Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

I960, december 11, vasárnap Az első bolttól a „saját erőig" Egy f&ldművesszövetkezeti alapító tag emlékei Ilyen most az Aranyhomok Szálló Többször beszámoltunk már a kecskeméti Aranyhomok Szál­loda építéséről. Ezúttal képet közlünk a már ötödik emele­tén is betonzsalukat hordó épületről. Képünk a raktár- és kony­haépület felől mutatja a szállodát. >0000000000-0-00OOOOCK Tanácselnök a tanítói katedrán Gyűjtögetem az anyagot, — aho­gyan ezt szaknyel­ven mondják —, azaz a község éle­téről beszélgetek Bácskai Jánossal, a Vaskúti Tanács V. B. elnökével. Már éppen búcsúz­ni készülök, ami­kor ez a meglett korú, a községben köztiszteletnek ör­vendő férfi — mi­közben asztal­fiókjából jegyzete két vesz elő és megtörli homlokát — megjegyzi: — Lámpalázas va­gyok ... Számomra egészen új szerepre készülők... — majd kérdő tekintetemre nyomban folytatja: — A járási tanács kezdeményezésére a bajai járás tovább­képző iskoláiban, s így nálunk is, a megszabott tanren­den kívül az évi anyagba 16 külön nevelési tárgyú órát vezettünk be. Az első ilyet én tartom községünk huszon­egy fiataljának. S ez olyan megtisz­telő, olyan különös feladat számomra, szóval..., hogyan is mondjam?... soha nem álltam még mint nevelő az is­kolában a gyerme­kek előtt... — S mi az elő­adás témája? — »Milyen tulaj­donságokkal kell rendelkeznie a köz­ségi vezetőnek?« — mondja lesütött szemmel, szeré­nyen mosolyogva. Bizonyosak va­gyunk benne, nem lesz ez nehéz fel­adat az elnök elv­társ számára. Mert Vaskút község ta­nácselnöke szemé­lyes életével, ma­gatartásával pél­dát mutat. S igaz hitele, eredménye csak ilyen ember szavának van. (— ír —) >00000000000-0000 OCKX Gombát termesztenek télen a kalocsai úttörők Bács-Kiskun megye úttörő- házaiban hetenként csaknem foglalkoztatnak a különböző szakkörökben. Az úttörők több­■ — öregember vagyok én már, kérem. Nem tudok én már me­séim sem úgy, mint régen — mentegetőzik a 67 éves Csontos Lajos bácsi, a Kiskunmajsa és .Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet alapító tagja, amikor arra kérjük, mondja el a szö­vetkezet megalakulásának tör­ténetét. „Hátunkon hordtuk a terményt” Üjabb kérésünkre azonban mégis mesélni kezd. — Hát az úgy volt, hogy ami­kor vége lett a háborúnak, itt is, ott is szövetkezetét alakítot­tak a parasztok a kereskedelmi ügyek intézésére. Mivel Kiskun- majsán is alig volt a boltokban valami, ezért Szakóra Fülöp, Fe­hér Béni, Kaposvári Kálmán, meg néhányan elhatároztuk a szövetkezet megalapítását 1946 márciusában' 42 taggal meg is tartottuk az alakuló ülést En­gem választottak elnöknek, Mar- kovics Józsefnek pedig volt egy szatócsüzlete, azt felajánlotta a szövetkezetnek. Így aztán ő lett az ügyvezető, meg a boltos — egy személyben. Nem tudtuk mi még akkor, milyen funkciók kellenek egy földművesszövetkeaethez, — de nem is ez volt a fontos. Áru kellett, hogy pártolókra talál­junk, akik minél többen mel­lénk állanák majd. Kezdetben »...ha az ember egyszer be­lekezd valamibe...« — mondja Csontos Lajos bácsi. természetesen a pénznek nem volt értéke, — csereberélni kel­lett Pestről leutazó kereskedők­kel. Bizony sokszor előfordult, hogy hátunkon hordtuk össze a terményt, amiért aztán ruhane­műt, meg más egyebeit kaptunk. Sokáig ez az egy boltunk volt, de a forint megjelenése után pénzt adtunk össze — ekkor már 500-an voltunk — s új boltot nyitottunk. Ebben az időben nemcsak anyagi, politikai nehézségeink is voltak. A régi kereskedők má­sik szövetkezetét alakítottak, s különböző ámítgatásokkal pró­bálták magukhoz édesgetni tag­jainkat. A politikai helyzet szi- lárdulásával ez a gondunk is elmaradt. Aztán már csak hol az egyik sarkon, hol a másikon nyitottunk új boltot, majd meg­alakítottuk a vezetőséget, s et­től kezdve már alapszabály sze­rint működtünk. Szer res a nyugdíjas Én is vezetőségi tag voltam egészen a múlt évig, de mivel már eljárt fölöttem az idő, no meg beteg is vagyok néha — le­mondtam. Intézzék az ügyeket a fiatalabbak. Ügy érzem, mi megtettük, amit kellett, most már ránkfér egy kis pihenő... — Nem hiányolják a szövet­kezetnél Lajos bácsit? — Majd minden nap beme­gyek a szövetkezetbe. Most is a TÜZÉP-telepről jövök, ott se­gítettem reggel öt órától. — Csak tán nem szenet lapá­tolt? — Nem. Hanem, hogy ne le­gyen olyan nagy tolongás a tü­zelőért, javasoltam, osszunk sor­számot a jelentkezők között. Ezt segítettem szervezni. Mert én úgy vagyok vele, hogy ha az ember egyszer belekezd vala­mibe, ne hagyja abba, amíg él... Különösen, ha a szövetkezeti eszme győzelméről van szó... A ma — a tegnap tükrében Másfél évtized telt el azóta, mióta Lajos bácsiék lerakták a szövetkezet alapjait. Ez idő alatt bizony sokat gazdagodott a kis földművesszövetkezet. Sipos Je­nő, igazgatósági elnök így be­szél a mostani helyzetről: — Szövetkezetünknek négy­millió forint vagyona van, de 1965-re már teljesen saját erő­ből akarunk gazdálkodni. Tag­jaink száma 2600 fő, az általuk befizetett részjegyek értéke pe­dig meghaladja a 220 ezer fo­rintot. 33 kiskereskedelmi és 11 vendéglátóipari egységünk mű­ködik, közülük nyolc modern kiskereskedelmi formában, ösz- szesen 148 dolgozót foglalkozta­tunk, akik közül 18 »Kiváló dol­gozó-jelvényt, 39 pedig »Kiváló dolgozó«-oklevelet kapott. Van egy „Kiváló bolt”-unk is és je­lenleg 14 üzletben folyik e cí­mért munkaverseny. Az idei nyereség már megközelíti a más­félmillió forintot. Lám, — mi lett a kicsiny szövetkezetből... — Országunk bármely földművesszövetkezetét vizsgálnánk meg így — ugyan­ezeket tapasztalhatnánk. A föld­művesszövetkezeti mozgalom ki­nőtt a gyermekcipőből, saját ere­jéből fog mihamarabb gazdál­kodni. .. Tóth Gábor 5000 általános iskolás tanulót VONATON Két. enyhén pocakos úr me­séli egymásnak gáláns kaland­jait. Jó hangosan. Egy-egy meg­álló-távolságra átlagosan három »hőstett« jut. Hosszú az út és hovatovább attól kell tartanom, nem marad a földtekén asszonyi erkölcs fehéren. Szerencsére azonban Don Juan uraimék maguk is elképedvén sikereik végtelen során, azon kezdenek lamentálni: vajon mi­nek tulajdonítható ellenállhatat­lanságuk? Végül abban állapodnak meg, hogy nem is annyira délceg ter­metüknek, sokkal inkább titok­tartásuknak köszönhetik hóditá- ; saikat. Ki hitte volna...! féle hasznos munkát végeznek. Baján például nemrégiben meg­javították két óvodában a já­tékokat, és elhatározták, hogy megírják saját úttörőházuk tör­ténetét A színjátszó-csoport rendszeres látogatója a szociá­lis otthonnak, ahol vidám mű­sorokkal szórakoztatják az ott­hon idős lakóit. A kalocsai út­törőház mezőgazdasági szak­körének kis termelői pedig nyáron a híres kalocsai paprika termesztési módjaival ismer­kednek meg, míg a téli hóna­pokban pincében gombát te­nyésztenek. Eddig már mintegy 12 kilogramm gombát értéke­sítettek, s a tél folyamán még 100—120 kilogramm termésre számítanak. A jövedelmet nyári táborozásra fordítják az úttö­rők. (mi) Nem rest a kecskeméti „resti*6 A kecskeméti vasútállomás Utasellátó Éttermének vendé­gei aligha vették észre ked­den este, hogy a konyhában igazi nagytakarítás: meszelés, festés folyik. A ragyogóan tiszta, kellemes légkörű ét­teremben a kiszolgálás udva­rias és zavartalan volt. Leg­feljebb az ételfélékből nem volt a kínálat olyan bőséges, mint máskor. A tisztasági és higiéniai előírásokra gondosan ügyelő utasellátó üzemegység évente kétszer tart meszeléssel egy­bekötött nagytakarítást. Ked­den is ilyenre került sor. Dél­előtt a konyha személyzete még megfőzött, kielégítette a déli vendégsereget és egyút­tal meleg étellel felkészült a vacsorára is. Főzés után pe­dig három derék mesterem­ber vette át a konyha mű­vészeinek helyét. Délután PETŐFI NÉPE n Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépltés és ipart rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér lía. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kéz besi tőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Kecskemet. — Tel.: 15-29. 27-49 Bács-KiskUn megyei Nyomda V. Kecskemét. => Tei.: 15-29. 27-49 991 megkezdett serény ténykedé­sük benyúlt a késő éjszakai órákba, s reggelre ragyogó konyha fogadta a munkába álló szakácsot. Mindez nem valami hőstett. A munka helyes, okos szerve­zését az ember természetes­nek veszi. S hogy az utas­ellátóról mégis miért teszünk említést? Azért, mert, ha ter­mészetes is, mégsines min­denütt így. Sok olyan vendég­látóipari egység akad, ahol kevesebbet törődnek a tiszta­sággal, s ha pedig rászánják magukat a nagytakarításra, el sem tudják képzelni napokig, sőt hetekig tartó »felforgatás«, üzemszünet nélkül. Legyen hát példa a kecskeméti utas­ellátóé! (békés) | C okfajta gyűjtő- f szenvedélynek ■ hódolnak az emberek. } A hagyományos bé- í lyeggyűjtés mellé fel- '■ sorakozott az auto- | gramm-, a papírszal- i véta-, a gyufacímke- gyűjtés, sőt egyik ta­valyi lapszámunkban adtunk hírt arról, hogy egy orvos — »finánclábszárakat«, azaz a cigarettákban talált dohánycsutká­kat gyűjt —, külön- külön celofántasakban elhelyezve azokat. Legutóbb ismét újabb gyűjteményt láttam: ceruzagyűj­teményt. Kihegyezet- > len ceruzák sorakoz­Qjemza adag kait tak itt egymás mellé. Színes, grafit-, csavar- írónők — keménypa­pírra ragasztva. AA int megtudtam, — itt is soro­zatok vannak. A »B« jelzés a puha-, a »HB« oz átmenet-, s o »H« jelzés a ke­mény ceruzafokozatot jelzi. A gyűjtemény­ben külön csoportot képeznek a gyorsíró- és a rajzceruzák. Kü­lönösen a csehgyárt- mányú ír ónokból ta­lálható több, gazdag sorozat. — És a tintaceru­zák? — kérdezzük, s a gyűjtemény tulaj­donosa már mutatja azokat is. D rága és nehéz szenvedély le­het ezt a szép gyűj­teményt összehozni, melyben mintegy 300 fajta van jelenleg. Ne­héz az »utánpótlás«, cseretárs alig akad, s legutóbb egy szov­jetunióbeli utazás len­dítette fel a gyűjte­ményt. Ceruzavilági kalauzom elmondja, hogy tíz éve gyűjti az irónokat. Tudtával az ország legnagyobb ce­ruzagyűjteménye pár évvel ezelőtt még Kiskőrösön volt, az egyik bíró tulajdoná­ban. E gyűjteményben 800 különféle ceruza­fajta volt. É rdekes szenve­dély. Hüvelyk- nyi ceruzámmal szé­gyenkezve írom e so­rokat: Ha ennél több ceruzám, vagy csava­ros, finom volna — bizonyosan elveszte­ném. “ I —s—B

Next

/
Thumbnails
Contents