Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

1981. Január 38. esi törtöli 5. oldal Építkeznek, növelik az állatállományt Nagyszabású tervek az alpári Búzakalász Tsz-ben Az egyesztendős működését január 14-én szorgalmas mun­kával ünneplő alpári Búzaka­lász Termelőszövetkezet saját erőből félszázezer forintért meg­épített villanymeghajtású dará­ló üzembe állításával kezdte meg ez évi gazdasági tevékeny­ségét. Ez persze csak kis része a községnek csaknem az egész parasztságát tömörítő társas gazdaság elért eredményeinek, valamint az idei tervében sze­rep1 ő tennivalóinak. Már az első esztendőben nagyrészt — 85 ezer forintot érő — saját erőből három, egyenként húszférőhelyes ser- tésfiaztatót épített a tsz, s ezek­ből kettőt vályogtéglával télie­sített is. Ugyancsak saját erőből, 55 ezer forintért 15 darab szarvasmarhát, s háromne­gyedrészt állami támogatás­sal öntözőberendezést (per­cenként 400 liter vizet szol­gáltató benzinmotoros szi­vattyút, gyorskapcsolású csöveket), egy zetort, s egy VB—28-as pótko­csis traktort vásárolt; 20 hol­don őszi-, ötször akkora terüle­ten kajszibarackost telepített, amelyhez 11, illetve 95 ezer fo­rinttal járult hozzá saját erejé­ből. Középlejáratú hitel igény- bevételével összesen ezer hek­toliter űrtartalmú hordókkal is növelte a Búzakalász bortároló edényeinek a számát. Nagyjából ennyivel gyarapo­dott tavaly a tsz közös vagyo­na, s eredményes gazdálkodását bizonyítja az is, hogy az egy munkaegységre tervezettel szem­ben négy-öt forinttal több lesz a juttatás végső értéke. Ezen­kívül prémiumként is kifizet­tek nemrégiben 210 ezer forin­tot. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy a még kisparcellák- ból álló gabonaföldeken nem lehetett nagyüzemi gazdálko­dást folytatni, másrészt, a ked­vezőtlen őszi időjárás mintegy félmillió forint kárt okozott a 600 hold közös szőlőben. A mostani évre már az ősz­szel kialakították a nagytáblá­kat és 406 holdra búzát, 545 holdra rozsot vetettek. Gondol­tak a takarmánybázis megte­remtésére és 105—100 holdon őszi, illetve tavaszi árpát, 60-on zabot, pontosan félezer holdon pedig kukoricát termesztenek. Kertészkedéssel 280 holdon foglalkoznak a Búzakalászban. Ebből 160 holdon zöldbor­sót termesztenek; 30 holdat január elején már be is ve­tettek, hogy a jó jövedelem­mel kecsegtető primőrrel a kora tavasszal megjelen­hessenek a piacon. A tavalyinál nagyobb területet. 40 holdat (ennek háromnegyed részén zöldpaprikát, 10 holdon cukorrépát) öntöznek az idén, s ehhez nagyobb, percenként 2000 liter vizet szolgáltató szi­vattyút vásárolnak. Az állatállomány fejlesztésé­hez saját erőből sertésfiaztatót, süldőszállást, növendékmarha- istállót építenek, amelyhez már megkezdték a fa kitermelését és a nádvágást. Tervezik, hogy a mostani 90 anyakocához még harmincat vásárolnak, ami által elérik, hogy minden száz hold szántó­földjükhöz öt anyakocával ren­delkezzenek. Az állami akció kedvezményeivel élve a megle­vő 213 darabból álló állomá­nyukhoz ugyancsak vásárolnak — négy év alatti természetbeni visszatérítésre — 150 juhot. Jelenlegi baromfiállomá­nyukban 300 törzstyúk ta­lálható, de vásárolnak még ezer naposcsibét, ugyan­ennyi libát és kétezer ka* csát. Nem hanyagolják el a hiz­lalást sem. Amíg tavaly 129 hí­zott sertést adtak át az állami felvásárlónak, az idén 448 hí­zóra kötöttek szerződést (ebből 68-at január végén már értéke­sítenek is), s az 1962-ben való átadásra további 120 sertést ál­lítanak be hizlalásra. Szarvas- marhából 61-et hizlalnak ebben az évben a közfogyasztás cél­jaira. Fejlesztik gépállományukat is. Vásárolnak egy Belorusz­traktort, egy tehergépkocsit, s a talaj forgatáshoz használt Sz—80-ast is szándékoznak venni. Tarján István Áz idén is megrendezik a magyar—szovjet mezőgazdasági napokat A Magyar—Szovjeft Baráti 1 ársaság Központi Mezőgazda- sági Szakosztálya a Földműve­lésügyi Minisztériummal és a mezőgazdasági propagandában érdekelt többi állami és társa­dalmi intézménnyel közösen az idén is megrendezi a magyar— szovjet mezőgazdasági napokat. A rendezés fő célja a fejlett szovjet mezőgazdaság gazdag ta­pasztalataival segíteni hazánk termelőszövetkezeteinek megszi­lárdítását. A régebbi tapasztala­tok alapján a magyar—szovjet mezőgazdasági napok egy orszá­gos konferenciával* kezdődnek, melyet megyeiek követnek, ezen­kívül számos rendezvény lesz a járásokban és a községekben. Az országos konferencia 1961. február 17-én lesz. Megyénkben előre láthatólag 23-án Kecske- ten rendeznek egy megyei an­kétet, melyet járási és községi rendezvények követnek. A géppark nőit —a műhely nem A Jakabszállásá Gépállomás traktorosainak fele ezekben a napokban népnevelő munkával segíti a környék mezőgazdasá­gának szocialista átszervezését, a másik fele pedig a gépek ala­pos téli nagykarbantartásával készül arra, hogy tavasszal zök­kenő nélkül indulhasson meg a földeken a szántás, a vetés. Ami a gépek karbantartását illeti: mindegyiken két szerelő és az illetékes traktoros együtt végzi e munkát. Alkatrésszel el vannak látva, a gépműhely túlzsúfoltsága miatt azonban nem könnyű a dolguk. A mű­hely ugyanis még mindig csak akkora, mint a gépállomás kez­Hasznos segítség a közös gazdaságoknak Megje’ent A Növényvé­delem Gyakorlati Kézikönyvé­nek harmadik teljesen átdol­gozott és bővített kiadása dr. Ubrizsy Gábor szerkesztésében. A szép kiállítású könyv rend­kívül hasznos és fontos mű, mely egységes szempontok sze­rint dolgozza fel az általános és részletes növényvédelem va­lamennyi fontos tudnivalóját. A jelenlegi formájában felfris­sített és új részekkel kiegészí­tett anyag elsősorban a gyakor­lati szakembereknek szól és a növényvédelem mindennapi problémáira ad választ. A könyvben található tudomá­nyos és kísérleti eredmények a kutatás céljait is szolgálják. Számos vitás kérdést zárnak le egyértelmű megoldással. A több mint 800 oldalas könyv első részében a növény- védelem biológiai alapismere­téivel, a növényvédelmi kémiai ismeretekkel, a növényvédelem gépeivel és eszközeivel, üzem- gazdasági kérdéseivel foglalko­zik. Ez utóbbi fejezet a nö­vényvédelmet üzemi összefüg­géseiben és gazdaságossági szempontból mutatja be. A könyv második részében a mű egyes fejezetei a növé­nyek, illetve a növénycsoportok kártevőit taglalják részletesen. A gabonafélék, a kapásnövé? nyék, az ipari növények, a szá­lastakarmányok, a gyümölcsös, a szőlő, a zöldségfélék, a gyógy- és iísznövények betegségeit és kártevőit teljes alapossággal ír­ják le. Az utolsó fejezet az úgy­nevezett zárlati (karantén) kár-\ tevőkkel és betegségekkel fog-í lalkozik, figyelembe véve a vo-j n atkozó rendeleteket és szabá-; lyokat. A 12 szerző arra törekedett,: hogy az anyag a növényvédel­mi tudomány mai állása sze­rint korszerű és a lehetőségek­hez képest teljes is legyen. Tö­rekvéseiket a szerkesztőnek si­került összehangolni. Ez a könyv az agronómus- nak és minden mezőgazdasági szakembernek sok segítséget adhat. A mezőgazdasági export fejlesztése csak a növényvéde­lem eddiginél jobb megszerve­zésével lehetséges, mert mint ismeretes fertőzött gyümölcsöt, zöldséget stb. a külföld nem vesz át és a hazai fogyasztók is szí­vesebben vásárolják az egészsé­ges árut. Közös gazdaságaink­nak sok segítséget ad e könyv áttanulmányozása, elősegíti, hogy tanácsait, útmutatásait követve növeljék termésered­ményeiket és ezzel együtt a ta­gok jövedelmét. deti időszakában volt Mind­össze 10—12 erőgéphez mérete­zett noha ezek száma azóta 43-ra növekedett Kétségtelen viszont, hogy a berendezést az évek során korszerűsítették. Ta­valy december óta a villany­áramot sem agregátor termeli —, a hálózatról bevezették a műhelybe. Érdemes megemlíteni, hogy a gépállomás masinisztái az el­múlt két évben maguk készí­tettek az SZ—80-asokhoz négy földgyalut, amelyek mindegyi­ke fele olyan nehéz (12 mázsa súlyú), mint az eredeti gyárt­mány. Ezáltal csökkentették a hatalmas erőgépek megterhelé­sét, egyszersmind sikerült meg- hosszabbítaniok alkatrészeik el­használódásának az idejét. A szerelők és traktorosok a nehézségek ellenére is megbir­kóznak feladatukkal —, s már­ciustól, nem egy helyütt új ba­rázdát szántva, kijavítva dü­börögnek majd hat község ha­tárában a . Jakabszállási Gép­állomás traktorai. — n — n CÍMZETT: toltimdk érti khlánq _ Cngedjen el, elnök elvtárs, adjon egy olyan igazolást, hogy “ elmehetek Pestre dolgozni... Nyúlánk, széparcú lány áll Soltvadkerten a vb-elnök szobád jában. Szürke nadrág van rajta, télikabátján látszik, hogy a na­pokban vásárolhattak. Góczen Ferenc, az elnök kérdően néz a lányra. Miért akar elmenni? Hiszen itt született és eddig jól élt szüleivel együtt. Amint látom, most sem panaszkodhat. A lány elhúzza a száját. — Nem is panaszkodom, mindent megvettek szüleim a négy hold szőlőből, de Pest, az mégis csak Pest... — Hová menne ott? Mit csinálna egyedül? — Magam sem tudom, talán gyárba, presszósnőnek, eladó“ nak. Majd csak akad valami... • piiltanúja voltam ennek a beszélgetésnek. Egy napig tartóz- kodtam Soltvadkerten, mégis sokat tapasztaltam, eleget ahhoz, hogy merjem állítani, Kedves Ismeretlen Kislány: óét a helye magának ezután is abban a közösségben, ahol éU, ahol nevelkedett. Mert Soltvad-kert sem a régi már... Üj élet kezdődött itt is: egy olyan, amely lépésről lépésre az emberibb, a kulturáltabb élethez vezet. Ide kívánkozik egy-két számadóit “* mégha színtelenebbé teszi is az írást —, amelyet a tanácsházán hallottam. A több mint 8000 lakosú községben a felszabadulás előtt 158 méter járda volt a községháza előtt. Senki sem törődött akikor az esténként botladozó paraszttal, a sötétséggel, a sárral. Ma a. főutakon végig járda van: hossza több a hat kilométernél. Bot­ladozni sem kell már, 1952-ben villanyt kaptak, s három közkút helyett 33 nyomókút működik. Nyáron bizony meglepődik az idegen a csinos parkok láttán. A Hősök terét, a Kossuth utcát, s a tanácsház előtti részt végig parkosították. Ehhez és a Szabadság, a Kossuth utca, a Mozi köz feltöltéséhez, az úttestek szélesítéséhez maguk a soltvadkertiek is hozzájárultak két kezük munkájával. Csak az elmúlt évben 430 ezer forintot tett ki a társadalmi munka. Nem régen külföldi látogatók érkeztek a községbe és eins* aadtatással nyílni-óztak az új, nyolctantermes, hat és félmilliós költséggel épített iskoláról. Góczen elvtárs elmondja: — Most nyolc televízió van a községben. 1962-ben? No, majd meglátjuk! Augusztusra felavatjuk az 530 ezer forintos költséggel készülő víztornyot. Központi orvosi rendelőt kapunk, bölcsőde épül, fürdőtelep lesz a Büdös tó. Tavaly 24 új ház épült OTP lakásépítési akcióval. Tíz házat pedig teljesen magán­erőből építettek. S hogy ebben az évben még jobb lesz, arra nem nehéz válás szólni, hiszen Soltvadkerten is az új útra léptek a gazdák, *— A három termelőszövetkezet, az Üj Alkotmány, az Üj Elet éi « Petőfi mellett öt szakcsoport alakúit. 2246 család döntött Üt Is, a jobb megélhetést választva. A fiatalok többsége elégedett. R. Mária, akivel szintén sokáig beszélgettem, csodálkozva válaszolt kérdésemre: — Miért mennék el? Megtalálom én itt is a helyemet. Dől* gozni mindenhol kell. Itt él az édesanyám, nem kell külön lakás, koszt, annak, amit keresek, jó részét félre rakhatom bú­torra. Már van több ezer forint megtakarított pénzem. Ha el­mennék máshová dolgozni nem tudnék így takarékoskodni. Meg“ találjuk itt a szórakozási lehetőséget is, csak azt szeretnénk, ha a KISZ többször rendezne összejöveteleket és többször tartana nálunk előadást a Kecskeméti Katona József Színház. látja, Kedves Kislány, mennyi élet, alkotókedv és lelkese­dés van községükben! A fiatalok közül legtöbben meg­találták számításukat és nem kívánkoznak a városba. Csak egy példát a sok közül. Klein Irén az Üj Alkotmány Tsz-ben dol­gozik. ö is fiatal! Most is 350 munkaegységet szerzett. Irénke elégedett és az is lehet keresetével, hiszen ebből tud szépen öltözködni, sőt biztos, hogy rövid időn belül megveheti a bútort. Bízok abban, hogy Maga is ezt az utat választja, és akkor megtalálja az élet minden örömét itt, áhöl élt, nevelkedett — csak dolgozni kell szorgalommal és becsületesen... Márkus János KÖD LENG a föl­dek felett; valahol vontató dohog, távo­labb trágyát szóró és fát kitermelő emberek sziluettje rajzolódik a táj ezüstösen csillogó függönyére. Téli a munka a sza­badban — télies oda­benn, az Izsáki Állami Gazdaság ágasegyházi üzemegységének épü­leteiben is. Az irodában a szo­kásos adminisztrációs tevékenység, az emele­tes központi épület egyik felső termében pedig szorgalmas ta­nulás folyik. Negyven­három fiatal bővíti irodalmi ismereteit. A mezőgazdasági szakmunkásképző is­kola tanulói. A két- harmadrészt leányból, egy harmadrészt fiúból álló hallgatóság zöme megyénkből került az iskolába, de akad kö­zöttük egy-két Csong- rád, Szolnok, Győr és Baranya megyei is. SZAKKÉPZETT gyü­mölcskertészekké ké­pezik ' őket, s ehhez három éven át kell ta- nulniok. Tavasztól té­lig állami gazdaságaik­ban gyakorlati mun­kán vesznek részt, no­vember 23-tól február 23-ig pedig az iskola padjaiban sajátítják el az elméleti anyagot. Most, az első évfo­lyamon tudásuk »szak­mai megalapozása« történik, a gazdaság vezetői növénytanból, növényvédelemről, a kertészeti alapismere­tekről tartanak nekik előadásokat. TÖRŐDNEK általá­nos műveltségük fej­lesztésével is; a szajoM általános iskola két pedagógusa a magyar irodalom, történelem, földrajz és egészségtan ismeretére oktatja őket. A tanulási idő alatt hetenként egy nap gyakorlati foglal­kozáson is részt vesz­nek. A tanulás, ellátás egyébként ingyenes, s a hallgatók havi 150 forint ösztöndíjat is kapnak. A gyakorlati munkáét • m-vi 60 fil­lér órabért fizetnek nekik, a második év­folyamtól kezdve azon­ban teljesítménybérért is dolgozhatnak. Elvégezve az iskolát, a még kidolgozásra váró bérezési rendszer szerint magasabb fize­tést élveznek, mint a szakképzetlen dolgo­zók. MINDEZT tudva, s attól ösztönözve, hogy gyümölcskertészetünk fejlesztésében minél derekasabban megáll­ják majd helyüket, szorgalmasan tanul­nak a fiatalok — mi­közben odakünn fel­száll a köd, kisüt s nap. T. I. Miközben felszáll a köd...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents