Petőfi Népe, 1960. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

4. oldal 1960. december 16, péntek FELKAI FERENC a Herceg- fcisaszony című Kecskeméten bemutatott zenés vígjáték szer­zője nem ismeretlen a nagykö­zönség előtt. Néhány izgalma­san újszerű történelmi szánmű jelzi az idős szerző sikereinek útját A Pilátus, a Néró a sú­lyosabb irodalmi mondanivaló igényével lépett fél, a most be­mutatott szatirikus vígjáték egyéniségének új oldaláról mu­tatta meg Felkeli Ferencet A Hercegkisasszony az ellenforra­dalom utáni disszidálások lég­körét idézi és félreérthetetle­nül levonja a következtetést: a jószándékú megtévedte- ket visszavárja a hűtlenül el­hagyott haza. Halk tónusokkal, nem rikítóan éles színekkel dolgozik a vígjátékban Felkai Ferenc. Jó szinpadismerettel komponálja meg a helyzeteket, bár éppen általa választott mű­fajtörvényszerűségeihez igazod­va nem hatolt le a téma mély­ségeibe, mindvégig a felszínen maradt. Ez pedig az általa egyébként jól körülhatárolt mondanivaló politikai értékét AMI MÉG igényesebb kidol­gozást kívánt volna, a darab második felében többször is felbukkanó logikátlanságok fel­oldása lett volna. Orsós Zsuzsi a bécsi társasági élet felsőbb régióiba tévedt munkáslány ön­tudatra ébredésének folyamatát ha külsőségeiben jellemezte is a szerző, a drámaírás módsze­reivel nem szolgált a közönség számára megfelelő argumentu­mokkal arra: milyen okok kész­tették a megtévedt munkás­lányt visszatérésre. Nem egy­szer egy-egy hatásosnak látszó dialógus-részlet beiktatása ked­véért logikai törések is kerül­nek a darabba, kidolgozatlan momentumok teszik kevéssé ha­tásossá egy-egy felvonás ese­ménysorozatát. A darabnak ezek a gyengeséged azonban nem halványítják el a becsüle­tes írói szándék helyességét, a kecskeméti együttes pedig min­dent megtesz annak érdekében, hogy színes, árnyalt alakítás­sal feledtesse a zenés vígjáték gyengébb pontjait. Lovas Edit, az előadás rendezője jól súly­pontozta a cselekmény leglé­nyegesebb mozzanatait. Az ál­tala diktált lendület pergővé^ hatásossá teszi az előadást, hangulatossá, s különösen a lí­rai jelenetek kibontakozása szempontjából sikeressé a pro­dukciót. A CÍMSZEREPBEN a herceg­kisasszony—alias Orsós Zsuzsi alakjának megformálásában Ga­lambos Erzsi jól megállta a he­lyét Az a szatirikus hangvétel, Hol a hiba Kclebián? HATÁRSZÉLI Ids falu Kede- bia. alig egy hajításra az or­szágba tartód — távol a kultúrá­tól. Hogyan tői tör az emberek sza­bad idejüket abban a község­ben, ahol a kulturális életnek még csak a nyoma sincs meg? Mert Kelebia — a község veze­tőinek beismerése szerint is — Ilyen. A községi kocsma! Ide viszi a pénzét az iszákos férj, itt szó­rakozik az ifjúság. Mondhat­nánk: az egyetlen hely, ahol m unkahelyüket, otthonukat ki­véve, egymásra találnak az em­berek. VAN A KÖZSÉGNEK egy filmszínháza, nem is akármi­lyen: szélesvásznú. A megyében egyetlen olyan szélesvásznú mo­zi, amely színpaddal és öltö­zőkkel is rendelkezik. Éppen azért építették így, hogy alka­lomadtán a községi művelődési otthon szerepét is betölthesse. Am a kelebiaiak nem élnek a lehetőségekkel. Nincs műve­lődési otthon — nincs kulturális élet. Pedig a dolog nem ezen múlik. Példa erre a szomszédos község. Tompa. AMIKOR ARRA jártunk, ép­pen a Duna Művészegyüttes fel­lépését hirdette a plakát Tom­pa főutcáján, de láttunk néhány napja lejárt, ismeretterjesztő plakátot is. Tompa nem nagyobb község, m nt Kelebia. adottságai se job­bak, mint Kelebíáé. MIÉRT, HOGY a két község k ’ül az egyik teremtett magá­nak kulturális életet, a másik nem? Nehéz lenne erre válaszolni. De azt valljuk, ha akadna, aki kezébe venné Kelebia kulturális ügyét, nem maradna magára. Mellé állnának a KlSZ-fiatalok, mellé \ állnának mindazok, akik valamivel is többre vágynak a kocsma füstös levegőjénél. ÉS AKKOR esténként mű­kedvelő színjátszók foglalnák el a színpadot, munka után, kocs­ma helyett, ismeretterjesztő elő­adásra sietnének az emberéit. Kelebia bekapcsolódhatna a kulturális élet vérkeringésébe. A KÖZSÉG VEZETŐI »kez­denek rájönni«, hogy ez nem mehet így sokáig. Ötéves ter­vük elkészítésénél gondoltak a község művelődési ügyére is, s 1965-ben művelődési otthont szándékoznak építeni a község- feilesztési alapból, 1965 azonban soká lesz. A mi véleményünk az, hogy ez nem mehet így továbbá öt évig. S abban is kétkedünk, ha lesz mű­velődési otthon, törvényszerűen lesz kulturális élet is Kelebdán. Mert hiszen itt nem a lehetősé­gek hiányoznak, hanem az ügy- buzgóság, a szervezés és az öt­letesség. mellyel szerepét kezeH, való­ban érdekessé teszi a figurát A jellemfejlődésben mutatkozó logikátlanságok azonban nem tüntethetők el a legőszintébb erőfeszítések ellenére sem. így aztán néha úgy tűnik, nem tud­juk eldönteni, honnan szerzett a hercegkisasszony szerepének eljátszására olyan magával sod­ró rutint a fiatal Goldberger- gyári munkáslány, s máskor meg miért olyan elképesztően naiv és tájékozatlan a herceg­nőből haza vágyakozó, érzel­mes kislánnyá átalakuló Orsós Zsuzsi. DEMETER HEDVIG Stolzné szerepében igazi, vérbő kabi­netalakítást nyújt humora el- lenálhatatlan, játékának szati­rikus éle kellemesen csípős és minden erőltetettség nélküli. Rokonszenves figurát teremtett a disszidens mérnök szerepében Csajányi György, a gyengén jellemzett és aüg-alig felvázolt figurát élettel telítette. Dobák Lajos »álnépi« író figurája a kitűnő színész minden igyeke­zete ellenére sem lehet más, mint eléggé elcsépelt séma. Ha­sonlóképpen Fonyó József Sós­kúti alakítása sem tudja pó­tolni ennek az erősen papiros­ízű figurának a megíratlan vol­tát. Szalma Sándor Stolz gyá­ros szerepében, Perlaky István mint a gyáros fia, jól illeszke­dik az együttesbe. Mojzes Má­ria és Simon Géza tehetségét aligha teszik komoly próbára szerepeik, bár mindketten ké­pességeik legjavát adják. Szen- kár Dezső zenéje kellemes — úgy hisszük azonban aligha vá­lik slágerré egy is közülük. Díszlet és jelmez nem haladjá meg az átlagszínvonalat, a ze­nekar stílusosan muzsikál. Csáky Lajos Közelebb a valósághoz JF gén érdekes, eddig még nem alkalmazott mód­szerhez nyúlt a megyei tanács művelődési osztálya abból a célból, hogy még hatéikonyabbá és még eredményesebbé tegye a termelőszövetkezeti tagok köré­ben végzendő népművelő mun­kát. Bácsbokodon és Solton, két termelőszövetkezeti községben 100—100 családot keresnek fel vaskos kérdőív-csomaggal a me­gyei tanács megbízottjai abból a célból, hogy kipuhatolják a községben élők, az újdonsült és régi termelőszövetkezeti parasz­tok jelenlegi általános művelt­ségi színvonalát, kulturális ér­deklődését, szakképzettségét, tá­jékozódjanak bizonyos világné­zeti vonatkozású kérdések iránt is. Az összegyűjtött eredménye­ket megfelelő tudományos fel­dolgozás után, tanulságok levo­nása céljából az illetékes nép­művelési szakemberek rendel­kezésére bocsátják, hogy hasz­nosan érvényesíthessék ezeket a tanulságokat az eljövendő idő­szak népművelési munkájának tervezésében, tartalmi és szerve­zeti megoldásának megválasztá­sában. \íem érdektelen, ha bele- 1 ’ tekintünk a kérdőívekbe- Tartalmazzálc az összegyűjtendő válaszok a szövetkezeti tagok néhány személyi adatán túl (ter­mészetesen a megkérdezett ta­gok neve nem szerepel a kérdő­íveken), egészségügyi körülmé­nyeik, mezőgazdasági szakisme­reteiknek színvonalát aszerint differenciálva, milyen munkate­rületen dolgoznak a szövetkezet­ben (növénytermesztésben, állat- tenyésztésben, vagy kertészet­ben). Terjedelmes kérdéscsoport foglalkozik azzal, hogy a meg­kérdezett tsz-tag milyen isme­retterjesztő jellegű képzésben vett részt, milyen újságokat, könyveket olvas, milyen a mü- vészeti érdeklődése, mennyire wmen hazáját, mivel tölti áltá­lban szabad idejét, milyen la- színvonala, a család szociális ellátottsága. Arra is kiterjed az érdeklődés, milyen a családtagok munkamegosztása, acsaladon belül, milyen szin- ®^ufu iskolázottságuk, hogyan művelődnek stl>., stb. A kor színvonalának megft- lelő szociográfiai kép alá­nul most ki. Bizonyos fokig ro­kon azzal e két község viszony­latában, amelynek a kipuhato- lasara megyénkben egy széles apparátussal rendelkező népku- tata munkaközösség vállalkozott nehány évvel ezelőtt. Nem ide­gen és nem új tehát mindaz, aminek felkutatását a művelő­dési osztály most szorgalmazza, t-sak annyiban újdonság hogy most azonnal felhasználják majd az összegyűjtött adatokat a nép­művelési munka módszereinek és tartalmának időszerű átdol­gozásához, a kor követelményei­hez való igazodásához. fcz a most meginduló vizs- gálat arra is figyelmeztet egyúttal, ki kellene mozdítani a mar megszervezett népkutató, illetve néprajzi munkaközössé­gek munkáját is a jelenlegi re­gisztráló_ eredményeket csak feljegyző, de nem operatív állas- potából. Általában véve érde­mes azzal a gondolattal foglal­kozni, hogy bármikor, bármilyen jellegű adatszerzést és adat­gyűjtést az -objektív tudomá­nyosság- szintjéről az alkotó tudományosság színvonalára vi­gyük. Remélhetőleg, jó példája lesz ez a mostani adatgyűjtés az élő, alkotó, s a világ, a társa­dalom előbbre lendítésére szol­gáló tudományos színvonalú ku­tató munkának. Cs. L. XXXVIII. — Mindent meg fog tudni — mondja a felügyelő. — Kérem asszonyom, legyen most nagyon erős és fegyelmezett A kocsi nekilendül. A sziréna felüvölt. Miért nem állítja le a sofőr azt az átkozott masinát, gondolja Marcello. A riporterei? is felpattannak isimét motorjaikra és húsz-har­minc kerék nyomában kavarog a por. Marcello az asszony feje fö­lött a felügyelő szemébe néz. De a rendőrtiszt kitér tekintete elől. — Nem fájt nekik — mo­tyogja Marcello. — Erre vigyá­zott ... ehhez túlságosan sze­rette őket... A kocsi zökken egyet De Steinemé feje mozdulatlanul fekszik Marcello mellén. Az új­ságíró tekintete ismét a rendőr­tisztet keresi. — Nos? — kérdezi. — Remé­lem, elégedett. Most már többet tud, ugye, felügyelő úr? Útközben Steinemé szótlanul ül a helyén. A remegés, amely a testét rázta, lecsillapodik. Az autóban néma csend van. Csak a motor zúg... Az asszony most ismét felegyenesedik. Las­sú mozdulatokkal tapogatózik lecsúszott fejkendője után és helyreigazítja. Marcello nem bír odanézni. Tekintete a sofőr feje fölött, a visszapillantó tükörbe fúródik. Szégyelli, hogy egyáltalán néz. Ügy érzi, nincs joga, hogy szem­tanúja legyen annak, amit egy emberi arc pillanatról pillanat­ra mindinkább megbomlik... Mintha a szörnyű bizonyosság cseppenként hatolna tudatába. A rendőrfelügyelő az alsó fog­sorával bajuszát harapdálja. — Ha nem ellenzi, asszonyom — szólal meg végre a rendőr­ségre megyünk. Végtelenül fáj­lalom, de néhány kérdésit kell feltennem önnel?. Steinemé jó ideig nem vála­szol, majd megszólal: — Haza akarok menni... — Nagyon kérem ... — feleli a felügyelő olyan kíméletesen* Diana Dora a streep—tease filmjeiről jól Ismert amerikai szépség az egyik római luxus­mulatóban. ahogy azt kiképzése idején ta­nulta. — Haza akarok menni — suttogja az asszony. — Szeretném megkímélni önt attól a látványtól. Steinemé elmosolyodik. Mar­cello értetlenül mered rá. Pedig igaz: ez a lányos arcú. álmodo­zó szemű asszony valóban mo­solyog. De ez a mosoly oktalan, céltalan ... nem szól senkinek, semminek... Átszellemült, mintha másvilágból jönne... Az asszony anélkül, hogy rá­pillantana, a karja után nyúL — Mondd meg ennek az em­bernek, hogy haza akarok men­ni... — Olyan halkan beszél* hogy Marcello alig érti. — Lát­nom kell... Talán akkor meg­értem. Marcello engedélyt sem kér rá, megadja a címet a vezető­nek. A felügyelő vállat von. A ház előtt még mindig nagy a csődület a lépcsőházban i« sokan ácsorognak. — Helyet! — rivaU rájuk a rendőrtiszt. — Itt van — mondja valaki -~ Szegény asszony! Az emberek ágaskodnak, nya­kukat nyújtogatják, mintha hol­mi birkózó-versenyen vagy va­sárnapi futball-meccsen volná­nak. ÍFolytatjuk.> HERCEGKISASSZONY ja hörgő krákogásba fullad. — Asszonyom —. mondja a felügyelő közömbösen — meg­engedi, hogy felajánljam a ko­csimat? De a fényképészek máris kör­befogják őket Tolakodnak, ma­gasan fejük fölé emelik gépü­ket. Kattognak a záraik. De egyik riporter sem szól egy szót sem. A fiatalasszony lányos félénk­séggel körülnéz. Elneveti ma­gát: — összetévesztenek valame­lyik filmsztárral — kiáltja. —• Vagy váratlanul híresek let­tünk? ... Mi történt Marcello? — kérdezi és megfogja férje ba­rátjának a kezét. Marcello motyog valamit, majd tehetetlenségében kollé­gáira formed: — Kotródjatok innen — üvölti. Aztán vállon ragadja Steiner- nét és a rendőrségi autó felé tuszkolja. A felügyelő előre ha­lad. — Mi történt? — ismétli az asszony és Marcello látja, hogy arca hirtelen fehér lesz, mint a fal. — Csak ... tessék ... majd mindjárt... — hajtogatja. A fényképészek még mindig kattintanak. Irgalmatlanul. Egyik képet a másik után. A fejkendő az asszony vállá­ra csúszott. A felügyeld balol­dalról befurakodik a kocsiba, s most hárman szoronganak a hátsó ülésen. Marcello kiveszi a táskát Steinemé kezéből és át­karolja a vállát. De az asszony mereven kiegyenesedik. Ajka reszket. — Hiszen ez rendőrautó! — hördül fel. — Mi van? .. Mi történt'' a férjemmel történt valami.. .1 \ Amikor Steinemé felemeli fe­jét, már csak öt lépésre van Marcellótól. Elmosolyodik, mert rögtön megismeri. Egy hajfürt kandi­kál ki fejkendője alól és csüng a homlokába. Lenge szoknyáját meglibbenti a szél... Marcello még sohasem látta Ilyen szép­nek, ilyen könnyednek, ilyen lá­nyosnak. — Ez ő — mondja Marcello inkább önmagának, mint a fel­ügyelőnek. Girola megemeli a kalapját. — Marcello! Hogy kerülsz ide — csodálkozik Steinemé. Marcello nem mosolyog rá vissza. Nem bír se mosolyogni, se válaszolni. Semmit sem bír már. Tétova mozdulattal a fel­ügyelőre, rendőrautóra mutat. Minden összefolyik előtte, hang-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents