Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
MMNKASpÁar bács - kiskun megVéi lapja Homályosuló emlékek i960, december 25, vasárnap Az évtized utolsó karácsonyához ériünk. Együtt ünnepel a család, otthon van a távoli munkahelyen dolgozó testvér is. Körül ülik az asztalt, poharat ürítenek és emlékeznek. . Mire emlékeznek legszívesebben? Nevezetes karácsonyi élményekre, melyeket a tova- szálló évek sem tudtak feledtetni velük. Emlékezetük mindmáig megőrizte azokat... Őrjáraton a madzagos puskával Jenei Ferenc kecskeméti rend- óríőtörzsőrmester szülőfaluját, a Csongrád megyei Kiskundorozs- mát idézi... 1945 karácsonyán ott teljesített szolgálatot, s egyike volt azoknak, akik már akkor is hűen védték a fiatal népi államot. Járta a hóval borított községet és vigyázott falujára, melynek lakói akkor ülték első szabad karácsonyukat. — Dermesztő hideg volt azon az estén — meséli Jenei elv- társ —, mínusz 25—30 fokra csúszott a hőmérő higanyszála. Nem is igen lehetett embert látni az utcán ... Emlékszem még, hogy karácsony este úgynevezett madzagos puskával indultam őrjáratba, mivel akkoI Lacika sohasem tudja meg. Három tömzsi ujjacskáját a szájába vette, s úgy áll kis rácsos ágya egyik sarkába húzódva Lacika. Nem törődik most apró társaival, akikkel olyan jóízűen társalognak naphosszat a világ legkedvesebb, csak számukra érthető, gagyarászó gyc- reknyelvén. Gycmánt-csillo- gású nagy fekete szemével nézi, nézi bizalmatlanul, csodálkozott az ajtó üvegén bekíváncsiskodó, fehérköpeny nélküli idegen felnőtteket. A látogatók mosolyognak, nevetésre biztatják. — Nem barátkozom olyan könnyen — olvasni le róla, de a tekintete már érdeklődővé forI málódik. Lassan a mosoly is átragad rá... S ni csak! Szép fekete szemeinek csillogásában ugyanolyan lángocska lobban, mint amilyen az őt néző asszonykának és férjének szemében fénylik. Nagy pillanat. Jelentőségét nem sejti még Lacika. Nem ;l tudja, hogy kicsi sorsa örökli re összekapcsolódott a két |l felnőttével. Igazi édesanyát, ;! édesapát kapott a kis em- ; \ beróalánta, akitől szülőany- I; ja oly könnyedén megvált, 11 s akit az állam gondjaira bí- 1 zott. Lacikát örökbefogad- \: ták... I: Nyolc éven át vártak kis- jI babára a boldog, új szülök. I Nyolc éven át szőtték az állmokat, terveket. Rendezgették. szépítgették otthonukat, :j hogy egyszer méltóképpen ; fogadhassák a jövevényt. Mert mit ér a szép ruha, a kényelmes, szép lakás, ha a gyárból hazamenet üresen j: találják, s nem aranyozza be azt csacsogásával, boldog, : önfeldt, hálás kacagásával a ;' gyermek? Üj értelemmel telítődik ■ számukra a munka, életüket : új örömök, új gondok szövik át. 1960 karácsonyán gazdagodott a család. És La- ; cika soha nem tudja meg, : hogy másféléves korában kapta élete leggazdagabb ajándékát... t i ban nem voltak még olyan korszerű fegyvereink, mini most. Emlékezését e szavakkal fejezi be: — Abban az időben karszalagos civilruhám volt, egészen addig, míg el nem készültek az új egyenruhák. Persze, ehhez idő kellett, hiszen a termelés megindítása sem ment máról holnapra, — így az egyenruha-juttatásra is csak később kerülhetett sor. Tizenöt karácsony telt el azóta. Jenei elvtárs hivatásul választotta a népi hatalom érdékeit védő rendőri munkát. Most, hogy karácsonyra ismét hazalátogat, jól esik majd tudnia: tizenöt esztendeje ő kezdett ot.t vigyázni a rendre, a falubeliek nyugalmára. Karácsonyesti „séta” az első remekbeszabott öltönnyel 1948. december 24-ét írunk. Csillagfényes este van. A Kecskemét és Szentkirály közötti betonúton egy 19 éves szabósegéd szaporázza lépteit a két- háromaraszos hóban. Gondolatban már odahaza jár, ahonnan három éve indult útnak, biztos megélhetést nyújtó mesterséget tanulni. Vállán könnyű kis zsákot himbál a szél. Szorosan markolja a zsák száját, mintha legalábbis kincsek lennének benne ... Tantö Károly, a novemberben szabadult segéd, aki inaséveiben összekuporga- tott forintjait öltönyanyagra költötte, most vadonatúj ruháját őrzi a, zsákban. Munkaidő után karácsonyra csinálta ... Édesanyja szalmafedeles tanyájában négy testvér köszöntötte egymást. Örültek a viszontlátásnak, s nemkülönben öcesük remekbeszabott öltönyének, melynek anyagát drága pénzen vásárolta. — Ügyesen bántál a kereseteddel! Gondolom, megnézted: hova tetted a forintjaidat, hogy segéd létedre új ruhát tudj varrni magadnak karácsonyra — jegyezte meg dicséretképpen legidősebb bátyja. A szülői házban töltött emlékezetes napok után mennie kellett vissza, Kecskemétre. Tizenhat kilométert gyalogolt ekkor, mivel Szentkirály (László- falva) és Kecskemét között autóbuszról akkoriban csak álmodMegyénk szórakozóhelyei fel- készülten várják az ünneplő közönséget. A kedvenc ételekből és italokból ezúttal is elegendő lesz. KECSKEMÉTEN a Hírős Étteremben 28—30 féle palackozott bort kínálhatnak a pincérek. A konyhán pulykapörkölt, csirkepörkölt és különféle frissen sültek, valamint kész ételek kerülnek majd a tányérokba. Az étterem egyszerre háromszáz vendéget tud fogadni. Kedvelt szórakozóhelyünkön, az Alföldi Szálló Éttermében 350—400 ünneplő találhat magának helyet. Mint megtudtuk: összesen 80 féle ital között válogathatnak a vendégek, ezenkívül választékos ételekről is gondoskodnak. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN előreláthatóan karácsonyra adják át rendeltetésének a Kiskunság Étterem melletti önkiszolgáló ni lehetett. Akinek nem sikerült másként, az az apostolok lován kelt útra ... gyalog. Ágydeszka az ajtó helyén Szelei Istvánná hatgyermekes munkásasszonyt inkább fájó, mintsem derűs élmények emlékeztetik korábbi karácsonyaira. Gyermekeivel együtt sokat nélkülözött, korán megismerte a fösvény nagygazdák embertelenségét. Legemlékezetesebb karácsonya az, amikor ágydeszkával „pótolták'’ roggyant viskójuk hézagos ajtaját, hogy a fagyos szél elkerülje sivár otthonukat. Fájó emlék, de talán még keservesebb arra gondolnia, amikor szorult helyzetükből az egyik nagybirtokos csúfot űzött: saeme láttára aprította fel a kamrából kihozott kenyeret, s azt kutyáinak osztotta szét. A szegény asszony hiába könyörgött: adjanak belőle neki is — a szívtelen gazda csak vigyorgott.. . Szelemé ma már nem küszködik ilyen gondokkal. Népi államunk segítsége révén ő is elfoglalhatta helyét a kenyér- keresők sorában. Tíz esztendeje dolgozik a Kecsketnéti Cipőgyárban. Örömmel újságolja: — 1957- ben — a vezetőség közbenjárásával — sikerült megfelelő lakásba költöznünk, s most már rendezettebb körülmények között ünnepelhetjük majd a karácsonyt. Gyermekeink megbecsülnek bennünket, a vezetőség támogatására pedig mindig számíthatunk. Ezt jól esik tudni, — karácsonyi örömünk így lesz teljes. Széleiék élete immár síma mederben folyik. Férje keresetével együtt havonta majdnem háromezer forint jut megélhetésükre, s lakásuk is egyre jobban szépül. Boldog karácsonyuk lesz. A fenyőfaünnep gondtalanul, s biztos jövőt Ígérve köszönt rájuk. * Itt véget ér az emlékezés. Lehet, van, aki ennél is emlékezetesebb karácsonyt tudna idézni. .. De a rendőr, a szabász és a .cipőgyári munkásasszony — több millió dolgozótársával együtt — egyaránt 1960 fenyőfa ünnepére üríti poharát. s a homályosuló emlékek helyett a ma boldogsága tölti el szívüket... És ez fontos. Kohl Antal Mackó büfét. Itt — egy újfajta sütő segítségével — már a rendeléstől számított néhány perc alatt — elkészült a kért frissen sült. Aki szeretné megkóstolni, térjen be az újonnan nyílt „Mackó”-ba. Öt-hat forintért adnak egy adag sültet. Utána jól esik majd a zamatos • üdítő ital, amelyet nagy választékban tartanak raktáron. BAJÁN a közkedvelt Véndiófa vendéglő vezetőjétől kértünk választ: Hogyan készülnek a kétnapos ünnepre. Elmondta, hogy vendéglőjük éjjel két óráig tart nyitva, s már jó előre gondoskodtak elegendő palackozott borról és egyéb, keresett italokról. Említést érdemel még, hogy karácsonykor az ünneplők rendelőkártyákat találhatnak asztalukon — ezen kérhetik kedvenc dalukat. (J)uLj.kap.ö*költ — „JUaekó” nyílik Cféleytjhdenn — 'Dalrenilelíí kái'fya a rÜíiuLiáfábaa Karácsonyi vendéglátás a szórakozóhelyeken GYERMEKEINK A Kecskeméti Fctoklub tagjainak felvételei. MI LESZ EBBÜL? (Vinczc János íclv.) ESTI CSENDBEN (Dnsö Pál felv.) KISMAMA (Krisch Béla íelv.)
