Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

1961. január 7, szombat Kisfiú az utcán ,,...eiak ttqatáhh a etaládi péti ék kerülne, az in kezembe..." Iszákos apa szomorú családja Kiszökött a kisfiú az utcára. Édesanyja bevásárolni ment, s elfelejtette bezárni az ajtót. A Kisfiú eddig még sohasem volt magában az utcán, a forgatag­ban, s érthető, ha csodálkozva nézeget jobbra-balia. Vajon mit látott az utcán? Fotóriporterünk is erre volt kí­váncsi. s utánaosont a gyerek­nek. öt magát nem fényképez­te le, nehogy kalandjáról tudo­mást szerezzen az édesanyja, de hogy mit látott a kisfiú — azt ő maga elmeséli: — Nagyon kérem, menjenek el Kiskecskemótre. a Felsőszék- tó III. utca 4. szám alá. Nyi­tott fészer alá raktak ott ki egy háromgyermekes családot. Oh, azok az ártatlan csöppségek! Nemcsak fagyoskodnak, de éhez­nek is. Talán még kenyeret sem ehetnek minden nap... Apjuk iszákos, anyjuk hanyag... Ha én a környéken laknék, leg­alább az egyik gyerek kosztolá­sát vállalnám... — így kérlelte szerkesztőségünket K. I.-né, mi­közben 6űrűn törölgette köny- nyeit, A bejelentés nyomán... Az ápolatlan külsejű P. J.- nét éppen a szeli ős fészerben találtuk. Körötte lábatlankodofct a három véznácska, rossz ron­gyokba öltöztetett kisfiú. Kezeik és orrocskáik vörössége már messzire jelezte, hogy majd megveszi őket az isten hidege. — Valóban itt a szín alatt Jaknak? — tettem fel a kérdést az asszonynak és megborzong­tam a hidegtőL — Oh, dehogyis! Már nem — válaszolt erőltetett nyájasság­gal. — Már két hete visszahur- colkodtunk a szobába... A kiköltöztetés részletedről annyit tudtam meg, hogy P. J. bátyjának házikójában nagyon szűkös a hely. A két helyiséget két család használja, ami a gye­rekekkel együtt kilenc személyt tesz ki. A kis P.-csemeték ra­koncátlanok, mint magukforma társaik általában. Ez robban­totta ld a családi viszályt, mely­nek következtében a nagybácsi a fészer alá parancsolta amúgy is «nyűg« lakóit Közben aztán mégis megenyhült a szíve, s en­gedélyezte a visszatérést a szo­bába. Szobába? Négy fala, ablakos ajtaja valóban feljogosítja erre a névre, de annál kevésbé bú­torzata. Három kopott szalma­zsákkal bélelt rissz-rossz ron­gyokkal borított ágy, egy, asztal helyett szolgáló nagyméretű ho­kedli és tűzhely — ennyi a csa­lád »otthonának*« felszerelése. Két felnőtt bűne A családfő az Állatforgalmi Vállalatnál dolgozik, mint ra­kodó. Alapfizetése 850 forint, s ehhez jön a családi pótlék, meg egy kis mellékes. Iszákos em­ber. Munkahelyeit sűrűn cserél­geti. Mostani helyére november 27-én került. Családját a maga módján szereti. De főleg csak szavakban. Anyagi gondosko­dásban annál kevésbé. — Kenyér van-e itthon? — kérdem P.-nétól. — Már hogyne volna! A zsír is elég lesz még egy-két napig... — Tejet mikor Ittak utoljára a gyerekek? — Karácsony böjtjén.;. — válaszol hirtelen, és bizalmat­lanul végigmér. — De mit akar­nak tőlem? Nem koplalnak ezek! El ne vegyék őket tőlem, PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Saeiiesztőségl telefonközpont: 26-18. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kisikun megyei Nyomda V. Kecskeméti — TeU 15-29. 27-48 mert... mert én nem is tudom, mi lesz... Belezavarodok! A négy-, öt- és hatéves fiúcs­kák köröttünk állnak a jéghi­deg helyiségben, kerekre nyűt szemeikkel figyelnek. Sűrű orr- szipogásaik szünetében csak va- cogásukat hallani. — Fázik ez a kisfiú! — jegy­zem meg a legkisebbilkre nézve, áld — noha először sírásra gör­bült a szája — rám mosolyo- dik, és máris ismétli az anyja diktálta szavakat: — Nem fázsok..: Pár perc múlva azonban még­is eltörik a mécses, s a gyerek a mamája szoknyájába kapasz­kodva keservesen, sími kezd. — Anuka, nadon fáázsok..; Rongyos kabátka kerül rá. Szí vet tépő élmény látni ezt a nyomort, amely kizárólag a két felnőtt bűne. Mert ki tagadná, hogy ma valóban emberhez mél­tón élhet a munkás?! Lehetősé­ge van rá, csak becsületesen él­jen vele! P.-ék példája kirívó a mi társadalmunkban, nem lenne szabad tűrnünk! Hiszen mi lesz így ebből a három kis­fiúból? Hol van az ifjúságvé­delmi bizottság? Miért nem jut­nak el aktivistái az ilyen he­lyekre? Lelkére kellene beszél­ni az apának, felkeresni a mun­kahelyét. .. Rendre, tisztaságra, igényesebb, emberibb életmódra nevélni az anyát... Munkát sze- rezni neki is. A három gyerek­nek megváltás lenne a napiközi. Talán akkor még lepledére, ren­des fehérneműre, asztalra, vas­tagtalpú cipjőcskére is jutna... Törvényt kell rá hoxni! \ Száz meg száz gondolat ker- getőzött agyamban, mit lehetne tenni, hogyan lehetne mielőbb segíteni. S a pár p>ercnyi kínos csend után, mintha gondolata­imba látna, s nem tartaná ér­demesnek a további titkolózást, megszólal P.-né könyörgöm — Egy darabka szappan sincs a háznál... Tejet is hoznék én, ha volna pénzem. Csak annyit tessék elintézni, hogy legalább az a 380 forint családi pótlék kerülhessen az én kezembe... Hiszen az a gyerekeké... Amit ő keres, hadd legyen az övé, de legalább a gyerekeknek azt a kis pxénzét... Családi pótlék... A nevében is benne van, hogy a gyerek­nevelés megkönnyítésére szol­gáló összeg. A családfenntartó keresetének megtoldása ebből a célból. Keserű a helyzet ott, ahol az anya tehetetlen, mert az ap>a mindent eLiszik. Felbe­csülhetetlen értékű segítség len­ne, ha egy születendő rendelke­zés az anya kezéhez juttatná el nemcsak a családi pótlékot, de az iszákos családfenntartó ke­resetéből a gyermekek eltartá­sához szükséges összeget is. — Szülessen meg hát mielőbb egy ilyen törvény! Pemy Irén JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖ Szamaikéi emlék Te alszol, én meg hallgatom egészséges, mély szuszogásod, s nem is tadod, hogy közben itt mivei lepnek meg Jó barátok.,. Barátaink, a nagy fenyők, egész-egész föléd hajolnak, hiába is keres a Nap, el nem árulják néki, hol vagy.« A szarvaskői vén fenyők örülnek, hogy most újra látnak, s egy tobozt ejtenek eléd, emlékeként e délutánnak.., — Jaj, de szépek ezek a já­tékok! Fékezek — itt meg kell állni! Ilyen nagy lenne ez a trombita? A kis hajót is egé­szen eltakarja. Mit is kérhet­nék innen? Mikulásra villany- vasútat kaptam, karácsonyra kabátot és társasjátékot. Van otthon mindenem, mert apuka mindig hoz haza valamit ne­kem... ANTALFY ISTVÁN oooooooooooooooooocoooooooooooooooooooooooo KÖZELEG A FÉLÉVI VIZSGA Wa © C AT — Tanító néni! Gondoljon arra, hogy ha megbuktat, még egy évig kell velem foglalkoznia! Mikor nyitják a vasúti várótermeket Több jakabszállási lakos sé­relmét juttatta el szerkesztősé­günkbe községi tudósítónk: A helyi vasútállomás főnöke reggelenként nem bocsátja idő­ben az utazóközönség rendel­kezésére a várótermet. Decem­ber 31-én emiatt összetűzés is volt az állomásfőnök és az uta­sok között. Az történt ugyanis, hogy az egyik utas félhatkor ért ki az állomásra a 6 óra 10 perckor induló vonathoz, de a várótermet ekkor még zárva találta. Kint álldogált tehát. Közben többen érkeztek, néhá- nyan apró gyermekekkel is, akik Kecskemétre, Pestre, Tata­bányára kívántak utazni. Mind­annyian a szabad ég alatt vá­rakoztak még 6 óra előtt 5 perccel is. Csak hosszas zörge- tés, dörömbölés után hat óra­kor nyitott ajtót nagymérgesen a főnök és ráadásul még le is szidta az utazókat. Az idő rö­vidsége miatt a nagyobb távol­ságra készülőknek is csak Kecs­kemétig tudta kiadni a jegye­ket. Ilyen eset a jakabszállási állomáson már számtalanszor előfordult, ezért tudni szeret­nék, mikor van nyitási idő a vasúti várótermekben. A rendszabályok értelmében a nagyforgalmú pályaudvaro­kon a várótermek állandóan a közönség rendelkezésére álla­nak. A kisebb forgalmú helye­ken — így Jakabszálláson is — félórával a vonatindulás előtt kell kinyitni a várót. A jakab­szállási állomásfőnök tehát megszegte a szabályokat, ezért nem ártana, ha felettesei utána néznének ennek a dolognak, ő Mártik», a barátnőm. — Szervusz, Már ti! Nem jössz ve lem? Látod., itt la kunk, ebben a szép házban, a harmadik emeleten ... Sétál­ni indultam, elvisz­lek téged is. Vagy félsz anyukádtól? — Az enyém még nin­csen itthon, de ha hazajön, ne mondd meg neki, hogy lát­tál. .. Igaz, nem vagy te árulkodós. Meg barátom is vagy, s a barátjá­ban megbízhat az ember... — Tudod, Márti, hogy irigylem a felnőtteket? Nagyok és nyugodtan sétál­gathatnak az utcán, nem úgy, mint én, aki kezükig sem ér fel a bácsiknak. Ahol sokan járnak, nem is merek men­ni, félek, hogy el­veszek közöttük. — De akkor mi­vel menjek? Autó­buszra nem száll­hatok, mert nincs pénzem, ezért hát nekem, magamnak kell találnom jár­müvet. .. — De nagy ez az autóbusz! Jó lehet a vezető bácsinak! Csak beül a nagy kerék mellé és sza­lad a busszal, de nem olyan lassan, mint én ezzel a roller­ral. Ha felnövök, autós leszek. Apuka úgyis aJ<ar kocsit venni Azt mondta, hogyha takaré­koskodunk, két év múlva új autót tud venni! Ül Hazajöttem. Kikönyökölök aa ablakon, s várom anyukámat. Kikönyökölhetek, mert amint látják, rács is van az ablakon, nem eshetek ki. Milyen kicsi idefentről az a bácsi! Ha est« lefektet anyuka, biztosan ál­modni fogok a nagy autóbusz­ról, a rolleremről. Almomban talán Márti ka sem fog félni anyukájától, s eljön velem.« — Lehoztam a rolleromat... Ez való még nekem! De ezzel is csak a járdán megyek, mert az úttest veszélyes! — Tü-tü-tü! Utat a rollernak! — Az előttem haladó néni alig tudott kitérni előlem, hol jobb­ra, hol balra lépett, éppen amerre én is kormányoztam rol­leromat. Helyes kezdeményezést láttunk Jánoshalmán a közle­kedés rendjének biztosítására. A községi tanács tavaly min­den, a községen átvezető kö­ves útra nyíló mellékutca ele­jén megállásra intő táblát he­lyezett el s e táblák rendelte­tését s általában a KRESZ sza­bályait többízben ismertette a lakossággal,

Next

/
Thumbnails
Contents