Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

1960. november 5, szombat 3. oldal Ládafia helyeit falusi hank Verseny mozgalom indult a takarékszÖTetkezetek között ALIG HÁROM évvel ezelőtt új »színfolt« jelent meg a ta­karékossági mozgalmat szervező pénzintézetek között; a taka­rékszövetkezet A takarékszövetkezetek nép­szerűségét bizonyítja, hogy me­gyénkben az összegyűjtött meg­takarítások meghaladják a 11 millió forintot és az alig há­roméves működés után több mint ötezren csaknem 15 mil­lió forint kölcsönt vettek igény­be. A szövetkezetek taglétszá­ma közel 6000, közös részjegy­alapjuk pedig 600 ezer forint. A FALUSI BANKOK nem­csak a takarékoskodókat szol­gálják, de alapot, lehetőséget teremtenek arra, hogy a meg­szorult anyagi helyzetben levő takarékszövetkezeti tagok a szövetkezés előnyeit élvezve, uzsora nélkül jussanak hitelhez. A takarékoskodásra lehető­séget nyújtó időszak most kö­vetkezik, amikor a falu lakos­sága pénzt kap a tavaszi és nyári hónapokban végzett munka eredményeként. Ebből vásárolja meg a család igényei­hez mérten a szükségleteket, s ebből tesz félre, takarékbetét­könyvbe későbbi céljainak megvalósítására. A TAKAREKOSSÄG előnyei­nek ismertetésére, a takarékos» kodás továbbszélesítésére hív­ták ki egymást versenyre a fa­lusi bankok. Versenyeznek azért, hogy a falu lakosságá­nak még szélesebb köre ismer­je meg a betételhelyezés elő­nyeit és biztonságát. E verseny­mozgalom is a közösség, a pa­rasztság érdekeit szolgálja, hi­szen az előnytelen sublót, láda­fia stb. helyett a falusi bank­ban a kamatozó, titkos és biz­tonságos betétkönyvbe kerül a megtakarított pénz. A VERSENY eredményei megmutatják majd, hogy me­lyik falu szövetkezői a takaré­kosabbak, melyik falusi ban­kot támogatja jobban a közön­ség, illetve hol érik el a »Ki­váló Takarékszövetkezet« meg­tisztelő címet, hasonlóan az ez év első felében »Kiváló Taka­­rékszövetkezet«-té lett Bácsbo­­kod-Bácsborsodi Takarékszövet­kezethez. Sallai István takarékszövetkezeti főrevizor Déltájt találkoztam velük a Bányászati Berendezések Gyára szerelőcsarnokában. Nagy mun­kában voltak. Csak akkor tették le a szerszámot, amikor újításuk került szóiba. Hever László, Tóth Dániel és Drozdik István karéj­ba gyűlve mondották el, miként született meg nagy jelentőségű újításuk. A brigád vezetője^ Hevér László kezdi: — Az ötlet Tóth Dánielé. Ö mondta ki először: a finomle­mezeket nem kézzel, hanem gép­pel kellene vágni. Le is rajzolta, hogyan képzeli el. — A rajzot megmutattam kol­légámnak. Drozdik Istvánnak — szól Tóth Dániel, majd így foly­tatja: — Elmondotta, hogy ő is foglalkozik ezzel a problémával. — Egyeztettük a tervet, majd segítségül hívtuk Hevér László brigádvezetőt — mondja Tóth Dániel. — Rám bízták a szerkezet el­készítését -— kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Hevér László. Az újítók szóltak a dologról Hajba Ottó főmérnök elvtárs­nak. Az felismerve az újítás hasznosságát és előnyét, csak annyit mondott: csinálják meg... Majd megkérdezte, milyen se­gítségre van szükségük? Két nap múlva újból felke­resték a főmérnököt, s örömmel <3^3^><>CK>00-0-0-0<>0 OOOOOOO-OOOOOOOOOOOOOO­HANGVERSENYKALAUZ Kamarazene^esí A Filharmónia által rende­zett hangversenysorozat harmadik estjén ezúttal a zené­lés kifejezés módjának intimebb formáját, kamarazeneszámokat tűztek műsorra. A külföldön is ismert (Belgi­umban és Németországban nyert első díjat a zenei versenyen) Weiner-vonósnégyes Kecskemé­ten először szerepelt a nagykö­zönség előtt. (Tagjai: I. hegedű Szász József, II. hegedű Krasz­­nai István, mélyhegedű Székács János, gordonka Szász Árpád.) Mielőtt a hangverseny mélta­tására térnék, meg kell említe­nünk, hogy dicséret illeti a Fil­harmóniát és a kecskeméti hangversenyszervezést a kama­razeneszámok programba ikta­tásáért. Közérthetőség szem­pontjából ez a zene a legnehe­zebb műfajhoz tartozik. Nem­csak a zenét kedvelő, nagy ha­tásokra reagáló, de zenét értő, Weiner: Pastorale, Fantázia és Fuga című kompozíciójának elő­adása. Weiner Leóról, aki a közel­múltban halt meg 75 éves korában, meg kell emlé­keznünk nemcsak mint zseniá­lis zeneszerzőről, de mint a ka­marazene-oktatás nesztoráról is. Generációkat tanított a Zene­­művészeti Főiskolán fél évszá­zadon át. Nem egy világjáró vonósnégyes került ki az ő mes­teriskolájából. A muzsikusok világszerte művei megszólalta­tásával juttatják kifejezésre a hálát és szeretetet, amely vala­­mennyiüket a tanárhoz, a zene­költőhöz, az igaz emberhez fűz­te. A Pastorale folyamatos énekbeszéde bevezető csupán, mely után a Fantázia csapongó képzeletvilága bontakozik ki, szólisztikus ragyogást kívánva minden egyes hangszertől. Vé­gezetül a Fuga szólal meg. A fugatéma magyar népdalmotí­vumának fokozatosan szélese­dő vérbő muzsikája színes, tün­döklő képét adja a magyar fu­gának. A szereplők önfeledt, játékos muzsikálása, a szólamok töké­letes átélése, egymásnak átadá­sa ritkán tapasztalt szoros han­gulati kapcsolatot teremtett az előadók és a hallgatóság között. D efej ezésül Csajkovszkij ® esz-moll kvartettje szó­lalt meg. A hosszú, negyven­perces művet a Weiner-vonós­négyes könnyeden, kitűnő össz­­játékkal, a fáradtság legkisebb jele nélkül játszotta végig. Csaj­kovszkij ezen alkotása csillogó hangszerelésével, romantikus vonalvezetésével az est prog­ramjának stílusos és egyben si­keres befejezése volt. Pártos Erzsi A három munkásújító ügyes, olcsó szerszáma: a sűrített le­vegővel működő vágóolló. újságolták nelkd, hogy elkészí­tették az új gépet. Az nyomban lement az üzembe, megnézte az új gépet, elismerését fejezte ki, majd azt tanácsolta, hogy ötle1- tűket adják be újításként. Be is adtaik, azóta az újítás hivata­los neve: légpuskával működte­tett rezgőolló. A gyáriban azon­ban mindenki szegecsélőpuska néven ismeri. Az újításról ezt mondják a szakemberek: A rezgőolló egy­szerű, felépítésénél fogva bár­melyik üzemben elkészíthető és alkalmazható, ahol sűrített le­vegő van. Bármilyen bonyolult lemezszabási munkára alkalmas, könnyen szállítható, kis helyen elfér, s mindössze 800 forintba kerül. Ezefcután érthető, hogy az újítás híre túljutott a gyár fa­lain. Már megjelent leírása az Újítók Lapjában, több út- és hídépítő vállalat kérte az újítás rajzait, műszaki leírását, sőt, a Találmányi Hivatal tapasztalat­­csere osztálya is felkereste a gyár újítási előadóját. Hazai és nemzetközi tapasztalatcsere cél­jából kérte el az újítás leírását Így lett a három munkás újí­tóból egy csapásra híres ember. (venesz) JttcL nyílik cl ke.eske.miti fotókiállítás A tanácsok fennállásának tízéves évfordulója alkalmából érdekes és jelentős fotókiállítás nyílik szombaton délután 3 óra­kor a Bányai Júlia Gimnázium (Űjkollégium) dísztermében. A Kecskeméti Fotoklub és a városi tanács rendezésében kiállí­tott képek a megyeszékhely életét, fejlődését dokumentálják. Alkotói a hazai és nemzetközi kiállításokon sokszor szerepelt és a fotoklubnak, a Hírős Városnak jó hírnevet szerzett kecs­keméti fotósok. A kiállítást Sánta Lajos, a városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettese nyitja meg, és két hétig, november 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlat jelentőségét növeli, hogy a kiállított képek tekin­télyes részét a városi tanács a szovjetunióbeli testvérvárosába, Simferopolba küldi majd, s ott kiállítja. Meg kell jegyeznünk még, hogy ilyen nagyszabású, kizáró­lag kecskeméti tárgyú fotokollekciót még nem bocsátottak a Hírős Város közönsége elé. A képek zsűrizésében és a kiállítás megnyitóján részt vesz a Magyar Fotóművészek Szövetségének küldötte is. Mire jó az új virágtartó? Sokan talán még ma sem tud­ják, hogy a Kecskemét főbb ut­cáira és tereire kihelyezett 24 műkőedény tulajdonképpen vi­rágtartó. Budapesten a Kálvin téren a múlt év nyarán helye­zett ki hasonlókat először a Fő­városi Kertészet, s árvácskát, meg más közkedvelt virágokat ültetett bele nyárra. A buda­pestiek becsületére legyen mond­va, — a lábuk előtt levő virá­gokat nem tépdesték, nem lop­dosták — a budapestiek megbe­csülték e műkő virágtartókat, mert városukat tette szebbé. Nos, éppen ezért üdvözöljük a városi tanács ötletét, a város lakossága nevében köszönjük is gondoskodásukat. De ezúttal hadd szóljunk az utcaseprő bá­csikhoz: Ne használják szemét­ládának e, még üresen állá vi­rágbölcsőket — mint tették azt az igen forgalmas autóbusz­­váromterem előttivel is. decens muzsikálást szerető kö­zönség számára íródott a ka­marazene. A lelkes taps — egyes tétel­számok megismételtetése — azt bizonyította, hogy a folyamatos zenei nevelőmunka eredményes volt. Az elvetett mag nem hul­lott terméketlen talajra. C zek előrebocsátása után ^ szóljunk az előadó mű­vészegyüttesről és a műsorról. Nagy zeneszerzőnk, Weiner Leó tiszteletére vette fel a vonósné­gyes a nemrégen elhunyt mes­ter nevét. Első számként Haydn g-moll (op. 74) kvartettjét ját­szotta. Ez a mű egyike a nagy osztrák mester legérettebb al­kotásainak. Az első hegedű szó­lama roppant kényes szóliszti­kus feladatot ró a primáriusra és virtuozitást követel az elő­adótól. A többi szólam sem ke­véssé nehéz mind összjáték, mind muzikalitás szempontjá­ból, habár nem hallunk csillo­gó meneteket. Az együttes kifogástalanul in­terpretálta a művet, csak a hang­vétel volt kissé száraz. Kü­lönösen a lassú tételben kíván­tunk volna éneklőbb hangot és lágyabb indításokat. A szigorú klasszikus forma nem zárja ki a vérbő, életteljes kantilénákat. Vonatkozik ez elsősorban Haydnra, akinek világszemlé­lete nem volt aszkétikus és ez alkotásaiban is kifejezésre ju­tott. Annál meglepőbb volt V. Marcello játszik a szegfűvel. Végül nekilendül. Maddalena faggatja: — Kedvedre valók az ilyen lányok? Mondd, kedvedre valók? Marcello az ajkát biggyeszti. Maddalena felkacag. — Mind így csináltok. Lassan megy Marcello a lány mögött. — Ismerd már be, hogy ked­vedre valók! — Ha ezzel örömet szerzek neked... — El tudom képzelni. — Hát­raveti a fejét és nevet. Ostoba, elkényeztetett liba — gondolja Marcello. — A lakásom nem valami szép — szól fel a pincéből Ad­riana. — Vigyázzatok!... El kell igazítanom a deszkákat... Vízben gázol! A pincében bo­káig ér a víz. — Csak óvatosan. Tegnap is kificamította a lábát egy úri­ember. Az üvegajtó mögött kis kamra. Az ágy majdnem betölti. Maddalena az ágyra ül. Szé­les és hullámos az ágy. Két párna van rajta. Maddalena keskeny keze idegesen gyűröge­­ti a lepedőt. Egészen nyirkos. — Már feltettem a vizet — szól be Adriana. Marcello nekitámaszkodik a falnak és úgy figyeli Madda­­lenát, aki felhúzza a térdét és Isszekulcsolt keze közé fogja. — Csukd be az ajtót szól a lány. Marcello becsapja az ajtót. A lány ledől az ágyra. Levet­te a szemüvegét. Állhatatosan nézi a férfit. — Milyen komikus. — Hal­kan, idegesen, eltúlozva nevet. — Ezek a mérnökök mind disznók — szól be kintről Ad­riana. — Közönséges disznók. Ha nem kenik meg őket, hagy­ják, hogy az ember megrohad­jon a vízben. — Gyere már. A lány haja szétbomlik a nyirkos lepedőn. Kopognak az ajtón. Csak egyet. Sem Marcello, sem Mad­dalena nem válaszol. Adriana egy kicsit félrehúzza a füg­gönyt, aztán leül a lépcsőre és issza a kávét. Elmenőben Maddalena a lép­csőn fésülködik. Ajka duzzadt és puha. A kis éles ránc eltűnt a szája és az orra körül. Kint nagy a lárma. Két fiatal fiú jött motorbiciklin. Izgatottak és dühösek. — Beléptél az üdvhadseregbe? — veszekszik az egyik. — Én fizetek — mondja a másíjí nagyképűen. — Kotródjatok! — csattan fel Adriana dohánytól rekedt hang­ja. Maddalena táskájába teszi a tükröt. Szürke a reggel. A ház mögött heggyé halmo­zódott a szemét. A két csibész, amikor megpillantja Marcellot és Maddalenát, motorkerékpár­ra pattan. Száz métert mennek^ várakoznak, mint elűzött saká­lok. Maddalena bankjegyet vesz elő. — ötezer! — Adriana léleg­zete eláll a meglepetéstől. — Micsoda üzlet. Maddalena visszafuvarozta a férfit a saját kocsijához. — Kellemes volt. — Kellemes — hagyja rá Marcello. Már kivilágosodott, nem Kell a lámpa. A szél jót tesz felhe­­vült bőrének. A motor zúg. Mar­cello kifogást keres, mit is mondjon Inának. Belöki az üvegkaput, elsiet a lift mellett, hármasával rugasz­kodik a lépcsőnek. Kulcs csikordul a zárban. Ahogy benyit a lakásba, meg­pillantja a lányt: görnyedten támaszkodik az előszoba falá­nak. A pongyola szétnyílik a térdénél. Vinnyog. (Folytatjuk.) HÍRES EMBEREK LETTEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents