Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

Ez az „exporí“ kárral jár «— De nagy piacuk van — di­csértem múltkoriban a jános­halmi asszonyoknak a helyi pia­cot. — Nagy és mégis szegény — kaptak a szón társnőim és cso­dálkozásomra elmesélték, hogy noha 1186 őstermelői igazolvány­tulajdonos van a községben, mégsem ehetnek szép és olcsó gyümölcsöt. Szőlőt alig láttak szezonjában, almából, körtéből is keveset s főleg másod-, har­madosztályú hibás árut. A szé­pet Kiskunhalasra, sőt Pécsre hordják, mert ott állítólag jobb árat kapnak érte. Nem bocsátkozom számítások­ba: jól járnak, de nagyon mele­gen szeretném felhívni a jános­­halmiak figyelmét egy másik hasonló hiányosságra, amelyik­nek feltétlenül maguk látják majd kárát. Vidékük nagyon jó kukorica­termő. Az erre alapozott sertés­­tenyésztés első lehetne Bács me­gyében, s nagy hasznot hozna a község lakosainak. Mégsem él­nek a lehetőséggel! Naponta 10 —15 vagon kukorica gördül ki a helyi vasútállomásról, s a ser­téseknek sincs több becsük. El­adják az idegen megyei keres­letnek. Pedig, hej, de megbán­ják ezt, de nagyon fog hiányoz­ni jövőre! I960, november 27, vasárnap 1 A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS — KISKUN MEGYEI LAPJA Orvosok a népfrontban Egy kiskunhalasi tapasztalatcsere tanulságai Kádár János elvtárs a Haza­fias Népfront II. Kongresszusán többek között ezeket mondta: »Meggyőződésem szerint a Ha­zafias Népfront-mozgalom újjá­születése és jelentős fejlődése mdndenékelőtt arra a kölcsö­nös bizalomra vezethető visz­­sza, amely ezekben az években kialakult és hónapról—hónapra erősödött a mozgalomban te­vékenykedő kommunisták és pártonkívüliek között.« Mindennapi munkánk so­rán azon fáradozunk, hogy ezt a bizalmat tovább mé­lyítsük, erősítsük. Jelentős eredményeink közé soroljuk, hogy az értelmiségi A» Alpesek szomorú statisztikája Az idei évben összesen 220 hegymászót ért halálos kimene­telű baleset az Alpesek külön­böző csúcsain. Most, hogy ha­vazás beálltával véget ért a hegymászó idény, megállapítot­ták, hogy az idén Svájcban 49, Olaszországban 45, Németország­ban 34. Franciaországban 18 és Ausztriában 74 áldozatot köve­teltek az Alpesek. Ez a szám alacsonyabb a tavalyinál és jó­val alatta marad az 1957. évi­nek, amikor a szerencsétlensé­gek »rekord ideje« volt és 385 haláleset történt Könnyebb és egészségesebb! Képünkön Hegedűs Istvánná látható. A Kecskeméti Gépkocsiközlekedési Vállalat vezetőinek gondot okozott Kfltaut a kalauzoknak a munkába való visszahelye­zése, akik a sok állás miatt megbetegedtek. Ez a gond az ülő­ír «lawri rendszer bevezetésével megoldódott Jelenleg 14 autó­buszon dolgozik ülőkalauz. Ezeken kívül már csak négy autó­ban van a városban, amelyeken a kalauzok az utasok közt végzik munkájukat Értesüléseink szerint azonban — mivel há­zilag készítik az ülőhelyeket — belátható időn belül Kecskemét minden autóbuszán ülve adják utasaiknak a jegyet a kalauzok. dolgozók —» orvosok, mérnökök stb. — nagy többsége külön­böző akció-bizottságainkban vé­gez társadalmi munkát Kórházi és SZTK-rendéLőin­­tézeti orvosaink tevékenységére és szép eredményeire különö­sen büszkék vagyunk. Szemé­lyenként havonta általában 24 óra társadalmi munkát végez­nek. Különös gondot fordítanak termelőszövetkezeti tagjaink egészségvédelmére. Komplex-szűrővizsgálatokat végeznek, egészségügyi is­meretterjesztő előadásokat tartanak igen népes hall­gatóság előtt Munkájuk mellett arra is ta­lálnak lehetőséget, hogy tapasz­talatcsere formájában segítsék kecskeméti és kiskunfélegy­házi társaikat a szűrővizsgála­tok technikai lebonyolításában. A múlt hét közepén megtartott tapasztalatcsere-értekezleten or­vosvendégeink nagy elisme­réssel nyilatkoztak kiskunhalasi kollegáik munkájáról. A nagyon érdekes és tanulsá­gos találkozón sok kérdés el­hangzott. Közülük jó néhány fontos figyelmesztetés arra, hogy még igen sok a tenni­valónk. Vendégeink közül töb­ben felvetették például, hogy »milyen erkölcsi előnye van annak, ha az orvos társadalmi munkát végez?« Vagy: »-Mit kapnak a kiskunhalasi orvosok a végzett társadalmi munká­ért?« stb. őszinte csodálkozással fogad­ták a válaszokat arról, hogy PETŐFI NÉPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Któkun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépítés és Ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj l hónapra 12 Ft Bács-Kiskun megyed Nyomda V. Kecskemet; — TeL: 15-29. 27-49 » ml orvosaink társadalmi tevékenykedése a szocialista öntudaton, önzetlenségen alapul, 3 az előrehaladást kívánja meg­gyorsítani. Hasznos volt a tapasztalat­csere azért is, mert felhívta a figyelmet két, olyan mélyen gyökerező szemléletre, amely még sok népfront-bizottságunk munkájának 'kibontakozását gá­tolja. Ahol ilyesmi tapasztalha­tó, arra kell törekedni, hogy baráti viták során tüntessük el az önös —, a dolog lényegét nem értő szemléletet, s helyébe hintsük el a szocialista öntu­datot. Ez a nevelő munka nem egyszerű, és sok fáradságba ke­rül, de megéri! Tóth Ferenc Járási népfront-titkár Kiskunhalas A tsz-nek is dicsőségére válna... (Községi tudósítónktól) Kiskunfélegyházán és a járásban már eddig is ko­moly eredményeket értek el a spekulánsok és az üzér­kedők elleni harcban. A vasúti ellenőrzés során kide­rült, hogy szeptemberben hat olyan személy szállított Kiskunfélegyházáról saját nevén Budapestre tételen­ként 50—60 baromfit, akik­nek termelői igazolványuk nincs. Ellenük szabálysértési eljárást indítottak. Kiskun­­majsáról, — ugyancsak szep­temberben — 25-en szállí­tottak több budapesti pálya­udvarra húsz kilónál na­gyobb mennyiségű csirkét. Volt olyan is, aki egymaga és egy tételben 284 kiló csir­két adott fel, amely még egy termelőszövetkezetnek is dicsőségére válna. E speku­lánsoknak ugyancsak nem volt őstermelői igazolvá­nyuk. Ellenük szintén sza­bálysértési eljárást indítot­tak. A kiskunfélegyházi járás felvásárlással foglalkozó szer­vei — amint megtudtuk, — a jövőben még inkább fel­készülnek majd az ál-őster­melők leleplezésére. LÉGZÉSI Alsóosztályú tanulókon vég­zett megfigyelések során szá­molás, írás és olvasás közben sok hibát vettek észre a légzés formájában. Nagy a szájon át légzők száma, íráskor a hajlott hát felületessé teszi a légzést stb. A vizsgálatot végzők meg­állapításai szerint a helytelen HIBÁK AZ ISKOLÁBAN légzésforma testtartás-, hang- és beszédhibákhoz vezet. Több fi­gyelmet tehát a légzésre az al­sóbb osztályokban is, tanítsák meg a kisgyermekeiket is a he­lyes légzésre. A légzésnevélés ne tantárgy legyen, hanem — ok­tatási élv. Ml JÖVÜNK Tessék megállni! Most mi Néznek bennünket, s ránk jövünk, nevetnek a legifjabbik nemzedék, a siető nagy emberek — úgy haladunk át öntudattal és dübörögve minket köszönt megfogva egymás kis kezét. a megtorpant járműsereg. s Vers: F. Tóth A tárgyalások szüneteit a “ vidéki járásbíróság folyo­sóin mesélgetéssel töltő ügyvé­dek most is a sarokban duru­zsoltak: Tudjátok, hogy elszaporo­dott a fotósok tábora! — kezdte az egyik. — Fényképeznek ezek mindent. A napot, a holdat, a ezénakazlat, gyermekeiket. F. Antal bankrevizor is — aki va­lamikor esztergályos, azaz »dre­­hus* volt, ezen a napon már hajnalban felkelt, mert állat- és kirakodóvásárt tartottak a kis városban. Vállára kanyarította m JOMeicordot, zsebre dugta * fénymérőt, s kiballagott o ló­vásárba, — témát találni. lóvásáron Tóni nem egyszer megfordult már. De ott ^— mind­eddig — mint hivatásának tel­jes tudatában levő hivatalos sze­mély — járt-kelt. Vállalatokat ellenőrizett, szenzálokat leple­zett le. Mozgása, beszéde ruti­nos, magabiztos volt. Ez esetben azonban magán­emberré vedlett vissza. Egyedüli feladata: minél szebben, plasz­­ttkusabban ábrázolni egy vásári életképet. Kerengett hát a sok ló, eladó és vásárló közt; az ég bolyhos felhőire, a vásárteret kerítő karámra, onnan meg a vásári csoportozatra pillantott, amikor észrevett a lomha őszi nyüzsgésben egy eleven jelene­tet: Fiatal, alig egyéves csikó volt a központ. Idegesen tekintgetett körül, zavarta a kö­réje gyülekezett embertömeg. Fel-felrántotta a gazda kezében levő kötőféket állávái, s fekete csikószeme rémülten mutatta fehérét. Fényképre kívánkozó volt a jelenet már csak azért is, mert szemmel láthatóan termelőszö­vetkezeti emberek alkudoztak a csikóra az öreg, nyolc—tíz hold munkájában elfáradt egyéni gaz­dával. Legalábbis erre következ­tetett Tóni abból, hogy a vásár­lók — egy ugyancsak öreg, amo­lyan uradalmi cselédember, ta­pasztaltszemű lovász, meg való­színűleg a tsz-elnök, a fiatal, egyenesderekú. keményhorgas­­orrú kun atyafi — igen erősen alkudoztak* »Szabó-brigádot« közbeszólt nagy csendesen: — Nyolcszázért megvenném.. i Gondolta, a tsz-elnök majd­csak rálicitál, közelebb is megy a csikóhoz, nézi, vizsgálgatja majd, hogy a konkurrens — Tóni ne férhessen hozzá. Mozdul te­hát a kép, — lehet fényképezni. De nem ez történt A csikó tulajdonosa F. Tóni ajánlatára oldalra pillantott: nem tréfál-e ez a »pesti-* ember. De látva Tóni komoly arcát, — ráhagyta: — Ezerért... Jó csikó ez! A tsz-elnök licitálását viszont hiába várta Tóni. Az elmaradt. Megfordult a velejött idős em­berrel együtt, s odébb állottak. Ennek már fele sem tréfa. Más vevő nincs, a csikó Tóni nyakán marad, s ha nem ügyeskedik, elsőemeleti lakásá­ba állíthatja be a csinos állatot. Fogta hát magát Tóni is, sar­kon fordult, s elinalt. Alig ért azonban tíz lépésre, valaki a vállára tette a kezét. A csikó tulajdonosa volt. Ré­mült állatát kötőféken vonszolta ki az embergyűrűből, s Tóni után iraraodotti — Adom kilencért... Viheti.;. Furfangos ember Tóni, hát így felelt: — De nekem szekér is helle» ne... Azzal együtt venném... — legnagyobb rémületére azonban a csikó tulajdonosa örvendezve ragadta meg karját: — Éppen hogy azt is el aka­rom adni... Örököltem a csikót is, a szekeret is, nem tudom, hová tegyem... Ezerötért szeke­restül együtt viheti a csikót.., • LJ onnan hallottam én ezt 1 1 az esetet? — teszi fel a költői kérdést a történet vé­gére jutó ügyvéd a tárgyalás szünetének' végén cigarettázó társainak. — Hogy honnan hallottam én ezt a történetet? — ismétli kis időt engedve a figyelem felcsi­­gázására. — Három eszteiídővel ezelőtt védtem ezt az F. Antalt. A csikó tulajdonosa ugyanis be­perelte barátunkat — üzletron­tásért. .. Mondanom sem kell, hogy a pert meg is nyerte... (—ng—J emlegettek, melynek venni szán­dékoznak a csikót; s az öregebb inkább tanácsolt a fiatalabbnak, mintsem dirigált. F. Tóni is a nézősereg közé vegyült. Kihajtott ingnyaka, sá­padt arca miatt ki sem sejtett benne vevőt, — nem abajgat­­ták. Látta azonban Tóni, hogy e jelenetből jó képet lehetne csinálni — ha az emberek egy kicsit mozognának is a csikó körül. AA occanni azonban egyik sem akart. Sőt, az alkuról át­tértek az időjárásra, a termésre, s tíz perc után csak azt tudta meg Tóni, hogy a tsz-elnök haj­landó megvenni esetleg a csikót ötszáz forintért. Elfogta Tónit a fényképész vadászizgalma. A bolyhos felhő­ből mindjárt megindul a tartós őszi eső, s oda a kép, oda a téma. Kicsit félénken ugyan, de mégis elővette hát szenzál-lelep­­lezéskar használt trükkjét, «=

Next

/
Thumbnails
Contents