Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
r A MACVAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - RISIiUN* MEGYEI LAPJA A „Vorosilov" nagymamija Látogatóban egy nyugdíjas tsz-tag portáján KÉPEK A NAGYVILÁGBÓL Mészáros András bácsiékkal 'egy véletlen, szerencsés találkozás hozott össze legutóbbi gátéri utam alkalmával. A tsz- iroda helyett — ahol az elnököt találni véltem — az ő kis konyhájukba; nyitottam be. Az ebédfőzéssel bajlódó Franci néni készségesen ajánlkozott, hogy ő majd megmutatja: hol találom az elnököt. Örültem a jókedvű, szapora szavú kísérőnek, ám aztán mégiscsak ő lett az oka, hogy az elnökkel mégsem sikerült találkoznom, bár ott lehetett a közelünkben. „Nézzék meg, hogyan élünk“ Amikor ugyanis Franci nénivel a szomszédos tsz-iroda kerítéséhez értünk, csak úgy udvariasságból — hogy én is szóljak valamit — megkérdeztem: ők is tsz-tagok-e? — Már, hogy mi ne volnánk, leikecském?! — csodálkozik rám szép, eleven tekintetével. — Azok vagyunk mi, méghozzá nem is akármilyen tagok, hanem nyugdíjasok! Erre felkapom én is a fejem, mert hát egy jó tsz-ben nyugdíjas tagnak lenni nagy tisztesség, s az ezzel járó méltóság és nyugodt derű árad Franci néni szavaiból is. — Tudja, sokan aggódtak ám itt a faluban, és biztosan máshol is, amikor beléptek a tszbe, hogy mi lesz velük, ha az öregkor beköszönt és a munkához már fogytán lesz az erő? Lesz-e betevő falatjuk, gondviselőjük, tiszta ruhájuk? Olyankor azután az elnökünk, meg a brigádvezetők mindig mondta: nézzék csak meg, hogyan élnek a nagymamiék. Mert minket már csak így, családiasán szólít itt mindenki — Aztán jöttek is — mert az emberek mindig kíváncsiak —, és mi elmeséltük, hogyan élünk. Az uram 86 éves, én meg 77, és alakulás óta tagjai vagyunk a Vorosilovnak. Két éve ment nyugdíjba — és 315 forintot kap havonta. Most is van egy szép hízónk — olyan másfél mázsa körül, de négy éve már vágtunk olyat is, aminek 72 liter zsírja lett. Van 14 tyúkom, neveltem vagy hatvan csirkét, de 3 párnál többet nem adtam el belőle — megettük mi magunk. „Miránk nagy tekintettel ▼annak itt“ Megnézzük a háztáji állományt, a tisztára sepert udvari; a frissen meszelt ólakat és végül András bácsi mellett kötünk ki, aki — mivel pillanatig sem tud tétlenül ülni — békés nyugalommal szakajtót fonogat a jó meleg konyhában. Franci néni csendesen mesél a múltról, ujján számolgatja a nagy gazdáknál cselédsorban töltött éveket: a Hideg tanyán 5, a Farkas őrnagynál és Szombati Györgynél szintén 5—5 évet „húztak le”, azután jött a dohánygyár — Félegyházán. Tizenkét évig emelgette a présnél a 180—200 kilós bálákat. Nagyon nehéz volt. Ehhez képest az a két holdas kishaszon- bérlet — amivel alakuláskor a tsz-be léptek — valóságos megváltás volt, persze abból sem futotta sok mindenre. Most pedig... — Miránk nagy tekintettel vannak itt! Egy éve szóltam az elnöknek, hogy fájnak' a lábaim, nem bírom már a gyaloglást a Rusz-tanyáról be a faluba. Hát be is hoztak bennünket a faluba, azóta itt lakunk. Mikor meg fogytán volt a tüzelőnk, hozták a 8 mázsa szenet, meg brikettet, amit ráérünk havi 33 forintos részletekben is kifizetni. Az ember észre sem veszi és megvan a téli tüzelője. Ezenkívül most kapunk még bort, cukrot, babot, meg mindent, ami termett. Nézze csak! Egy egész zsák grízes lisztünk is van még, pedig az idei 5 mázsa 20 kiló búzát csak most kapjuk meg... Egyetlen bánat — Egy szóval nem vet minket a világ keresztül a hátán, mert van itt mibe kapaszkodni — zárja le tréfásain András bácsi az -éléskamra« leltárt. Én meg a gyerekeiről érdeklődöm, akiknek bizonyára nem ókoz fejtörést a szülőkről való gondoskodás. Erre András bácsi eddig vidám tekintete egy pillanatra elborul: — Hát, bizony el lenne itt meSlettünik egy aranyhajú kisfiú. .. — Ugyan, ne szomorkodj, apjuk, van itt a tsz-ben elég gyerek. .; Azok mind olyan kedvesek, mintha csak a saját gyerekeink vagy unokáink volnának — vigasztalja türelmesen Franci néni, öreg napjainak egyetlen bánatában. Eszik Sándomé Néhány héttel ezelőtt nagyszabású Habsburg-ellen es tüntetés zajlott le Béesben A tüntetők ellen a kormány bevetette a rendőrséget. Képünkön: a rendőrök egy tüntető fiatal lányra támadnak. Ez a felvétel a néhány nappal ezelőtt lezajlott algíri ultra« tüntetésről készült. Képünkön az algíri amerikai könyvesbolt látható, amelyet a tüntetők feldúltak. Kisiklott Hága közelében, Nyugat-Németországból jövet egy angol katonai vasúti szerelvény, amely háromszáz katonát szál« lított. A szerencsétlenségnek a hivatalos jelentés szerint két halálos áldozata és tizenhárom súlyos sebesültje van. A vonal egyébként egy újonnan épülő sínpár mellett elhaladtában siklott ki. KXJOOOOOOOOOOOOOOOOt Mi lesz veled, Alpár ? (Községi tudósítónktól) Bárki azt hihetné, hogy Alpár labdarúgó-sportját féltem. Alpár csapata ugyanis utolsó helyen áll a megyei bajnokságban. De most nem erről van szó. Ezt a lemaradást meg lehet magyarázni: a csapat most jutott be a megyei bajnokságba, szokatlan a környezet, kapusuk bevonult, s így tartalékkapussal kell játszaniok stb. Semmivel nem magyarázható azonban, hogy az 1961. évi sertéshizlalási szerződéskötésben a község országos viszonylatban az utolsó helyen áll. Az ötezer lakosú Alpáron augusztus végétől november végéig, tehát három hónap alatt mindössze négy sertésre szerződtek, amit a háztáji gazdaságából négy termelőszövetkezeti tag kötött. Pedig érdemes szerződni. A legutóbb megjelent élelmiszer- ipari és földművelésügyi miniszterek együttes rendelete szerint minden sertéshizlaló, aki 1961. október 31-ig történő átadásra hízott-, vagy hússertésre köt szerződést, 400 forint előle« get kap az államtól és minden hízó után — a félegyházi járásban — 250 kiló takarmányhoz jut hatósági áron. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban? Egy ötven kilós, fehér hússüldő mai szabadpiaci ára 750 forint. A 250 kiló májusi morzsolt kukorica — csövesre átszámítva, a mostani víztartalom mellett, hoz.závetőleg 380—100 kiló — 538 forint. Ha hozzáleszünk még egy mázsa takarmánykrumplit és egy mázsa tököt, az 130 forint. Ennyi takarmány felhasználásával május végére, június közepére meghízik 114—115 kilósra. Az ÁHatforgalml Vállalat a fehér hússertés kilóját 15,50 forintért veszi át, a hízóért tehát több mint 1700 forinthoz jut a gazda. Nem lebecsülendő összeg ez, különösen ha hozzászámítjuk, hogy a trágya is érték, s hogy a magunkéra fordított fáradsággal két-három szerződéses hízót is előállíthatunk. Pálfi József Ember-osztályozás A „madarat tolláról ..„nézd meg az anyját...”, „kinek milyen kalapja van..meg a többi, egyazon értelmű közmondás úgy látszik egyre bővül, — a foglalkozások körének gyarapodásának arányában. A múltkoriban például egy héttel azelőtt suszterhez vitt cipőmet kértem vissza, s anélkül, hogy bármit is mondtam volna arról, a cipészmester nagy halom cipő közül „egyből” kiemelte az enyémet. Csodálkozva kérdeztem: — Nem mondtam a nevemet, azt se, milyen cipőt hoztam be, honnan tudta hát, melyik az enyém? — Hja, kérem!... — volt a rövid válasz. — Ránéztem magára, aztán a cipőre, s máris tudtam, hogy a magáé. No, úgy tetszik, az emberek osztályozása nemcsak koronként, de mesterségenként is változik — sok esetben viszont nem előnyösen. Itt van például a Hírős Étterem. Üzemi kosztosok is járnak ide, akik rendszeres, naponkénti vendégei az étteremnek. Soha nem álmodták volna, hogy „üzemi kasztos” mivoltuk miatt valamikor még kedvezőtlenebb elbírálásban részesülnek majd, mint azok, akik „a la carte” étkeznek. Rendes, becsületes embereknek érezték mindannyian ma- gtikot, akik állampolgári jogaiknak teljes birtokában vannak. Mindaddig ezt gondolták balga reménnyel, míg egy szép napon egyikük nem merészelt — az ablak mellé ülni. De merészelt. Mondhatnám: volt bátorsága. Leült, de már állhatott is fel, mert az egyik felszolgáló — szabályzatokra hivatkozva — eltessékelte onnan: — Üzemi kasztosoknak csak hátul szabad étkezni... Az üzemi kosztosok béketűrő emberek. Hátramentek. De nem kellene inkább az ilyen módon ember és ember közt megkülönböztetést tevő — üzletinek álcázott — szemléletnek hátrálnia. »«2 Nem a lovak számára építettük A Kuruc téren épült, sok- ezer forintba került parkba* már hetek óta 5—6 ló bitan- goi, pusztítva a park füvét. A Kuruc téri lakosok nevébe* kérjük az azonnali intézkedést a lovak gazdáinak megbírságolását, hiszen a parkot nem a lovak számára építette a lakosság. Abel István, tanácsi dolgozc PETŐFI NÉPE a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-KiSkun megyei Bizottsága és a megyed tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapldadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezed István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. számi Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 Ft, Kecskemet. — Tel.: 15-29. 27-49 Báes-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskeméti = TeU 15-29, 27-49 1960. december 18, vasárnap
