Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-25 / 304. szám
lapja Magyar, szocialista munkáspárt bäcs - kiskun Világ proletárjai, egyesüljetek! XV. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM Áru 1,20 forint 19tí0. DEC. 25, VASÁRNAP Á z idei, szokatlanul enyhe december egyik napos vasárnap délelőttjén találkoztam barátom tizenegy esztendős kisfiával: Jánossal. Nagyszemű, 'élénk gyerek a Jancsi, tele energiával, érdeklődéssel: pa j- kossága miatt évente többször is összeütközik az iskolai renddel./Ám ez alkalommal komoly volt. Megbízatásokat teljesített, vasárnapi lapokat vásárolt szüleinek, és a feladat- végrehajtása felnőtles buzgalommal töltötte el szívét. ‘Így történhetett,: hogy hosszabb beszélgetésbe ereszkedett velem. Először illemtudóan válaszolgatott kérdéseimre, majd arról kezdett mesélni, hogy miről szoktak az órák közötti szünetekben . az ötödikesek társalogni. Megpróbálom a leghívebben visszaadni János mondókéját. Talán sikerül megközelítően olyan megrendülést okozni, mint amit éreztem ezen a nyugodalmas, szelíd vasárnapon. Azt közli: — Hétfőn és kedden a labdarúgó-bajnokság eredményeit vitatjuk meg. Szerdán és csütörtökön a hétközi lorduló mérkőzéseit. Pénteken és szombaton politizálunk. — Politizáltok? — riadtam rá, inkább évődve, mint komolyan. — Ugyan miről politizáltok? János készségesen válaszolt. —*■ Tegnap például a leszerelésről beszélgettünk. Nő, éz érdekes. Jancsival egyszer már beszélgettem a leszerelésről, és ő akkor hevesen tiltakozott az . ellen, hogy fából faragott pisztolyáról, fürdőruhából kicsent, gumiövből készült . derékszíjáról lemondjon. Óvatosan megkérdeztem hát: Mi volt a disputa végső következtetése? Tüstént megkaptam a feleletet. A Z a véleményünk — mondta kissé - fontoskodva —, hogyha nem kellene a sok pénzt fegyverekre elkölteni, akkor mindegyik gyerek mehetne az egyetemre. Még az is, aki elégséges tanuló. Mert mindannyian építészmérnökök akarunk lenni. Valahogy úgy szólt az egyetemről, mint a kacsalábon forgó várról, ahová eljutni igazi, mesebeli hőstett. Igaz is, az oda vézeto út tele van kalanddal. Le kell győzni, vagy legalábbis megszelíditeni a tudományok hétfejű sárkányát, közben jól viselkedni, érettségizni, felvételizni. De még ez sem elegendő. Mert, mint a „politizálásból” is kiderült: ahhoz, hogy a várkaput átléphesse, még más is kell. Béke. Hirtelen nem tudtam, hogy mit kérdezzek, annyi gondolatot indított a röpke, utcai eszmecsere. Láttam azt is, hogy a gyerek iramodni szeretne már, mert sokkal érdekesebb féllábon ugrálva megtenni a hazavivö utat, így gyorsan csak arról kértem bővebb felvilágosítást, hogy miért akarnak mind építészmérnökök lenni? Jancsi nagyon elcsodálkozott. a kérdésemen. Nagy barna szemét .vámnyitotta és úgy felelt. — Mert az csuda jó lehet. Miért ne lehetnénk mind építészmérnökök? Erre azonban már nem várt tüstént feleletet, gyorsan köszönd és újságjait trombitának csavarva, nagyokat dudálva elrobogott, Ügy érzem, válaszolni kell neki; lehet-e ábrándozni a nagyszerű jövőn, és ha mindegyik ötödikes elhatározza, akadályozhatja-e más, mint a szorgalom vagy a tehetség r()álasz Qánúsnak pártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom - 43. évfordulóján Moszkvában összegyűltek, a világ népeihez intézett kiáltványukban hiánya abban, hogy álmait megvalósítsa? Szép alkalom a leidet megfogalmazására a karácsonyi ünnep, amikor szerétéiről, békességről i beszélnek az emberek világszerte. Régi, még pogány időkből’ átvett népszokás, hogy karácsony este kürtöléssel, ;;os- tordurrogtatással, lövöldözéssel, mindenféle zajongással igyekszenek a levegőben kószáló, az esztendő végén felszabadult ártalmakat, rossz szellemeket elriasztani. ■ Sokáig így voltunk mi ezekkel a kárácsonyi szózatokkal is. Sok szép szó elhangzott, durrogtak a frázisok, egymást túllicitálva rajongtak a békesség cs az emberség prófétái. Majd hétköznapra fordult az ünnep, s utána minden haladt a régi vágányon. Újra, s megint újra nem sikerült a rossz szellemet elűzni. ' ed vés Jancsi! Tudod-e azt, hogy valaha réges-régen az országok közötti normális viszonyt csakis a háborúban látták az emberek? Az volt az egyedüli jogszerű kapcsolat állam és állam között, ha a katonák egymást öldösték, királyok a meghódított földet le- igázták, kirabolták, népüket rabságba Vetették. Ha belefáradtak a csatákba, akkor békét kötöttek, de szigorúan meghatározták, hogy a béke hány évig tarthat. Ugyanez vonatkozott a szövetségekre is, azoknak is pontosan megszabták az időtartamát. És amikor lejárt a béke ideje, újból egymásnak estek, a szövetségesek ellenségekké váltak. Ezekben az időkben is volt karácsony. Békességről, szerétéiről írtak az újságok, beszéltek; a népi hagyományok őri- zöi nagy zajongással íizögették a rossz szellemeket. Egyiknek sem volt foganatja. A kis gyermekek akkor is álmodoztak, lehet, hogy nem építészmérnökök akartak lenni, hanem dicső tábornokok, nagy hadvezérek, vagy csak «egyszerű hősök. Sokat szenvedtek, mert a háborúskodás nemcsak véres csatákat, hanem kevesebb kenyeret, Irta: Dr. Ortutay Gyula kevesebb tüzelőt, rossz ruhát és korai munkát jelentett. Aki megérte, hogy katonasorba íel- cseperedjén, annak puskát nyomtak a kezébe. Az egyszerű ember gyermekéből nem lehetett tábornok, nagy hadvezér. Hősi halott annál inkább. Ám elérkezett az a nap is, amikor a munkások és a parasztok önként vették kezükbe a fegyvert. A máguk akaratából indultak csatákba, hogy elkergessék az uralkodókat, a nyakukon élősködő főurakat, gyárosokat. Az orosz népről van szó, a kommunistákról, akik az első. világháború szörnyű öldöklése közepette kiáltották a világnak: békét! Először fordult elő a világtörténelemben, hogy a szó mögött igazi szándék, őszinte és elszánt akarat volt. Azóta negyvennegyedszer fordul karácsonyra az idő. Az ünnep ünnep maradt. Most is fenyőfát állítanak, sok szeretettel díszítgetík, igaz, sok helyen már nem gyertyácskák lobognak rajta, hanem apró, színes villanykörték: Mindenki vásárolt az elmúlt hetekben. Kicsi és nagy azon törte a fejét, hogy milyen ajándékkal szerezhet a legnagyobb örömöt szeretteinek. Most már ez így van nálunk, és mindjg is így lesz: minden évben nagyobb és nagyobb a vidámság, több a boldogság, az ajándékok is gazdagabbak. Mert jobban élnek az emberek és növekednek az igényeik. Ezért nem is olyan nagyon csodálatos, hogy egy ötödik osztályban a fiúk elhatározzák: mindannyian építészmérnökök , lesznek. Ha megtetszett nekik e szép pálya — mi akadályozná más őket abban, hogy elérjék, mint maga a tudás-anyag, amit el kell sajátítani? í akadályozhatná? — kérdezem és mindannyian tudjuk a feleletet is. A háború akadályozhatná és a háborúra törekvő, imperialista erők által felidézett nemzetközi feszültség késleltethetné. Ez így van mi- nálunk, és így is lesz ezután, hogy minden gyermek a hajlama, tehetsége és szorgalma szerint lehet azzá, ami akar lenni. így van ez a Szovjetunióban is, és így van mindenütt, a szocialista tábor országaiban, ahol a nép vette kezébe az ország kormányzásának dolgát, ahol a kommunista párt vezeti a népet a boldogabb, szebb, gazdagabb jövő félé. A csillogó, ajándékokkal megrakott karácsonyfa alatt az egymás iránti szeretet ragyog a legtündöklőbben. Milyen más most ennek, a legszebb ajándéknak a tüze! Mert a megbecsülés, a tapintat nem csupán e kis otthoni fészekbe kúcoro- dik és nem csupán erre a két ünnepnapra. Hanem áthatja az egész társadalmat, átszövi egész életünket; ez teszi lehetővé azt, hogy gyermekeink úgy álmodozzanak, hogy abból igazi valóság váljék. E gy egész ország, sőt többet mondok: a földkerekség egynegyede azon buz- gólkodik, hogy megszüntesse a meg nem valósított vágyak keserűségét. Az a nagyszerű a szocialista rendszer embersze- retetében, hogy a társadalom elemi önérdekéből fakad. Szocialista, kommunista társadalmat csakis öntudatos, egészséges, boldog emberekkel lehet építeni, olyanokkal, akik pontosan megtalálták hivatásukat, és munkájukat az alkotás örömével végzik. így állunk a szeretettel. És hogyan állunk' a, béke dolgával? Beletörődnek-e a szocialista országok, és általában szerte a világon a dolgozó emberek, hogy a háborű cs béke kérdése továbbra is a kalandor politikusok, gazdag pénzemberek, az öldöklésen nyerészkedő gyárosok kénye-kedve szerint' forduljon? Nem. Ezt is meg akarjuk változtatni! És azóta, hogy negyvenhárom évvel ezelőtt az orosz kommunisták, Lenin először kiáltották igazán, őszintén a világnak: békét, ugyancsak sok minden történt. Odáig jutottunk, hogy az öt világrész kommunista és munkása kérdésre: lehetséges-e a tartós világbéke? — így válaszolhattak: a háború nem elkerülhetetlen, a háborút el kell hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. A háborút valaha a népek a sors csapásai közé sorolták. Olyan dolognak tartották, mint a jégverést, az árvizet, amely ellen nem lehet semmit tenni, elkerülhetetlen. Királyok, hadvezérek, tekintélyes politikusok amikor elhatározzák, akkor nem kérdezik meg a dolgozó ember véleményét. Amikor már szabadok lettünk, és a dolgozó nép lassan-lassan megismerte a maga erejét, s kiderült, hogy különb alkotásokra képes, nagyobb tetteket tud végrehajtani, mint a nyakán uraskodók annak előtte, még sokáig kételkedett abban, hogy a háborút is meg tudná, akadályozni. De a mozgalmas évek nem sok időt adtak a tépelődésre, minduntalan cselekedeteket követelt, olyanokat is, amellyel az egyszerű ember beleszólt a világpolitika kérdéseibe. És a dolgozó ember eszmélve látta: szándékainak mind erősebb a foganatja, A távoli országokban ólő urak, akik a háborús feszültség szításán mesterkednek, a Szakadék szélén való egyensúlyozás politikáját hirdetik, kénytelenek engedelmeskedni az akaratának. A józan értelem befolyása nőttön nő, és a szocialista országok dolgozói sikereinek hatására egyre nagyobb öntudattal harcolnak a békéért as kapitalista országok népei. zt mondja a Kiáltvány: "A mi korunkban a béke erői fölényben vannak a háború erőivel szemben! A népek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesített erővel, állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a népek barátságáért. A kommunisták minden, erejükkel ezen munkálkodnak. A béke legyőzi a háborút!« Kedves János! Karácsonyi ajándékul, minden becsületesen érző és gondolkodó felnőtt magyar ember nevében kijelenthetem, hogy mi mindannyian szíwel-lélekkel támogatjuk ezeket a szép törekvéseket. Elsősorban úgy fogunk dolgozni, második ötéves tervünknek úgy vágunk neki, hogy általa szép hazánk még szebb, gazdagabb, erősebb és boldogabb legyen. — A mi oszágunkat a béke egyik _ megvívhatatlan fellegvárává építjük, hogy a szocialista országok testvéri közössége még nagyobb . súllyal küzdhes- srn felhőtlen, örömteli jövő- tokért. Igyekszünk még teljesebbé tenni a szocialista emberszeretet légkörét, a mindnyájan mindnyájunkért való szellemet. Es ezek nem puszta szavak csupán. Megvalósításukon munkálkodik a kommunista párt és a párt köré tömörülő soksok, hazáját szerető ember, akiknek egységbe kovácsolásán fáradozik a Hazafias Népfront is. Te még talán nem tudod, hogy micsoda erő ez, de mi, felnőttek, ifjak tudjuk. És azt is, hogy a siker rajtunk múlik, gy vélem: ezzel a szép fogadalommal tesszük igazán teljessé a kedves karácsonyi ünnepet és azoknak a napoknak sorát, amelyek ezután következnek.
