Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-09 / 264. szám
4. oldal i960, november 9, srerda Hozzászólás a politechnikai oktatáshoz Késői tatarozás A mezőgazdász az iskolák gyakorlati foglalkozásairól Sokat és hasznosan foglalkoztak az utóbbi időben napilapjaink, folyóirataink az iskoláinkban bevezetett új tantárggyal, a gyakorlati oktatással, vagy ahogy népszerű nyelven nevezik, a politechnikai oktatással. A gyakorlati nevelők szemszögéből szeretnék erről néhány észrevételt tenni, elsősorban a mezőgazdasági jellegű gyakorlatokról. A gyakorlókért Beszéljünk talán először a gyakorlókertről. A mi iskolánkban ez pontosan 600 négyszögöl. Szőlészeti, gyümölcstermesztési, agrotechnikai és kertészeti ismereteket sajátítanak el benne a fiatalok. A kis kertet változatos módon tudjuk megművelni, s az is előny, hogy a közvetlen közelében megtalálható a politechnikai műhely és a szerszámos kamra. Igen ám, de rövid idő múlva ezt a kertet mindenképpen kinövi az iskola. Az új tanévben már nemcsak az ötödikesek és hatodikosok, hanem a hetedikesek is itt végzik a gyakorlataikat, ami jelentős emelkedést jelent a létszámiban. S mivél a tanuló csoportok 30- nál nagyobb létszámúak, több mint 300 tanulóra lehet számítani. Ez a létszám jövőre még emelkedik, hiszen akkor két nyolcadik osztály lép be. S mit teszünk majd ekkor? Tudomásom szerint a környező termelőszövetkezetek sem rendelkeznek járművel, másrészt idejük sem igen akad, hogy a tanulókat a gyakorlati foglalkozások idején oda-vissza szállítsák. így a nagyüzemi gyakorlatokat naponta rendszeresen beiktatni nem lehet valamilyen tsz-ben, vagy állami gazdaságban — részint a nagy távolságok, részint pedig amiatt, hogy a két óra, ami a politikai gyakorlatra, elő van írva, még egy helyi üzem megtekintésére sem elegendő. Felmerülnek egyéb nehézségek is. Például olyan iskolákban, ahol váltakozó rendszerű tanítás folyik, tehát délelőtt is, délután is benépesedik az iskola, ember legyen a talpán, aki ki tudja kalkulálni, hogy lehetőleg délelőtti tagozatosok járjanak gyakorlati foglalkozásra Délután ugyanis — különösen a közelgő télen — az általában utolsó órának beiktatott gyakorlati foglalkozás a szürkületbe nyúlik. Már pedig sötét este nem igen lehet hasznos munkát végezni. Égj1 jó módszer Vannak tehát jócskán megoldásra váró nehézségék. De bízunk benne, hogy a politechnikai oktatás megteremti magának a megfelelő formát. A Demókratikus Németországban pl. a hetedik osztálytól kezdődően heti négy órában folyik a politechnikai oktatás. Az osztályok hetente egy-egy félnapra — üzemi napokon — termelőszövetkezetekbe mennek ki és részt vesznek annak munkájában. A foglalkozásokat kint az üzemben az agronómus, vagy a brigádvezető ismerteti és így egy nagyüzem termeléstechnikai tudnivalóit, munkafolyamatait, a maga természetes mivoltában ismeri meg a tanuló. Vajon nem fontolhatnánk meg a gyakorlati oktatás ilyenfajta módját nálunk is, amikor 45 perces órákkal a tananyag öt nap alatt is elvégezhető lenne az óraszámok növelésével? Hiszen a gyakorlókért üzemeltetése, az ötödik és b hatodik osztályosokkal megoldható, ezek a gyerekek el tudják látni a kis állatok gondozását, etetését is, ahol ilyen van. Ezzel ezek az osztályok a szük, manuális készségeket megszerzik, megismerik a ház körül szükséges eszközök készítését, használatát és kezelését. A hetedik és a nyolcadik osztályosok számára azonban, véleményem szerint, jó lenne a félnapos foglalkozásokat bevezetni. Nem beszélve arról az előnyről, ami a huzamosabb ideig való mezőgazdasági nagyüzemben tartózkodással jár — természetesen a fejlettebb gazdálkodási eljárásokkal dolgozó szövetkezeti gazdaságokat kellene előnyben részesíteni a beosztás szempontjából és arról, hogy az általam vázolt körülmények között munkaegységre dolgozhatnának a gyermekek. Ez növelné a munka sikerét, mennyiségét és minőségét és biztosíthatná esetleg az egyéb célokra szükséges politechnikai anyagokat is. Következtetés Csakis a nagyüzemben válhat ólményszerűvé a gyakorlati foglalkozás a valóság bemutatásával és nyerhet végtelenül sokat nemcsak a biológiai oktatás, hanem szinte valamennyi tantárgy. A biológiában megvalósítható koncentrációt így módszeresen építhetjük tudásukra, ólyan ismereteket adhatunk, amelyek a későbbi gimnáziumi tanulmányok közben igen jól felhasználhatnak. Helyes volna az ás, ha a politechnikát tanító nevelők részére olyan segédkönyveket adnának ki, melyek a különböző mezőgazdasági és ipari gyakorlatok témaköreit tartalmazzák, bemutatnák vázlatos rajzokkal és leírásokkal a különböző gazdasági eszközöket és útmutatásokat adnának a gyakorlatok helyes vezetésére. Mészáros Fülöp agrármérnök, gazdasági tanár Baja A kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola tatarozásához szeptember 20-a után kezdtek hozzá. (Az igazat megvallva, élég későn.) Komáromi Ernő, az iskola igazgatója, amikor ebben az ügyben felkerestük, elmondotta, hogy évek óta azért nem kerülhetett sor az épület tatarozására, mert nem állt rendelkezésükre elegendő összeg . a költségek fedezésére. Ez év májusában azonban csoda történt. A Művelődésügyi Minisztérium póthitel címén tekintélyes összeget adott e célra. Majd elkezdődött a szaladgálás, vajon melyik kivitelező vállalat vállalná él nyáron a tatarozást? (Amikor tudvalevőleg az építési vállalatok nyáron nyakig vannak a munkában.) Elmúlt a nyár. s az iskola itt maradt kivitelező nélkül. Végre a megyei tanács építési osztályának segítségével kijelölték a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelési Vállalatot, amely szeptember 20-a után hozzákezdett az iskola tatarozásához. Először a villanyszerelési munkálatokat fejezték be, majd ezután láttak neki a tantermek festéséhez. Eddig 14 tantermet, 4 szertárhelyiséget, 3 folyosót, 2 I kárt a tanulásban. Osztályősszelépcsőházat, 2 irodát és a tanári vonás nélkül szervezték meg a szobát festették ki ízlésesen. Még tanítást. Bán Ervinné, a Kecsezután következik csak a tan- ' keméti Bányai Júlia Leánygim-Vigasztalan látvány: tatarozás iskolai év alatt. termek, szertárak sfb. mázolása. Az iskola tantestülete — az adottságokhoz mérten — megoldotta, hogy a tatarozás idején a gyermekék ne szenvedjenek Matyi bácsi Szájában kis pipája szortyogt ki nem alszik a gyenge tűz, nyolcvankettő esztendőt hordoz szívós inak közt — gondot üz ily módon, öregesen . .. ■= A fő öcsém, hogy ez meglegyen! De nem afféle vénember 0, nem bizony, hlgyjék el nekem, a múltkor vidáman bújt elő egy gödörből és hegyesen nézte művét, a kemény földet, s szólt: — Na, ki hát a legény? Csak bámultak a zsenge Ifjak sehogy sem értve a csodát, az „ötvenesekmeglapultak dünnyögve: Jól bírja magát! A tsz-ben azóta egész legenda járja róla. De ő csak legyint szófián erre s tapintja lába vékonyát: és hajlik hétrét görnyedezvet mutatja keserves baját: majd szól is: — Orvos kéne: nem tudok hajolni térdbe. Sajnálkozzunk? A mosoly villan: pipáján ép foga kocog ... Haj, Matyi bácsi, bajainkra mit szólnának az orvosok? Nekünk: biz korán érte! Neki: a százat is megérje! F, Tóth Pál nárium igazgatója félajánlotta, hogy a gimnázium épületében — míg a tatarozás tart — minden délután két tantermet bocsát a Jókai Mór Általános Iskola rendelkezésére. Ez az összes tanteremgondokat eloszlatta, A tatarozása munka jó ütemben halad. A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelési Vállalat szerződése értelmében december 31-ig befejezi a tatarozást Így a tanulást a rövidesen már újjávarázsolt tantermekben folytatják a gyerekek. Tulajdoniképpen örülnünk kellene, hogy tataroznak. Kétségtelenül öröm is, ha megszépül a régi, ha új születik életünkben. — Csak az időpont rossz — megengedhetetlenül alkalmatlan. — Reméljük, még egyszer nem indulnak neki hasonló tervszerű tlensóggel ügyintéző szerveink ilyen munkálatok: megkezdéséhez. Bieliczky Sándor VII. Az újságírók kórusban rikkantják: »-Sylvia! Sylvia!« A rádióriporter folytatja: — A művésznő kijelentette, mindig is az volt a vágya, hogy egyszer életében... zavartalanul vakációzhassák Rómában. Sylvia ott áll a repülőgép ajtajában. Fehérben. Szőkén. Kattannak a fényképezőgépek. — Go back! Go back! Sylvia, once more — kiáltják a riporterek. —■ . . .a mi szép várSsunkban — kerepli a mikrofonba a riporter — háboríthatatlanul pihenhessen. .. Sylvia engedelmesen visszafordul. Amikor másodszor is megjelenik a repülőgép ajtajában, sugárzó arccal diadalmasan széttárja • bő, fehér kabátját — Ah! — hördülnek fel a riporterek. Mintha rakétát-láttak volna felszállni a földről. Sylvia kezével csókot int, a riporterek cuppantanak. A tömegen keresztül törteit Sylvia producere, aki azért jött, hogy fogadja a művésznőt és szállására kísérje. Mögötte egy pincér hatalmas tálcát egyensúlyoz, rajta pizza napoletana, egy sajttal, szardellával és paradicsommal ízesített lángosszerű lepény. Marcello felbámul a tolólépcsőre. Érzi, a hűvös szél ellenére, hogy elönti a forróság. Micsoda lábak! És az arca! Milyen rafináltan készíti ki magát! A foga akár a ragadozóké. És a szőke sörény! — Istenem! — mormogja Marcello. Paparazzo lép melléje. — Milyen csodálatos kanca! Láttál már valaha ilyet? — Nem, feleli Marcello áhítattal. Paparazzo a földre vetette magát, kollégái lábai között fényképez. A csomagszállító autó vezetője komikus kétségbeeséssel rázza az öklét: — Ha még sokáig nézlek, Sylvike, ma éjjel otthon biztosan elteszem láb alól az öreg csoroszlyát. A sztárt körülveszik, gyűrűbe fogják. — Elragadó! Elragadó! — búgja a producer és felváltva csókolgatja Eckrnan mindkét kezét. Majd idegesen hátrafordul a pincérhez: — Add ide a pizzát, te hülye! — formed rá fojtott hangon. Sylvia pizzát eszik. Az első falat a villáról a földre hull Federico Fellini a regény, illetve a hasonló című film rendezője, aki művével kiváltotta a felsőbb olasz körök gyűlöletét és támadását. — Elragadó! — ismétli a producer. A rádióriporter gyorsan felkapja az elejtett falatot. — Ebből a pizzából evett e pillanatban Sylvia Eckman. — Egészen meleg még! »-< kiált egy másik újságíró is a mikrofonba. Marcello tekintete még mindig a tolólépcsőre mered. Tudja, hogy ezt a nőt két napig kísérni fogja. Leírhatatlan cirkusz az út a repülőtérről a szállodáig; Legalább húsz autó kíséri az amerikai filmcsillagot az Exoelsiorhoz. Marcello három kollegáját vette fel a kocsijára. Faparazzót, a fényképészt is. A járművek versenyeznek egymással, hogy melyik kerül közelebb Sylvia Eckman kocsijához. Szirénák üvöltenek. Kavarog a por. Az út az örök város falusias, szegényes külvárosain át visz befelé. Egy juhnyáj bégetve megugrik, a tyúkok riadtan szétrebbennek a filmcsillag autójának fehér kerekei előL Sylvia Eckman kőt órával fcé* sőbb sajtóértekezletet tart as Excelsior hercegi lakosztályában. A riporterek sötétbe vágták magukat A pincérek pezsgőt és whiskyt kínálnak. Csillogó tálalókocsin szendvicsek tornyosulnak, színes minták, az olasz és amerikai nemzetiszínek művészi elrendezésben. Sylvia barokk pamlagon ÜL Marcello rápillant és furcsa gyengeséget érez. A nő kibontott haja lazán omlik a vállára. A producer, aki a jelenetet elrendezte, jókedvűen dörzsöli a kezét Frissen olajozva csillog kis szakálla. Vállravetett, gyűrött zakóval férfi tántorog a szalonba. Nyakkendő sincs rajta. Rögtön a legközelebbi pohár után nyúlj egykedvűen pislog. — Hogy kerülsz te ide? — A színésznő olyan, mint a felingerelt vipera. — Hiszen már a repülőtéren elvesztettelek! — Én is elvesztettem magamat — feleli a misater botladozó nyelvvel és barátságosan mosolyog. — Oda akartam.., menni hozzád... de útközben találkoztam... egy üveggel... (folytatjuk.)
