Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

BÄCS ­Régi „mese“ — mai valóság Ifjúmunkások között KISKUN syEI LAPJA 1W1. január Í4, kedd »...és akkor effhatározták, hogy elszegődnék suszterinas­nak. De bizony ott sem lett jobb sorsuk. Mesterük addig ütötte- verte őket. míg egy szép napon összebeszéltek, hátukra vették batyujukat, nyakukba szedték lábukat és útnak eredtek haza­felé... Megfogadták, hogy soha­sem hagyják ei többé a szülői házat. Máig is élnek...« — a többit rendszerint én mondtam hozzá nagypapa meséjéhez, mely mindig arról szólt, hogy három szegénylegény elindult szakmát tanulni, de sorra megszöktek a mesterek kegyetlensége elől, míg végül is megunták a sok nélkü­lözést és hosszú vándorlás után hazatértek — szakma nélkül. Inasélet? — Diákélet! Nagyapám nem tudott más mesét, de ezt szívesen mondta él egy nap ötször is, ha éppen é gy kívántam. De nemcsak szí­vesen. hanem szívből is — ér­zéssel, amiből ki érződött, hogy tulajdonképpen saját fiatalságát, az akkori inaséveiket, a szakmá­ért —, a kenyérért való küzdel­met öltöztette a mese köntösé­be. Nagyapáink serdülőkora a va­lóságban. s a mesében egyfor­ma volt. De vajon korunk fia­taljai hogyan mesélnek majd unokáiknak mai inaséletükről — helyesebben: diákéveikről? Erről beszélgettünk a legille- tekesebbek, az elsőévesek közül Eszik Lacival és Nánási Jancsi­val (aki különben megkért, hogy <*Ocsi-«-nek szólítsuk), meg Berki fTihável. Múllt őszön őket is ra­bul ejtette a szakmatanulási vágy, s elindultak — mindhár­man Pálmonostoráról — a Hírős Városba — szerencsét próbálni. Itt már otthonként várta őket az ÉM Bács-Kiskun megyei Épí­tőipari Vállalatának diákottho­na, amelynek igaz, hogy sok la­kója van, de mégis sugározza a «rvYvvvvvvVYIíYYYlonnOOOOOOQOOOOOCJOOOOŰOOOOOC családi fészek melegét. Tibi meg öcsi villanyszerélő lesz, Laci pe­dig a központi fűtés- és vízve- zetékszerelő szakmát tanulja. — Ugyancsak a vállalatnál dolgo­zik Huszka János is, aki a gye­rekek falubelije, s tavaly érett­ségizett. Most ő »patronálja» a fiúkat, ha valami gondjuk akad. A pokróc sarkai — Megszoktátok-e már a vá­rost? — 'Még nincs egészen féléve, hogy itt vagyunk, de máris úgy jövünk a diákotthoniba, mintha haza jönnénk — mondja Nánási öcsi. — A karácsonyi szünet azért tovább tarthatott volna. De semmi okunk a panaszra. Tiszta hálószobában, fehér ágyun­kon alszunk, mmdenkdnefc külön szekrénye van, hideg és meleg vízben fíirödhetünk. Kapunk munkaruhát és bakancsot is. Egy dolog miatt sokat bosszan­kodunk: eleinte sehogy sem si­került az ágyazás, de most már kezdenek látszani a »sarkok» az összehajtott pokrócon. — A tanulás hogy megy? — MendegéL.. Eddig még nem nagyon feléltünk jegyre, csak a szakmával ismerkedtünk úgy általánosságban, de egyre érdekesebb dolgokat tanulunk. A szabad idó ... — Szabad időtöket mivel töl­ti tek? — Hirtelen el sem tudjuk so­rolni. Néha a társaságban sak­kozunk, rádiózunk, televíziót nézünk, hetenként moziba já­runk, s asztaliteniszezünk. Min­den vasárnap haza mehetnénk, de felesleges mindig költeni. — Időnként kapunk pihenőt, ha­vonként zsebpénzt.. nem sokat, de elég az... — Udvaroltok-« már? — Hogyisne... A sokatmondó válasz után Laci, Tibi és Öcsi azt üzeni ez­úton az otthoniaknak: ne ag­gódjanak miattuk, olyan jó he­lyük van, hogy még Háry Já­nosnak sem volna szíve régi­módi »szegénylegényeket« csi­nálni belőlük .. | Tóth Gábor Se repülő csészealj, se Venus-lakók Egy optikai csalódás újra felbukkan Az utóbbi időben a Szovjet­uniót is bejárta az a hír, hogy repülő csészealjakat láttak Tád­zsikisztán és Kazahsztán felett. Sokan az újságokhoz fordultak azzal a kérdéssel, hogy valóban léteznék-e ilyen repülő csésze­aljak, valódiak-e azok a felvéte­lek, amelyeket egyes nyugati la­pok közöltek, s egyáltalán le­het-e hinni azoknak, akik azt mondják, hogy vannak ilyen ti­tokzatos repülőtestek. A Pravda hasábjain Arzámo- vics akadémikus, ismert szovjet ben szenzációkeltés céljait szol­gálták. A szovjet akadémikus emlé­keztet arra, hogy égy Mensel nevű, ismert amerikai csilla­gász leszámolt már ezekkel a tudománytalan mesékkel egy cikkben, amelyet az optikai csa­lódásokról firt. Arzimovics rámu­tat arra, hogy ezek a jelensé­gek, amelyeket egyesek »repüld csészealj aknak« vélnek pusztán optikai csalódások, amelyeket a, légkörön áthaladó napsugár idéz elő, amikor párás rétegekbe, jég­Ez az állítólagos csészealj fényképe, amelyet egy Adamski nevű uíológus készített. (UFO — Umbekannte Flagobjekt — ismeretlen repülőeszköz.) Egyébként, mint a képen lát­szik, ezt a női kalap formájú valamit bárki papírmaséból, vagy lemezből otthon elkészítheti, s fényképfelvételt ké­szíthet róla. Egy valótlan jelentés nyomán Miért nem dolgozik az MHS-szervezet Orgoványon Ugyancsak meglepőditek az MHS kecskeméti járási elnöksé­gének tagjai, amikor az orgo- ványiak legutóbbi jelentését ol­vasták. A jelentés szerint meg­indították a honvédelmi alap­ismeretek körét 46 fővel. Ilyen eredmény még nem volt, hogy egy 50 fős szervezet 46 tagját tudja aktivizálni. Ez már nem­csak szép eredmény, hanem — gyanús is. A járási elnök személyesen akart meggyőződni az orgoványi MHS-szervezet jó munkájáról és Barátom a „szerencsés“ Barátomnak a harmadik játékhéten tizenegy találata volt a totón. Nagy szeren­cséjéről már vasárnap este értesült a rádióból, s mint az ilyenkor már lenni szo­kott, egész éjszaka forgolód­va, hánykolódva számolt. Szorzott és osztott, mert ahogy múltak a percek, az órák, úgy nőtt képzeletében a nyeremény összege és mind több jutott osztásra is. Gondolatban már „kiütötte” a tizenkét találatos szelvényt is. hiszen miért ne fordul­hatna elő, hogy ezen a héten nem volt tizenkét találat; s miért ne eshetne meg, hogy tizenegyese. is csupán csak őneki legyen? Hogy milyen hosszú tud lenni egy ilyen éjszaka, azt csak az tudja, akinek a foga faj•.« De mégis meg virradt, ahogy már lenni szokott. Re­megő kézzel vette fel a tele­font, feltárcsázta a totózót, hogy érdeklődjön a nyere­mény nagysága iránt. De hiába... Hallotta ugyan a kimenő csöngetést, de a te­lefonkagylót nem vette fel senki sem. Nem Is vehette, mert amint barátom a pos­tán megérdeklődte, — a to­tózó irodában kihúzták a du­gót! Hétfőn délelőtt! Valószínűleg azért, mert előre tudták, hogy ezen a héten a tizenegyes találat ezer forintnál alig nagyobb összeget fizetett... vyyyyiQOfiflfyiflflQQQflOQQQOOOOQOűOOOOOOOOOQOOOO 5 tapasztalaitokat szerezni a nyil- Rvúnvalóan kiváló szervezési ^módszereikről. Kiderült azonban, |hogy minden, ami a jelentésben 8 volt, csak puszta elképzelés. A § tagságot össze sem hívták, azok gazt sem tudták, hogy honvédel- 8mi alapiismeretek körét akarnak 8 indítani a községben, s amikor §a foglalkozásokat meg kellett gvolna kezdeni, egyetlen személy 8sem jelent meg. § Az ellenőrzés azt is kiderített- gte: hogyan kerülhetett ilyen je- 8 leütés a járási elnökségre. A 8 községben a pártti tikáron kívül § egyetlen, vezető sem támogatja gaz MHS-elnökség munkáját. 8 Egyedül a pártti tkár azonban § nem lendítheti fel a szervezet gtevékenységét. Helyes lenne hát, 8 ha a tanács és a többi tömeg- gszervezetek is szívügyüknek te- gkinitenók a honvédelmi tömeg- 8munka segítését. Első teendő az lenne, hogy PETŐFI NÉPE ] ^ Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács iapia. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. 3Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Néoe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: 3 Kecskemét. Széchenyi tér i. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1 * Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető­a helyi postahivataloknál és kézbesitőknéL Előfizetési díl I hónapra 12 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét« m TeLt tt-29. 17-41 sürgősen hívják .össze az MHS- szervezet tagságát, ismertessék a honvédelmi alapismereték fon­tosságait, és a jelentkezések alap­iak szervezzék meg a kör meg­indítását. Ilyen formán nem csu­pán papírmunka lesz az orgová­nyi MHS elnökségének tevé­kenysége. A hátralevő téli hó­napokban még van idő arra, hogy a honvédelmi tömegmun­káit teljes értékűvé tegyék. Szűcs Antal Várakozás Hans Bindernagel verse, fordította Antalfy István. Varród már a pólyát, s a kicsi inget. Kinn útjára ipdul az Sszi szél. Varrsz. Dalod kél nyomán öltéseidnek, s számolod: hány nap addig? Mennyi még? Már mozdul halkan a szived alatt... Arcodon egy kis mosoly átsuhan, s míg fáradtan fűzöd a fonalat, álmodban bölcsöt ringatsz boldogan. csillagász válaszol a kíváncsiak­nak. — A régebbi múltban és az utóbbi hónapokban tapasztalt jelenségek közül egyik sem iga­zolja azt. hogy léteznek repülő csészealjak, tányérok, vagy más repülő konyhaifelszerelési tár­gyak. Az ezzel kapcsolatban el­terjedt híresztelések forrásai azok a tudománytalan informá­ciók, amelyeket teljesen felelőt­len személyek egyes moszkvai előadásaiból merítenek. Ezek az előadások csupán fantasztikus mesék, amelyeket az amerikai sajtó egy bizonyos részétől vet­tek át és amelyek a múlt évek­krlstályokba ütközik. Arzimo­vics cikkében megírja, hogy »egyesek már láttak Tádzsikisz­tánban Venus-lakókat szalad­gálni föl, s alá, keleti édességet keresve. Volt egy amatőr fény­képész, aki azt állította, hogy felvételt készített egyi ilyen re­pülő csészealjról, amely Szibéria egén haladt át. A fényképet megvizsgálta a Tudományos Akadémia geofizi­kai intézete és pillanatok al&tt tisztázta a félreértést: olyan op­tikai jelenségről volt szó, ame­lyet bizonyos légköri viszonyok mellett bármely dilettáns fény­képész elcsíphet. Maurizio Ferrara, iooooo&ooooooooooopc behAlózás — Jó napot! Na, a menetren­det nézi? — hallottam a követ­kező beszélgetést a kecskeméti városi autóbusz-pályaudvar előtt. — Jól behálózták... — Mit hálóztak be? — kérdi a megszólított. — Hát a várost. Autóbuszjá­ratokkal. — Miért volna ebben különös dolog...? Sok a busz és behá­lózták vele a várost... Mi van abban? — Mi van abban? Hát az, hogy a „régi jó világban” volt JOOOOOOOOOOOOOOOOOOi Harcban a belga munkásosztály már a városban egy autóbusz, valami magánvállalkozó hozta le 1924-ben, de mivel nem na­gyon volt utasa, hát még azon a nyáron tönkre ment a tulaj­donos. Pedig akkor a korona végnapjait élte, értéktelen volt, a szegény embernek még sem jutott autóbuszra... — Menjen már... A Csalá« nősből, meg a Körösi nyomás­ról gyalog jártak volna be a városba? — Mit csodálkozik ezen? Másra sem nagyon volt pénze a nagyközönségnek, nemhogy autóbuszra... Na, isten áldja... V. J. •oooooooooooooo« M orszerűség, ^V8lillés' ' özérfhetőség A Hegei tüntetők. (MTI külföldi képszolgálat címmel rendez érdekesnek ígér­kező vitát a városi tanács és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kedden este 6 órakor a Móricz Zsigmond utcai klub- helyiségben. Kiállítások képei előtt, esz­presszók asztalainál, hivatalok­ban és üzemekben az utóbbi ! időben „téma” lett a modern I képzőművészet. Be kell valla­nunk, hogy az emberek nagy­része még értetlenül áll a kor­szerű hangvételű képek, szob­rok előtt. Az is igaz viszont: tehetségtelen emberek a „mo­dernség” köntösébe bújva pró­bálnak ideig-óráig felszínen ma­radni. Mindenképpen figyelem­re tarthat számot a kedd esti ankét, amelyen részt vesznek a Müvésztelepen élő alkotók ;«v.

Next

/
Thumbnails
Contents