Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-30 / 282. szám

I960, november 30. szerda

5. oldal

A bajai képzőművészeti életről

LEGYEN BAJÁN IS ÖNÁLLÓ KÉPZŐMŰVÉSZETI MUNKACSOPORT!

Igazuk van a bajai művészeknek. Szükséges lenne városunkban is önálló képzőművészeti munkacsoport megalakítása. Nemcsak azért, mert jelenleg is szép számú, tehetséges lestőink vannak, hanem azért is, mert a képzőművészeti élet nagyhírű, nagyrabecsült múlttal rendelkezik.

Nagy elődök

nyomdokain

A felszabadulás utáni évek pezsgő életet, nagy lendületet hoztak létre képzőművészeti köreinkben. A Baján élő, vagy innen elszármazott országos nevű művészek: Teles Ede szobrász, id. Éber Sándor festőművész, Ágoston Vencel festő, Dezső Alajos karikaturista, de a városunkat második hazájuknak tekintő vendégművészek: Tornyai János, Nagy István olyan művészi hagyományokat teremtettek itt, amelyekre építhetünk, amelyeknek továbbhordozol lehetünk.

Rudnay Gyula 1947-ben éppen a művészelődök útjain járva alapított Szabad Akadémiát a város által felajánlott műemlék jellegű épületben. Három kiváló tanítványával: Mikii Ferenccel, P. Bak Jánossal és Kun Istvánnal kezdte meg áldásos tevékenységét A Rudnay-csoport 1947 őszén nagy kiállításon mutatkozott be igen kiemelkedő sikerrel. Ugyanebben az időben az Eber család: id. Éber Sándor, Éber Anna és ifj. Éber Sándor rendezték meg a felszabadulás után első gyűjteményes kiállításukat

Rudnay művészeti hagyatékát azóta is ápolják és fejlesztik városunk művészei. A Rudnay Képzőművészkör őrzi a nagy művész emlékét és ápolja szellemének útmutatásait

A művésztelepet a felszabadulás után hamarosan a Képzőművészeti Alap vette át és éveken keresztül vendégművészek beutalásával a művészet országos vérkeringésébe is bekapcsolta városunkat

Két nemzedék

A bajai festők as 60-ea évektől csoportkiállításokon, országos éa vidéki tárlatokon szerepeltek. Jelenleg a Képzőművészeti Szövetség Bács-Kisíkún megyei Munkacsoportja fogja össze a bajai festőket kevés sikerrel a nagy távolság miatt A régiek mellé (Miskolczi Ferenc, ifj. Éber Sándor, Mikii Ferenc, Kun István) felsorakoztak a Rudnay-iskolából kinőtt tehetséges fiatalok is: Göldner Tibor, Weintráger Adolf és Garami János. Az utóbbi időben Ismét friss erők jelentkeztek, fey Rendes Bélámé és Gergely Józsefné.

Ugyancsak a Rudnay-iskola indította útjára a Derkovitsdíjas Udvardy Erzsébetet is, akinek neve mind gyakrabban szerepet és aki nemrég jött meg állami ösztöndíjas külföldi tanulmányútjáróL

Alkotás közben

Vessünk egy pillantást arra fa, mit alkotnak napjainkban a bajai festők. Ifj. Éber Sándorról tudjuk, hogy munkáját majdnem kizárólagosan a bajai Duma-táj festői szépségű világának szenteli. Az utóbbi időben pasztelljeit a freskófestő vakolókanalával cserélte feL

Az alkotmány ünnepén leplezték le Nagybaracskán, a mozi előcsarnokában freskóját. Ugyancsak ebben az évben nagysikerű gyűjteményes kiállítása volt Pécsett.

B. Mikii Ferenc ihletét már évek óta a Tokaji Művésztelep, az ottani táj és az ottani emberek kötik le. Friss, beszédes akvarelljei tanúskodnak arról,

hogy a Rudnay mester hatásán túljutott festő művészi meglátásait jellegzetes egyéni stílusban örökíti meg.

Kun István, a művésztelep gondnoka, nagy művészi elmélyüléssel alkot. A Munkácsy, Pál László és a Rudnay hagyományokat ötvözi össze a maga realisztikus látású világával.

Miskolczi Ferenc a nyugalombavonulás éveit eleven célkitűzéssel hasznosítja, örömmel láttuk legújabb alkotásai sorában mai életünk, eredményeink jól sikerült tükröződését.

Göldner Tibor az utóbbi időben más művésztelepeken dolgozik. Egyike városunk azon művészeinek, akinek alkotásaival sokszor találkozunk városunk falain kívül is.

Weintráger Adolf Vaskúton él. Nagy energiával dolgozik, tanít, fest, képzőművészkört vezet. Tanítványainak szép munkáit az UNESCO gyermekrajz-kiállításain, itthon és külföldön is megbecsüléssel fogadták.

Rendes Bélámé és Gergely Józsefné még a művészi pálya elején tartanak, de néhány ígéretes alkotásukkal már megismerkedhettünk.

Ügy gondoljuk, többet kellene törődni festőinkkel. Nagyobb lehetőséget biztosítani művészetük népszerűsítésére. Módot találni arra, hogy kiállításokon, tárlatokon minél gyakrabban találkozzunk velük városunkban is. Segítenünk, hogy a művészetien fércmunkák eltűnjenek közintézményeinkből és a magánlakásokból egyaránt.

És a valóban művészi alkotások neveljék, fejlesszék dolgozó népünk esztétikai érzékét.

Megérettnek látszik az idő arra is, hogy a bajai festők önálló munkacsoportja megalakuljon. A bajai művészek sajátos világa, a Kecskeméttől való térbeli távolság ezt mindenképpen indokolttá és kívánatossá teszi.

Kincses Ferenc

Tanyai plakát

Nem megszokott látvány még a tanyavilágban az a plakát, amely november 1-én jelent meg a Zsanaá Ady Endre Művelődési Otthon falán: A Zsanai Ady Endre Művelődési Otthon 1960. novemberi műsorát adja hírül a környékbeli lakosoknak ez a falragasz. Feltűnő milyen sokirányú munka folyik itt. Működik színjátszó szakkör^ gyakran keresik fel a művelődési ház színháztermét ismeretterjesztő előadók. Itt foglalatoskodnak a fotoszakkör' tagjai. Itt gyűlnek össze klubdélutánra a környező tsz-ek tagjai, a tanácstagok, a KISZ-szervezet

fiataljai rendeznek sportversenyeket, rendszeresen kölcsönöz a könyvtár.

Bolvárt Gergely művelődési otthon igazgatót jól ismerjük. Régi munkása ő a népművelésnek. De az is nyilvánvaló, hogy a tanyavilágban kialakuló, eleven, fculturáíMs élet, a vezetők jó személyi adottságain túl társadalmunk, tanyai lakosságunk egyre inkább növekvő, egyre intenzívebb kulturális érdeklődésének kölcsönhatása eredményeképpen jött létre: Ez a kölcsönhatás, ez az erősödő érdeklődés nem elszigetelt, hanem megyeszerte általánossá váló jelenség. A zsanai példa azonban, ha nem is egyedül álló, minden esetre példát mutató irányt adhat azoknak a tanyai nevelőknek, akik még nem ismerik azokat a lehetőségeket, amelyek Zsanán már a művelődés szolgálatába álltaik. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb tudományosan is elemezzék, módszertani és tartalmi vonatkozásaiban meghatározzák milyen követelményeiket állít a tanyai művelődés megszervezése a periférikus kulturális gócpontok, az ezzel foglalkozó társadalmi munkások elé;

Cs. É.

U3 FILMEK

□□□□DanaDaDDaaaaaciDajDDDDDDaannririnrinnririr-innni

A hosszú menetelés

fWA film egyik drámai epizódja: harc a hídon.

A japán imperializmus az 1931. szeptember 18-i és 1932. január 28-i incidensekkel kezdte meg a fegyveres agressziót Kína ellen. A kommunista párt vezetősége felhívást intézett Csang Kai-sek-hez: szüntesse meg a polgárháborút és egyesült erővel forduljanak a betolakodók ellen. A nagy nemzeti válság idején azoniban Csang Kai-sdk nem állt ellen a jaipán imperialistáknak, ellenkezőleg fokozta támadásait a Vörös Hadsereg forradalmi központjai ellen.

A Vörös Hadsereg kénytelen volt stratégiát változtatni. 1934. októberében visszavonult bázisairól, Kiangsi tartományból és megkezdte a kínai történelem egyik legdicsőségesebb katonai és társadalmi akcióját, a Hosszú Menetelést.

A forradalmi hadsereg katonái több mint 8 ezer kilométeres utat tettek meg és áthaladtak 11 tartományon, áttörték a Kuomintang hadsereg számtalan csapdáját, s majdnem áthatolhatatlan hegyeken, folyókon keltek át. Ez a hadászat történetében páratlan hadművelet talán csak Hannáiból, vagy Szuvarov Alpokon való átkeléséhez hasonlítható:

Egyik akadályt a másik után küzdöttek le a hőa katonák. A hóborította hegycsúcsokon és ködös mocsarakon át vezetett az útjuk, köziben szedte áldozatait a hideg és az éhség. Ezt az egyedülálló hősi küzdelmet örökíti meg ez a reprezentatív szélesvásznas, színes kínai film, melynek minden kockája feiejhetetlen emléket hagy a nézőben. A munumentalitásra való törekvés azonban nem homályo6Ítja el a rendezőnek azt a szándékát sem, hogy közel hozza a nézőhöz a Hosszú Menetelésben résztvevő katonák jellemét, emberi magatartását Nagy érdeme a rendezésnek, hogy a főhősök mellett epizódszereplők egész sorát építette bele szervesen a főcselekmónybe.

Több mint húsz év telt el azóta. Az idő elmossa a sziklákat;

de Kína Vörös Hadseregének a hosszú menetelés alatt ott maradt lábnyomai kitörülhetetlenek. A film történelmi dokumentum, megrázó művészi erejű krónika és nagyfeszültségű dráma egyben, amely a legnagyobb történelmi filmek között méltó helyet foglal eL

— Én nem tudom — feleli Ina idegesen. — Hát maga?

— Ami engem illet, talán három banális dolgot: szeretkezni, aludni, cigarettázni — jelenti ki a költőnő.

Inának lassanként az az érzése támad, hogy olyan hajóra került, amely kormány nélkül hányódik a nyílt tengeren. Lopva Marcellora pillant, de a fiú mozdulatlanul ül a helyén.

— Csendet kérek! — Kiáltja

az a fiatalember, aki a magnetofont kezeli. — íme az asszonya bölcsesség és a férfiúi bizonytalanság dialógusa... —

És lejátszatja az imént felvett szalagot Mindnyájan figyelmesen hallgatják. De Ina szédüléses érzése korántsem csökken ettől. Ellenkezőleg.

A leány odamegy Marcellohoz és lekuporodik melléje a földre.

Steiner átveszi a magnetofon kezelését a hosszúhajú fiatalembertől. Űj tekercset rak fel. Hirtelen szél süvölt fel, hatalmas viharzás tölti be a szobát.

Steinemé barátságosan magyarázza a megrémült Inának:

«-< Férjem legkedvesebb szórakozása, ha odakint a szabadban felveheti a természet hangjait

— Ez itt az erdő — konferálja be a következő számot Steiner. — Sóhajtanak a fák, susognak a levelek, víz csobban.

— Érzem az erdő illatát « 6zenveleg a költőnő, és lehunyja a szemét

Egy kút! — lelkendezik

Ina.

— No tessék — morog Répaczn. Steiner isméit nekilát a bűvészkedésnek.

A házigazda szerényen magyarázkodik:

— Ezek valóban csak zörejek. Nincs semmi jelentésük, nem akarnak semmit sem kifejezni.

— És mégis, milyen furcsa érzelmeket keltenek — mondja Marcello mosolyogva.

Steiner gyerekei néznek be az ajtón. Az apjuk rájuk szól:

— Miért nem alusztok? Már régen ágyban a helyetek.

Az asszonyok körülveszik a gyerekeket, megcsodálják őket: »•Milyen édesek!« Milyen nagyszerű gyerekek! Milyen okos szeme van ennek a fiúnak!«

Steiner a karjára ülteti a fiát.

— Ha mondanak neki valamit, ami mulattatja, először elgondolkodik rajta és csak aztán kezd nevetni.

— Micsoda édes kis popó! — áradozik Ina sugárzó arccal.

Steinemé kivezeti a gyerekeket a szobából. Ina letérdel Marcello mellé.

— Jó volna, ha otthon nekünk is lenne egy ilyen — mondja bensőséges nyomatékkai. — És majd lesz is valamikor, Marcello. Minden sokkal könnyebb volna. Nem gondolod ...?

— Dehogyis nem — válaszolja Marcello gépiesen, meggyőződés nélkül.

Aztán kimegy Steiner után az erkélyre.

— Gyakrabban szeretnék hozzád jönni. Az otthonod menedékhely nekem... A könyveid ... a feleséged... a barátaid ... Én ... én csak elvesztegetem az időmet... Valamikor volt bennem becsvágy, da most már.

Steiner fürkésző tekintette] nézi a fiút

— Gyere csak, amikor jólesik ... önmagánál nem találhat menedéket az ember.

Marcello figyelmét annyira leköti önmaga, hogy nem hallja a rezzenést barátja hangjában.

Steiner karonfogja és * könyvállványhoz vezeti:

<—1 Marcello... ha valóban új életet akarsz kezdeni, segítségedre leszek, amennyire tőlem telik, összeismertetlek emberekkel, például kiadókkal is.S akkor csinálhatnád, amihez kedved van. Az mindenesetre jobb időtöltés, mint azokba a lapocskákba írkálni. amelyeknek munkatársa vagy ...

Steiner félrefordul. Tekintete a széles ablakon át kimered az éjszakába.

(Folytatjuk.)