszák, azért a te* vü is.». — Csak röviden, kisasszony. .4 —Rákényszerített, hogy hagy* jam ott a társulatot.« (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents