Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-28 / 305. szám

4. oldal ÓW. december 28, szerda Tanácsadás helyben — Babona vagy csak rossz szokás A bajai védőnők munkájáról A határban csípős őszi szól borzolja a vetéseket, zörgeti a fák kopasz ágait. A dűlőúton kerékpáros ember fordul be, láthatóan küszködve a széllel. A tanyához közeledve kutyaugatás adja a bentlevők tudtára: idegen Jön. A kis Zadravecz Mártika látogatására érkezik a védőnő: Mohosa Ida. Bent a kis szobában kellemes meleg fogadja, és a másfél éves, kis Márti édesanyjával Gémbe- redett tagjait épp hogy megme- lertgette, rövid szóváltás után indul tovább. Hiszen még na­gyon sok helyen várják, s itt, Zadraveczéknél nincs semmi pa­nasz. «>8 egyifc tanyától a má­sikig ér a mosolygós szemű, kedves arcú, csupa szív Ida nő­vér, számba veszi: hová kell ma még feltétlenül elmennie. Két éve már, hogy mindennap útra­kel. Ismeri a »-terepet«, tudja azt is, hogy mikor, hol van szükség segítségre. — Sietek, mert Garajszki Tst- Vánkát is meg kell néznem — mondja, amikor néhány percre megállítjuk. — Iga a tegnap­előtt is voltam náluk, de na­gyon féltem a kicsit, egészség­telen lakásban laknak és Ist- vánka kis, fejletlen, gyenge gye­rek — magyarázza, s már megy is tovább. Találkozót beszéltünk meg az ebédszünetben. Egy óra, fél kéttő: egymás­után érkeznek központi rende­lőjükbe családlátogató kőrútjuk­ról Máté Erzsébet, Mohosi Ida, Isitokovics Ferencné, Szabó Cz. Bélámé. Amolyan helyi tanács­adás ez, mellyel a dolgozó édes­anyák gyermeknevelését igye­keznek segíteni. Komolyabb ese­tekben orvosi tanácsadásra vi­szik él az édesanyák kicsinyei­ket. A gondos, lelkiismeretes védőnői munka nagyban hozzá­járul a gyermekbetegségek meg­előzéséhez. IWig erről beszélgetünk, eszembe jut az öregektől hal­lott sokféle gyógymód, gyermek­ápolás-mesterségbeli tudomány, ami sokszor inkább ártott a be­tegnek. mint használt. De mert a dédnagymama is úgy csinálta, meg az ük is, a fiatalasszony első kötelessége volt megtanulni ezeket a babonás hiedelmekben gyökerező gyógymódokat, mód­szerbeli »fogásokat«. Például: hat hetes karáig nem szabad vágni, rágni kel a kisbaba kör­mét — ne lopjon, ha felnő. Vagy: rózsafüzért kötni a pó­lyára, még meg nem kereszte­lik, s így sorolhatnánk tovább... Kérdésemre: találkoznak-e még babonás szokásokkal? — moso­lyognak. Jgjvcf&zxí w «ffiiipillMilllllíllllllllllliffliN LELEK, A BAJAI művelődési otíthoti barátságosan berendezett klub­termében faggatom Bánáti Ti­bort, a művelődési otthon igaz­gatóját: — Mondjon valamit a műve­lődési otthon munkájáról. — Jöjjön velem, néhány perc múlva kezdődik a színházterem­ben az öntevékeny művészeti csoportjaink műsoros estje Be­széljen az helyettem. A SZÍNHÁZTERMET zsúfo­lásig megtöltötték az érdeklő­dők. A függöny felgördül, a színpadon fekete szoknyás, fe­hér blúzas lányok és sötétruhás férfiak: a Liszt Ferenc énekkar tagjai. (Az énekkar a jövő év­ben ünnepli fennállásának 100 éves évfordulóját.) Néhány kórusművet, mozgal­mi dalit adnak elő; szerencsés válogatásban, és nagy sikerrel. Aztán a Kérdezz—felelek-játék következik. A takarékossági na­pok keretében rendezték a ta­karékossággal kapcsolatos, és általános ismereteket kívánó kérdésekkel. — A három díj is — stílszerűen — 300—250—150 forintos takarékbetétkönyv. AMIKOR a játékvezető, Wil­helm József meghirdette a já­tékot, legalább 30 részvevő je­lentkezett. Az öt versenyző ki­választása nem volt könnyű, s mondjuk meg őszintén, nem is a legszerencsésebben sikerült. Ezt azonban a játék izgalma hamar elfeledtette a közönség­gel. Nehéz lenne eldönteni, hogy ki izgult jobban: az, aki a lég­gömböt fújta, vagy az, aki léleg­zetvisszafojtva várta, melyik lég. gömb durran el hamarabb; vagy kinek a poharából fogy el ha­marabb a bambi? Mert a ver­seny kérdéseit humoros ügyes­ségi versenyekkel tarkította a játékvezető. AZ ELSŐ DÍJAT Keresztes Hagy Imre nyerte. Qazdag. katdui&k Az indiai kormány nagy meg­lepetéssel fedezte fel, hogy több ezer koldusnak van bankbetétje és gyermekeiket a legdrágább iskolákba járatják. Ennek álap­{ án a kormány elhatározta, ,5gy _ § jöúőben megadja ne­kik a választójogot. A művelődés új, érdekes formája A színpadot a színjátszó-cso­port foglalta ed. A darab, amit előadnak, a takarékos fiatalem­berről stoiL ÜGYES műkedvelő színját­szók, nagy siker, telt ház. Mint megtudtam, ez, itt. a József At­tila Művelődési Otthon színpa­dán nem ritka tünemény,_ na­gyon is gyakori eset. A műked­velő csoportok sokszor örven­deztetik meg a bajai közönséget hasonló műsoros esttel. — Nem Igen. A mai fiatal­asszonyok megértik, elfogadják a védőnők tanácsait, sőt, öröm­mel veszik azokat. — Ott azért nehezebb, ahol nagymama is van. Ha nem tet­szik nékik, amit tanácsolunk, az­zal érvelnék, hogy ők tíz gyere­ket is szültek, csak jobban tud­ják. — Csak azt hallgatják el, hogy tíz közül, hármat ha felnevel­tek. Ahogy megindul a sző a régi babonákról, apródoniként eszük­be jut, hogy itt is, ott is talál­koznak még érdekes szokások­kal, de... — Ez már nem babona, csak rossz szokás, s főleg a nagymamák az ápolói — mondja Máté Erzsébet. Istokovics Ferencné meséli a legkirívóbb esetet. V. Marika alig másfél éves. Feltehetőleg helytelen táplálkozásból adódó, átmeneti rosszullét lép fel oly­kor-olykor a kislánynál, ame­lyet így neveznek meg az »ava­tottak«: »Feljár a kislány gyom­ra.« Szerencsére aztán a szom­szédos B. F. bácsi jártas az effé­le tudományban, s ő szokta »visszanyomni« gyomrát. Tör­tént aztán, hogy időközben megromlott a jószomszédi vi­szony V.-ék és B. F. bácsi kö­zött. Miit volt mit tenni, a védő- dőnő tanácsát kérték a dolog­ban. Aztán egy másik eseteit me­sél: akárhányszor látogatja meg a babát, mindig alszik. A gya­nú, hogy mákgubós teával itat­ják, még nem bizonyosodott be, de lehetséges. Számowtartnnafc még néhány rossz szokást, amiről ne­héz leszoktatni az embereket, de ezeket röptében összeszámol­ják, s — mint mondják — ba­bonás alapjuk már nincs. Lassan élteit az ebédidő, s Baja egészségvédelmi állomásá­nak dolgozói felkerekednék, hogy folytassák családlátogató kőrútjukat. Nagy Éva Anna Seghers: A hetedik kereszt A Magyar Helikon az idén •* ismét kiadta Anna Seg­hers nagyszerű regényét, a He­tedik keresztet. A mű vádirat és hitvallás. Vádirat a fasizmus ellen és az igazság végső győ­zelmének hitvallása. Démoni gonoszságot, könnyet és halált ábrázol, de hisz az emberség és szabadság diadalában. A törté­net szinte hihetetlen és mégis mindennapi. Hihetetlen, mert hét embernek a westhofeni kon­centrációs táborból való meg­szökését és kegyetlen üldözését mondja el. Hétköznapi, mert a hitleri Németországban minden szabadságszerető ember félláb­bal mindig a koncentrációs tá­borban élt. A hét ember szö­kése, üldözése elfogatása, s egy­nek a megmenekülése kapcsán bepillantást nyerünk a fasizmus igájában nyögő német nép éle­tébe: hogyan terjedt az ember­telenség mételye, hogyan tom­pultak el reménytelenül a leg- különbek is, hogyan építik fel néhány őrült rögeszméje alap­ján a fasiszta diktatúrát a legal­jasabb emberi ösztönökre. epillantunk abba a szo­morú világba, ahol föld alá kényszerül a munkásság színe-java. Látjuk hogyan te­remti meg a hitvallókat és az árulókat a hitleri rendszer go­noszsága. Hogyan visz új for­rósápot a megfáradt és elcsüg­gedő emberek életébe a kocká­zat és az áldozatvállalás, az ül­dözött ember befogadása. Meg­értjük azt is, hogy a fasiszta hatalom minden megnyilvánu­lása már uralmának kezdetén magában hordta történelmi szükségszerűséggel biztos pusz­tulásának csíráját is: a szabad­ságra szomjazó emberi lélek, a föld alá szorított munkásosz­tály ereje nagyobb a fegyverek és a koncentrációs táborok ha­talmánál. A rvlők, hitleristák, gonosz- ** tevők, ez Anna Seghers regényében az egyik oldat A másikon ott vannak, akik nem vesztették el hitüket az ember­ségben, az ellenállók: a zsidó Lőweinstein doktor, aki a kon­Be centrációt táborból menekülő Heiszler sérült kezét bekötözi. Egy iskolás fiú, akinek a Hit- ler-jugend egyenruha alatt sok minden belátására nyílik meg a szíve: nem ismer rá elveszett kabátjára, mint nyomravezető jelre, s ezzel az üldözöttnek jó­kora egérútat ad. Hosszú a sor. sokan vannak emberek, akik a terror ellenére is segítenek, s ez a szerkesztési módszer ki nem mondva is éles kontraszt­ként állítja szembe a nép hu­manizmusát, fasizmus iránti gyűlöletét. De új értelmet ad az áldozatvállalás, az üldözött Heiszler rejtegetése néhány már-már megfáradt, közönyös ember életének is. Fiedler, a kipróbált munkásmozgalmi em­ber a harmadik birodalom kez­deti üldözései között megsza­kítja kapcsolatait a föld alá húzódó mozgalommal. Lassan egész élete, családi élete is el- sekélyesedik: ^Bizony Fiedler olyan hosszú ideig és olyan jól vigyáztál magadra, hogy sem­mit ne lehessen rajtad észre­venni, míg egyszerre nyomtala­nul eltűnt mindaz, amit mások előtt titkolnod kellett volna. Kiégett... S így valóban nem fenyegetett mára veszély, hogy elárulod magad." A Heiszler érdekében felújított munkás- mozgalmi kapcsolatok egyszerre az ifjúság tüzét hozzák vissza életébe. Anna Seghers regénye egy *" félelmes korszakról fest művészi erejű drámai képet Olyan korszakról, melynek el kellett pusztulnia, s melyet fel­támasztani egyetlen igazságsze­rető ember sem akar. Ez a kor­szak azt akarta kiölm az ember­ből, ami az embert méltóvá teszi erre a névre: a szabadság és emberség vágyát A westhofeni tábor foglyainak közös vallo­mása az embernek ezt az el­pusztíthatatlan vágyát, ezt • megsemmisíthetetlen erejét szegzi szembe a hatalom meg- tébolyodott őrjöngésével. A re­gény új kiadásának megjelen­tetése nagyszerű vállalkozás volt Sa. S. A németek irgalmatlanul csi­karják ki a vallomást, de el kell ismerni, hogy becsülik azokat, akik megtagadják, ön megtagadta. Ez derék dolog! Követelem, hogy továbbra is megtagadja. Ha netán olyan eszközökkel folytatnák a fag­gatást, amelyek meghaladják az ön testi-lelki erejét... ez megeshet... akkor egyetlen nevet említsen: az enyémet. Mondja azt, hogy az én paran­csomra cselekedett. Nekem nincs töbé veszíteni valóm, s immár könnyű a feladatom. Az én öreg Kesselring barátomnak is megmondtam ezt, amikor el­jött, hogy személyesen hallgas­son ki. Nekünk, olasz tisztek­nek már csak egy kötelessé­günk maradt: derekasan meg­halni. S ez voltaképpen nem Is olyan nehéz, ön ellen mik a vádpontok? Habozás nélkül felsoroltam őket. őkegyelmessége figyelme­sen hallgatott, földre szegezte tekintetét, akár egy gyóntató­atya. s helyeslése jeléül időn­ként nagyokat bólintott. — Világos helyzet — szólalt meg végül is —. csaknem any­nyira, mint az enyém. Mind­kettőnket szolgálatteljesítés köz­ben ejtettek foglyul. Olyan lesz a halálunk, mintha ütközetben, a csatamezőn esnénk el. Szem­közt fogják agyonlőni, nem csi­nálhatnak mást. Ez szigorúan szabályszerű előírás. De akármi történik is magával, azonnal értesítsen engem. Most pedig térjen vissza a cellájába. Azt hiszem, ez volt az első nap, amióta odakerültem — s immár nyolc hónapja ennek—, hogy nem gondoltam a felesé­gemre, akit más cellába zártak, és, tudtam, maholnap deportál­ni fognak; sem édesanyámra, aki Milanóban Gaetano Greco barátom lakásán rejtőzött, sem apámra, aki egyedül maradt Rómában. Csakis a halálra gon­doltam, de derűsen és szeretet­tel, mint egy gyönyörűséges menyasszonyra, akivel én, a noviója, eljegyeztem magam, és hamarosan egybekelünk. S este­felé nyomatékosan megkértem Cerasót, kerítsen nekem bor­bélyt másnapra, s ollót, meg körömráspolyt is hozzon. Nem vezethetem, valóban úgy érez­tem, hogy nem vezethetem ol­tár elé ezt a gyönyörűséges menyasszonyt azonmód, hosz- szú szakállasán és ápolatlan kézzel. Sötétedéskor pedig, mi­előtt lefeküdtem a priccsre, nem törődve a hideggel, levetettem nadrágomat és felakasztottam az ablakrácsra, hogy a vasalás éle valamelyest felfrissüljön. A következő napokon, a kém­lelőlyukon át, megfigyelhettem velem átellenben őkegyelmes­sége járását-kelését. Valameny- nyi foglyot, egyiket a másik után, magához hívatta kihall­gatásra és mindannyian meg is jelentek nála: még Mike Bon- giorno, a későbbi bálványozott televízió-sztár is, aki csak ti­zenhat éves volt akkor, s azért tartóztatták le, mert amerikai állampolgár. Amint beléptek hozzá, össze­csapták a bokájukat és megha­joltak. Egy félórát vagy egy órahosszat maradtak bent nála, miközben hol Cesaro, hol Sapi- enza — a két olasz börtönőr falazott az ajtó előtt; s amikor kijöttek tőle, emeltebb fővel jártak. Egy szállodai inas, aki feleségét és gyermekeit szólon- gatva örökösen jajgatott, úgy­hogy nem volt nyugtunk tőle, fegyelmezetten hallgatott, ami­óta őt is kihallgatásra hívta a tábornok; s egyszer, amikor Franz őrmester dohányzáson érte és megkorbácsolta, mukka- nás nélkül tűrte a fenyítést. Cesaro elmondotta nekem, hogy Della Rovere őkegyelmességé- vel való beszélgetés után. mindnyájan '— éppenúgy mint én — borbélyt és szappant kér­tek. Még az őrök is naponta borotválkoztak, sapkájukat, nem viselték többé félrecsapottan, és nápolyi vagy szicíliai nyelv­járásuk helyett olaszul beszél­tek. Az egész börtönszámyon megszűnt a korábbi rendetlen­ség és zajongás; s magá Schul­ze hadnagy is, amikor odajött, hogy szemlét tartson, megdi­csérte a körzetünkben uralko­dó fegyelmet és azt az önérze­tes magtartást, amelyet vala­mennyien tanúsítottunk. Elő­ször esett meg. amióta szó# szólt hozzánk, hogy nem neve­zett „lázadó kutyáknak* és „al­jas Badoglio-párti árulóknak”. Beérte azzal, hogy egy ködös célzást tett a „hitszegő király­ra”; s erre mindahányan, anél­kül, hogy előzetesen összebe­széltünk volna, a levegőbe néz­tünk, mintha oda se figyelnénk» őkegyelmessége pedig, akinek szintén jelen kellett lennie, da valamelyest félre állt Soraink­tól, ahogy az rangja szerint megillette, egyenest hátat for­dított a szónoklő hadnagynak* majd meg sem várva aa oszolj! vezényszót, lassú lép­tekkel visszatért cellájába. És Schulze egy árva szóval sera utasította rendre. Egyik reggel két ezredesért jöttek, hogy kivégezzék őket, Mielőtt kimentek, megkérdez­ték tőlük, mi az utolsó kívánság guk. Azt válaszolták, el szeret­nének búcsúzni a tábornok úr­tól. Cellája ajtajában fogadta őket, s ez volt az egyetlen al­kalom, amikor kezet nyújtott látogatóinak. Lassú és negédest mozdulattal végigsímította ha­ját, monokliját széniére illesztet­te, s mosolyogva mondott vala­mit a vigyázzban álló tisztek­nek; hogy mit, azt nem értet­tem, de nyilván valami kedve­set és szívhez szólót. (Folytatása következik.) / K

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents