Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-29 / 281. szám
4. oldal ___-I______• 1960 november 29, kedd A gyűlés elmaradt Nem tragédia, úgyis van belőle elég — gondolhatják egyesek, de a most elmaradt gyűlés mellett nem mehetünk el szó nélkül. A városi tanács megbeszélést hívott össze néhány nappal ezelőtt, hogy Kecskemét kulturális életéről tárgyaljon és segítséget nyújtson az időszerű problémák megoldásában. Negyvenhárom meghívót küldtek szét társadalmi szervek, üzemek, vállalatok, szakszervezeti funkcionáriusok részére. A negyvenhárom meghívott vendég közül harminchármán távoltartották magukat anélkül, hogy akár csak figyelemre is méltatták volna a városi tanács meghívóját. Köztük olyan vállalatok vezetői is, mint a Kecskeméti Konzervgyár, a Vegyesipari Vállalat, a Borforgalmi Vállalat, a MEDOSZ, az ÉDOSZ és a Posta, akiket pedig joggal várt erre a megbeszélésre a városi tanács. A megjelentek őszintén felháborodtak, látván a nemtörődömséget, amellyel Kecskemét gazdasági életének egyes vezetői a kultúra iránt viseltetnek. És nekik van igazuk, nem pedig azoknak, akik felelőtlenül fittyethánytak a városi tanács felszólítására és szó nélkül távol maradtak. Nagy Éva Ahol minden negyedik általános iskolás felnőtt — Beszélgetés Kapusi Mihály pedagógussal — BEVONULÁSKOR I U3 FILMEK A Noszty fiú esete Tóth Marival Ebben az esztendőben emlékezünk meg a nagy magyar író, Mikszáth Kálmán halálának 50. évfordulójáról. Ékre az ünnepi alkalomra készítették el filmművészeink a nagy mesemondó egyik legsikeresebb regényének új filmváltozatát. Mikszáth, aki jól ismerte a dzsentrik világát, ebben a műben is leleplezően beszél léha, könnyelmű és erkölcstelen életmódjukról. A jól ismert történetnek ez a magyar filmvásznon a harmadik megfilmesítése. Gertler Viktor sok nagysikerű film alkotója arra törekedett, hogy éles vonásokkal karikírozza ki a dzsentri társadalom ismert alakjait. A film két címszerepét tehetséges főiskolai hallgatók játsz- 6zák. MécS Károly Noszty Ferije remek alakítás. Hideg, számító, könyörtelen hozományvadász, aki előtt nem számit a becsület, a szerelem. A fiatal művészt a Két emelet boldogság című filmben ismertük meg, de Noszty Feri nehéz szerepének eljátszása volt számára. úgy érezzük, az igazi vizsga. Partnere, a bájos Pe-Gruszszman: Styepan Kolcsugin Sztyepan Kolcsugin egy Do nyec-medencei, nagy nyomorban tengődő proletár család fia. Alakjában az iró a forradalmi munkásoknak azt a nemzedékét ábrázolja, mely a két forradalom, 1905 és 1917 között nőtt fel. Szyepan világa a gyár és a hozzátartozó bánya. Itt ismerkedik meg a munkával Földalatti bolsevikok edzik ke ménnyé, acélossá. Tízéves korában már segíti az 1905-ös forradalom harcosait, de későbbi élete is a párt munkájával, harcaival fonódik össze, s a börtönben, kényszermunkán egyaránt helytáll eszméiért. Alakján keresztül a regény a munkásmozgalom történetét mutatja be 1916 őszéig, tényi Ilona, jóval halványabb Mécs Károlynál. A film többi szerepében nagyhírű művészeket vonultat fel a rendező. Páger Antal és Fónay Márta játssza a Tóth házaspár szerepét. Uray Tivadar az öreg Noszty-t, Krencsey Mariann Noszty Vilma, Mezed Mária Máli néni, Pécsi Sándor Pázmán doktor szerepében nyújt kiváló alakítást. Kiskunfélegyházán — három évvel ezelőtt — az országban elsőként nyitotta meg kapuit a felnőtt dolgozók esti iskolája. Szerkesztőségünk munkatársa felkereste Kapusi Mihály pedagógust, a dolgozók iskolája tanulmányi vezetőjét és megkérte, — mint illetékes — nyilatkozzék lapunknak, hogy mi tette szükségessé a felnőtt-oktatási reformterv-javaslat elkészítését? Kapusi elvtárs ezeket mondotta: — Iskolarendszerünk reformtervezete nem most születő elgondolás. Ennek előkészítő munkái mind a gimnáziumokban, mind pedig az általános iskolákban már két évvel ezelőtt megkezdődtek. A Művelődésügyi Minisztérium felnőttoktatási tízes reformbizottságába 1959. januárjában kaptam meg a kinevezést. A bizottság kidolgozta a felnőtt-oktatási reform irányelveit. Cél, hogy a tananyagot a felnőttek életkori sajátosságainak megfelelően alakítsuk át, hisz ők az életből már sok gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek és ezeket csak rendezni kell, míg a gyerek számára mind a tapasztalati, mind az ismereti anyag teljesen új. Törekvésünk, hogy a dolgozók gyakorlati életéhez közelebb vigyük az iskolát. Ezért bevezettük a szakosítást, hogy ne csak általános műveltségben, de egyben szakmájában is továbbképzést kapjon a felnőtt tanuló. így jöttek létre a dolgozók iskoláinak mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari tagozatai. A felnőttek életkori sajátosságainak megfelelően át kellett csoportosítanunk a tananyagot is, mivel a dolgozók 75 százaléka a hetedik osztályban kezdi meg a továbbtanulást. Nem építhetünk a tizenöt —húsz évvel ezelőtt tanult, homályba merült ismeretekre, a súlyponti tárgyaknál vissza kell mennünk egészen az alapokra. Nem tanítunk tehát a felnőtteknek természetrajzot, ehelyett biológiát, rendszertant adunk. Az állattant egy évfolyamba építettük be az embertannal, hogy segítsünk a dolgozók materialista világnézetének kialakításában. Lássák tisztán az ember, mint biológiai lény helyét az élőlények rendszerében. A történelmet is a hetedik, nyolcadik osztályba csoportosítottuk át. Itt is a korszemlélet kialakítása a cél, hogy lássák a társadalom fejlődését, a történelemben lejátszódott események osztályjellegét. Az oktatási reformtervezet célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítása tekintetében intézetünk — mint felnőtt-oktatási kísérleti iskola — nagy részt vállalt. Az irányelveket megkaptuk. Nevelőink a, tankönyvhiány áthidalására tankönyvpótló jegyzeteket írtak és ezekből tanultak hallgatóink. A kísérleti anyag életrevalóságát és helyességét igazolják az eredmények. A két esti kísérleti osztályban, ahol optimális óraszámban kaptak nevelői segítséget a dolgozók, 4,13 százalék volt a tanulmányi átlag az 1959—60-as oktatási évben. De nemcsak ezekben az osztályokban, hanem az egész iskola tanulmányi átlagában is összehasonlíthatatlanul jobbak az eredmények. Nagymértékben csökkent a lemorzsolódás is. (1959-ben a hallgatók 22 százaléka, 1960- ban pedig már csak 11,7 százaléka szakította meg tanulmányait.) Éppen a lemorzsolódás százalékának javulása igazolja a legszembetűnőbben, hogy a szakosítás folytán a dolgozók közelebb kerültek az iskolához, mert érzik, hogy szakmájukban is továbbképzést kapnak. Az átcsoportosított tananyag mértéke pedig arányban áll képességeikkel, szabad idejükkel. Sokan nívócsökkenéstől féltek a tananyag átcsoportosításával, de az eredmények beigazolták ennek helyességét. Kiskunfélegyházán sem volt könnyű tanulásra bírni a dolgozókat. Ezt legjobban a statisztikai adatok bizonyítják. 1957-ben 17, 1958-ban 52, 1959- ben 75, 1960-ban 376-an végeztek iskolánkban. Jelenleg 607 hallgató tanul 24 tanulócsoportban. Megvalósítottuk a váltott műszakban dolgozóknak a „váltás” osztályokat, hogy az iskolai munka is alkalmazkodjon az üzem munkarendjéhez. A fejlődés impozáns módon nyilvánult meg Félegyháza szellemi felemelkedésében. Sikerült felkelteni az emberekben a művelődés iránti' igényt, melynek rohamos növekedése szétfeszíti a ma meglevő kereteket is. Móra Ferenc szülővárosában, ha sorba állítanánk a felső tagozatba járókat, minden negyedik tanuló felnőtt lenne — fejezte be tájékoztatóját Kapusi Mihály. A félegyházi kísérlet elindult. Jelenleg az országban már 12 városban folyik a dolgozóknak kísérleti "tawterv szerinti oktatása. A Petőfi Sándor Általános Iskola 40 tagú tantestülete minden áldozatot vállalva munkálkodik, hogy bebizonyítsa a felnőtt-oktatási reformtervezet irányelveinek célszerűségét. E lelkes és eredményes munkának köszönhető, hogy a kiskun városban a pedagógusok társadalmi megbecsülése nagyot emelkedett az elmúlt években. Bicliczky Sándor Bankigazgatók „bérkövetelése“ Az angliai Derbyben furcsa -tüntetés« zajlott le. 400 bankigazgató s banktisztviselő tüntető menetben követelte az igazgatók fizetésének felemelését. A tüntetők motoros rendőrkísérettel vonultak fel Derby utcáin, feliratos táblákkal, amelyeken ez állt: „Igazságot a bankigazgatóknak!” és „Alacsony a fizetés, nincs előmenetel.” ’fimuré *' «•'V Jj \ XXIII. — Te túlságosan is nagy kanállal etted — válaszolja Marcello a szája sarkából. Ina Steinerrel beszélget, csillog a szeme, örül, hogy Marcellonak végre olyan barátját ismerte meg, aki neki is tetszik. — Még soha nem találkoztunk és mégis sokat tudok magáról... mondja Steiner halvány, szelíd mosollyal. — Ha majd igazán szeretni fogja Marcellot, nagyon boldog lesz vele. Ina kérdő tekintettel néz rá. Vidám és kíváncsi. És fülig pirul, mert ki nem mondott korholást érez Steiner szavaiban, olyat, amilyen csak azoktól telik, akik a lelkek mélyébe látnak. — Nem mutatod be nekem? — kérdi Anna Marcellotói. — Dehogyis nem — válaszolja Marcello mereven. Anna egy csöppet sem elfogódott. — Szép az arca — mondja. — Tessék? — rezzen össze Ina zavartan. Anna elmosolyodik. — Adhatok egy tanácsot magának? ... Jól kapaszkodjék meg ebben az úrban, őneki az mindenképpen üdvös lesz. Hogy magának is? ... És sokatmondóan felhúzza a vállát. Steiner Répaczihoz vonszolja Inát. Az író szó közben hagyja abba a társalgást. — Micsoda jelenség? — kiáltja patetikusan. Ina nevet. Már azt sem tudja, hogyan járjon és hogyan tartsa a kezét. Marcello is az íróhoz lépett. — Tudja-e, hogy irigylem magát? Olvastam a könyvét világkörüli útjáról. Én is szívesen utaznék. De sok emberrel lehet megismerkedni útközben! És, de sok mindenféle asszonynyal— Marcello elvigyarodik. — Neked mindig a nőkön jár az eszed — torkolja le Ina. Idősebb hölgy ül az egyik hintaszékben. Ismert költőnő. Steinerék házában mindenki csak a keresztnevén szóllítja: Iris. Egész megjelenése nyomatékosan skandinávosra van beállítva. Hamvasszőke haját rövidre nyírta, ruhája, mint a zsák. Lábánál fiatal, hosszúhajú, művészfrizurás férfi kuporog. A hintaszék túlsó oldalán kutya hever. . A költőnő, aki eddig hallgatott, hanyag fejmozdulattal Marcellohoz fordul: — Steiner azt mesélte magáról, hogy két szerelme van és nem tud választani közöttük ... — Miféle kettő? — kérdezi Marcello. A költőnő, aki egyik cigarettáról a másikra gyújt, most nagyot szív abból, amelyet sárgás újjai közt forgat. — ... Az újságírás, meg az irodalom... Ha rám hallgat, nem dönt, szabad marad. Amikor dönteni kell, az mindig a vég kezdete. A szerelemben is így van ez. Kiválasztani kell, kiválasztani... — Ültében kiegyenesedik. Felemeli hangját: — Csak az a fontos, hogy égjünk és ne fagyoskodjunk... Mialatt az asszony beszélt, a fiatalember felállt a hintaszék mellől, Steiner íróasztalához lépett és bekapcsolta a magnetofont. Halkan szól a készülék, nem zavarja a társalgást. — Olvastam verseit — udvariaskodik Marcello. — Nagyon tetszettek. Erő van bennük. Mintha nem is asszony írta volna őket — Mit tudsz te az asszonyokról? — kiállt oda neki Ina, aki Steinernével és még néhány asszonnyal a heverőn trécsel. Szavaira minden felől nevetés csap fel. — A maga művészete az a fajta művészet, amilyet szeretek — folytatja Marcello. — Világos, semmi szónokiasság nincs benne, őszinte... Ügy érzem, holnap velem is megtörténhetik mindez, amiről ír... Én nem szeretem, amit most csinálok. De gyakran gondolok arra, ami majd lesz vagy lehet. .. Az utolsó mondatokat már inkább csak önmagának mondta. — Nekem is ugyanez a véleményem — jegyzi meg Steiner. Iris ismét szippant egyet a cigarettájából. És a magnetofon tovább forog. — Igen, gondolnunk kell a holnapra — papolja a költőnő — de azért közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a mát is éljük. Én hiszek abban, hogy tudatosan, intenzíven át kell élni minden pillanatot. És az így leélt esztendő öt évvel megfiatalítja az embert. — Iris, ma olyan vagy, mint egy jósnő — nevet Steiner. — Barátaim — folytatja Iris megbocsátóan — ti valamenynyien túlságosan sokat gondoltok a jövőre. És mit csináltok reggeltől estig? Ügy értem, mit csináltok a legszívesebben? — És gúnyosan néz körül. (.Folytatjuk.)
