Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-18 / 15. szám
I 4. oldal 1961. január 18, szerda A régi gya tncítAtr harmatos í tők leg- eíatomosabb támadása a szabadságért küzdő kongói nép ellen az a kísérlet volt, hogy a köztársaság kikiáltása után rögtön megfossza az egészség- ügyi ellátástól. A belga kormány nyomására a fehér orvosok elhagyták az országot és betegeiket. Kongói nemzetiségű orvos nincs. Amikor az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt a fiatal afrikai állam iránti szolidáris segítségre hívott fel, az NDK-ban a Vöröskereszt és az Afrikai Népekkel Való Szolidaritás Bizottsága lehetővé tette orvosok és ápolónők egy csoportjának, hogy negyedévig a Kongói Köztársaságban működjenek. Az NDK-beli orvosok és ápolónők csoportja augusztus 19- én érkezett meg Leopoldville- be s két nappal később tovább utazott Bukavuba, Kivu tartomány fővárosába. Itt a küldöttség három csoportra oszlott. Az egyik dr. Aderhold vezetésével Sabundába utazott. A Kivu-tó felett még a reggeli pára gomolygott, amikor Bukavut, az ország legszebb városát elhagyták. A festői hegyoldalakon ezernyi kanyarral vitt a szerpentinút, 1400 méter magasságig, majd ismét lefelé. Még teljesen világos volt, amikor a falvakban megkezdték az éjszakai tüzek gyújtását, aztán hirtelen minden átmenet nélkül besötétedett. Éjfél után érkeztek Sabundába. Az államhatalom helyi képviselője a következő szavakkal üdvözölte a csoportot: „Nem vagyunk bizalmatlanok a fehérekkel, csak a belgákkal szemben, akik úgy kezeltek bennünket, mint másodrendű embereket és akik ezt a káoszt hagyták nekünk örökségül.” Az egyáltalán nem zavarta, hogy egyenruhája gombjain még ott díszelgett a belga király képe. Honnan is vett volna olyan gyorsan más gombokat? A csoport átvette a kórház orvosi vezetését. Ez valamikor egy bányatársaságé volt, majd a függetlenség kikiáltása után államosították. Ezenkívül a rendőrség és a katonaság egészségügyi ellátását is végezte. A kórházban feszült érdeklődéssel várták a fehér „mugan- ga” érkezését Vajon ugyanolyan lesz-e, mint belga elődjei, akik nem ereszkedtek le odáig, hogy az ország nyelvén beszéljenek a betegekkel, hogy egy jó szót szóljanak nekik. Ezek szemében a kongói nem ▼olt több egy majomnál. Amikor a csoport belépett a kórházba, az egész személyzet, a betegek, rendőrök, katonák meg egyéb kíváncsiak a csarnokban várták. Aderhold doktor első szava a' dicséret volt, amiért a személyzet a fehér orvos távozása után biztosította a betegek ellátását, ami arról tanúskodik, hogy nagyon is megvan a képességük ahhoz, A kínai színművészet virágzása Kínában a népi hatalom éveiben több mint 2000 új színházat építettek. Az év elején a köztársaságban 3513 színházi együttest tartottak nyilván, 3,5-szer annyit, mint 1949-ben. A színházak műsortervét állandóan mai témáról irt darabokkal bővítik. A színész ifjúságot két szín- művészeti főiskolán képezik, s valamennyi tartományban és autonom kerületben működnek tziniiskolák. Az öntevékeny művészegyüttesekben a munkások, parasztok, katonák és a népi felszabadító hadsereg katonáinak milliói vesznek részt. A művelődésügyi minisztérium adatai szerint a Kínai Népköztársaságban jelenleg körülbelül 300 000 műkedvelő színház, színjátszó kör, kórus- és koreográfiái együttes működik. Visxteitlátátzz dőUtbi! hogy rövid időn belül maguk intézzék saját sorsukat. Elmondotta, hogy a demokratikus Németország népe velük érez, hogy segíteni akar, nemcsak orvosi műszerekkel, gyógyszerekkel, hanem oly módon is, hogy lehetővé teszi a legszorgalmasabb és legtehetségesebb kongóiak részére a tanulást az NDK egyetemein. Egyszeriben körülfogták a csoportot, szorították a feléjük nyújtott kezeket, megértették, hogy barátok jöttek hozzájuk. A kórházban 187 ágy van, ezenkívül 12 ágy az európaiak részére felállított osztályon. Továbbá még egy sor egészségügyi állomás is hozzátartozik a kórház hatásköréhez. Ezek a trópusi erdőben levő állomások rendkívül primitívek. Különösen szörnyű a leprafalu, amelyben a szerencsétlenek düledező agyagviskóban tengetik életüket. A betegek a kórházban vagy a puszta acélmatracoikon, vagy elnyűtt gyékényszőnyegeken feküdtek, saját ruháikban — nadrág —, illetve ingmaradványokban vagy egyéb rongyokban. A legnagyobb rend a női osztályon volt. Sok mindent kellett pótolni, egyrészt felszerelés tekintetében, másrészt az ellátás biztosításához. A kórháznak nincs semmiféle anyagi forrása, nincs elég személyzete. A táplálkozás, különösen a trópusi erdőben, rossz. A nem kielégítő táplálkozás folytán igen gyakori a fehérjehiány. Hús a legtöbb lakos számára elérhetetlenül drága. Amikor egy alkalommal _ egy mellékfolyó mentén terítékre került egy krokodilus, pillanatok alatt nem maradt egyéb a bőrnél. A krokodilus húsa gyenge és halízű, de kissé a húsra is emlékeztet A betegek hálásak voltak a segítségért és határtalan bizalommal voltak az orvos és az ápolók iránt. A kongói személyzettel jól lehetett együttműködni. Öröm volt látni a kongóiak önzetlen munkáját, tapasztalni nyíltságukat és gyors felfogóképességüket azt, ahogy a beteg embertásaik méltóságát tiszteletben tartották — éppen ők, akiket a gyarmatosító fehérek oly gyakran megvetéssel kezeltek, akiket másodrendű embereknek tekintettek. Amikor elérkezett a búcsú napja, Sabunda egész lakossága kint volt a kisegítő-repülőtéren, hogy még egyszer kezet szorítsanak az orvossal és az egészségügyi csoport többi tagjával s utánuk kiáltsák: Kva heri, muganga! — Viszontlátásra, doktor! A Kongóban járt csoport legfiatalabb tagja a 22 éves Re- neta Ehricht, aki segített az egyik kongóit ápolóvá kiképezni. A kongói utat'élete legnagyobb élményének mondja. Nem lehet szebb dolog, mint ezeket az egyszerű, nyíltszívű embereket megismerni, segíteni nekik s hálájukat érezni — mondta a fiatal ápolónő visz- szatérte után. mJJ3 FILMEK ni Találkozás az ördöggel Magyarul beszelő, színes francia film Tizenkilenc századdal Pompeji pusztulása után egy francia geológus-mérnök, Haroun Tazieff elhatározta, hogy behatol a tűzhányók krátereinek veszélyes mélységeibe és kikutatja titkaikat. Rettenthetetlen és xkkkkxkkxhkjooooíkxx Tahi László: Különleges világnap VJ bemutatóra Item»ül a Kecmkemétl Katona Jóamef Sainháa A fővárosi és országos körútja során — farsangi ajándéknak — Kecskemétre is megérkezik Tabi László: Különleges világnap című háromfelvonásos vígjátéka. A Katona József Színházban január 20-án kerül bemutatásra az utóbbi évek egyik sikeres vígjátéka, amely azzal válik rendkívül érdekessé, hogy leleplezi a jobb- és baloldali elhajlókat. Tabi kitűnő sza- tírizáló érzékkel pellengérezi ki, teszi nevetségessé és gyűlöletessé a vígjátékban szereplő Kossuth-díjas professzor által képviselt reakciós szemléletet. Az író a Különleges világnapban éles határvonalat húz az idősebb nemzedék és a mai fiatalság politikai meggyőződése között. Pergő párbeszédekben juttatja kifejezésre, hogy a szocializmus eszméje mélyre hatolt az ifjú szívekben. Végső következtetésként megállapíthatjuk, hogy társadalmi rendszerünk diadaláról szól Tabi vígjátéka. A próbák vidám hangulatban folynak. A színészek lelkiismeretesen készülnek a kecskeméti bemutatóra. Udvaros Béla, a darab rendezője bizakodva tekint a premier elé: jó vígjáték, jó szereposztás, így hát számíthatunk a közönségsikerrel A professzort és feleségét Simon György és Demeter Hedvig, a házmestert és feleségét Jánoky Sándor és Göndör Klára, az ifjú szerelmespárt Perlaky István és Zilahy Hédi alakítja. bátor, előretör és előrehalad akkor is, amikor mások már riadtan menekülnek. Ha a vakmerő kíváncsiságnak arca lenne, bizonnyal az övé lenne az. Tazieff a legnagyobb természeti katasztrófák szemtanúja, a vulkánok hőse, meghódítója. Ha utazásairól nem hozta volna magával ezt a lenyűgözően érdekes dokumentumfilmjét, a világ joggal tarthatná hazugnak, mert kevés emberről tételezhető fel ekkora bátorság, hogy meg merészelje tenni azt, amire ő vállalkozott. Mindazt a szépet és fenségeset, amit emberek és költők az évszázadok folyamán csak elképzeltek, ő a maga valóságában látta és megörökítette. Sok tudós specializálta magát a tűzhányók tudományára, de azt mindnyájan elismerik, hogy ismereteik két korszakra oszlanak: Tazieff előtt — csak a feltevések és távoli megfigyelések idejére; Tazieff után pedig — a feltárt bizonyítékok és bizonyságok korára. Ez a hős felfedező rendíthetetlen nyugalommal tör át hulló kőzáporon, kénfelhőkőn, tűztől izzó szikrákra kapaszkodik és kémlelve hajol a fortyogó lávatavak fölé. 20. viszont szintén látnia kell majd amazt, vagyis rá kell majd jönnie, hogy a hét közűi melyik Fabrizio. Mert mi nem tudjuk. A maga dolga, hogy kiderítse. — Az enyém? — Igen, a magát — És hogyan csináljam? — A lehető legegyszerűbben: úgy, hogy semmit sem csinál, csak mindinkább megjátsza Della Rovere tábornokot. Meglátja, előbb-utóbb jelentkezni fog. A tábornok az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. — Bocsásson meg, ezredes úr — mondta hüledezve —, de nem értem jól. ön nem tudja, melyik Fabrizio, de tudja, hogy egyik a hét közül. Hogy honnan tudja, arról fogalmam sincs, de... — Nagyon egyszerű. A titkos rádiók valamelyik nap közölték az elfogatását. Nekünk megvan az üzenetek rejtjel-kulcsa, és megállapítottuk, hogy aznap hét gyanús embert tartóztattak le... Világos? — Tökéletesen. De úgy tudom, masniknak, németeknek megvannak a kellő eszközeik arra, hogy mind a hetet vallomásra bírják. — Kivéve Fabriziőit. Mindenekelőtt azért, mert senki sem köp, ha tudja, hogy az .életébe kerül. Azután meg, abból ítélve, ami tudomásunkra jutott, olyan emberről van szó, akivel nehéz alkuba bocsátkozni. Erőszakkal semmire sem megyünk vele, ravaszság kell hozzá. — És... ha ravaszsággal netán sikerülne nekem a dolog? ... fel kellene jelentenem ...? — Feljelenteni... Utálom az ilyen szavakat... E’egendő, ha Közli velem, hogy melyik... «— Nem nagyon értem a különbséget, de... Genovában ön azt kívánta tőlem, hogy a csalétek szerepét játszom, ■ én elvállaltam ezt Most pedig azt akarja, hogy a puska legyek ... Ez nagy különbség!... ön ia meg fogja érteni, hogy Della Rovere tábornok sohasem jelentené fel ez ellenállás vezérét — Ez igaz! — Ismerte el némi szünet után az ezredes lojálisán és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Egy pillantást vetett az ablakra, majd viszafordult Bártanéhoz. — Akkor hát fogjuk meg másképpen a dolgot — mondta. — Én ismertem Genovában bizonyos Grimaldi őrnagyot, egy olyan olasz tisztet, aki hű maradt a német bajtársakkal kötött szövetségi szerződéshez, és tagja a Szociális Köztársaság fegyveres erőinek. Vajon nem gondolja-e, hogy ennek a derék megbízható katonának az volna a kötelessége, hogy leleplezze az ellenállás vezérét, kiváltképpen, ha tudja, hogy busás jutalmat kap érte? — Például mennyit? — Egy milliót — Aranyban? *— Aranyban. — És menlevelet Svájcba? — És menlevelet Svájcba. , Bartone még egy pohárral tSU tött magának a konyákból, és egyhajtásra kiitta. — Apropo, Grimaldi — mondta az ezredes —, örömmel közlöm magával, hogy az a bizonyos zeneszerző nagybátyja, áld az én zenetanárom is volt, korántsem halt meg, sőt, tegnapelőtt meg is látogatott engem. 4« (Folyta tjukj r lamivel... Ez itt valódi francia konyak... És vigye el azt a három csomag cigarettát is... — Köszönöm, ezredes úr... Azt mondta tehát... — Azt mondtam, hogy... Mit is mondtam?... Ja, igen!.- Tegnap éjjel, amint talán maga is tudja, hét új lakó érkezett a San Vittoréba... — Tudom. — Sejtettem. El vannak különítve, de mindenről tájékozottak ... Azt is tudja, hogy Fabrizio is köztük van? — És ki az a Fabrizio? — No persze, megfeledkeztem arról, hogy maga nem Della Rovere tábornok. De olyan jól játssza, hogy már-már... Nos hát, Fabrizio az ellenállás egyik legfőbb vezetője, sőt talán a legfőbb: az, akivel magának, illetve Della Rovere tábornoknak találkoznia kellett volna, miután partraszállt... — Jó kis kalamajka!... És ha most felismer?... Illetve, ha nem ismer meg? — Ne féljen. Fabrizio és Della Rovere még sohasem látták egymást. Csak a börtönben találkoznak. Helyesebben: Fabrizio csak a börtönben látja meg először Della Roverét. Ennek Az én időmiben jobb volt... Ott van az az őrmester... Valóságos vadállat!... — Sokat panaszkodott nekem a maga fegyelmezetlensége miatt. — Fegyelmezetlenség?!... Ejha! ö fegyelmezetlenségnek nevezi a szabályzat tökéletes ismeretét, holott ő... — Éppen ez az, ami ót meglepi. Egy tábornok nem tudja emlékezetből a börtönszabályzatot. S az őrmester, aki korántsem olyan ostoba, amilyennek látszik, fel is hívta erre a figyelmemet. Aztán meg... úgy látszik, maga túlságosan sokat beszél a német tábornokokkal való barátságáról, és felsőbb hadászati fejtegetésekbe bocsátkozik ... — Pedig hát, azt hiszem, csupa okos dolgot mondtam ... — No persze!... Egy tábornok, aki okos... — Mosolyogva nézett rá. Majd levett az egyik állványról egy palackot meg két poharat, és hangot váltott: — De nem azért hívattam. A szabadság, amelyet jutalmul ígértem magának, nagyon közeli lehetne, sőt, talán még meg is volna toldható va-
