Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10 / 291. szám

I960, december 10, szombat 3. oldal DIADALMAS KORSZAK Kísérjék figyelemmel a hallgatók tanulmányi előmenetelét Alig több mint négy év­tized alatt nagyot változott a világ. Amikor az első világhá­borúban győztes imperialisták a zsákmány láttán örömükben a tenyerüket dörzsölték, betört a világ térképére egy hatalmas vörös folt, megszületett az első proletár állam. Azóta bámula­tos sebességgel peregnek a vi­lágtörténelem eseményei. A második évszázadát élő kapita­lizmus csalhatatlanul hitt lété­nek örökkévalóságában. 1917 után is még sokáig bízott ab­ban, hogy sikerül lerántania Európa és Ázsia testéről a vö­rös palástot. De a történelem, az igazság, a humánum előbb­re vitte az emberiség szép re­ményeinek zászlaját és a má­sodik világháború befejeztével újabb és újabb országok léptek a béklyóiktól megszabadult né­pek sorába. Másfél évtized alatt kialakult a szocialista vi­lágrendszer, amely létének ha­talmas erejével utópikussá tette az imperializmus minden olyan vágyálmát, hogy visszatérjen a meggyűlölt múlt, a kapitaliz­mus. A szocialista világrend- szer népeit az azonos elvekkel vallott és egy nyelven mondott célkitűzések nagyszerű egység­be kovácsolják. Az a nyilatko­zat, amelyet a kommunista és munkáspártok képviselői az el­múlt napokban Moszkvában aláírtak, mindennél fényeseb­ben igazolja ezt. A nagyvilág bármilyen elénk táruló esemé­nyét, egyetlen jelenségét sem érthetjük meg helyesen, ha nem a szocialista világrendszer lé­téből indulunk ki. Miért? Mert ^korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik”! Gon­doljunk az afrikai népek fel­szabadító mozgalmára, a latin­amerikai országok az imperia­lizmussal szembeni elégedetlen­ségére, a tőkés országok mun­kásosztályának eredményes har­caira, az imperialista táboron belüli ellentétekre. Mind, mind szoros összefüggésben vannak a szocialista világrendszer lé­tével. A népek százmilliói, akik a szabad életről, a békés hol­napról, a háborítatlan nyuga­lomról álmodnak, a szocialista világrendszer létezéséből merí­tik erejüket és optimizmusukat fáradságos, kínlódásos életük­höz, nehéz küzdelmükhöz. A szocialista 'világrendszer ereje növekedésének útjában semmi sem állhat. Az imperia­lizmus már csaknem fél évszá­ci 'Vizimj.ai-brigád az ellő A Tiszakécskei Permetezőgép- gyárban kilenc brigád verse­nyez egymással. Az év első tíz hónapjának összetett eredménye alapján az első helyre a Vizs- nyai-brigád került 887 ponttal, ókét követi a Váradi-brigád 777 ponttal, a harmadik helyen a Zvekán-brigád tagjai vannak 749 ponttal. A verseny legutolsó he­lyezettje a TMK-brigád, amely­nek tagjai csak 324 pontot ér­tek el. 'TlÁq.y.is ikrek a Szaajetiudókaii A kujbisevi területen levő Dubovij Umet faluban négyes ikrek születtek Nyikolaj Anto­nov kolhoz-brigádvezető család­jában. Mind a négy újszülött leány. Anyjukkal együtt jó egészségnek örvendenek. Anto- novéknak eddig már három fiuk és két lányuk volt Sok a katonai repülőbaleset Svédországban A svéd parlamentben két in­terpelláció foglalkozott a kato­nai repülőbalesetek rendkívül nagy számával. 1960-ban 22 em­berélet esett áldozatul katonai repülőbaleseteknek. Az anyagi kár 3d millió svéd korona volt, zaddal ezelőtt erőtlennek bizo­nyult arra, hogy megfojtsa a világ első szocialista forradal­mát. S azóta is hány szocialista forradalmat volt kénytelen tu­domásul venni. A szocialista társadalmi rend az egész világ előtt egy milliárd ember meg­változott életével bizonyítja az új világ, az új élet, az egész földgömböt eleső dálkoztató ered­ményeit. Hol van már az az idő, amikor az imperialisták igye­keztek elhitetni a kommuniz­mus összeomlásáról szóló mesé­ket. Ehelyett a kommunizmust építő Szovjetunió gazdasági versenyre hívta az Amerikai Egyesült Államokat. S ezt a versengést az imperialista ve­zető körök kénytelenek komo­lyan venni. A New York Times című lap ezt ki is mondja: „Rég elmúltak már azok az idők, amikor az amerikaiak megengedhették maguknak, hogy kigúnyolják a kommunis­ta gazdaságfejlesztési terveket.” A számok ezt az imperializmus számára félelmetesen igazol­ják. A Szovjetunió ipari terme­lése az utóbbi hat esztendő alatt 90 százalékkal nőtt, míg az Egyesült Államokban csak 15 százalékkal. Az egy főre eső ipari termelés a Szovjetunió­ban 75 százalékkal, míg az Egyesült Államokban 0,3 szá­zalékkal emelkedett. Az ipari termelés fejlő­dése az egész szocialista tábor­ra vonatkoztatva meghatszoro­zódott a háború előttihez ké­pest. A tőkés országoké éppen csakhogy megduplázódott. Iga­zolódott és nap mint nap igazo­lódik a marxizmus—leninizmus tanítása a szocializmus maga- sabbrendűségéről. „A kapitalista világrendszert áthatja a hanyatlás és bomlás mélyreható folyamata.” Na­gyon jelentős a nyilatkozatnak az a megállapítása, hogy új szakasz következett be a kapi­talizmus általános válságának folyamatában. Ennek az új sza­kasznak ismérvei: a két rend­szer versenye, az erőviszonyok­nak a szocializmus javára való eltolódása, a békéért folytatott energikus és eredményes harc, az imperializmus valamennyi belső ellentmondásainak kiéle­ződése és az az általános vi­lághelyzet, hogy fellendülőben van a szocializmusért, a nem­zeti felszabadulásért és a de­mokráciáért folyó harc. Az im­perializmus hanyatlásának szá­mos jele van. A France Obser- vateur c. lap elárulja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a kohók teljesítőképessége 50 szá­zalékos és a munkanélküliség 3 és fél millió főre emelkedett. A termelés és a foglalkoztatott­ság ilyen hullámzása polarizál­ja a belső erőket, élezi az osz­tályharcot, forradalmasítja a tömegeket. Ebben rendkívül nagy szerepe van a szocialista világrendszer példájának, ahol ismeretlen fogalom a termelés válsága, amely magabiztosan megy előre nagy történelmi el­hivatottságának útján. Az imperialisták, bár a tömegek szenvedélyes háború iránti gyűlöletével kell szembe­nézniük, javíthatatlanok. Az im­perializmus nem veszíti el ra­gadozó mivoltát, de vajon fenn­állnak-« a lehetőségeik, hogy ki­elégíthessék ragadozó természe­tüket. Igaz, hogy a NATO-tag- államok költségvetésének 50 szá­zalékát fegyverkezésre fordít­ják. Igaz, hogy a nyugatnémet militarizmus revansista politikát űz. Igaz, hogy Franciaországban törvénybe iktatták az önálló francia atomütőerőt. De az is igaz, hogy a szocialista világ- rendszer léte, hatalmas katonai ereje, a világméretű békemoz­galom lefogja a háborút gyújta­ni akaró imperialista brutali­tást. A szovjet leszerelési ja­vaslat és az a számos lépés, ami a béke érdekében történt, a békés egymás mellett élés és a világbéke megteremtésének reális távlatait nyitják meg. A világ térképen megje­lent a békeövezet. Az emberiség előtt először nyílt meg az a le­hetőség, hogy örökké békében éljen. Az ilyen holnap nagyon Ígéretes mindenkinek. Éppen ezért egyre nagyobb méretek­ben, az egész világot átfogóan tisztelik azt az erőt. amelyik a békés politikát képviseli és gyű­lölik azt, amelyik a háborúra spekulál. Ez a legfőbb oka an­nak, hogy a szocialista világ- rendszer békepoditikája sikert sikerre halmoz, s lépten-nyomon .— végtére is teljes — vereséget szenved az imperializmus. (W. D.) Pár évvel ezelőtt szokatlan volt, ma már azonban természe­tes, hogy üzemünkben hétfőn és pénteken, munkaidő után, dere­sedé hajú emberek, asszonyok, fiatalok nem a kapu felé irá­nyítják lépteiket, hanem a kul­túrterembe, ahol az asztalok mellett újra kisdiákokká válnak, s pótolják az elmulasztottakat. Azok pedig, akik többet akar­nak a tudományból megszerezni, hónuk alá csapják táskájukat, sietnek a város valamelyik kö- zépiskolá j ába. Sokszínűség az oktatásban Érthető, hiszen nagy gyárról van szó, ahol sokféle ember ér­deklődését kell egy behangolni. Erre vállalkozott a Kecskeméti Konzervgyár üzemi bizottsága és pártszervezete az aktívák segít­ségével. Nemrég az üzemi bízott, sági ülésen is szó volt arról, hogy milyen tanfolyamok mű­ködnek a ' gyárban, milyenekre van szükség, hogy még színe­sebb, érdekesebb, tartalmasabb legyen az általános és szakmai továbbképzés. A beszámoló szerint a műve­zetői továbbképző tanfolyam második évfolyamának első elő­adásán a jelentkező 11 tanuló közül kilenc meg is jelent. A városban működő Élelmiszer­ipari Technikum esti tagozatára 32 dolgozó kérte a felvételét, bár közülük is öt jelentkező visszalépett. Egyébként erről a tanfolyamról többen hiányzanak. Ha ez így megy tovább, jelentős lesz a lemorzsolódás. Nincs ilyen gond azoknál a hallgatók­nál, akik a Nagykőrösi Élelmi­szeripari Technikum esti tago­zatát látogatják. A törzsgárda képzése A szakszervezet mellett mű­ködő műszaki bizottság javasla­tára a törzsgárda tagjainak és a gépek javításával foglalkozó lakatosoknak külön rendeznek előadásokat. Az előbbiek részére jövő óv márciusálban és áprili­sában hetenként két órában tartják meg az előadásokat. Eze­ken a konzeirvgyártás új tech­nológiáját és a gépek kezelését beszélik meg. Az előadásokat a műszakvezetők tartják. rabságból! Talán K. J. esete le­het a legmegfelelőbb. Hallgas­suk csak. — Elmentem az elvonókúrára. Nem volt más választásom. Any- nyira rabságba ejtett az ital, hogy az utcán nem mertem vé­gigmenni. mert az első kocsma előtt nem tudtam ellenállni. Szerettem én akkor is a csalá­domat, feleségemet, de az ital elveszi az ember eszét. Most új embernek érzem magamat. Örülök, hogy végleg megszaba­dultam az alkoholtól. Ez lenne valóban a legcélsze­rűbb megoldás. Az elvonókúrá­tól viszont még irtóznak az emberek. Félnek, hogy ujjal mu­togatnak majd rájuk, de még jobban reszketnek a kezeléstől. Egyszerű pedig. Éppen ezért többet kellene foglalkozni nyil­vánosan is az elvonókúrával. Társadalmi szerveink, üzemi szakszervezetek, s a nőtanács egyik legfontosabb feladata len­ne ilyen előadások szervezése, ahol szívesen nyilatkoznának az olyan emberek is, akiknek hasz­nált az elvonókúra. Az alkoho­lizmus elleni harcot minden te­rületen folytatni kell. A felvilá­gosító, az őszinte szó meggyőző ereje kell, hogy eredményre ve­zessen. Ha pedig szépen nem megy, érdemes a szigorúbb esz­közökhöz is nyúlni. * NAGYON helyesen tették Hel­vécián, ahol nyilvántartják a dühöngő alkoholisták nevét, és ha bálra, rendezvényre kerül A lakatosoknál a továbbkép­zést filmvetítéssel kötik egybe. Ez havonta egyszer történik. A fümtémák között ilyenek sze­repelnek: atomenergia, az elekt­romos áram alapfogalmai, ho­gyan készül az acél, az eszter­gakés helyes élezése, elektro­mos ívhegesztés, fogaskerékgyár­tás, festőmunkák gépesítése stb. A mérnökök és technikusok is tanúinak A gyár vezetősége nem feled­kezik meg a mérnökök és tech­nikusok továbbképzéséről sem. Az elképzelések szerint egyrészt előadásokat tartanak a szakszer­vezeti műszaki klub rendezésé­ben, másrészt a mérnökök vál­lalati segítséggel részt vesznek a Mérnöki Továbbképző Intézet és az Élelmiszeripari Miniszté­rium által rendezett 14—16 órás továbbképzésen. Ezzel egy idő­ben megszervezik a vállalatok közötti tapasztalatcseréket. A gyár műszaki osztályának ve­zető beosztottjai nemrég a Nagy­kőrösi Konzervgyárba látogattak el, s a szerzett tapasztalatokat most dolgozzák fel. Az oktatásban megnyilvánuló sokrétűség megkívánja, hogy a gyár vezetői állandóan figye­lemmel kísérjék a hallgatók ta­nulmányi előmenetelét. Az a fáradságos munka, amellyel ma segítik a tanuló munkásokat, kö­zépvezetőket. pár év múlva tük­röződik majd a magasabb szin­tű vezetés eredményesebb mód­szereiben, V. K: ooooooooooooc Bufángázzal járó taxik A madridi taxisok rövidesen azzal dicsekedhetnek, hogyNyu- gat-Európában ők számítják fel a legalacsonyabb viteldíiakat. A madridi taxisok szövetsége leg­utóbbi ülésén foglalkozott azzal a javaslattal, hogy a kocsikat benzin helyett butángázzal üze­meltessék. így akarják a költ­ségek csökkentésével a forgal­mat emelni. Kérdés azonban* hogy a butángáz nem fogja-e majd veszedelmes mértékben szennyezni a város levegőjét? Örülök, hogy megszabadul­tam a rabságból... sor, valamilyen ürüggyel erre az időre eltávolítják a vereke­dőket. Fontos lenne ezt követni azokban a községekben, ahol gyakoriak a súlyos verekedések, mint például Ágasegyházán, Izsákon, Szarkáson és Lajosmi- zsén. A kecskeméti Cigányváros­ról már nem is beszélünk. Szi­gorú büntetést kellene szabni továbbá azokra az italbolti al­kalmazottakra, akik a tiltó ren­delkezések ellenére kiszolgálják a részeg embereket. Az alkohol szedi áldozatait. Csak közös összefogással küzd­hetünk ellene. S a cél nagy: megszabadítani a “-rabokat-« rabságukból . .­Márkus János AZ ITAL« RABJAI III. Megszabadulni a szenvedélytől! HÁLÁTLAN feladat ebben a szomorú ügyben nyilatkoztatni valakit. Nem is tudom hirtelen, hogyan kezdjek hozzá B. Z.-nét azért választottam ki a sok közül, mert hallottam róla, hogy borzalmas körülmé­nyek között él. Férje el issza az utolsó fillérig a keresetét, s amit családjával odahaza tesz, túl­megy a legvégső határon. Há­rom gyermekük van, üti-veri őket, s ez a szerencsétlen asz- szony is kap éppen eleget. Földszintes, albérleti szobá­ban laknak. Valamikor pedig saját családi házuk volt! A férj az első években nem ivott. Ak­kor kezdte el, amikor útban volt az első gyerek. — Máról-holnapra jött az egész — mondja könnyek kö­zött az asszony. — Bemutatott egy férfit, barátjának nevezte, aki aztán azt kérte, engedjem meg, hogy a téli estéken nálunk kártyázzanak. Egy hét múlva már oda menteik ultizni, ahol bort is mértek. B. Z.-t tehát — mint, sajnos, annyi mást is — a “-barátok-« vitték rossz útra. Családi élete teljesen felbomlott és elsőbb lett neki mindennél a kártya, az ital. Ez pedig sok pénzbe ke­rült. Egy hajnalon többezer fo­rintos adóssággal tért haza. Köl­csönt nem kaptak, a házat kel­lett eladni. Az asszony nem egyezett bele. Férje erre félkap­ta a baltát. A gyerekek roko­nokhoz kerültek, amíg az anya elhagyhatta a kórházat. Elissza a keresetét! Mi lesz most? Megbánta B. Z.? Felesége sírva rázza fejét... B. Z.-né, sajnos, nincs egyedül. Esténként hány és hány asszony borul sírva az asztalra, éjjel minden neszre riadtan borzong össze: haza tud jönni, vagy hoz­zák? Verekedik megint, vagy sikerül békességben lefektetni?! * UTAKAT keresünk. Mert kell hogy legyen kivezető út ebből a *

Next

/
Thumbnails
Contents