Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-07 / 288. szám
4. oldal I960 december 7, szerda Szorgos munka — állványok között Alig lehet bejutni a lépcsőházba, mindenütt állványok zárják el az utat, itt a vakolatot bontják, amott újra festik a falakat. A munka képe felvidító lenne, ha nem tudnánk, hogy november végén járunk, a bajai József Attila művelődési háznak már több mint egy hónap óta az összes helyiségei birtokában, teljes erővel kellene dolgoznia a nagyszabású művelődési tervek megvalósításán. A tatarozások azonban hallatlanul elhúzódtak. Ma is kétséges, vajon hogyan tudják megtartani a bérleti előadásként meghirdetett bemutatkozó tanári hangversenyt, melyet a helybeli zeneiskola pedagógusai adnának. A színpadhoz szükséges padlóueszkákat még mindig nem szállították le, s emiatt áll a munka. Reméljük, minden jóra fordul, mint ahogy eddig is — igaz, hogy a művelődési ház vezetőinek szinte emberfeletti erőfeszítésével — megoldódott minden nehézség. Ha kissé meg kell alkudniok a nézőknek, az érdeklődőknek, a szakköri tagoknak, a művelődési ház állandó látogatóinak a szokatlan körülményekkel, mégis a tervek nagyjában és egészében valósággá válnak. Csakhát jóval kedvezőbb lenne, ha nem ilyen, eléggé felesleges erőfeszítésekre pazarolnák az energiákat a művelődési ház vezetői, mint a technikai szükségletek újból és újból való előteremtésére. Látogatók Bánáti Tibor művelődésiház- ígazgató éppen ebben az időszakban, a tatarpzás és újjáépítés korszakában, több látogatót is kapott. Külföldi delegációk keresték fel a kitűnően működő művelődési házat (néhány nappal ezelőtt lengyelek jártak itt), s éppen ezekben a napokban folytat nagyszabású vizsgálatot az Országos NépmflUj mesterséget tanulnak a kiskunsági juhászok A Duna—Tisza közi szik- és homokbuckás területek hasznosítására jelentős mértékben fejlesztik a juhtenyésztést. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek juhászai több mint kétszázezer birkából álló nyájat terelgetnek ezen a vidéken. Ennek a nagyszámú nyájnak megfelelő minőségű tenyészkosokkal való ellátása nagy gondot okoz a megye vezetőinek. A meglevő, nagyrészt külföldről importált kosoktól mesterséges megtermékenyítés útján a teljes állománynál el tudják végezni a felfrissítést, illetve javítani tudják az utódokat. Az állami gazdaságokban már eddig is mesterséges megtermékenyítéssel gondoskodtak a szaporulatról. Így a kiváló minőségű apaállatoktól több és erőteljesebb utódokat nyertek. Egyes gazdaságokban az inszeminálás után alig maradt meddő anya és gyakorivá vált az ikerellés. A mesterséges megtermékenyítésnek teljes egészében való elterjesztése több szakembert kíván. Éppen ezért úgy határoztak a megye vezetői, hogy erre a mesterségre a juhászokat oktatják ki. A téli hónapok alatt a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaságban húsz juhász tanulja meg az in- szeminálást. Figyelmeztették a felszolgálót Két felhívásunkra végre válaszolt a Bácsalmási Földművesszövetkezet. Cikkeink nyomán vizsgálatot indítottak, megállapították, hogy a cukrászda felszolgálója ártúllépést követett el, amiért szabálysértési eljárást indítottak ellene. A mulasztást elkövető dolgozót figyelmeztették, hogy hasonló árdrágítás esetén elbocsátják. velési Tanács egyik tagja, Nagy József, az egyik újpesti művelődési ház igazgatója. Annak a módszertani jellegű vállalkozás megvalósítása kapcsán utazott ide, amelynek az előkészítés szakaszában két jól működő művelődési ház megvizsgálása a legfőbb feladata. Egy fővárosi és egy vidéki művelődési házat „vizsgáztat le tetőtől talpig” Nagy József elvtárs, majd utána a tapasztalatok alapján a tudományos igényű értékelésre kerül sor. A megvizsgálásra előirányzott vidéki művelődési otthon a bajai! Tizenhat jelentkező Örömmel írunk erről, mint ahogy megelégedéssel és elismeréssel kell megemlékeznünk azokról az újszerű megmozdulásokról, amelyek éppen most zajlanak le a művelődési házban a tatarozások következtében létrejött kényelmetlen helyzet ellenére is. A lengyel vendégek jelenlétében vizsga zajlott le a napokban a, művelődési házban. Ennek az volt a célja, hogy az eléggé elöregedett és felfrissítésre szoruló, bár nagy sikerekre viszatekintő színjátszó együttest felújítsák. Tizenhat fiatal, húsz évnél nem „öregebb” fiú és leány jelentkezett a pályázati felhívásra és vetette alá magát az igen nehéz és sokoldalú vizsgának, mely alkalmasságukat volt hívatva eldönteni. Szakmai rátermettségüket megállapító vizsgatételek mellett igen nehéz, általános műveltség körébe tartozó kérdéseket is meg kellett válaszolniuk. Alapos tájékozottságot kellett elárulniuk a színpadtörténet, a színpadi irodalom terén, ha be akartak jutni a nagyhírű és tekintélyes bajai színjátszó együttesbe. A vizsgát a művelődési ház által összeállított szakbizottság véleménye szerint a legtöbben meg is állták. Munkásakadémia A másik újdonság az, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel még mindig nem lehetett lezárni a jelentkezést a több mint egy hónappal ezelőtt meghirdetett munkásakadémiákra. Pedig már az ünnepélyes megnyitón túl vannak, egy előadás el is hangzott. Eddig több mint 120 tagot tartanak nyilván, akik írásban jelentették be részvételi igényüket. De a2 üzemi kultúrfelelősök, a művelődési ház területi megbízottjai még mindig tucatjával hozzák a frissen kitöltött, új jelentkezési lapokat. A program mindenkit érdekel. Elsősorban úgy állították össze a művelődési ház vezetői, hogy a fizikai munkások általános műveltségét, szakmai tájékozottságát, világnézeti megalapozottságát támasszák alá. November 15-én, az első előadáson Horváth Imre tanár beszélt a Vatikán mai politikai arculatáról. A hónap végén, a második előadás keretében egy szakember foglalja össze a munkásság jogait a társadalombiztosításban. Ezt követi decemberben másik két előadás. Az egyik a gyarmati népek szabadságharcáról szól, a másik pedig új technológiai eljárásokról és újszerű, napjainkban született új gépi berendezésekről. Mindkét előadást filmvetítés élénkíti. Lesz szó a munkásakadémián a műanyagokról, a híradástechnika újdonságairól, az orvostudomány új vívmányairól, a munkás- osztály irodalmi ábrázolásáról, a munkásmozgalom történetének egy-egy fejezetéről és sok másról. Amit a jovo ígér Pillantsunk néhány percre a jövőbe is! Elkészítette a művelődési házzal kapcsolatban álló bajai Zenebarátok Köre a jövő esztendőben százéves évfordulóját ünneplő bajai dalárda jubileumi ünnepségsorozatának tervét. Az elképzelések szerint országos dalosversenyt rendeznek. Ezen kilenc vidéki és két fővárosi, országos hírű énekkar vesz részt. A terveket a városi tanács végrehajtó bizottsága rövidesen megtárgyalja. Néhány epizód ez a bajai művelődési ház életéből. Néhány mozzanata a bajai dolgozók műveltségének emelését, színvonalas szórakozását, nevelését célzó, nagyszabású kulturális programnak: Mindenképpen időszerű lenne a munkát akadályozó, a minőségileg jó képet mutató, mégis időszerűtlen és alkalmatlan tatarozásokat befejezni már. Reméljük, nemsokára eltűnnek az állványok az újjászületett baiai művelődési házból. Cs. L. TcMru vőlegényem estélyt ad. Eljössz? Megint felnevet. Afféle bárgyú és kényeskedő nevelőintézeti vihogással. Időt sem hagy a válaszra, magával rángatja Marceilót az úttest felé és hevesen integet egy hosszú autósornak, amely lassan gördül előttük lefelé. — ök azok! Nico megállítja az első kocsit: — Adtok helyet még két boldogtalan szerelmesnek? — »-Istenem, de részeg!« — gondolja Marcello. A harmadik autóba felveszik őket. Nico kemény kézzel maga után vonszolja Marceilót. A bent ülők kissé odább csúsznak és össszehúzódnak, amennyire lehet. Marcello szemének még szokatlan a homály, nem tudja, kik ülnek az autóban. Férfihang kérdezi: — Hát te kit hozol itt, Nico? Megint valami huligánt, akibe beléestél? XXX. — Fogd be a szádat/ — csattan fel Nico. Majd németül kezd szavalni: — Fölébredék, s az ágyam ringatózott... A kormánynál előkelő idős hölgy. Megvetéssel nézi az utat, mintha méltóságán alulinak tartaná a vezetést. Szájában Oz, a csodák csodája Újra műsorra került Victor Fleming bájos mesefilmje, melyet első Ízben 1940-ben játszottak a magyar filmszínházakban. Úz, a csodák csodája — ez a film méltán sorakozik a Kék madár, a Hófehérke és a hét törpe, valamint más, nagyszikerű amerikai mesefilmek közé. Akik látták, azóta sem felejtették el. Közben azonban felnőtt egy új generáció, amely csak hírből ismeri Dorothy és barátai kalandos történetét. Miről is szól a mese, amely mögött komoly igazság rejtőzik. A történet kis hőse Dorothy, a pajkos kislány, aki egy alkalommal világgá indul. Útközben viharba kerül, mire hazaér, lázasan ágynak esik. Láz- álmában átrepül a szivárványodon és egyenesen meseországban találja magát. Itt találkozik a Szalmaemberrel, a Bádogemberrel és a Gyava oroszlánnal. Egyesült erővel győzik le az ártó hatalmakat képviselő gonosz tündért, a Nyugati Banyát, s ezért a nagy és hatalmas Oz varázsló megjutalmazza őket. A Szalmaembernek észt, a Bádogembernek szivet, s az oroszlánnak bátorságot ad, Dorothyt pedig haza vezeti. Idézni lehetne a film sok kedves epizódját, amelyre még legtöbben emlékszünk. Meg lehetne emlékezni a kedves zenéről, a szép, színes meselátványosságról, de nem tesszük, hiszen a film minden bizonnyal nem szorul majd szélesebb körű ismertetésre, várható nagy közönségsikere miatt. A forgatókönyvet Frank L. Baum, az ismert amerikai meseíró története alapján állították össze. Nagy érdeme, hogy felhívja a gyerekek figyelmét: nem szabad önzőén csak azt nézniök, amerre vágyaik viszik őket. A boldogság — mondja a mese — nem a szivárványon túl lakik, hanem a mi lelkűnkben, a mi szívünk mélyén. És aki nem ott keresi, az nem talál rá sehol. Victor Fleming húsz évvel ezelőtt készült alkotása ma is időálló. Rendezésén nem érezni avult módszereket, a remek trükkök, az ízléses rendezői fogó,sok ma is meglepnek bennünket. Judy Garland, Dorothy megszemélyesítője bájos, emlékezetes alakot formál. Jól táncol, énekel, de partnerei, a Szalmaembert alakító Ray Bolger, a Bádogembert megformáló Jack Haley és az oroszlán megszemélyesítője, Berth Lahr sem maradnak el mögötte komé- diázó kedvben, formálókészségben. A filmet magyarra szinkro- nizálák. Nem kisebb színészek vettek részt a magyar szöveg felvételében, mint Várady Hédy, Gábor Miklós, Latabár Árpád, Rátonyi Róbert, Márkus László. Harold Arien zenéje azóta világhírűvé és egy kicsit klasz- szikussá is vált üres cigarettaszipka. Odafordul a mellette ülő fiatalemberhez, ahhoz, aki megszólalt az imént. — Mond csak Oliviero, másak is lesznek ma este apádnál? ... Oliviero unottan sóhajt: — Remélhetőleg igen, mert különben mindjárt mehetünk is aludni. Nálunk a vendégség többnyire olyan, mint egy elsőosztályú temetés... Marcello kezdi felismerni úti- társait. Róma legelőkelőbb társaságába vetődött! Suttogva kérdi Nicotól: — Hová megyünk? — Bassani di Sutri-ba — mondja a lány, mintha máshová nem is lehetne menni ilyenkor. Marcello még sohasem járt ott, de sejti, hogy ez egy kastély neve. — Irene — szól hátra a fiatalember. — Fogd már ezt a kutyát. Oliviero undok tacskót tuszkol hátra. Mindig tacskót tartanak, gondolja Marcello és mindig karon hurcolják. A mellette ülő lány veszi át a kutyát, Marcello jól megnézi. Ruhájának gallérja magas és merev. Viaszos arca olyan benne, mint egy fakó tearózsa. Szép, szép gondolja Marcello, de milyen élettelen! Megérkeztek. Az ódon kastély ki van világítva. Az inasok ezüst gyertyatartóval kísérik fel az érkezőket az emeleti termekbe, ahol az estély zajlik. Az első pillanatban Marcello úgy érzi, hogy az ostiai strandra tévedt. A kastély urának. Wolkonsky hercegnek a vendégei úgy hevernek a szőnyegeken, mintha a strandon volnának. A hercegi ház legifjabb sarja őtven-hatvan üveggel megrakott alacsony tálalókocsit húz végig a termen. Aki inni akar, levesz egyet. — Magát még nem ismerem — szól oda az ifjú Marcello- nak. ö az egyetlen, akinek csak pulóver van: a többiek estélyi ruhát, szmokingot viselnek. — Ivenda a nevein. A harmadik gyerek vagyok, tehát a legkevésbé fontos... — Harsányan el kiált ja magát: — Nagyi! Nagyi !... Szeretném bemutatni újonnan jött vendégeinket... Az öreg hercegnő fel se néz* csak a kezét emeli. Hozzászokott, hogy mindenki megcsókolja ezt a hervadt kezet. — Hogy van? — kérdezi mindenkitől és még akkor is e két szót hajtogatja, amikor már elfogyott a bemutatásra várók sora. Marcello kissé bizonytalanul odasomfordál g többi vendéghez. Ezek, úgylátszik, nemigen törődnek egymással, gondolja. A legtöbben úgy tesznek, mintha senki és semmi nem érdekelné őket, s ez alighanem így is van. Hátulról hirtelen valaki kendőt borít a szemére. — Találd ki, ki vagyok! — mondja egy sötét, dohánytól fátyolos hang. — A parfümről találd ki ... (Folytatjuk.) Cifra cowboy-nadrágot s elnyűtt, lötyögő fekete pulóvert visel. Haja a derekáig ér. Becsípett. Nevetgél és úgy öleli Mar- cellot, hogy a férfinak elfúl a lélekzete. — Marcello — kiáltja. — A
