Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
Elégtétel Égy New York-i napilap szerkesztőségébe beállított egy izgatott ember és így szólt a szerkesztőhöz: — Nevem James Green. Azt írták rólam, hogy meghaltam. Azonnali elégtételt követelek. — Kérem. Azonnal elintézzük — felelte a szerkesztő, és csengetett, A csengetésre bejött egy fiatalember, akihez a szerkesztő így szólt: — Kérem, tegye be Mister Greent a holnapi számba, a születések rovatába — ingyen. Savét, nem «teret™ T Ab agglegény Az agglegény látogatóba megy egy családhoz, amelynek gyermeke ax ágyban rettenetesen bömböl. Az agglegény idegesen kérdezi m házigazdát. — Miért ordít úgy es a gyetek? — Mert most JGmefc majd a fogai. Az agglegény csodálkozva kér- é/esú.' — Ha nem fcefl neki? FIZETEK FOOR1 — Ha elég: szóljon! Szakács: — Parancsolnak egy kis levest? — Nem tettetne a ventillátort elzárni? — A férjem az utóbbi napokban sugárzik a boldogságtól. De én majd rájövök, hogy miért,.,! Toscanini és a bankár leánya Toscanini egy bankárcsalád vendége volt és természetesen •elövezették* a ház kisasszonyát, hogy néhány dalt énekeljen a híres művész előtt Tos canini egy ideig udvariasan hallgatta a leányzót, akin látszott, hogy teljesen elégedett saját tehetségével, majd pedig így szólt: *Tulajdonképpen miért i* énekel ön?« — *Oh — felelt a kislány —, valamivel csak agyon kell csapni az időt!-* »Na, tudja — válaszolt Tos canini —, ennél rettenetesebb fegyvert nem is választhatott volna.* A j., Artistanő — civilben. A TAKARÉKOS FESTŐ A esel. A tüzelő Számtanórán azt mondja a tanító: — Pistike, ide figyelj! Ha egy mázsa szén ára 40 forint és szenesember 200 forintot kap, hány mázsa szenet fog szállt tani? — Körülbelül négy és félmá zsát. — Ez nem helyes. — Tényleg, nem helyes, tanító bácsi, de ez már így van... A VESZEKEDŐS A veszekedős természetű embert megszólítja az utcán távoli Isme róse: — Szervusz, Miska) Bánom, hogy megnősültél! — Ne mondót — csodálkozik zsémbes természetű Miska. — Már hozzátok la elhal Utazik? Igaza van A skót bevonul a tüzérséghez és * miután megmondják neki, hogy sarkantyút okvetlen hozzon magával, nagynehezen rászánja magát és bemegy egy boltba sarkantyút venni. A boltos elébe tesz egy pár sarkantyút, de a skót azt mondja: — Nekem nem kell két sarkantyú. elég nekem egy is. — Hogyan? — csodálkozik a boltos. — ön csak az egyik lábán alkar sarkantyút viseümd? — Hát persze — Méli a skót. — Az teljesen elegendő. Ha az ember a ló egyik oldalát meg- sarkantyúzza, akkor a ló másik oldala is elindul... Gyakorlati oktatás borbélyéiul ál. Kétszázforintos, galambszürke nyúlszőr - kalpagomat hanyagul feldobtam a mögöttem álló fogasra, magam pedig leültem az eszpresszó asztala mellé, mint egy született úr. Cigarettáztam, feke- téztem, nézelődtem, olvastam, írtam; aztán, — jó kétórai időtöltés után — fizettem, s távozni akartam. Ámde kétszázforintos, galambszürke nyúlszőrkalapom helyén egy vedlett, másfélcenti magas zsírréteggel rendelkező, zöldesszürke, bélésnélküli hétköznapló kalap fityegett ernyedten: az enyémet valamely szemfüles vendég „újította” el magának — cserébe hagyván nekem a sajátját. Csak azért is kétszázforintos kalapot viselek Nem köszöntem meg neki — nem is tudtam volna, mert gyorsan elpárolgott —, hanem meglehetősen közömbös képet mímelve mondtam a felszolgálónak; — Itt hagyom ezt a kalapot. Ha jön a gazdája, adják át neki. Azzal távoztam, s egy hét múlva ismét jelentkeztem, ámde hiába. Kalapom „újítója” nem jelentkezett. Bolond is lett volna. Fogtam hát a vedlett, zöldesszürke kalapot, finnyásan begyűrtem a táskába, elvittem Gröber kalaposhoz, aki kijelentette: — Ez kérem negy- venkilencforintos kalap. Ha akarja, egy hét múlva kitisztítom, felszalagozom 35 forintért. Azóta ezt a kalapot viselem, s a következő kalkulációval vigasztalom magamat: Rajtam egy kalapcserélő sem fog id. Kétszázforintos kalapomat elvitte ugyan, de negyvenkilenc forintos kalapjára már 35 forintot fizettem. Ez a kalap tehát 85 forintot ér most már. Amennyiben ezt a kitisztított kalapot is elcseréli valaki egy zsíros, rossz kalappal, azt is meg kell majd csináltatnom, s akkor én az idén már kétszáz forintot költők fejem ékesítésére. — Summa summárum: ismét kétszáz forintba kerülő kalpagot viselek majd! Érthető hit, hogy mióta ezt a kalapot akasztom eszpresszók, várószobák, ruhatárak fogasaira, roppant érdeklődéssel figyelem a köröttem ülők arcát: Keresem bennük azt. aki ezt a kalpagomat is „megújítja” magának, s ezzel hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarébb újra kétszázforintos kalapot viseljek... í—n*-i rDobtoi út, dobtól üti A RAVASZ FÉRJ «a - v — Doktor űr! Nekem tényleg nincs semmi bajom. De legyen szíves olyan orvosi bizonyítványt adni, hogy a mosogató- víz nálam allergiás tüneteket okoz™ — Szeretné, ha a karja is eltörne? — Ha igy járok, mindig fáj a kezein..- Könnyen mondja a doktor úr, hogy azt adjak a betegnek, amit akar, mert nem tudja, hogy a beteg mit akar™ PETŐFI Ntra Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánielt Kiadja: • Petőfi Képe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezed István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont! 26-1». 25-16. Belpolitikai rovat: n-M Szerkesztő bizottság: lo-3t Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1 In. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: « helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dfj 1 hónapra 12 Ft, Báos-Kisfcun megyei Nyomda V. Kecskemét. => Tel.: 16-29, 27-49
