Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-06 / 263. szám
1960 november 6. vasárnap S. oldal Az építők 37 százaléka Beszélgetés a termelékenységről Két hónappal előbb fejezte be éves tervét Kecskeméten az Építőipari Szövetkezet. Tíz hónap alatt több mint 10 millió forint értékű munkát végeztek és 37 százalékkal emelkedett ez egy főre eső termelés, pedig 1111 megrendelésnek tettek éleget. — Hogyan érték el ezt a munkasikert? Miből tevődött össze az építők 37 százaléka? — Erről beszélgettem Fekete József elnökkel és Bende József főkönyvelővel. — Nem volt könnyű idáig eljutni — mondja a főkönyvelő. — De nem is lehetetlen — kontrázik az elnök. — Egyik eredménye annak, hogy beléptünk a milliomos szövetkezetek sorába — így érvel a főkönyvelő. — Kerestük a lehetőségeket. Meg aztán minden évnek levontuk a tanulságát — folytatja az elnök. — A statisztika tükör előttünk. Ami tavaly hiba volt, az az idén már nem ismétlődhet meg. — Ne feledd a szavad — veszi át a szót a főkönyvelő. — Jó volt a kapcsolat ügyfeleinkkel. Már az év elején befutott a megrendelések döntő része. — Igen, ez tényleg sokat jelentett — helyesel az elnök. — Nyugodtan tudtunk számolni: mit hogyan oldjunk meg, mi után mi következik. — Meg az embereket sem csereberéltük — egészíti ki a főkönyvelő. — Na és a felszabadulási verseny? — kérdezi az elnök. Aztán tovább érvelnek. Nekem pedig ugyancsak fülelnem kell, mert amilyen váratlanul érte őket az első kérdés, úgy kezdenek belemelegedni az összeszámlálásba: mit is tettek eddig a munka termelékenységének emelése érdekében. Elmondották, hogy évekig a munkaidő jobb kihasználása, az üresjáratok minimumra csökkenté« volt a fő gondjuk. És hogyan változtattak ezen? — Tervszerűbb üzemszervezéssel — válaszol Fekete József. — Megítélésünk szerint az építőknek ebben van a legnagyobb tartalékuk. A mi szövetkezetünkben tíz szakma egyesült. Sokoldalú gazdasági számításokat végeztünk, s úgy találtuk, feltétlenül sokat hoz a közös konyhára, ha a részlegek közötti összhang megteremtése érdekében kinevezünk egy függetlenített diszpécsert. Műszaki gárdánk egyik jól felkészült technikusát bíztuk meg ezzel a munkával.— És mit eredményezett a ».kooperációs szolgálat” bevezetése? — Többet segített a vezetőségnek, mint eleinte gondoltuk — magyarázza Bende József. — Bebizonyosodott, hogy átgondolt szervezéssel, nem egyforma képzettségű emberekkel is lehet lényegesen termelékenyebb munkát végezni, ha a tagok érzik, hogy nemcsak végrehajtói a feladatoknak, hanem felelős részesei a vezetésnek is. — Hogyan tudtak 240 embert bevonni a vezetésbe? — Az egyes munkákat úgy osztottuk be — ismerteti az elnök, — hogy megnéztük, melyik brigád képes annak mihamarabbi, de kifogástalan elvégzésére. Másszóval, kinek-kinek a szakképzettségéhez és a gyakorlati tapasztalatához mértük a foglalkoztatottságát. Az így kiválasztott brigáddal azután részletesen megbeszéltük elképzeléseinket. ök elmondták, hogyan gondolják a kivitelezést, mit kérnek, hogy mielőbb helyt adjanak a munkán a többi részlegeknek is. Diszpécserünk pedig ennek alapján kérte számon a vállalat a munka időbeni teljesítését a részlegvezetőktől. A „vezérkar” így mindig tudja, hogy ki hol van, mivel mikor végez, ki következik utána és mi az a feladat, amivel a felszabadult embereket meg lehet bízni. — Az üresjáratok csökkentéséhez persze az is hozzátartozik — egészíti ki a főkönyvelő, — hogy tagjaink kiválóan képzett, sok gyakorlattal rendelkező mesteremberek. Éppen a minap végeztünk egy kis számadást. Szakmunkásaink nyolcvan százaléka, az adminisztációnak pedig kilencven százaléka tartozik a törzsgárdához. —!. Hasonlót mondhatnék a műszaki apparátusról is — fűzi hozzá az elnök. — De búcsúzóul inkább azt jegyezném meg, hogy az említett 37 százalékban, a felszabadulási verseny mellett az a lelkesedés és többetakarás is benne van, amivel kollektívánk a Kecskeméti Építőipari Szövetkezet tízéves jubileumának közelgő ünneplésére készül. Sándor Géza Árdrágítás miatt pénzbírság A kereskedelmi ellenőrző szervek a fogyasztók érdekeinek megfelelően vigyáznak arra, hogy minden kereskedelmi dolgozó az állam által előírt áron adja el áruját. Aki netán elfeledkezik erről, azt figyelmeztetik, súlyosabb esetben pénzbírság fizetésére kötelezik. Ez történt Fehérvári Antalné bajai zöldség- és gyümölcs-kiskereskedővel, aki 31 forintos árdrágítás miatt 300 forint pénzbüntetést fizetett Apró Kálmán, az alpári földművesszövetkezet boltvezetője 500 forint büntetést fizetett, mert tizenkét, osztályos ingről szándékosan levette az árcédulákat, két osztályos inget pedig eisőosztályú áron adott el» ►OOOOCOOOOOOOOOOOOO« Szorgalmasan végzik az őszi munkákat a pelőfiszállásiak Befejezték a vetést, a betakarítással nemsokára végeznek, s fásítják a községet Petőfiszállás határában elvetették az őszieket A szántóterületek negyven százalékán került földbe a mag, s a vetések kilenctized része már zöldéit Egyébként a vetésekre nagyon kedvező volt az időjárás ezen a környéken; szeptember 26-tól november 1-ig 130 milliméter csapadék hullott S közvetlenül az eső után Is tudtak dolgozni a földeken, mivel a laza, homokos talaj gyorsan magába szívta a nedvességet Természetesen, az esős idők beálltáig is vetettek a petőfiszállásiak. A három termelőszövetkezetben és az egyénileg gazdálkodók körében az volt az általános vélemény — amelytől nem maradt el a tett —, hogy »nem lehet várni, vetni kell a porba is, mert mi lesz, ha karácsonyig nem esik-«. A tsz-ekben, a Békében, a Kossuthban és a Szabadságban a Kiskunfélegyházi Gépállomás öt-hat erőgépe végezte a talajművelést és a vetést A traktorosok derekasan helytálltak a munkában. Kovács Benedek nem fizet rá a búzára! Jánoshalmán a hergevicai határrészen párját ritkítja Kovács (Homoki) Benedek gazdasága. Ez a példásan dolgozó, egyéni gazda egyebek között azért is megdicsérendő, mert 14 holdas szántójának felét éveken át rendszeresen búzával veti be. Október közepére az idén is 7 hóid búzája volt a földben. A korai vetést, a 00 munkát meghálálja a gabona; 12— 13 mázsás termést takarított be az elmúlt nyáron is Kovács Benedek. A közel 100 mázsa össztermésből csak az öttagú család házi szükségletét hagyja meg, a többi gabonát értékesíti. Ez az egyetlen középparaszti gazdaság évente több mint félvagon kenyérgabonával segíti áz országos ellátást. A Kovács-porta nem szűkölködik állatban sem, mert a gazda okosan kihasználja a földet. A takarmány jelentős részét a jól trágyázott gabonaföldön, tarlóvetésként termeli meg, a szántó másik része pedig bőven megadja a szükséges abrakfélét. Így a jószágállomány révén a gabonaszalma is értékes trágyává alakul s emeli a szemtermés értékét Különösen dicsérettel emlegetik az idevalósi Barát Sándort, aki mint mondják — nem ismer lehetetlent Szorgalmával ugyancsak kitűnt Tarjányi László is. Társaikkal együtt nem egy vasárnap is dolgoztak a földeken. A jövő évi termés biztosításán kívül a szétszórt településű községben megfelelő ütemben végzik a betakarítást is. A cukorrépát átadták már a gyár két átvevőhelyón, s a takarmányrépának is felszedték a kétharmad-részét október végéig. A kukoricaszárat mindenütt levágták, kúpokba rakták, nagyrészét be is szállították az udvarokra. Több helyütt hozzáfogták a mélyszántáshoz is. Néhány évvel ezelőttdg — a laza talaj miatt — mellőzték errefelé a talajművelésnek ezt a módját, felismerve azonban hasznosságát, egyre nagyobb területeken alkalmazzák. S nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyéni gazdálkodók is. Az őszi munkák »flottságát« látva, azt gondolhatná az avatatlan, hogy a petőfiszállásiak házaikba húzódva nemsokára karba tett kézzel várják a telet. Pedig nem, mert miként tavaly, az idén is fásítják a községet. A két esztendeje megépített tanácsháza körül létesítendő park területén, valamint a vasútállomáshoz vezető út szegélyén 3000 nyár-, hegyi juhar- és hárssuhángot ültettek el az elmúlt évben, s az erdőgazdaságtól november közepetájára várnak újabb 2500 darabot, hogy társadalmi munkával azokat is elültethessék. Mint mondják: »Községünk most indul a fejlődésnek.« S ezt nemcsak az állam támogatásának köszönhetik, hanem saját maguknak is. X. L DICSÖSÉQES NAPOK A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóját ünnepeljük. »Tíz nap, amely megrengette a világot« — irta a forradalom eseményeiről beszámoló könyve címlapjára John Reed amerikai újságíró. Milyen igaza volt — és milyen igaza valli ma! Az úgynevezett művelt Nyugat lebecsülta, sőt becsmérelte az oroszországi munkások, muzsikok forradalmát. Nem volt valamirevaló államférfi az Nyugaton, aki ne jósolta volna meg az új, szovjethatalom közeli bukását. A munkásáruló szociáldemokraták »nevetséges kísérlet«-ként emlegették, a papok atkakM szórtak feléje. Csak az öntudatos munkások emelték fel fejüket világszerte a hírek hallatára: Lenin kommunista pártja győzelemre vezette a népet... A világon először győzött a proletariátus...! ... A magyar munkásság is úgy döntött, hogy követi az orosz példát, megalakult a Magyar Tanácsköztársaság...! Október valóban megrengette, s azóta is rengeti, újjáformálja a világot. Égre röppenő szputnr\kök, a szocialista országok immár világrendszert alkotó tábora, a gyarmati rabláncukat sorra széttépő népek győzelmei, a béke híveinek legyőzhetetlen ereje mind, mind a nagy Október szülöttei. Boldogok és büszkék lehetünk, hogy a mi népünk is Október útján halad; a szocializmus, a kommunizmus felé! Roham a Téli Palota ellen. Egykorú kép a Szmolnijról, a forradalom főhadiszállásáról. Az »Aurora« cirkáló forradalmi matrózai. Katonagyűlés 1917-ben, a fronton.
