Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-09 / 290. szám
r Érdekes kísérleti tapasztalatok a fűszerpaprika nagyüzemi termesztéséről A fűszerpaprika évi 120—140 millió forint jövedelmet hoz a népgazdaságnak. Nem közömbös tehát számunkra, hogy miképp használjuk ki azokat a lehetőségeket, melyek elősegítik az olcsóbb termelést, valamint a minőség javítását. Nálunk, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet fűszerpaprika nemesítéssel foglalkozó osztályán nemcsak a nemesítéssel kapcsolatos problémákat kutatjuk, hanem keressük a lehetőségeket a paprikatermesztés nagyüzemi módszerének kialakítására. 1954-ig kidolgoztuk a palántanevelés nagyüzemi móját. A fűszerpaprika csak akkor produkál nagy termést és jó minőségű nyersanyagot, ha kiültetése erős, edzett palántával időben történik. Ezt pedig csak akkor tudjuk biztosítani, ha megfelelően előkészített melegágyba, korán, március elején és ritkán — négyzetméterenként legfeljebb 50—70 gramm — magot vetünk el. Törődni kell a jó magágyat biztosító földkeverék összeállításával, és a palántanevelés időszaka alatt a szakszerű ápolásról egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. A jól felnevelt palánta a terméseredmény alakulása szempontjából már önmagába véve is fél sikert jelent. Foglalkoztunk a palántázás gépesítésével, melynek eredményeképpen az országban elsőként oldottuk meg a kiültetés gépesítését. Megállapítottuk, hogy szántóföldi száraz viszonyok között a legoptimálisabb tenyészterület, amely géppel megművelhető és a legnagyobb termést adja, a hatvanszor- negyvenes sor illetve tőtávol- sóg, fészkenként három-négy növénnyel. Öntözéssel a te- nyészterületet lényegesen csökkenteni lehet és ez önmagában véve 23 százalékos terméshozam-növekedést idéz elő. Ez esetben az ikersoros parcellák adták a legnagyobb terméseredményt. Az ikersoros kiültetés géppel azonban nagy nehézségekbe ütközik. Ezért gépi ültetésre inkább a nem sokkal kevesebb termést adó 60X25 centiméteres sor- illetve tötávolságot ajánljuk, fészkenként kettő, esetleg három erős, edzett palántával. Már 1958-ban foglalkoztunk a fűszerpaprika öntözésével. Kísérleteink szerint az eddig alkalmazott módszerek termésfokozó hatása között lényeges eltérés nem mutatkozik akkor, ha minden öntözés alkalmával valamennyi módszernél azonos vízmennyiséget alkalmazunk. Az említett időponttól kezdve tanulmányozzuk az öntözéses fűszerpaprika opti mális vízmennyiségének meghatározását azért, hogy az öntözést gazdaságosan és a minőség romlása nélkül meg tudjuk valósítani. A kísérletek azt bizonyítják, hogy egy bizonyos határon túl már nem célszerű az öntözés, részben azért, mert a hozamok emelkedése nem arányos a költségek növekedésével, másrészt a sok víz károsan befolyásolja a növény fejlődését. Ez a megállapítás egyelőre csak a kalocsai öntéstalajokra vonatkozik. WVIás talajokon valószínűleg másként alakul a vízgazdálkodás. Az öntözés a fűszerpaprika minőségét nem rontja, de ha megindul az érés, abba kell hagyni. Megállapítottuk azt is, hogy a fűszerpaprika gyökérzete kedveli a levegőt és ezért célszerű az ültetvények gyakori sorköz kapálása, még akkor is, ha a tábla nem gyomos. Különösen az öntözött területekre vonatkozik ez, ahol a terület felszikkadásakor azonnal kapálnunk kell. Ez kitűnően Időszerű munkák a borospincében megoldható géppel, csak arra kell vigyázni, hogy a kultivá- tor kései aprók és élesek legyenek. A növényzet fejlődésével párhuzamosan célszerű a kultivátor sorköz közepén járó lúdtalpát a szélső késeknél mélyebben járatni a paprika gyökérzetének levegőztetése céljából. Ez különösen a kötött talajokra vonatkozik. Kétségtelen, hogy eddig elért eredményeink nagy segítséget jelentenek a fűszerpaprikát jövőre öntöző gazdságaink számára, mégsem adnak tökéletes, komplex megoldást a gyakorlati öntöző szakember számára. Továbbra is foglalkoztatják őket a következő kérdések: hol, mit, mikor és hogyan öntözzek, hogy az minél eredményesebb legyen? Ezekre kell választ adnunk a további munkák során. Mindenesetre eddigi tapasztalatainkat nagyon szívesen átadjuk termelőszövetkezeteinknek, amelyek a következő évben nagyobb területen kívánnak fűszerpaprikát nagyüzemi módon termeszteni. A téli időszakot jól fel lehet használni a felkészülésre. Dimitrov György rok mennyire hajlamosak a bamatörésre. Jó, ha minden hordóból egy-egy deci mintát veszünk s amelyik pohárban egy nap alatt megbámul a bor, az nagyon hajlamos erre a betegségre. Az ilyen borokat hektoliterenként egy tabletta kénnel kénezzük, azt a hordót pedig, amelyikbe átfejtjük, hektónként két szál kénnel fertőtlenítjük. Vörösboroknál a kénadagoknak csak felét használjuk, mert az erős kénezés elszínteleníti a vörösbort. Az első fejtést ne húzzuk-ha- lasszuk hosszú ideig. Ha a bor megtisztult, ne hagyjuk állni, mert ez nem használ a minőségnek. A borok fejlődése egyenletes pincehőmérsékletet követel, a legjobb a 10—12 fok. Ha ennél melegebb a pince, a borok sokat párolognak és fellép az eceftesedés. Minden tsz-tag szerezzen tudomást az állami akcióról! Az állami te.karm ányjuttatási aJcció kedvező eredménye- két hozott a sertéshizlalási szerződéskötésekben. A Termény- ványok beváltását, illetve a takarmány kiadását. Az akció forgalmi Vállalat telepei december 5-én megkezdték az utál- ványok beváltását, illetve a takarmány kiadását. Az akció hatására november 5-26-a között több mint 1500 darab sertés meghizlalására kötöttek szerződést az egyéni gazdák és termelőszövetkezeti tagok. Az utóbbiak aránya azonban alacsonyabb. Ez azzal magyarázható, hogy a tsz-tagság körében a takarmány juttatás még nem olyan mértékben ismert, mint az egyénileg dolgozó parasztok között. Ez a körülmény arra figyelmezteti a tsz-ek vezetőségeit, hogy az állami akciók ismertetését tegyék szervezettebbé, s a közgyűléseken részletesen tanácskozzék meg a tagsággal a kedvező lehetőségeket. Ezekre a közgyűlésekre hívják meg az Allatforgalmi Vállalat kirendeltségvezetőit, vagy tsz-üzletkö- tőit, akik a pontos felvilágosítást megadják. Téglaégetők a szántóföldön Messziről látszik már a füstje a kemencének, de az országúton haladók közül csak kevesen tudják, hogy szövetkezeti téglaégetők munkáját jelzá. Amolyan házilagosan készített kemence ez, de azért belefér pontosan harmincnyolcezer tégla. Két oldalról felváltva fűtik, méghozzá jó tüzet adó somkóró szalmával, amiből nagy boglyák állnak a kemence közelében. — Fotóriporterünk is egy ilyen boglyára mászott fel, hogy a lencséjébe „be tudja fogni” ezt az ügyes és hasznos alkalmatossá- gó«t. Az emberek pedig közben szorgosan dolgoztak, s vezetőjük Vollár József azt is élárul táj hogy már a negyedik kemencével égetik a jól bevált, házilagosan készült téglát. Egy kis brigád, négy-öt fő dolgozik itt állandóan, de megérd. Hat-nyole naponta tudnak kiégetni egy-egy kemence téglát, amelyből istállókat, ólakat épít a tsz. Olcsó és mégis megfelelő építőanyagot nyernek tehát általa a miskei Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai. A fénykép elkészült, a beszélgetést is befejeztük, s jó munkát kívántunk a miskei tégla- égetőknek, F. Tóth—Pásztor SetjUiéq. a teroezhhtz: Hány napot dolgozhatunk a növényvédelemben A NÖVÉNYVÉDELMI üzemtan egyik központi kérdése a dolgozható napok száma a növényvédelemben. A különböző mezőgazdasági üzemekben előírt munkaidőtől függően permetezésre és porozásra alkalmas nap a termelő üzemekben 10, a növényvédő állomáson pedig 8 olyan munkaóra, amikor az időjárás a szabad ég alatt ném gátolja a növényvédelmet. A növényvédelmi munkára alkalmas napszakok megoszlása nagyon változó, ezért lehetséges, hogy bármelyik naptári nap teljes egészében vagy csak részben alkalmas permetezésre és porozásra. De előfordulhat — különösen a téli időszakban — hogy a kedvezőtlen időjárás a ÜGYES EMBEREK munkát napokig, sőt hetekig lehetetlenné teszi. A gyakorlat azt mutatja, hogy elsősorban a reggeli (hajnali) és a késő délutáni órák alkalmasak növény- védelmi munkára. Növényvédelmi munkát általában évente 100—110 tízórás, illetve 125—135 nyolcórás munkanapra tervezhetünk. AZ ALÁBBIAKBAN néhány kártevőre közöljük a növényvédelmi munkára alkalmas napok számát védekezési i déri > ként: A csócsárló ellen tavasszal február végétől április közepéig 8—10 tízórás munkanap, ősszel október elejétől december elejéig 17—21 munkanap. Vegyszeres gyomirtásra a gabonafélékben április közepétől május közepéig 8—10 munkanap, vető- magcsávázásra február—március —április folyamán 60—70, ősszel augusztus végétől október végéig 25—35 munkanap. Téli fatisztogatásra november elejétől február végéig 40, rügyfakadás előtti gyümölcsfapermetezésre február végétől március végéig 5—6 munkanap. A TSZ-EK növényvédelmi terveik összeállításánál a fenti adatokat vegyék figyelembe, mert ezzel a munkaszervezést, a gépek üzemeltetését gazdaságosabbá tehetik. Szűcs József Szőlőtermesztő szövetkezeteink tudják, hogy a bor jó vagy rossz minősége nem csupán a szőlőtől függ, hanem a szüret utáni helyes kezeléstől is. Egyik legfontosabb feladat a pince tisztántartása. Amellett, hogy a bor közelében nem tartunk semmiféle terméket, mert ezek szagát a bor magába szívja, igen fontos a pince havonkénti kénezése. Köztudomású, hogy a dohos, ecetes hordótól ja bor is dohos és ecetes lesz. Ezért jóval az első fejtés előtt vizsgáljuk meg a hordókat. Ha sem penész-, sem ecetszagot nem érzünk, akkor elegendő a két-három- szori mosás és kénezés. Ha viszont penészes vagy dohos a hordó, a dongák belső falát gyalultassuk le. A nagyobb hordókat belülről kaparjuk le és mésztejjel kenjük be, majd egy-két nap múlva előbb hideg majd szódás forró vízzel mossuk ki. A kisebb hordókat úgy is megszabadíthatjuk a penészszagtól, hogy égetett meszet teszünk beléjük, utána vizet öntünk rá s a keletkezett mész- tejet többszőr átforgatjuk. Egy 5 hektoliteres hordóba egy kiló égetett meszet teszünk. Az így kezelt hordókban azonban ne fejtsünk óbort, hanem előbb híg seprőt tároljunk bennük. Az első fejtés előtt azt is meg kell állapítani, hogy a bopresszhizlalással hét-nyolchónapos korukig 120—140 kilogrammos súlyúra «-állítják elő« a hízókat, amelyeket az állami felvásárlónak adnak át. Eddig 19 hízott sertést adtak el közfogyasztásra, s év végéig még ötvenkettőt hizlalnak meg. Száz katasztrális hold szántóterületenként öt-öt anyakocával rendelkeznek. A szarvasmarha-állomány a legutóbbi 4 év előtti 46-tal szemben jelenleg 182 darabból áll, a tsz juharnak száma az 1957. évi 208-ról mostanig 323- ra növekedett. Azelőtt nem foglalkoztak a Dózsában baromfi- tenyésztéssel, tavaly azonban 320, az idén viszont már 1500 pulykát felneveltek. E mennyiségből 350-et visszatartanak szaporítás céljára, a többit értékesítik. Az egy tehénre eső tejhozam a tavalyi 3194-gyel szemben az idén valamivel több mint 3200 liter. Természetesen gondoskodtak megfelelő takarmánybázisról is, számosállatonként tíz köbméter takarmánynövényt silóztak. A mind nagyobb méretű gazdálkodás biztosításához ebben az évben 1 millió 179 ezer forint értékű beruházást eszközöltek a termelőszövetkezetben — ennek negyedrészét saját erőből. Az eredmények egyrészt a szakszerű vezetésnek (Kerényi Béla személyében itt dolgozik a járás egyik legjobb agronómu- sa). másrészt a tagság szorgalmának köszönhetők. Az utóbbira jellemző, hogy egy-egy tsz- gazdának átlag 376 munkaegysége lesz év végéig. A nagyará- syú beruházások ellenére is több mint 40 forintot kapnak munkaegységenként. T. I. mint tizenhétszer akkora területen — szintén májusi mor- zsoltra átszámítva, 24 mázsát takarított be egy-egy holdról. Őszi árpa termésére is büszke lehet a termelőszövetkezet. Az előző három esztendőben 38 hold átlagában 18,7 mázsát termesztett holdanként, az idén 180 katasztrális holdról 18,17 mázsa átlagot takarított be. A négy esztendeje 205 mázsával fizető cukorrépából az idén 250 mázsa termett egy-egy holdon. A tsz állatállománya is fokozatosan fejlődött az évek során. Sertésből például 1957 végén — az értékesítés miatt — semmi nem maradt, most pedig 352 darabbal rendelkeznek. Ezek egy részét hizlalásra fogták. ExValamivel több mint 800 katasztrális hold területtel rendelkező tataházi Dózsa Tsz tagjai több évi szorgalmas munkájukkal élvonalbeli nagyüzemi gazdasággá fejlesztették szövetkezetüket. Növénytermesztésük és állattenyésztésük eredményei pedig egyaránt meggyőzően bizonyítják ezt. Búzából például amíg 1957-ben 109 holdról átlag 11,9, az idén jóval nagyobb területről, 180 katasztrális holdról 15,2 mázsát takarítottak be. Kukoricatermésük 1957-ben 21,2, ebben az évben pedig 36,6 mázsa holdanként, májusi morzsoltban értve. Az idei eredmény annál meglepőbb, mert a kukorica termesztéséről híres Bajai Állami Gazdaság — bár igaz. hogy több
