Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-28 / 24. szám

1961. Január *8, szombat 3. oldat A számadatok bizonyítják: Jól dolgoztak a kerek egyházi tanácstagok (Tudósítónktól.) A múlt évben végzett munká­járól tárgyalt a napokban Ke­rekegyháza Községi Tanácsa. He­gedűs Ferenc vb-elnök beszá­molójában részletesen ismertet­te a v. b. tevékenységét, értékel­te a tanácsi dolgozók szakmai és politikai felkészültségét. Kü­lönösen kiemelte a pénzügyi, mezőgazdasági, egészségügyi és kulturális állandó bizottságok lelkiismeretes munkáját, amely- lyel egész éven át nagy segít­séget nyújtottak a végrehajtó bizottságnak. Érdekes része volt a beszá­molónak a tanácstagok tevé­kenységéről szóló rész. Kide­rült belőle, hogy a községnek mind az ötvenhét tanácstagja számot adott választóinak a végzett munkáról. A beszámo­lókon 1190 választópolgár vett részt és 122 közérdekű javaslat hangzott el. Társadalmi mun­kára 1078-an vállalkoztak. Leg­többen az utak javításához ajánlották fel segítségüket. Ígér­ték: gyalog-munkaerőt és foga­tot biztosítanak ehhez, amint az időjárás lehetővé teszi. Szívesen vállalkoztak arra is — ha a község villanyhálózatának bő­vítése megkezdődik —, hogy a szükséges oszlopok szállítását és leásását társadalmi munkával végzik el. A kerekegyházi tanácstagok aktív, lelkes tevékenysége, a község dolgozóival való jó kap­csolata biztosíték rá, hogy az ez évben rájuk váró feladatokat is sikerrel megoldják. Kinek mi jár? Beköszöntött a hő­mérő szerint is a tél. Bajban vagyok a köszönéssel. Vala­hol azt olvastam, hogy télen nem kö­telező a kalapeme­lés, elegendő a fej- bólintás is, s ehhez igyekeztem tartani magam, de már az első napon csődbe jutottam. Ismerőse­im közül számosán semmibe vették ezt az okos szabályt, és úgy mint máskor, megemelték a ka­lapjukat Tehették, hiszen az ő fejükön még díszük a haj­sörény, az enyémen meg már csak igen gyéren szerényke­dik. Nem volt más kiút, követtem pél­dájukat. A múltkor a zen­nek voltam tanúja, mely elgondolkozta­tott. Városunk egyik tiszteletreméltó ügy­védje, aki szintén nem rendelkezik több hajzattal, mint én, a túlsó oldalról kalaplengetve kö­szönt oda egyik is­merősének. Nem ha- zudok, de majdnem derékig leemelte a fejfedőjét. Ez igen! gondoltam elisme­réssel, ő nem fél a megfázástól, s kezd­tem szégyelni ma­gam pipogyaságo- mért. De azután megvigasztal ód tam, mert a jelenet foly­tatódott. A kocsi- úton haladt egy em­ber, s odaköszönt a kalaplengetőnek. Az azonban erre már csak az ujjával pöc­cintette meg a ka­oan érdekes jelenet­A mi gyermekeink NÉHÁNY héttel ezelőtt jár­tam a kecskeméti megyei gyer­meknevelő otthonban. Juhász Gyula igazgató szobáját éppen az állami gondozott gimnazista kislányok töltötték meg. Míg Juhász igazgató — mint egy jó édesapa — egyenként beszélgetett velük, gondjaikról, problémáikról, jómagam a hát­térben szólítottam meg az egyik lánykát: — Milyen céllal tanulsz? Mik a terveid? — Tomatanámó szeretnék lenni! AZ ÍRÓASZTALNÁL eközben ilyesmikről beszélgettek( -A ci­pődet kell javítani, Piroska? Jó, intézzük...« Hány »gyermeke« van a me­gyében? —9 kérdeztem Juhász elvtárstól. — Ezernél több a létszám. Lassan számolgatni kezdtem. Először forintban kifejezve. Egy gyermek évente megközelítőleg tizenkétezer forintba kerül az államnak, ezer — ismét közelí­tőleg — tizenkétmillió! De szá­molási tudományom csődöt mondott, mikor azt kellett vol­na kiokoskodnom, mit jelent Etelkának, ha majd a Testne­velési Főiskola végbizonyítvá­nyának megszerzése után meg­valósíthatja álmait. MOST gimnáziumi tanuló. Édesanyja súlyos beteg, a kór­ház állandó lakója. Mit kezdene Etelka? Senkije sincs... Azaz, hogy mégis van! Juhász igaz­gató az apai szerétéiből kifogy­hatatlanul mindegyikük szá­mára juttat simogatást, biztató szót. És a kollégium, a köny­vek, a cipó, a 'meleg drapp ka­bát EZEK a gyerekejt a mi gyer­mekeink. Értük és velük együtt építjük ezt az országot, B. M. lapja szélét. A magyarázat — gondolom — egysze­rű. Az első egy jó ismerős volt, eset­leg felettes, vagy becsületesen fizető ügyiéi. A második csak olyan alkalmi köszönő, esetleg adós, vagy ehhez hasonló. A tanulság levonása azonban számomra nem is olyan egyszerű. Mert ugye, egy ügyvéd könnyen állít fel ilyen rangsorfélét, de mit csináljon egy újságíró? Hiszen, ha tud­nám, ki olvassa szí­vesen és ki fitymá- lódva a cikkeimet, bezzeg tudnám, hogy kinek lengessem és kinek pöccintsem a kalapomat. T. P. Ki a legjobb szavaló? A Kecskeméti Cipőgyár KISZ alapszervezete az elmúlt napok­ban jól sikerült üzemi szavaló­versenyt rendezett. A zsűri tag­jai Bíró Mihály művezető, Fa­zekas Lászlóné könyvelő és Ko­vács János üzemi dolgozó vol­tak. Az első díjat Bálint Piros­ka segédmunkásnak, a másodi­kat Beke István raktári dolgo­zónak. a harmadikat pedig Du­nai Olga statisztikusnak ígérték oda. A három első helyezett könyvjutalmat kapott a K.ISZ- szervezettől. F. L. fsm A bajai járás két községében, Vas kúton és Dánodon értelmi­ségi ankéton tanácskoztak az egységes paraszti osztály kiala­kulásáról. A nagy érdeklődéssel várt ankétok jól sikerültek. Egy-egy helyen 30—35-en vet­tek részt és sokan felszólaltak. O A DUNAVECSÉI járásban 26 előadásos propagan d a-tan föl ya­rn ot indítottak a párta! a pszer­vezetek. A tanfolyamok eflső foglalkozásain a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről tá­jékoztatták a résztvevőket, A második foglalkozást ezekben a napokban tartják a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséről és a termelőszövetkezetek meg­szilárdításáról. • Megyeszerte jó ütemben fo­lyik az új tsz-ekben a pártalap- szervezetek létrehozása. Az el­múlt napokban az uszódi Egyet­értés és a kttnszállási Űj Világ Tsz-ekben. valamint a bátyai termelőszövetkezetben alakult pártalapszervezet. • KALOCSÄN a pártaiapszer- vezetek titkárai legutóbbi érte­kezletükön a Moszkvai Nyilat­kozatról tanácskoztak. A nagy­fontosságú nyilatkozatot a párt- alapszervezetek soron követke­ző taggyűlésein is megvitatják. • Kiskunhalason az ateista pro­pagandista képző tanfolyamon színvonalas előadás hangzott el a Munkásmozgalom és vallás címmel. • A TERMELŐSZÖVETKEZE­TEK politikai és gazdasági megszilárdításáról tanácskoztak a kalocsai járási pártbizottsá­gon a bírók és ügyészek rész­vételével. A gyűlésen megjelen­tek elhatározták, hogy egy-egy közös gazdaságot patronálnak, majd jogi tanácsaikkal és fel- világosító előadások megrende­zésével tájékoztatják a szövet­kezeti gazdákat. Még lehet jelentkezni a Fehérvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba MÁRCIUS 1-ÉN nyitja meg kapuit Székesfehérváron — el­sőként az országban — a Felső­fokú Mezőgazdasági Technikum. Ez az új Iskola a Művelődés- ügyi Minisztérium közvetlen irányításával működik. Egye­lőre nappali tagozaton képez — középiskolát végzett fiatalok­ból — növénytermesztési szak­embereket. A tanulmányi idő két év. A hallgatók a szükséges elméleti alapok mellett beható­an megismerkednek a korszerű növénytermesztéssel, növényvé­delemmel, a mezőgazdasági gé­pekkel, a munkaszervezéssel, felkészítik őket, hogy a mező- gazdaságban magas színvonalon irányíthassák majd a közvetlen termelőmunkát. A tanulmányi idő alatt korszerű mezőgazda- sági nagyüzemben gyakorlaton is részt vesznek a technikum hallgatói szaktárgyi oktatók vezetésével. A TANULMÁNYI IDŐ vé­gén a hallgatók államvizsgát tesznek és oklevelet kapnak. A technikum felsőoktatási intéz­mény, amelyben a szervezeti és a tanulmányi rend (tandíj és ösztöndíj is) hasonló az egyete­mi tanulmányi és szervezeti rendhez. A FELSŐFOKÚ Mezőgazda­sági Technikumba olyan érett­ségizett, 30 évnél fiatalabb dol­gozók (férfiak és nők) kérhetik felvételüket, akik az érettségi után legalább egy évig lehető­leg a mezőgazdaságban dolgoz­tak. A felvételi kérelmeket feb­ruár 15-ig kell benyújtani a kö­vetkező címre: Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum, Székes- fehérvár. Ady Endre u. 17. I. em. A technikum igazgatójához címezett kérelemben a pályá­zók közöljék, hogy mikor, höl és milyen eredménnyel érett­ségiztek, valamint azt, hol és mikor tettek felvételi vizsgát. A kérelemhez csatolják jelen­legi munkaadójuk ajánlását és részletes önéletrajzukat. A JELENTKEZŐKET előre­láthatólag február 25-ig felvé­teli vizsgára hívják be, ahol matematikai, kémiai és bioló­giai kérdésekre kell válaszolt­ok. A technikumba felvett hallga­tókat — a szükséghez mérten — diákotthonban helyezik el. w<vwwvwwv»yvwwwwvww^ Február: Mezőgazdasági könvvhónnp földmŰYesszöveíkezetekben a Az utóbbi időben egyre több mezőgazdasági szakkönyv kerül falusi olvasókhoz. Az ilyen könyvek nemcsak a termelés színvonalának emelését segítik elő, hanem a dolgozó parasztok szellemi fejlődését is. Látva ennek fontosságát, a SZÖVOSZ — minisztériumi szervekkel karöltve — februárban orszá­gos mezőgazdasági könyvnapo­kat szervez. Megyénkben Is megkezdődött A könyvbarát Félmilliót fordít a csőhálózatra a 8a|ai Gázgyár A Bajai Gázgyár a jövő 6* februárjában ünnepli fennállá­sának 75. évfordulóját. A jubi­leumi esztendőben — a most folyó előkészületekből ítélve — minden bizonnyal szép eredmé­nyekről és nagy fejlődésről ad­hatnak számot a gyár munkásak Ez viszont — szolgáltató válla- lat lévén — nem érdektelen a a bajai lakosság számára sem. a könyvhőnap előkészítése Földművesszövetkezeteink * községi tanácsokkal, Haza fia: Népfronttal. TIT-tel, Nőtanács- csal, a MEDOSZ- és KlSZ-szer- vezetekkel karöltve bizottságo­kat alakítottak, ■ e bizottságok dolgozzák ki a könyvhőnap nrogramját. Megszervezik majd többek között a házról házra való könyvárusftást, mezőgaz­dasági szakkönyismertető elő­adásokat és filmvetítéseket tar­tanak. Különféle tapasztalat­cseréket. termelőszövetkezeti és üzemi látogatásokat rendeznek. Állami gazdaságokban, gépállo­másokon, mezőgazdasági szak­iskolákban, termelőszövetkeze­tekben könyvkiállftást és könyv­vásárt szerveznek, ahol mező- gazdasági szakemberek adna! majd szaktanácsokat. (T. CJ — Én rendszeresen vásárolok könyveket: A szerkesztőség Moszkvicsának reflek­tora fehér fénnyel vi­lágítja meg a solti be­tont. Kihalt az út, is­merős a táj, s a kocsi­ban csendes beszélge­tés. Egyszerre csikorog a fék, s a fehér pász- tában feltűnik az út szélén két kerékpár, rajta egy véres, eszmé­letlen férfi. Gázolás? Az áldozat cserbemha- gyása, vagy más bal­eset történt itt a solS betonon, húsz kilomé­terre Kecskeméttől ? A kerékpároktól né­hány lépésre megtalá­lom a dráma egyik szereplőjét, Simon Jó­zsefet. — Mi történt? — Semmi — vála­szolja. Borgőzös lehe­letétől megborzadok... — Semmi — ismétli, s düllöngélve a fény Dráma az országúton felé indul. — össze­szólalkoztunk. .. Ez a piszok azt mondta, hogy én ilyen-olyan va­gyok. — Nézzen ide — üvölt már, s véres ke­zét mutatja. — Elvág­ta a kezem ez a csa­vargó! A másik — Holló László — egy negyven év körüli ember, vég­re felemeli a fejét. Ar­cán tenyérnyi vérfolt, homlokán hatalmas seb tátong. — Te kezdted! — nyögi Simon felé for­dulva. Nehezen feltér­del, majd feláll és fe­lém botorkál... — A legjobb barátom volt — nyögi részegen — de már nem az! — kezd el hadonászni. — Eljátszottad a becsüle­ted!. .. Bicskával tá­madtál rám! Egy gépkocsi közele­dik. A vezető megáll, nem tudja, mi történt Néhány szóval elma­gyarázom. Pár perc múlva Holló az Állat­forgalmi Vállalat gép­kocsiján a kecskeméti kórház felé utazik. Út­közben tisztázódnak a verekedés részletei. — Holló László és Simon József, a fülöpszállási Petőfi Tsz tagjai a na­pi munka után este együtt italoztak. Ke­rékpárral hazafelé tart­va összeszólalkoztak, majd bicskával egy­másnak támadtak. Az »eredményt-« Ló­ránt Pál ügyeletes or­vos a következőképpen jellemezte: bőr alatti vérömleny a homlok táján, bicskától eredő mély vágás a jobb ké­zen. .. Vér folyt a solti be­tonon, két ember vére, akik barátok voltak, társak a munkában, az örömben, jóban és a rosszban. Társak egy olyan közösségben, amely a jobb életért, a felemelkedésért, a na­gyobb kultúráért küzd, dolgozik. A bor, a szesz tette őket ellenséggé, nyitotta ki a bicska acélját, s szúrt a má­sik húsába. Vádolom a bort, mely két becsületes embert tett ellenséggé! Vádo­lom azt az italmérőt, aki nyerészkedésből itatta őket! Legjobban vádolom art az emberi természetet, amely nem tudja, mennyi az elég! Gémes Gábor Az elmúlt évben például 1 459 000 köbméter gázt termel­tek itt, amiből 844 ezer köbmé­tert a lakosság használt fel. Je­lenleg a kórházon, bölcsődéken és napköziken kívül tízezer ba­jai lakos élvezi a gázszolgálta­tás előnyeit. Nemrégibben ké­szült el a gyár 3-as számú ke­mencéje, amelynek építése 705 ezer forintba került. Ebben az évben elkészül három propán— bután-tároló a Duna-parti lefej­tő állomáson, ami lehetővé te­szi, hogy az esetleges gázhiányt bármikor pótolni tudják. A gyár — idei tervei szerint — 500 ezer forintot fordít cső­hálózati munkákra. Ezenkívül gázmérőkre és műszerekre 220 ezer, felújításokra pedig 140 ezer forintot költenek. A gázgyár ötéves tervében szerepel egy új barnaszén! epá- roló-kemence építése, amellyel csaknem megkétszereződik a gáztermelés. így a fogyasztók száma 10 ezerről 16 ezerre nö­vekedhet. Rechtler Ferenc t

Next

/
Thumbnails
Contents