Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-30 / 307. szám

1960. december 30. péntek .3. »Ida! Fotósok álma Gépesítették az OFOTÉRT kecskeméti laboratóriumát „Minden szövetkezeti tag készít ezer vályogot és abból két új istállót építünk...” Az új esztendő terveiről nyilatkozik a kiskunfélegyházi Lenin Tsz elnöke Manapság az emberek egyik legkedveltebb és legtanulságo­sabb szórakozása a fényképezés. Az évek folyamán sokan elju­tottak addig, hogy maguk hív­ják elő negatívjaikat, s az ott­honi kis kamrában vagy a labo­ratóriumnak kinevezett fürdő­szobában készítenek másolato­kat, nagyításokat felvételeik­ről. De a fényképezés legtöbb szerelmese felszerelés hiányá­ban, vagy kényelmi szempont­ból inkább az OFOTÉRT 101-es laborját bízza meg ezzel a munkával. A kecskeméti 35-ös boltban most gyűlnek kidolgozásra a filmtekercsek százai. Ellentét­ben azonban az előző évek ta­pasztalataival, az idén már nem ismétlődik meg az év végi hajrá. A változás oka: gépesítették az OFOTÉRT kecskeméti laborató­riumát. Multifox M. típusú automata nagyítógép került a sötétkamra belső helyiségébe. A fizikai munkát ezzel teljesen kikap­csolták a nagyításban. Gomb­nyomásra működő villanymotor végzi a nagyítószerkezet mozga­tását. Az állandó élesreállítást az önműködő autofókusz biz­tosítja. A szükséges fényforrást 250 wattos nagyítóizzó biztosít­ja, melynek sugarai indirekt úton 3, egymástól független kon­denzátoron keresztül jutnak a fotópapírra. Ez az egyenletes, hideg fény, valamint a nagy- fényerejű (3,5-ös) objektívek minőségileg szebb, és az eddigi­nél termelékenyebb munkát biztosítanák ugyanazon idő alatt. Egy másik helyiségben már a félautomata MAFI típusú má­sológéppel folyik a munka. A gépbeépített óraszerkezet pre­Orbán Gizella laborasszisz­tensnő munkája is könnyebb a MAFI félautomata másológép­pel. cíz expozíciót biztosít a jó má­solat készítéséhez. Ugyanakkor a másoló számozó szerkezete a munkaidő 30 százalékának meg­takarítását eredményezi. Ha pedig a kép már elké­szült, szárítása és fényezése sem igényel nagyobb erőkifej­tést. A hagyományos szárítóbe­rendezéseket ugyanis nagytelje­sítményű, fénydobos szárítógép­pel cserélték fel. Itt már a laboránsnőnek csupán annyi a dolga, hogy a dob vászonszala- gára teszi a szárítandó képeket. Mivel a Kindermann típusú rotációs szárítógép óránként 1200 fényképet szárít és fényez, a laboratórium gépesítése le­hetővé tette, hogy most már 24 óra alatt elkészítsék az amatő­rök képeit. NÉGYEZER holdas nagyüzem­mé fejlődött az utóbbi hetek­ben a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet is, a tagság megháromszorozódott, így ért­hető, hogy nehéz megtalálni az alkalmas időpontot, amikor az élnök néhány percre leülhet ve­lünk és elmondhat néhányat az új esztendő tervei, feladatai kö­zül. ►»Ágó József elnök és Gonda Imre agronómus élvtársak az Állatforgalmihoz mentek be el­számolni-« — válaszol többszöri zaklatás után a telefon másik végéről egy erélyes férfihang. — Tizenkét hízómarhát ad­tunk be éppen, 57 280 forintot kaptunk értük, tegnap a disznó­kért 93 000 forintot, és ebben az évben még átadunk 95 disz­nót — sorolja csak úgy fejből Ágó elvtárs, amikor megtalál­tuk. AZ ŰJ ESZTENDŐ terveiről nem akar nyilatkozni, előbb az új tagsággal is meg kell azt be­szélni — mondja. Végül mégis szóra bírtuk. — Azt már elárulhatom, mert a régi tagság egyhangúlag meg­szavazta, hogy társadalmi mun­kában minden tag felajánl ezer darab vályogot. Ez 160 000 vá­lyog, két darab ötven férőhelyes istálló anyaga. Eddig 300 új be­lépő van, ez újabb 300 000 vá­lyogot jelent, ha elfogadják a kezdeményezést, pedig bizonyo­san elfogadják, mert ők is akar­nak magukon, a szövetkezeten, államunkon is segítem. ÉLETREVALÓ kezdeménye­zés, milliós beruházás ez saját erőből, a tsz-nek csak belső fel­szerelésről és a tető anyagáról kell gondoskodni. Ebben az évben a kertészet­város közelében levő földeken ezért a kertészetet is bővíteni akarják. Tíz hold barackot és tíz hold szőlőt telepítettek az ősszel, ta­vasszal még 23 hold gyümöl­csöst telepítenek. Az idén 525 sertést hizlaltak, 1961-ben leg­alább 1500 darabot akarnak át­adni a városi lakosságnak. Földalalti tenger lecsapolása Kelet—Kazahsztánban, Zirja- novszk város közelében meg­kezdték egy hatalmas földalatti vízmedence lecsapolását. A 100 millió köbméter vízmennyiség alatt színes fémeket tartalmazó gazdag rétegek húzódnak. . A vizet óriásszivattyúkkal juttatják a felszínre. Egy-egy szivattyú teljesítménye órán­ként 18 000 köbméter. A földalatti tenger lecsapolá­sa két esztendőt vesz igénybe. Prelana műszál A Német Demokratikus Köz­társaság premnitzi ►►Friedrich Engels« műagyaggyárában no­vember 13-án, a vegyipari mun­kások napján egy új üzemrész­legben megkezdték a prelana műszál termelését Ebben, az ed­dig kísérleti üzemrészlegben gyártott mennyiségnek tizenöt­szörösét állítják elő. A prelana teljesen szintetikus, gyapjújellegű fonószál. Legjobb tulajdonságai közé tartozik ma­TERVEIKBEN szerepelnek új erőgépek és munkagépek be­szerzése, a cukorrépa vetésterü­let növelése és még sok-sok más hasznos szándék is. amelyet az új évben az új területekkel és újabb, dolgos kezekkel megerő­södött szövetkezet meg akar és meg is fog valósítani. Tóth Miklós gasfokú víz- és fényállósága, jő kunkorodása és rugalmassága. A meleget még jobban tartja, mint a gyapjú. A prelanából főleg felső ruhaneműt és fürdő­ruhákat készítenek. A kínai televízió fejlődése Az idén Kínában — Tiencsin, Vuhan, Nanking, Taijüan, Ho- fej és Csengtu városokban — hat új televíziós központot épí­tettek. 1958. október 1-e óta — ekkor kezdte meg adásait a Kí­nai Népköztársaság első, pekin­gi televíziós adóállomása — 15 nagyvárosban és ipari központ­ban, köztük Sanghájban, Ansan- ban, Senjangban és Hangcsou- ban helyeztek üzembe televíziós adókat. A Kínai Népköztársaság rá­diótechnikai ipara az utóbbi években megszervezte a külön­féle típusú hazai televíziós ve­vőkészülékek tömeggyártását. —« Jelenleg többek között Pekina- ben, Sanghajban, Tiencsinben, Csangcsunban gyártanak televí­ziós vevőkészüléket. Sándor—Pásztor bői 363 ezer forintot árultak, a 00000000000-0000000000000000000000000000000000000000 rwwJOOOOOOOOOOOOO^ Baráti országok életéből Tóth Sándor laborvezető H automata nagyítógéppel. Nem messze van a várostól a kiskunfél­egyházi Táby-féle kül­területi iskola, de esős időben csak kerülő úton lehet megközelí­teni; Ennél az iskolánál tanít már tizenegy éve Tímár Tamás, akinek ebben az évben nagy örömet szerzett a ta­nács: 60 ezer forint összeggel újjáalakítot­ták iskoláját, új kül­sőt, nevelői szobát, üvegezett folyósót ka­pott; A felújított iskola felavatása jól sikerült műsoros békeünnepé­lyen történt, melynek keretében 1200 forint értékű ajándékot osz­tottak szét a tanulók Példás együttműködés között, az iskola' pe­dig új játékszerekkel és társasjátékokkal gazdagodott. Ennél az iskolánál már nem új dolog a politecnikai oktatás. A Lenin Tsz-től kapott gyakorlóterületen az apró emberkék jó gaz­da módjára gazdál­kodtak és 8000 forint saját bevételre tettek szert A földön a gépi munkákat a Lenin Tsz végezte el, ezért cseré­be a tanulók kézierő­vel segítettek a tsz- nek. A megtermelt zöldségfélét pedig a szülői munkaközösség tagjai értékesítették a piacon, Ha már a szülői munkaközösségnél tar­tunk, meg kell dicsér­ni azt a példás együtt­működést, ami kiala­kult az iskolánál az évek folyamán. Ezt a segítést, áldozatos munkavállalást tük­rözte a most lezajlott békeünnepség is, a szép fenyőfa, a nyolc­van ajándékcsomag, de talán legjobban az a tény, hogy az iskola környékén lakó, volt egyéni parasztok kivé­tel nélkül a nagyüze­mi gazdálkodás útjára léptek. Ha néhány nevet is felsorolunk a tevékeny munkaközösségből, Fá­biánná, Horváthné, Kissné, Némediné, Nagyné nevét kell el­sősorban megemlíteni, akik a tevékenyek kö­zött a legtevékenyeb­bek. Minden nem fér bele egy ilyen szűkres za­bolt kis cikkbe, majd más alkalommal még visszatérünk az iskola életének ismertetésére. Most hallottuk, hogy január 6-án ismeret- terjesztő előadást is tartanak, melynek elő­adója Szántó András városi főagranómus lesz. T. M. BÉKAEMBEB AZ OPTIKUSNÁL Egymás között.. Ameddig a szem diát, fehér falú tanyáik emelkednek lei az akácok már rég lehullatot* lombjai közül Fehér ta­nyák, szürke gyalogutak. Traktor pöfög a távolban, barázdát hasítanak az ekék, emberek baktatnak a gyalogutakon. A levegőben nehéz, kesernyés illat ül, a frissei) szántott fold illata. Nehéz a homokos út, a fiú leteszi a bőröndjét, s akkorát szippant a levegő­ből, mintha az egész környező minden- séget magába akarná szívni. Körülötte rozsdavörös minden. A kupacokba ra­kott szár sárgavörös levelei zizegnek a szélben. Valami nagy, ősi békesség lebeg a tájon. — Nem akartam megírni, édes fiam, de már régóta alig beszél velem pár szót is az apád. Rosszabb az életem mintha világgá mentem volna. Nem ver, nem ordítozik, de nem is szól sem­mit. Ügy jár már hetek óta, mintha néma' lenne, látom, gyötri magát is. De engem... s sírni kezd újra az anya, ömlenék könnyei. A fiú úgy érzi, hogy hirtelen minden összegörnyedt ebben a kicsi házban, hogy rögtön rászakad ez az egész nyo­morúság. — Ne sírjon, édesanyám... — nem tud többet mondani, a szavak megakad­nak. valami kaparja a tarkát, s a szí­vét mindjárt szétszakítja. Törli anyja szemeiből a könnyeket, de az övéből is kibuggyannak. — Ne gondold, édes fiam, hogy rosz- szat akarok, de nem élet ez már így nékem. Minden napom gond és küzde­lem. Kicsiny a föld, nagyon kicsiny. Sokan vagyunk hozzá. Hiába mondom apádnak, ő csak a magáét hajtogatja: »►Enyém a föld, nem adom senkinek.« Ha láttad volna akkor... Jaj, istenem, ügy nézett rám... Pedig csak annyit mondtam, hogy mi is megpróbálhat­nánk a többiekkel, közösen. Édes, kicsi fiam, mondd, tudunk így élni! Alig hoz valamit a föld, ti is tanultok. Nem, nem bírom így tovább! A véremet is nektek adnám, de ezt már így nem bírom.nem..; nem lehet, nem sza­bad... — Apám, apám hol van? — kérdezi akadozva a fiú. — Nem tudom. Csatangol valahol a határban, tán a traktort nézi, mert hogy azt mondják; az öreg Tóth látta, ami­kor a Ids nyárfádból lopva a traktort nézte, hogyan dolgozik. — A traktort? — Azt, meg a barázdát. Hogy jól for­gatta -e ki az eke? De nekem nem mondta, lehet, hogy nem is igaz. — Édesanyám, meglátja, minden jóra fordul. Rám ne legyen gondjuk, meg­kaptam a tanácstól az ösztöndíjat. Hat­száz forintot kapok havonta, megélek én abból. Az anya csak néz maga elé csende­sen. Szikkadt, eres kezeivel simogatja fia borzas, fekete haját. Hát mégis meg­adták, gond nélkül folytathatja Laci az egyetemet. Ó, hogy hány éjszakát sírt és hány nappalt sóhajtozott át nagy tehetetlenségében és féléimében. Való­ságos testi kínt érzett, amikor arra gondolt, hogy még csak két éve van vissza fiának és most kell majd abba­hagynia. Mert sehogy sem buták volna, sehogy sem. Laci kimegy, leül az öreg akácgöcsre, a tanya mögé és az egyre halványuló napsütést nézi. Valami lázas izgalom vesz rajta erőt, ami hajtaná, űmé el az otthontól, de csak ül magába, me­rengve. Milliókban tanult meg gondol­kodni, ezer holdakra tervezni, de mi haszna, gondolja magában, hisz még az apja sem hisz neki. Tíz körömmel markolja azt a százszor elátkozott hót hold homokot. Ügy érzi, hogy valami feneketlen mélység választja el az ap­jától. Amíg az apja szeme a templom tornyáig ér fel, az övé már a csillago­kat kutatja. Fáj neki ez a felismerés, keservesen fáj. Nem is tudja, hogy mi­lyen ábrákat rajzol a homokba, talán búzakalászt. de lehet, hogy csillagot. Egyszer csak két ember árnyéka ve­tődik eléje. Az egyik igen ismerős, hát fejét lassan felemeli, s aztán kitör be­lőle a kiáltás: — Apám, édesapám! — Édes fiam! A másik férfi kicsit hátrébb áll, nézá őket, két egymásra boruló szálfát. — Édes fiam, ismerkedjetek meg. Ez az agronómusunk — Hogyan, édesapám is? — kérdezte a fiú. — Igen, én is... Gyere, menjünk be anyádhoz. Talán csak megbocsájt. .. Kerék Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents