Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-17 / 14. szám
1961. január 17, kedd *. oldal A homotei szőlőtermesztés nép- gazdasági jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Parasztságunk évszázados erőfeszítései nyomán a haszontalan homokbuckákon virágzó szőlő- és gyümölcstermesztés alakult ki. Most nem kisebb feladat előtt áll a Duna—-Tisza köze szőlő- művelő népe, mint az évszázados tapasztalat és a korszerű gépek, termesztési eljárások birtokában meg kell teremtenie a homoki nagyüzemi szőlőtermesztést és ennek kapcsán saját jólétét. Mostanában egyne többen lépnek a szőlőtermesztők közül is a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A közös gazdaságok megalakulása után következik a nehezebb munka: a kis szőlőparcei- lák nagytizemesítése. Az átmeneti időszakban a szőlőtermelés alapját még hosszú időn át a régi módon telepített szőlők képezik. Ügy kell a régi szőlőik átalakítási, művelési, munkaszervezeti és jövedelemelosztási formáit kidolgozni, hogy a bortermelés r<e csökkenjen. A tőkehiányok pótlásával és megfelelő tápanyagutánpótlással növelni szükséges a régi szőlők erőnlétét és termőképességét. A feladat kettős: megfelelő átalakítással biztosítani kell a megtevő szőlők gazdaságos üzemeltetését, ugyanakkor nagy területen szükséges új szőlőültetvényeiket létesítenie termelőszövetkezeteinknek. írásomban a közös gazdaságokba került szőlőterületek, nagyüzemi művelésre történő átalakítását kívánom tanácsaimmal elősegíteni. A régi szőlő átalakításával alapvető változást érünk el, ezért meg kell tennünk a következőkben felsorolt átrendezési műveleteket, hogy megkönnyítsük, s olcsóbbá tegyük a nagy területet felölelő közös szőlők üzemeltetéséit. A táblásítás A homoki szőlőtermelők az immúnis, filoxéramentes, homokterületeiken létesítették szőlőiket. A homoki szőlők nem szétszórtan helyezkednek el. A természet .kényszerítette a telepítőket egymás mellé, egy-egy község, város futóhomok-foltjai- ra. Az egymás mellé telepített kisparceülák tömegéből alakultok ki — hasznosítást tekintve — az ún. zárt "-szőlőhegyek«. Nagyobb szőlőhegy több dűlőt felölelő területe az 500—1000 kát. holdat is meghaladja. A közös gazdaságoknak önként kínálkozik a féladat; a nagy egységeket táblásítaniok kell. A kistermelők parcelláik mezsgyéjén és a sorok irányával keresztben 40—50 méterenként csupán 1 méter széles gyalogos utakat hagytak, a termés, a trágya. a védőszer kézi szállítására. A termelőszövetkezetbe került kis parcelláikból összetevődő nagy kiterjedésű szőlők anyag- szállításait (trágya, védőszer, szőlő, gyümölcs és venyige) csak fogattal és gépjárművel lehet elvégezni. A táblásítás a nagyiizeme- sítés első, de igen fontos lépése. Minden más átalakításhoz csak ezután foghatunk hozzá. Nagyobb terület táblásítását csak pontos helyszíni bejárás és felmérés alapján készített 1:500 méret arányú térkép felfektetése után kezdhetjük éL A térképen rögzítjük a jelenlegi állapotot: berajzoljuk a dűlő- és ún. »vak utakat«, házakat, kutakat, a szőlősorok haladásának irányát, a sor- és tőketávolságokat parcellánként megjelölj ük. A köztes gyümölcsfák helyét, fajtáját érték szerint rövid jellel rögzítjük a térképen. A térkép megrajzolása után kezdünk a táblásítási terv elkészítéséhez. Jelen esetben mértanilag azonos nagyságú és alakú táblák kialakítására nem törekedhetünk. Megfelelő helyen annyi új utat nyitunk, melynek hasznáHomoki szőlőink nagyüzemi átalakítása Hasznos tanácsok újonnan alakult kosos gazdaságainknak lata az üzemeltetésit számottevően megkönnyíti. A szállítás célszerűsége, a fogatok és gépek fordulód szerint méretezzük és helyezzük el az utakat. A következőket tartsuk szem előtt: oj A szőLőtáiblák nagyságát 10 —20 kh-ra tervezzük, melyeket kétirányú útforgalomra alkalmas, 5—6 méter széles utakkal veszünk feöriiL b) A szőlőtáblák alakját — indokolt esetben a nagyságát is — az azonos sorvezetésű kis- parceülák nagysága szabja meg. Lehet a tábla megnyúlt téglalap- és négyzetalakú. , Általában törekedjünk arra, hogy a sorvezeléssel egyezően — ha keresztirányú sorvezetésű parcella nem állja útunkat — 3—500 méter hosszúságú táblákat alakítsunk ki. A táblákat 100—200 méterenként hossz- és keresztirányú, két méter széles behajtó utak szakítják meg. Itt a meglevő gyalogutakat is felhasználhatjuk. Táblákon belül a parcellák nagysága az adottságok szerint 1—5 kh lehet. A táblásítási térképen tervezzük meg: a trágyászairvasdk, permetlé- készítő helyek, tornyok, kutak és védősaertartó betonkádak helyét. A táblásítási térkép a távlati tervek elkészítésénél is segítségünkre van: megtervezhetjük rajta a kivágási, zöld- és szervestrágyá- zási, talajjavítási és telepítési forgót. A térkép alapján felfektetjük a tábla törzskönyvét, mely az egyes táblák művelésére és terméshozamaira vonatkozó adatokat tartalmazza. Nem nélkülözhetjük a táblásítási térképet a szőlősorok átrendezése és a gyümölcsfák selejtezési munkáiban sem, A szőlősorok átrendezése Ezt a munkát a táblás rtással szoros egységben kell elvégeznünk. Alföldi borvidékünkön a szőlősorokat — a szélvédelem miatt — nagyobb részt az uralkodó északi és északnyugati szél- járással keresztirányban vezették. A dűlőkben kevés kivétellel azonos a szőlősorok vezetésének iránya. Akkor kell beavatkoznunk, ha a nagyobb területegységekbe ellenkező sorvezetésű parcella ékelődik be. A fogatok, gépek hosszabb járását akadályozó keskeny parcellák átdöhtése a megfelelő irányba, feltétlen kifizetődik. Egy irányban haladó, de nem csatlakozó sorú parcellák végeit 5—8 tőke arrébb döntésével igazítjuk ki. A külön-külön nagyobb területet jelentő, ellentétes sorvezetésű parcellákat változatlanul művéljük. Itt is kövessük a gazdaságosság elvét, felesleges és káros nagy szőlő- parcella-átdöntéseket ne engedjünk meg. Köztes gyümölcsfák selejtezése Alföldi borvidékünkön a szőlőterület 97 százalékában van gyümölcsös. A 90 ezer holdat kitevő, gyalogművelésű szőlő majdnem teljesen gyümölcsössel fásított. A selejtezést az egész termesztő táj nézőpontjából kell vizsgálnunk. A szőlőben álló gyümölcsfákról nagy mennyiségű kajszi, alma, meggy, cseresznye és szilva kerül exportra és belföldi fogyasztásra. Jelenleg a köztes gyümölcsfák a Duna—Tisza közi gyümölcstermés majdnem kétharmadát adja. Az indokolatlan gyümölcsfairtás nagy károkat okozhat a termelőknek és a népgazdaságnak egyaránt. Mitévők legyünk, milyen élveket kövessünk a gyümölcsfák rendezésénél? Alapos terület- bejárás kapcsán helyszínen, parcellánként eldöntjük, hogy a szőlő vagy a gyümölcs a főnövény. árutermelési érték tekintetében. Ha a gyümölcsöst értékes termőfák alkotják, s a szőlő terméshozama alacsony, érdemes fontolóra venni a szőlőköztes kivágását, s a területet továbbra gyümölcsösként kezeljük. Abban az esetben, ha a gyümölcs a fonövény, s a szőlő termőképessége 10—15 mázsa holdanként. indokolt a beteg és értéktelen gyümölcsfák selejtezése, illetve kivágása. A ritkítás után, a több fény, hő és tápár,yagutánpótlás hatására a szőlő hozama megkétszereződik, s a megmaradt gyümölcsfák termése is növekszik. A selejtezést bizonyos rendszert követve végezzük. a jól termő gyümölcsfák soraihoz igazodva alakítsuk ki 10—15 m távolságokban a 3— 4 m széles gyümölcsfa-pasztákat, vagy sorokat. A fasorok, és paszták közötti tisztásokon nagy teljesítményű növényvédő- gépekkel is dolgozhatunk. Szabályos elrendezésben vagy szétszórtan fásított, kedvezően árnyékoló — 15—25 db fa holdanként — gyümölcs közteseket érintetlenül hagyjuk. A szőlőművelés átalakítása A már felsorolt átrendezési munkákkal megnyitjuk a fogatok és gépek használatának tág lehetőségét a szőlőtáblákban. Mind a szőlő, mind a köztes gyümölcsös üzemeltetése olcsóbbá, a munkaműveletek elvégzése gyorsabbá válik. A szőlő talajmunkáit, — fedés, nyitás, sarabolás, trá- gyaárok-kimélyítés — foga- tos eszközökkel végezhetjük. A legfontosabb, de egyben legnehezebb feladatot jelenti az átrendezett szőlők növényvédelmének gépesítése. Szőlőtermelő 'szöverkezeteink több ezer holdas vegyes üzemi formában gazdálkodnak. A szál «permetezéssel egy időben jelentkezik a mezőgazdasági növénytermelés, gyümölcstermelés, zöldségtermelés maximális munkaerőigénye is. Ezért a permetezés gépesítése a legfontosabb feladat mind munkaszervezeti, mind a biztonságos, gyakori és hatásos növényvédelmet tekintve. Mi módon gépesíthetjük átalakított szőlőink és köztes fáink védekezési munkáit? E tekintetben követendő példát mutat az Izsáki Állami Gazdaság. A rendezett gyümölcsfa-sorok között művelőutakat alakítottak ki. A karós támaszd szőlők minden hetedik sorából eltávolították a karókat, a tőkék hajtásait alacsonyan lehúzva, zöld- ■kordonszerűen nevelik. Gyalogművelésű ültetvényeikben minden hetedik szőlősor hajtásait — 50—60 cm magasságban — a szokottnál rövidebbre esonkáz- zák. Az univerzális RS—09-es (Maulwurf) erőgép a szőlősorok felett halad, s mind a szőlő, mind a gyümölcsfák permetezését elvégzi. A gép óránkénti teljesítménye — szórófej-leágazással — 1,2—1,5 hold. A Tajói Állami Gazdaságban — a gyümölcsfásított szőlőkben eredményesen alkalmazható — elmésen gépesített szőlőpermetezést láttunk. A gép ugyancsak a szőlősor felett az ún. »művelő« úton halad. Az RS—09-es permetezőszerelékkel ellátott gép orrára és farára egy-egy ember számlára alkalmas ülést szerkesztettek. A két dolgozó vízszintes irányban lengő mozdulatokkal 4 szórófejes csövei kézzel óránként 1,5 kát. hold szőlőt permetez meg. kifogástalan minőségben. Ez a módszer elterjesztésre érdemes a gyümölcsköztes szőlőikben. A kézben tartott 4—5 méter hatósugarú permetező csövével a gyümölcsfák alatt levő tőkéket is megpermetezhetjük. Az átrendezett, régi szőlők növényvédelmi munkáinak gépesítése tekintetében nagy jelentőségű a Csengődi Állami Gazdaság kezdeményezése. Font János bóesai termelő nyomán olyan keskeny nyomtávú lóvon- tatású permetezőgépet szerkesztettek, mely a 100 cm-es sorközökben is elfér. A permetező- gép motorkerékpár-keréken gurul és 125 köbcentis motor tartja üzemben. Jó munkát végez, napi teljesítménye 8—9 hold. Alacsonyabb bakhátképzés Homokunkon az idő haladtával a tökefej-elhalás miatt a tőke fokozatosan süllyed. Idős szőlőkben a nyitás után igen magas, szinte járhatatlan bak- hát alakul ki. A meredek falú bakháton a gépeik nem tudnak elmenni, a fogatos kapáik is rossz munkát végeznek. Középkorú és idős ültetvényben is felesleges, sőt káros — a tőkék mély kinyitása (10—15 cm a tőkefej alatt). Helyesebb a fiatalabb ültetvényt úgy nyitni, hogy a tőkefejhez metszéskor hozzáférhessünk, idős ültetvénynél elégedjünk meg azzal, hogy a tőkefej felső kerületét látjuk. Az első fogatos sarabolások után a tőkékre pergő homok a tőkefejeket résziben, vagy egészben befedd. A hömokborítás és védelem idős korban is előnyös a növény élettevékenységére. A tokefejet a homok megvédi a kisugárzó hőség szövet romboló hatásától. Jobb nedvesség- és hő- viszonyok között a tőkefej rejtett rügyei is kihajtanak, Jobb fattyúvesszőből, több termőcsap utánpótlást és termést nyerünk. Az alsó elhelyezkedésű; többéves farészekről évenként megújuló gyökerek tömege tör elő. A felszívó gyökerek gyarapodása hatásában egyenlő a trágyázással, öreg szőlőink az ilyen kezelés után szinté megfiatalodnak. A műVelőutat, azaz a két sorköz talajfelületét a gép kerekeinek jobb felfekvése és vezetése céljából teknőszerűen alakítjuk ki, az első permetezés előtt. Továbbiakban a gép saját nyomában járj Kötözés és támasz Gyalogművelésű szőlőben a termelők a csonkázás után (június közepe) végezték az első kötözést. A kézi kapálás és permetezés nem is sürgette ezt a munkát. Fogatos és gépi munkára átalakított, korszerűsített régi szőlőkben már nem követhetjük ezt a gyakorlatot. Azonnal kell kötöznünk, mielőtt még a fogatok és gépek a hajitásállo- máhyban kárt tesznek. Jó erőben levő (40—60 mázsa termés holdanként) kadarka gyalagszőttők hajtásai a nagy fürtsúly miatt gyakran bedőlnek a sorközökbe. Ajánlatos a művelőútba eső és azt érintő 3 tőkesor bedőlő tőkéinek hajtásaihoz alacsony támasztékot készíteni, mely lehet gally vagy ágnyese- dék is. Szövetkezett gazdaságaink, a területátrendezés után bevezetésre javasolt gépekkel jelenleg még nem rendelkeznek. Ettől függetlenül a szőlőterületek átalakítását már most érdemes megkezdeni. Az ültetvényele átalakítása — gépi permetezés nélkül is — 20—25 százalékos megtakarítást jelent (szállítás, fogatos talajmunkák). A növényvédő állomások nagy teljesítményű porozógépeit is csak átalakított szólóikban alkalmazhatjuk. Míg az univerzális, szőlőpermetezésre is használható erőgépek nincsenek birtokunkban, a háti permetezőgépek gyártását, beszerzését és használatát nem szabad elhanyagolnunk. Amint látjuk, a régi szőlők nagyuzemesítése, korszerűsítése nem megoldhatatlan. Az átalakításba fektetett fáradság és költség bőségesen megtérül, gazdasági előnyét még hosszú éveken át élvezzük. A feladat sokrétű, de termelőszövetkezeteinknek nem szabad elfelejteniük, hogy a jövedelmet, az árutermelés mennyiségét a tagok jobblétét a régi szőlős-gyümölcsösök jó, sőt a korábbinál jobb karbantartásával növelhetik. Minden lehetőséget felhasználva úgy kell gazdálkodni, hogy a szőlő- és gyümölcstermelés színvonala, az előállított áru mennyisége ne csökkenjen. Horváth Sándor, * Szőlészeti Kutatódnitéaet homoki osztályának vezetője § A paragrafusok kozott § A termelőszövetkezet és a tagjai közötti jogviták VI. Beszélni kell a kártérítés módjáról is. A tagot — felelősségének határáig — az eredeti állapot helyreállítására, vagy a kár természetbeni megtérítésére is kötelezni lehet. A közgyűlésnek arra is van lehetősége, hogy a kártérítés részletekben való megfizetését engedélyezze. A határozat úgyis rendelkezhet, hogy a kártérítési összeget a tag az előleg kiadásakor, vagy a zárszámadáskor neki jutó jövedelem részesedéséből fizesse meg. A tsz-tag kártérítési felelősségével azonos a termelőszövetkezeti csoport tagjának kártérítési felelőssége. Ugyancsak azonos szabályok irányadók a tszcs-nek a tagjával szemben fennálló —, valamint a csoport vezetőségének — és ellenőrző bizottsági tagjainak felelősségére is. A közös gazdálkodás módja közötti különbségből következik, hogy a tszcs tagjainak korlátolt felelőssége a tszcs tagjai által az előző évben elért átlagos részesedésnek —, telát nem munkaegység-részesedésnek egy tagra eső egy havi összege erejéig terjed. Végül szólni kell az igény el« évüléséről. A tsz-tagsági viszonyból származó követelés — akár a tag részéről, akár a tsz részéről jelentkezik az igény —- két év alatt évül el, ha csak a jogszabály nem tesz kivételt. Ilyen kivételes rendelkezést tartalmaz a vagyonkezeléssel megbízott tag anyagi felelősségéről szóló 36 I960. Korm. sz. r, 8. paragrafusa, amely szerint a raktáros felelőssége a leltárhiányért, annak megállapításától számított három hónapon belül érvényesíthető. A háromhónapos határidőt a leitárered- mény megállapítását követő' naptól kell számítani. Kivételes elévülési idő alá tartozik a vezetőségnek és az ellenőrző bizottsági tagoknak a működésük körében okozott kárért való felelőssége, mert a velük szemben támasztható kártérítési igény — a szándékos kárt okozás kivételével — a megbízatás megszűnésétől számított egy év alatt évül el. (Vége.)
