Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

4. oldal

1560. december 20, kedd

Tizenöléves az úttörő-mozgalom

Beszélgetés a mozgalom egyik kiváló kecskeméti vezetőjével

1948-AT ÍRTAK. Kecskemét állomásáról kigördült a szerelvény. Két vagonban általános iskolások helyezkedtek el, kis csomagjaikkal, elemózsiájukkal. Salgótarján felé vitte őket a vonat: nyaralni.

Akkor még meglehetősen új volt ez a fogalom az egyszerű család gyermekei előtt. Az, hogy megvalósulhatott, az úttörőmozgalom jelentő® eredményei közé számított.

— Régen volt — mondja Várnagy Istvánné, az I-es számú Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője.

MIT JELENTETT ez abban az időben? A mai kis úttörők közül kevesen tudják, de Várnagy Istvánné és a régi úttörővezetők felejthetetlen emlékei közé tartozik az úttörőmozgalom kezdetének eme néhány éve.

— Nem voltunk sokan. Negyvenes létszámmal alakult meg csapatunk, de közülük is csak néhányan végezték szíwel-lélek- kel a munkát — meséli a 15 évvel ezelőtti nehézségeikről. — Minden alkalmat megragadtunk, hogy népszerűsítsük a mozgalmat. Nem volt könnyű. Akkoriban még élt az emberekben az előítélet. Eredményeket kellett felmutatná, hogy növekedjen híveink tábora.

Az 1948-as salgótarjáni nyaralás már az eredmények közé tartozott. A következő évben 98-ra emelkedett úttörőink száma.

Azóta 482-re. Az úttörőmozgalom megszilárdult, elfoglalta méltó helyét az ifjúság nevelésében. Igaz, azóta jó néhány telt él. S ezek az évek komoly, megbecsülendő munkát gyümöl— ELŐSZÖR MÉG nekünk, nevelőknek sem volt határozott támaszpontunk, az ösztöneinkre hallgatva végeztük munkánkat. Emlékszem, először 1948-ban voltam csapatvezetői tanfolyamon. Itt kaptuk meg először az irányelveket és az első útmutatásokat.

És itt én mondhatnám azt:

régen volt!

Az utóbbi évtizedben végbement társadalmi változás magával hozta az úttörőmozgalom győzelmét, de ugyanakkor új feladatokat tűzött elénk.

MA MÁR nem a mozgalom népszerűsítése a cél. Az új célkitűzéseket: felhasználni a mozgalom tömegformáló erejét, éppen az e téren elért eredmények tették lehetővé.

MÍG BESZÉLGETÜNK, előkerülnek a 15 év dokumentumai is: népi motívumokkal díszített őrsi naplók, bordó bőrkötéses albumok a nyomolvasásról és vándorzászlóik, amelyek örökre itt ragadtak az I-es számú iskola úttörőcsapatánál.

Hogy is volt csak?

— Három évben egymás után megnyertük, most már örökre

csöztek. >00000000000-00oooo <x

DCuUnniUi {'upieUí

\agyobb körültekintéssel

Nemrégen, a TIT munkásakadémia utolsó előadásán vettem részt a Kecskeméti Cipőgyárban, amelyet Juhász Tibor tor-' tott Az atomerő békés felhasználása címen.

Szeretnék néhány észrevételt tenni a hajlottakról. Elsősorban azért teszem ezt, hogy jövőre a hibák kiküszöbölésével szervezhessék meg ezeket az előadásokat, Ehhez pedig feltétlenül szükséges az emberek véleményének ismerete. S talán ez a néhány szó is közelebb visz majd « célhoz.

Az előadást általában SO—7O-en látogatják. Ez a Cipőgyár munkáslétszámához képest szép eredménynek számít. De talán még többen érdeklődnének a munkásakadémia iránt, ha nemcsak az előadás címe csalogatná őket, hanem érdekes, érthető módon, a hallgatóság ismereteit figyelembe vevő előadást is hallhatnának.

Az előadó rendelkezésére ösz- ezesen 40 perc állt; s arra a merész feladatra vállalkozott, hogy előadása témáját komoly szakismereteket kívánó szinten vezesse le.

Ezt mi semmiképpen nem helyeselhetjük, mert 40 perc az atom, mint energiafogalom, egyetemi szintű megmagyarázására sem elegendő. Különösen nem pedig azért, mert az ilyen fogalmak, mint például: neutron, láncreakció, fúzióskamra, izotóp, reaktor, atommáglya, periódusos rendszer stb., minden bizonnyal megértés nélkül hangzottak el, A fizikának, ezt a tudvalevőleg fiatal, de rohamosan fejlődő ágát nemrégen tanítják_ iskoláinkban, tehát a jelenlevők nagy része először találkozott ezekkel a fogalmakkal.

Nem is beszélve arról, hogy az előadás címe: Az atomenergia békés felhasználása volt. Az eloldó messze elkalandozott ettől a témától, nem használtaiéi a lehetőséget, hogy az atoméra békés felhasználásának módjairól beszélve értékes ismeretekkel gazdagítsa a jelenlevők tudását.

Beszélhetett volna az atomerő felhasználásáról a gyógyászatban, az iparban. Ez minden bizonnyal jobban érdekelte volna a hallgatóságot.

Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy az ismeretterjesztő előadások népszerűsítése csakis értékes, élvezetes előadások tartása mellett lehetséges. Nem mindegy, hogy mit akarunk meghallgattatni a munkásakadémia előadásain.

Az ismeretterjesztő előadások feladata: küzdeni a kispolgári objektívizmus szemlélete ellen. Nagyon jó lenne, ha ezt sem tévesztenék szem elől a TIT előadásai.

Nagy Éva

itt marad nálunk.

Nézegetjük az albumokat. A fényképek, a gyerekes betűk megannyi kedves emléket idéznek Várnagy élvtársnőben,

MINTHA hangosan gondolkodna:

— Strud Béla azóta a Cipőgyár KISZ-titkára lett, Czinege Kati ejtőernyős. — S az ember azt hinné, hogy maga előtt látja az örökmozgó, vörösnyakkendős Katit, és a kisfiút, aki azóta KISZ-titkár lett.

KI TUDNÁ összeszámolni, hány Kati és Béla szívébe ültette el Várnagy Istvánné 15 év alatt a mozgalom szerepeiét!?

Mi azt kívánjuk, hogy még sok-sok évig végezze ilyen szeretettel és becsülettel ezt a munkát.

N. É.

kén. Fehér foga villog, arany nyakláncán csállámlik a neonvilágítás fénye. Csak ekkor ismeri fel igazán Marcellót, és féloldalt odafordul hozzá:

— Marcello — fuvolázza siránkozó kappanhangon, — nem akarom, hogy ezek a fickók velem jöjjenek... Estélyre megyek... És most féltékenyked- nek...

— Gratulálok — föléli Marcello fásultan

— De te velem jöhetnél... Akarsz, Marcello? — Az utolsó szótagot undorítóan, enyvesen magasra nyújtja.

— Miféle estélyre? — kérdezi Marcello, de már tudja, hogy elmegy vele.

— Amolyan csodálatos murira ... Jelszó: mindent egyetlen éjszakán...

Marcello vigyorog magában.

— Remélem, nem csak olyan fickók lesznek ott, amilyen te

vagy? — mondja.

< vásároljon a i

»Elegancia« >

női készruha-boltjában. 5

Kecskemét, Rákóczi út 24. j A Városi Mozival szemben <

2993 v }

XLI.

— Min kaptak össze? — kérdezi meg végül is az egyik fickótól, akit különben csak amúgy balkézfelöl ismer. Ugyanis kínos dolog Pieronéval nyilvánosan mutatkozni, mert nem kell nagy tapasztalat hozzá Róma éjszakai életében, hogy tudjuk, mifajta emberek közül való.

Pierone kacér mozdulattal vé- gigsímítja rövidre vágott szőke haját.

— Rajtam! — válaszolja félig felháborodottan, félig büszMost már semmivel sem kell törődnie. Minden magától intéződik. Valahol hirtelen autók bukkannak fel, hatalmas amerikai óriás gépek. Csak úgy csil- log-viilog rajtuk a sok bádog, lakk és króm ...

— Barátaim — mondja Pie- rone büszkén.

— Fütyülök a barátaidra — feleli Marcello, s ahogy ültében kibámul a szélvédöüvegen, szeme előtt kóvályog az utca, mint gyomrában az alkohol.

Nyirkos és meleg az éjszaka. A társaság amelyre Pierone ráakaszkodott. kocsi oszlopban hajt kifelé Rómából. SzedettU3 FILMEK 1

^□□□□OCOOOaDODaDODDDOÖOC

Isten után az első

Tíz esztendővel ezelőtt készült ez a francia film, de megrázó embersége, őszintesége ma is aktuális. A rendező, Louis Daquin, a film megjelenése után évekig nem jutott újabb munkához. Csak jóval később rendezhette következő filmjét, a nálunk is bemutatott Bel Ami-t.

Az Isten után az első a fasizmus üldözöttéinek kérdésével, a vallás problémáival foglalkozik. Kevés művész nyúlt nyugodtan hasonló merészséggel és kifejező erővel ehhez a kérdéshez. A rendező merészen kihangsúlyozta az ellentéteket és tulajdonképpen az egész film ezekre épült. Azért ilyen megrázó és ennyire emberi, mert az életben is lépten-nyomon találkozunk a komikum és tragikum keverékével.

150 ember rejtőzött el a hajófenékben az amerikai vámtisztek elől. Attól, hogy megtalálják-e őket, nem kevesebb függ, mint az, hogy megmcnekülnek-e a fasizmus borzalmai elől? A néző feszülten figyeli az eseményeket és ezt a feszültséget oidja fel a rendező egy szellemes bemondással, amelyet a kapitány szájába ad. Ugyanezt a szembeállítást alkalmazza Daquin a kapitány jellemének megrajzolásában is. A film mondanivalóját éppen az teszi olyan meggyőzővé, hogy egy kalóz, egy csaló áldozza fel a hajóját, hogy 150 embert megmentsen a biztos haláltól.

A film értékét nagymértékben növeli Pierre Brasseur mesteri alaklsása. A magyar közönség már Jól ismeri Brasseur művészetét a Ködös utakon, a Szerelmesek városa és a nemrégen bemutatott Nagy családok c. filmekből.

A fajgyűlölet elleni vád mély, emberi mondanivalója, Pierre Brasseur nagyszerű alakítása még most, tíz évvel a film megjelenése után is a francia filmművészet egyik legjelentősebb alkotásává teszi ezt a filmet.

vedett népség, mindenféle akad köztük: lányók, férfiak, naplo- pók, pénzeszsákok.

Marcello alig ismer valakit közülük. S akit ismer is, azt sem ismeri meg. Legalább is ma nem, semmiképpen... Azt sem tudja, hová tartanak. Nem is érdekli, tökéletesen mindegy neki. De nyilván a tenger felé mennek, mert a levegőnek sós az íze, és rothadó hínár szaga csapja meg az orrát. Szótlanul ül a helyén, ólmos szemhéja időnként le-lecsukódik.

Mellette fiatal lány ül, Laurának hívják. Lábát kilógatja a kocsiból, a szél fel-fellebbenti ruháját. Néha egészen a csípőjéig. A lány magyarázza Mar- cellónak, mit ünnepelnek ma este.

— Nadia elvált..

— Ki az a Nadia? — kérdezi Marcello unottan. De sejti, kiről van szó. Felkapott filmcsillag volt, amíg a művészetet fel nem cserélte egy gazdag amerikaival.

— Délelőtt kimondták a válást — csicsergi a lány, — délután pedig Nadia ismét férjhez ment...

— Ugyanahhoz? — makogja Marcello.

— Dehogyis — feleli a lány komolyan. — Egy kövér, kopasz palihoz... Ott ül elől a kocsiban.

— Hadd üljön hebegi Marcello.

— Most pedig egyszerre ünnepeljük a válást és az esküvőt... a volt férj lakásán.

— örülni fog.

— Á. Nincs otthon.

— Kár. — Marcello ásít és a lány meztelen térdére teszi a kezét. — Okádnivalók vagytok — mondja kedvesen.

— Te is — feleli Laura és félrelöki a kezét.

Annák az amerikainak a lakása, akitől Nadia délelőtt elvált, hatalmas luxusvilla, Ostia közelében. A kocsik végigsuhannak a birtok fasorán. Autórádiók cincognak, üres palackok csörrennek a bokrok közé. Az egymás hegyén-hátán szorongó társaság kurjongat, énekel.

— Kiszállni! — kiáltja Nadia.

Üj férje nem látszik túlságosan boldognak. Szőrekopott gorillára emlékeztet

A kékes reflektorfény rövidre nyírt gyepre, úszómedencére, terméskőterraszokra és széles* földigérő ablakokra világít Az ablakok zárva. A tulajdonos valóban nincs otthon.

— Keresnünk kell egy helyet* ahol bemászhatunk — mondja Nadia.

— Marhaság! ordítja Marcello. Felragad egy követ a kerti sétaútról és belevágja az egyik hatalmas ablakba, hogy csak úgy csörömpölnek a teraszon az üvegcserepek. Mindenki ujjong. Betódulnak a villába. Lehetnek vagy húszán, harmincán ... Marcello nem tudja pontosan, semmit sem tud már. Amúgy is duplán lát mindent. De az utat a házibárhoz még csalhatatlan biztonsággal megtalálja.

— Érezzétek magatokat otthon — biztatja vendégeit Nadia.

Marcello poharat sem vesz* üvegből issza a whiskyt. Megindítják a lemezjátszót. Nagyon, csinosak a lányok. Marcellónak Nadia tetszik a legjobban. Ö a legizgatóbb. Karcsú, de dúsak az idomai. Telt ajka körül gúnyos mosoly bujkál. Tenyerével végigsímítja szűk ruháját és gorillája szerelmes tekintettel nézi. Marcello magasra emeli az üveget:

(Folytatjuk.)