Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-30 / 307. szám

I960, december 30, péntek ft. «Mal MtimsmmmsiiMULi 7fn k i Akiknek tavasszal egyformán zöldell a vetés A szitáló esőben hosszú emberfolyam hömpölygőit de­cember 14-én a kiskjunfélegy házi Vörös Csillag Tsz kultúr­terme felé. Férfiak, asszonyok mentek párosával, tízesével, Bzázasával. Az utolsó számjelző nem nagyzolás: mintegy há­romszázan tiporták a bekötő­út makadám-köveit. Ezzel a lélekemelő látványt nyújtó meneteléssel az egyéni gazdaság kapuit betéve, a szö­vetkezés útján indultak el. Szándékukat belépési nyilat­kozatukon korábban kinyilvá­nították, már csak a közgyűlés van hátra, amelyen a régi tag­ság eldönti: kinek a felvételét hagyja jóvá, kiét nem. A teremben szól a muzsika, a tsz zenekara húzza a talp- alávalót, — s a „jó együtt lenni” érzésétől kigyúlt tekin­tetekben nyoma sincs a töp­rengésnek, hogy netán vissza kéne fordulni. A szorongás hal­vány visszfénye néhány szem­ben inkább azt tükrözi — s ez később, a felszólalások során szóban is elhangzik —, hogy a gyűlésnek nem elutasítás lesz-e a vége. A nevezetes összejövetelen jelen van Hegedűs Ferenc elv­társ, a városi pártbizottság tit­kára, s Dobos Ferenc elvtárs, a városi tanács v. b. elnöke is. Pesir István, a tsz elnöke mondja az üdvözlő beszédet, majd elbírálás végett Papp János elnökhelyettes a tsz-be lépni kívánkozók nevét tízesé­vel olvassa. Tíz név, szavazás: igen, újabb tíz név, megint he­lyeslés. Közben tréfa is akad fűszernek. Az egyik új belépő feláll: „Elvtársak, rosszul ír­ták fel a címet. Én az első, a feleségem meg a harmadik ke­rületben lakik? Tudomásom szerint nem élünk külön.” Ne­vetés. Egy hang: „Azért estére elmehetsz hozzá.” Korrigálják a hibát, de itt a másik. Az alá­írásból más nevet olvas az el­nökhelyettes. „Janikám, tegyél fel ókulárét, hogy jobban láss” —, s így megy végig. Tréfál­kozva, nevetve, a megnyugvás örömteli hangulatában. Akad olyan Is, akinek nem olvassák a nevét. Az illető mél­tatlankodik: „Hogyan lehet az? Harminchárom termelőszövetkezetet villamosítottunk az idén Bács-Kiskun megyében 33 termelőszövetkezetet villamo­sított a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat 1960- ban. Hatvannégy kilométernyi nagyieszültségi hálózatot és 30 transzformátorállomást építet­tek. A villamosított tsz-ek kö­zül legjelentősebbek a szakmári Rákóczi Tsz hét kilométernyi nagyfeszültségű hálózata. Vil­lamosították a tsz három lakó­telepét is. Jövőre tovább folytatják a megye tsz-einek villamosítását. Tizennyolc termelőszövetkezet­ben 28 km hosszú nagyfeszült­ségű vezetéket szerelnek be, és 18 transzformátorállomás^ léte­sítését tervezik. Az első ne­gyedévben kerül sor a herceg- szántói Lenin, a dávodi Rá­kóczi és Augusztus 20 Tsz vil­lamosítására. A jövő év mun­kája közül legnagyobb a kecs­keméti Vörös Csillag Termelő­szövetkezet hálózatba való be­kapcsolása. Petőfiszálláson 13,5 kilométernyi nagyfeszültségű és 3 kilométer elosztó hálózattal, és 1 transzformátorállomással oldják meg a falu villamosítá­Aláfrtam a belépést." Kisütik, hogy nyilakozata még nem ér­kezett a tsz-be. „Nehogy ki­hagyjanak!” Olyan is van ket­tő-három, aki e napig latolgat­ta a döntést, s a közgyűlésen lép a tsz-be. Egy másik feláll, s kéri: „Feleségemet, meg a fiamat is írják fel tagnak.” Egy szóval mindenki alig vár­ja, hogy ezt mondhassa: én is gazdája vagyok a félegyházi Vörös Csillag Termelőszövet­kezetnek. Persze, mert jó a szövetke­zet. A megfontolt, szakszerű vezetésnek, a régi tagság szor­galmának köszönhetően olyan­ná vált, mint a mágnes. Vonz­za az új belépőket. Ennek a közgyűlésnek a megszervezése is alapos hozzá­értésről tanúskodik. Még tér­képet is készítettek, amelyen az elnök elmagyarázza: hol hú­zódik a négyezer hold körüli területűvé fejlődött közös gaz­daság határa, s egyéni gazda­ságának fekvése alapján ki, melyik brigádba tartozik majd. Aztán a 128 régi és a közel háromszáz új tsz-tag az utób­biak sorából közösen kiegészíti a most már 15 főnyi vezetősé­get. Nagyon ügyelnek rá, oko­san megfontolják, hogy kit vá­lasztanak élükre. Palatínus András volt a cukorrépater­melés felelőse, ismeri a terüle­tet, jó gazda hírében áll, ezért lesz vezetőségi tag. Tóth János a rossz földjén is 17 hízót ne­velt az államnak, Patai Sán- domé 50 liter tejet fejt két te­henétől, — a vezetőségben van hát a helyük. S ehhez hasonló érdemek alapján választják meg Czinege Kálmánnét és Fekete Jánost is. Egy asszony ugyan megkockáztatja: „Asz­szonyok nem kellenek a veze­tésbe. Azok neveljenek csak baromfit. Nekünk jó lesz em­ber is.” Lehurrogják, s odavág­ják neki: demokrácia van, a nők egyenjogúak a férfiakkal. S így választják meg az el­nök szavaival „kemény, mér­ges emberek”-nek titulált öt ellenőrző, majd az ugyanannyi fegyelmi bizottsági tagot, s a háromtagú szociális bizottsá­got is. Órák hosszat tart már a közgyűlés, elmúlt dél is, de tü­relmes és lelkes mindenki. Hogyisne: a jövőjükről van szó. S ezután szinte záporoznak a részletekbe menő kérdések. És itt meg kell dicsérni a még fiatalember Pesir István elnököt, mert nincs olyan kér­dés, amelyre ne tudna vála­szolni. Mintha a kisujjában volna a felelet. Pedig fogósak is akadnak közöttük. Isszák minden szavát, figyelmesek, komolyak. Délután háromkor ér véget az öt órán át tartó gyűlés, s miután megegyeztek abban, hogy a felmerülő problémák tisztázása végett a brigádveze­tők még sorra járják a tanyá­kat, e célból hetente egyszer pedig az elnök is fogadónapot tart, már úgy hallgatják a vá­rosi párttitkár és a tanácselnök ünnepi szavait, mintha ki tud­ja, mióta volnának a Vörös Csillag Tsz gazdái. Ahogy hosszú sorban gya­logolnak hazafelé, tekintetük­kel megcirógatják a tsz végel- láthatatlan területét, amelyen tavasszal mindannyiuknak egy­formán zöld/ell a vetés. Tarján István A földművelésügyi miniszter rendelete a termeloszövetkezetkezetbe bevitt gyümölcsös telepítési költségeinek megtérítéséről A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében a mező- gazdasági termelőszövetkezet köteles a tagja által közös hasz­nálatba adott, még nem termő gyümölcsös telepítésének és 20 százaléknál nagyobb arányú pótlásának költségeit megtérí­teni a következő esetekben: ha a gyümölcsös a termelőszövet­kezet kialakított, vagy kialakí­tani kívánt nagyüzemi gyümöl­csösének területébe esik; ha a telepítés, illetve a pótlás az ér­vényben levő rendelkezésekben meghatározott fajtákkal történt; ha az állomány legalább 80 szá­zalékban megeredt, szakszerűen kezelt, nyúlrágástól mentes; ha az állomány átlagos kora a ter­melőszövetkezetbe történt be­lépés időpontjában alma, körte, birs és dió esetében 8 évnél, cseresznye, meggy, szilva, kaj­szi és mandula esetében hat évnél, őszi barack esetében négy évnél, köszméte, ribizke és málna esetében két évnél nem idősebb. A tagoknak járó telepítési Költségek fedezésére a termelő- szövetkezet hitelt kap, ha a té­rítést saját erőből nem tudja kifizetni. A tag részére a termelőszö­vetkezetbe bevitt és a termelő- szövetkezet használatában levő saját termő gyümölcsös után a gyümölcsös állagának megfelelő földjáradékot kell fizetni. A rendelet szabályozza az osztá­lyozás módját is. A még nem termő gyümölcsös után a tag részére a gyümölcsös talajának megfelelő minőségű szántóföld­re megállapított földjáradék fi­zethető, tekintet nélkül arra, hogy részesül-e a tag a telepí­tési költségek megtérítésében A rendelet szabályozza azt is, hogy milyen esetekben kell az erdő és erdőn kívüli fásítás utáni föld járadékot fizetni. (Megjelent a Mezőgazdasági Ér­tesítő 51; számában.) A termelőszövetkezet tennivalói a megalakulás után A termelőszövetkezetek meg­alakításának befejeződése után a legfontosabb feladat a közös gazdaság megszervezése. A kö­zösség minden erejét a munka mielőbbi megkezdésére kell összpontosítani. A termelés szervezésének első bázisa, hogy számításba vesz- szük a rendelkezésre álló ter­melő eszközöket. Ezt a bizott­ságok végzik, ennek megfele­lően létre kell hozni az összeíró és leltározó bizottságokat. Az összeíró és leltározó bizottságok E bizottságok feladata a be­vitelre kerülő, közös vagyont képező termelőeszközök szám­bavétele. Feladatkörükbe tarto­zik: a) a mezei leltár számbavé­tele, b) az állatállomány számba­vétele (a közös és háztáji állo­mány elkülönítése), c) épületek, gépek és felsze­relések számbavétele, d) takarmányok, vetőmagvak és trágya számbevétele Ha a felvételezést külön bi­zottságok végzik, akkor azok lehetőleg úgy szervezzék meg munkájukat, hogy a vagyontár­gyak felvételezése közvetlenül egymást követően történjék, mert így kevesebb ideig von­ják el a munkától az egyes ta­gokat. A leltározást végző bizottság feladata megállapítani a tagok által behozott vetésterület nagy­ságát. A mezei leltár a valósá­gos helyzetnek megfelelő szám­bavételéhez, az üres és bevetett területek nagyságának és elhe­lyezkedésének, továbbá az évelő takarmányok állapotának meg­állapításához feltétlenül szüksé­ges a részletes határszemle. Az állatállomány összeíráséra alakuló bizottságok feladata elsősorban az igásállatok lét­számának megállapítása. Az igásállatokkal egyidejűleg tör­ténik a haszonállatok számba­vétele is. Meg keli állapítani, hogy mennyi a tagonkénti állat- állomány és ebből mennyi az, ami a közösbe kerül, és mennyi az, ami a háztájiban maradhat. A kimutatásba külön fel kell venni a közösbe kerülő leszer­ződött állatokat is. Az épületek, gépek és felsze­relések összeírásánál a bizott­ságnak az is feladata, hogy megállapítsa, mely épületek al­kalmasak a közös állatállo­mány, illetve termény ideigle­nes elhelyezésére. (Nagyobb is­tállók, pajták, fészerek, góréfc stb.) A bizottság általában 2—S tagból áll, lehetőleg vegyen részt benne építési, műszaki szakember is, A takarmány, vetőmag és a trágya számbavétele A közősbe kerülő állatállo­mány részére szükséges takar­mánymennyiség felmérése az állatállomány számbavételével egy időben történik. Az adatok alapján d kell ké­szíteni a takarmánymérleget A takarmánymérleg megmutatja, hogy mennyi takarmány kell a közös állatállomány szükségle­tének kielégítésére, és mennyi az a takarmánymennyiség, ami a tagok beadásából rendelke­zésre fog állni. A hiányzó mennyiséget vásárlás útján kell fedezni, A közgyűlés határozfmt úgy is, hogy takarmányt a tagok a bevitt földterületeik arányában kötelesek beadni. A vetőmagvak bevitelénél ugyancsak az előbbihez hason­lóan kell eljárni. A vetőmagszükséglet megál­lapítása természetesen csak az­után történhet, amikor a vetés­terv már elkészült. A szükség­letei a tagok által behozott fltt­dek arányában kell kivetni. A vetéstervben betervezett növé­nyek termelési területe és as egy kát. holdra szükséges vetA- magmennyiség szorzata adja a vetőmagszükségletet A trágyaszükséglet sadatt* rozásánál abból kell kiindul­nunk, hogy a termelőszövetke­zet használatába került földte­rület milyen időközökben volt trágyázva. As erre vonatként adatokat a tagok bemondásai­ból hozzávetőlegesen kapjuk. A megindulás évében a szüksé­ges mennyiséget a tagság ház-* táji gazdaságából kell biztosi tani. A különböző összeíró bizott­ságok adatait az összeírás be­fejezése után célszerű tagon­ként összesítőlapra összefoglal­va nyilvántartani. Énnek alap­ján készíti el az értékelő bi­zottság a 19/1959. (VIL 12.) FM. számú rendelet 59. paragrafu­sában leírt leltári jegyzéket Három fsz-kozség szocialista átrendezése — egyelőre a térképen A MEGYEI tanács mezőgaz­dasági osztályán a napokban tartotta harmadik ülését a Bács-Kiskun megyei Termelő­szövetkezeti Településtervezői Tervvéleményző Bizottság. Ez alkalommal Sarok Antal me­gyei tanácselnökhelyettes el­nökletével három termelőszö­vetkezeti község, Solt, Tass és Szalkszentmárton átrendezésé­nek tervét tárgyalták meg. A megbeszélésen részt vettek az érdekelt községek tanácsainak és szövetkezeteinek vezetői is. Az ülés két előadója, Rimely Endre és Gedey Árpád, a Tele­püléstervezői Iroda főagranó- musa, illetve főmérnöke alapos részletességgel elkészített térké­peken ismertette a három köz­ség átrendezés utáni arculatát. Ennek megtervezése számos adott, s a jövőben adandó kö­rülmény figyelembevételét tet­te szükségessé. Az agronómiái és telepítési terveket össze kel­lett hangolni. A területek tala­jának minősége, a következő 15—20 esztendőben várható új termelési ágazatok alapján ké­szítették el az agronómiái ter­veket. Az új lakóépületek, tsz- majorok helyének a kijelölését nemcsak a tervek befolyásol­ták, hanem egész sor más té­nyező is. Ivóvíz-lehetőség, szél­járás, az a követelmény, hogy a lakóházak minél közelebb le­gyenek a munkahelyekhez, vi­szont kellő távolságra essenek az Istállóktól, a lakosság vár­ható szaporodása stb., mind­ezek mint determináns szere­peltek a telepítési tervek elké­szítésénél. SOLT telepítési tervénél pél­dául számításba kellett venni azt is, hogy a községen keresz­tül vezető nemzetközi műút vo­nalát a jövőben korrigálják, va­lamint azt is, hogy állati hulla­dékfeldolgoző üzemet szándé­koznak létesíteni a község ha­tárában. Az iroda említett dolgozói és munkatársaik dicséretére mél­tó munkát végeztek a tervele elkészítésénél, amelynek ismer­tetését, az egész napos ülésen élénk, sokrétű vita követte. A mezőgazdász, építész, közegész­ségügyi szakemberek, valamin* a három község nagyobb helyi ismerettel rendelkező vezetői a tervek bizonyos mértékű módo­sítását javasolták. Mindennek pedig az lesz aa eredménye, hogy még megfele­lőbb módon történik majd Soltj Tass és Szalkszentmárton át­rendezése. S AMI egyelőre még csak á térképen látható — a követke­ző években meg is valósul: új4 szocialista arculata lesz ? há­rom termelőszövetkezeti köz­ségnek. T. L

Next

/
Thumbnails
Contents