Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-29 / 306. szám

1960. december 29, csütörtök 3. oldal Apa és fia, férj és feleség együtt tanulja a betűvetést Hetenként négy este három­negyed hatkor a mindenkori hetes megrázza a Harangos-te- lepi iskola csengőjét. A hívó szóra megelevenednek az iskola mögötti, sötétben rejtőző ci­gánylakások, s huszonöt, har­minc íérfi és nő elindul a ki­világított iskolába, hogy részt vegyen a felnőttek esti oktatá­sán. Mácsai János elvtársnak, az iskola igazgatójának vezetésével november 1-ésn indult meg ez az esti tanfolyam azok részére, akik a társadalmi egyenjogúsá­got, az írás, az olvasás és szá­molás legelemibb követelmé­nyeinek elsajátításával akarják viszonozni. A padokban apa a fiával, férj a feleségével együtt ismerkedik meg a betűvetés nehéz tudo­mányával. A hallgatók két cso­portra oszlanak. Az egyikben a haladók, a másikban a kezdők találhatók. Apa és fia. Idős és ifjú Rostás Péter az iskolapadban. Az idősebbek közül Rostás Péter, Kolompár Sándor és László tűnik ki szorgalmával, Az egyik legjobb tanuló, Kolompár László a táblánál. fcOOOOOOöOOOOOOOOOOOC Több mint százmillió forint érték textilhulladékból ÉRDEKES kiállítás nyílt a napokban a fővárosban. A Ter- maforg Vállalat, amelynek a MÉH — így a Pest—Bács— Nógrád megyei MÉH Vállalat is — köteles átadni a textilhul­ladékot, Vigyázó Ferenc utcai mintatermében mintegy _ 120 műanyag dobozban kiállította azokat a különböző textilhulla­dékokat, amelyeket az ipar — kellő előkészítés után — fel­használhat. AZ EGYIK dobozban pél­dául kabát, mellény, nadrág, pulóverdarabok. Feldolgozás után szőnyeg, takaró, vatelin készül belőle. Egy másik doboz­ban pamutszövet hulladékok, amelyek az ing és a cipőbélés szabásánál estek le. A fehér és világos színű, apró rongydara­bokból térkép, kártya, papír­pénz, bélyegpapír és irka lesz. UGYANCSAK a MÉH gyűj­téséből származik egy harmadik doboz tartalma is: len és ken­der darabok. Külföldre expor­táljuk, ahol cigarettapapírt ké­szítenek belőle. Odébb egy do­bozban elhasznált paplanvatta- hulladék. — részben nyersfe- déllemez gyártására használják fel, ha pedig feltépik, a flanell­vooooo-ooooooooooo-ooc gyártáshoz alkalmas fonalat nyernek belőle. Látszólag már semmire sem alkalmas, elron- gyolódott, műselyem harisnyák húzódnak meg egy másik do­bozban, feldolgozás után azon­ban a kártolt durvagyapjú alapanyagát képezik. SZINTE lehetetlen felsorolni azt a sok-sok textilhulladékot, amelyet a MÉH gyűjt, és ame­lyet az ipar külföldi importáru helyett feldolgozhat. A papír- gyártásnál a rongycellulóze elő állítása is textilhulladékból tör­ténik, de a vattagyártásban és a textil játékok készítésében is hasznosítani tudják a textilhul­ladékot. A VÄLLALAT, amely most mintatermét megnyitotta, hogy az ipar kiválogathassa a gyár­táshoz szükséges textilhulladé­kokat, csupán ebben az évben 110 millió forint értékű forgal­mat bonyolított le és több mint 250 vagon textilhulladékot ex­portált. Ők látják el többek közt az egész ország iparát a MÉH begyűjtéséből származó géptisztító ronggyal; amelynek tonnája mintegy 200 dollár, ami 400 pár külföldi nylonharisnya értékének felel meg. HAJNALBAN — Nagyon kö­szönjük a vendég­látást. Kitűnően mulattunk! pontosságával. Az ő írásuk ki­fogástalan,. olvasásuk, leszámít­va a kiejtésnél tapasztalható idegenszerűséget, — szintén di­cséretre méltó. Érdekes, hogy valamennyi hallgató jeleskedik a fejszámo­lásban. Pillanatok alatt kiszá­mítják egy háromtagú vályog- vető-brigád heti keresetét, napi 1500 darabos átlagteljesítmény mellett, ha ezrét 150 forintért veszik. A hallgatók közül a tizen­hat éves Radics Károly, ez az élénk tekintetű, bátor fellépésű, igyekvő fiatalember, az osztály «kisokosa« tűnik ká igyekezeté­vel. Jó eredménnyel zárult a pártmunkások nyolchetes mezőgazdasági szakiskolát előkészítő tanfolyama A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meggyorsulásá­val a termelőszövetkezetek meg­szilárdítása, megerősítése érde­kében pártszervezeteink igen nagy gondot fordítanak a me­zőgazdasági szakismeretek gya­rapítására. A tavalyi évhez hasonlóan az idén is megrendezték Kecske­méten a pártmunkások, vala­mint az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetke­zetek vezetőinek és a tanácsi dolgozóknak nyolchetes mező­gazdasági szakiskolát előkészítő tanfolyamát. A tanfolyamon Pest, Nógrád, Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyéből 120-an vettek részt és igen jó tanul­mányi eredményt értek el. A tamfolyamot végzett hallgatók kétéves mezőgazdasági szak­iskolában folytatják tanulmá­nyaikat, annak sikeres befeje­zése után pedig a mezőgazdasági technikum harmadik évfolya­mára iratkozhatnak be. A nyolchetes tanfolyamot a megyei pártiskola nagytermé­ben, ünnepélyes keretek között december 23-án zártáit be. A megyed pártbizottság üdvözletét Matos László, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztályá­nak politikai munkatársa tol­mácsolta az iskoláról hazatérő hallgatóknak. A következő nyolchetes tan­folyam január 2-án kezdődik Kecskeméten, ugyancsak a me­gyei pártiskolán. >0000-00000000000-0-001 Tengeri felhőkarcolók A Kaspi-tengerben 3 tízeme­letes lakóházat építenek az azerbajdzsánt építészek által kidolgozott műszaki tervek szerint. Mint ismeretes, az utóbbi években Baku közelében a Kas- pi-tengeren gigantikus mester­séges sziget — 130 kilométer hosszú acél-cölöpmű — jeli , meg. Itt élnek és dolgoznak z olajmunkások, akik a Ka tenger aljáról emelik ki a lyékony fűtőanyagot. Ei már több száz olajtornyot, lönféle gazdasági és kulturáus­jóléti objektumot, kétemeletes lakóházakat építettek a ten­gerben. A 3 „tengeri felhőkarcoló” építése lehetővé teszi, hogy az olajmunkásoknak még több ké­nyelmet nyújtsanak nehéz munkájukban. A tervek sze­rint a tengerben újabb 2 hek­tárnyi mesterséges szigetet lé­tesítenek, ahol a lakóházakon kívül üzleteket, filmszínházat, könyvtárt, poliklinikát, sport- csarnokot, kórházakat és kávé­házakat építenek. Az első „fel­hőkarcoló” építését jövőre kez­dik meg a nyílt tengeren. ŐSZ Ezeket lehet elmondani azok-oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocs ról a tanulókról, akik évek óta 5 rendszeres fizikai munkát vé-? geznek a MÁV-nál, vagy vala-s melyik vállalatnál. Elmondják,? hogy azért van szükségük a tu-? dásra, hogy munkájukat ezután? még jobban végezzék eL Erre a kiskunhalasi kezdetné-? nyezésre nemcsak a megyében,? hanem az országban is felfi-? gyeitek. Éppen ezért méltán il­leti elismerés azokat, akik bá-5 báskodrtak az iskola felépítésé-? nél, s azokat a pedagógusokat? is, akik ebben az iskolában, le-? küzdve az előítéleteket, lelki-? ismeretesen oktatnak, a szép? eredményt érnek eL Gacsályi István, üzemi tudósító? Mint könnyű léghajó, felszáll a® ős* már S lebegve ring halk vidék felett. A sápadt erdők bíbor lombkendövei Még búcsúzón utána intenek. A fák között egy óriás kéz mozdul S a fényköteleket szaggatja el. Az alkonyízű fojtott nesz-beszédre A megriadt szél ijedten felek S ott fönn az ősz mereng az elváláson Lágy színeket hullat, emelkedik, S míg osztozom a táj mély bánatában Tűnt színeit szemed megőrzi mind. Polner Zoltán ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ana»«« aaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaaaaBaaaawaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa—awaaaaaaaaa« ESMÜTÉ TT]E]L iMHaaMRiMk mának, hiszen csak ruhájuk és fegyverük volt azonos. Most azonban tekintetük is azonos volt, egyformán kemény, sze­mük kékje is egyíelé tekintett, ahol a csapatzászló széltől hul­lámos pirosa látszott. Minden szónál, minden mondatnál egyre keményebbek lettek a tekintetek, a kezük jobban szo­rította a fegyver agyát, az ar­cuk tűzbejött, mint a zászló, amelyre felesküdtek. Azt hittem, csak engem ra­gadott magával szavuk, de nem, hiszen arcuk, kemény tar­tásuk azt bizonyította, hogy amit mondtak, érezték is. Érezték, hogy népünknek fo­gadták meg... „A Magyar Népköztársaságot minden kül­ső és belső ellenség ellen, éle­tem feláldozásával is megvé­dem.” Ez látszott arcukról, ke­mény, feszes tartásukról és ahogy fogták fegyverüket, ahogy elvonultak a csapat- zászló előtt. Ezt éreztem, ami­kor láttam őket és azt, hogy hazám, valóban nem kell fél­ned, van aki megvédjen. I gén, ezek a ml kato­* náink, ezek a ml meg­változott fiataljaink, akik nem csak szavakban, de tettekben is képesek megmutatni, hogy hűen védik hazájukat. Így láttam, így éreztem és büszkeség tölt el, hogy én is katona vagyok. Vashegyi István Ezek a szavak most ismét előbukkannak emlékezetemben. Már őszies vóLt az idő. A map ugyan még szórta felhőktől megtört sugarát, s olykor zub­bonyunk alatt kellemetlen mele­get is keltett, de már látszott, hogy ereje fogytán, s nemso­kára mint vendég jön felénk. A rozsdássárga levelekkel tarkított úton új ruhá­ban, új fegyverekkel, új kato­nák egysége haladt a feldíszí­tett gyakorlótér felé. Újoncok, fiatal katonák. Eskütételre mennek. Amint felsorakozva csendben várták az egység pa­rancsnokát, végignéztem vala­mennyit. Először a sok egyfor­ma ruhás embert nem tudtam megkülönböztetni, hiszen mind­egyik ugyanolyan szótlanul, meghatódottan állt, arcuk egy­formán kemény és határozott volt. Szemük elárulta, hogy éle­tük egyik kiemelkedő jelentő­ségű pillanata következik. A kürt figyelmeztető sza­vára valamennyien kíváncsian várták parancsnokukat és es­küjük letételét. A parancsnok beszéde után eljött az izgatot­tan várt, felemelő pillanat. Az egység piros zászlóját a sorok elé vitték, majd felhangzott a sok ifjú hazájának tett esküje: „Én a dolgozó nép fia eskü­szöm, ...” és ebben a pillanat­ban értettem meg, hogy miért láttam minden katonát egyfor­E gy rég! nyár végén tör­tént. Kulturális bemu­tatón voltam alakulatommal. A bemutató felidézte bennem hazánk fiataljainak boldog, gondtalan, derűs életét, amit már megváltozott életkörülmé­nyeik következtében ők maguk is irányítanak. Ez nyilvánult meg derűs, mosolygós táncaik­ban, határozott fellépéseikben. Az egyik jelenetet szavalat követte, s ez a szavalat volt, amely engem megragadott. Az esküről szólt. Szavalója egy­szerű katona, arca nyílt, egye­nes tekintetű, határozottságot sugárzott felém. Egyenruhája tisztán, szabályosan feszült su­dár termetén. Rövid barna ha­ja kefemódra takarta büszke homlokát. A verset is egysze­rűen adta elő, de arcának vál­tozásai azt bizonyították, hogy hiszi, éli azt, amit mond: ... esküszöm, hogy szent tör­vényed, népem, szívem szakadtáig tartani jogom, igazságos rended mindentől megvédem, s parancsaidat meg nem tagadom. S ha csatatér lenne a halottas ágyam, szép piros véremet érted, Hazám kiontanám, mert szabadságra vágytam, s csorba nem esne e szent eskü szaván.

Next

/
Thumbnails
Contents