Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

1960. november 23, szerda A MAGYAR- SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0ACS - kISkUN MEGYEI LAPJA Q börtön kapujától a munkahelyig Az utógondozás néhány kérdéséről A társadalom ellen vétők át­­nevelésére nagy gondot fordíta­nak a büntetésvégrehajtási szer­vek. Arra törekszenek, hogy tettüket megbánó, becsületes életre vágyó embereket adjanak vissza a társadalomnak. Keve­set érne azonban a börtönben folytatott nevelőmunka, ha az elítéltet szabadulása után nem segítenénk jó útra téríteni, illet­ve azon megtartani. Ahhoz, hogy a börtönből sza­badultak sikeresen illeszkedje­nek társadalmunkba, utógondo­zásukban *nagy szerepet kell vál­lalni a különböző állami és tár­sadalmi szerveknek. (Utógondo­záson a börtönből szabadultak­nak olyan életkörülmények kö­zé való helyezését értjük, ame­lyek lehetővé teszik, hogy hasz­nos tagjaivá legyenek a társa­dalomnak.) A munkához . .., Először is lehetőséget kell adni megélhetésük biztosítására, azaz munkához kell őket jut­tatni. Természetesen nem arról van szó, hogy bizalmi, vagy ve­zető jellegű munkakört biztosít­sunk számukra. (Ennek egyéb­ként törvényi akadálya is van.) Az azonban indokolt, hogy olyan munkát kapjanak, amelyből a maguk és családjuk emberhez méltó fenntartását biztosíthas­sák. Hazánkban nem jelent prob-, lémét az elhelyezkedés. A sza-; tódultaknak azonban sokszor! nehézséget okoz, s ennek nem 1 az az oka, mintha számukra; nem jutna munkalehetőség. A; nehézséget- az okozza, hogy sok j vállalat, üzem és egyéb intéz-! mény vezetője, dolgozód nem; értik e kérdés jelentőségét, nem ; tanúsítanak kellő megértést az! ügy iránt. A munkahely érdé- j keivel ellentétesnek tartják az! ilyen személyek felvételét, jól-; lehet annak az alkotmányos elv- J nek — mely szerint társadat-! munkban minden állampolgár- ] nak joga van a munkához —; érvényesülnie kell a börtönből; szabadultak esetében is. Az in- ! dokolatlan előítélet miatt szá-! mos munkahely nem is válaszol; a büntetésvégrehajtási szervek; leveleire, amelyekben segítséget: kérnék a szabadulok elhelyezé- j séhez. Ha válaszolnak is, sok- j szór elutasító az. ... az emberi élethez való jog megadása ... Az egyik börtön-levélére pél­dául a megyénkben működő K. A. nagyvállalat azt a választ adta, hogy csaik büntetlen elő­életű, tiszta erkölcsű embereket foglalkoztat. Mit sem törődik az­zal, hogyan alakul a segítségre szoruló szabaduló további sor­sa: nem csúszik-e le éppen az elutasítás miatt ismét a bör­tönbe vezető lejtőn. Mert ilyen példa van, lehetne sorolni belő­lük. Szerencsére egyre gyakoribbá válnak megyénkben ezen a té­ren a jó tapasztalatok. Szép pél­dákkal szolgál erre többek kö­zött az ÉM. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat és a Kecs­keméti Faipari Vállalat. Az utóbbi például a börtön meg­keresésére — mélyben kérte K. I. elítélt munkábaállítását — a következőket válaszolta: ».. .sza­badulása után vállalatunk K. X-t ismét tudja és kívánja alkal­mazni." Intézkedéseikkel, félvilágosító­­nevelő munkájukkal az eddigi­eknél is nagyobb segítséget nyújthatnak a börtönvisélitak munkához juttatásában az ál­lamhatalmi, államigazgatási, tár­sadalmi szervek és tömegszerve­­zeték (például tanácsok, nő­tanács stb.). Az egyik, börtön­büntetést töltő fiatalember el­mondta például, hogy ezt meg­előzően »ült« már egyszer. Sza­badulása után rendes munká­hoz jutott, de mindig egyedül töltötte szabad idejét. Szokásává vált a céltalan járkálás, csavar­gás, s közben megivott hat-hét fröccsöt. Ivási szenvedélye olyan nagy lett, hogy csak úgy tudta kielégíteni, ha tilos úton jutott pénzhez. Bizonyára megmenthető lett volna az említett férfi, ha mun­kahelyén az üzemi bizottság, a KISZ stb. olyan időtöltést, szó­rakozást biztosított volna szá­mára, amellyel jellemét jó irányba fejleszti. ... hálával tölti el a szabadultakat A börtönből szabadultakkal való tapintatos, nem a börtön­­viseltséget hangsúlyozó, de ugyanakkor a munkafegyelemre, a társadalmi együttélés szabá­lyainak mindenkori, szigorú be­tartására nevelő bánásmód igen nagy jelentőségű. Sok-sok levél tanúskodik erről, melyeket mun­kához juttatott volt elítéltek ír­nak — minden érdek nélkül, hiszen már szabadok — a bör­tönparancsnokságokhoz. A sok közül találomra szó szerint idé­zem Cs. J. volt elítélt levelének egy részletét: »•.. rendes állásban vagyok most már, és újra beilleszked­ve a társadalomba, megpróbá­lom sikerre vinni azt a fárad­ságos munkát, amit a T. Fő­törzsőrmester Űr irányomban végzett..." Jó érzés ilyet olvasni, hiszen egy-egy ember megmentéséről, a társadalomnak való megnye­réséről szólnak. Természetesen vannak kivé­teles bűnöző típusok, olyanok, akik a legemberibb törődés mellett is a rosszat, a bűnt vá­lasztják. Ezek azonban a társa­dalom ellen vétők elenyészően csekély százalékát képezik, akik miatt nem szabad elhanyagolni a megtévedtek, de becsületes életre vágyók óriási többségét. Dr. Babinyecz Tibor megyei főügyészségi ügyész Felhíyás a falusi asszonyokhoz tetőállomásaink kapacitása szin­te képtelen lépést tartani azzal. Éppen ezért figyelembe kell venni a háztáji baromfinevelés­nél a kotlóssal történő csirke­keltetést is. Az így keltetett csirke nevelése egy szerű, s min­den háznál könnyen megvaló­sítható. Helyes alkalmazásával elérhetjük, hogy már a téli hó­napokban nagyobb mennyiségű baromfi vár felnevelése, ami később nagyban elősegíti a la­kosság baromfival történő ellá­tását. Felhívással fordulunk ezért valamennyi termelőszövetkezeti és földműveszövetkezeti pa­rasztasszonyhoz, hogy a tél és a koratavasz folyamán minden háznál keltessenek ki legalább 70—80 csibét, melyből legalább két kotlóaljat a helyi földmű­vesszövetkezettel szerződésileg kössenek le. Ezzel nemcsak anyagi érde­keltségüknek tesznek eleget, ha­nem nagyban elősegítik a ba­romfitenyésztés továbbfejleszté­sét, gazdasági eredményeink fo­kozását. Tartsák meg a .jövőben is a kiskunsági baromfitenyész­tés jó hírét, nevét. Megyei Nőtanács MÉSZÖV Választmány nőbizottsága Megyénkben a baromfite­nyésztésnek régi hagyományai vannak. Tanyavidékeken, közsé­gekben alig van olyan ház, ahol ne tartanának baromfit. Falusi asszonyainknak köszönhető, hogy Bács-Kiskun megye az or­szág egyik legjobb baromfite­nyésztő vidéke. Kifizetődő a ba­romfitartás, hiszen a baromfi­hús és -tojás iránt bel- és kül­földön egyaránt állandóan nö­vekszik a kereslet. Népgazdasá­gunk érdeke is megkívánja hát, hogy a szükségletet teljes egé­szében kielégítsük, s a világpia­con kiharcolt helyünket meg­tartsuk. Ennek érdekében legfőbb teendő a baromfitenyésztés és a tojástermelés színvonalának emelése nemcsak nagyüzemeink­ben, hanem a háztáji gazdasá­gokban is. Ehhez nyújt komoly segítséget a földmüvesszövetke­­zeti hálózat, amikor szakembe­rei szaktanácsokkal látják el a baromfitenyésztőket és szerző­dés útján előre biztosítják a ba­romfi értékesítését. Segítenek a földművesszövetkezetek a törzs­­állomány kialakításában is, hi­szen évente sokmillió fajtiszta naposbaromfit juttatnak a falu­si asszonyoknak. A naposba­­romfi-szükséglet azonban olyan rohamosan növekszik, hogy kel-Lakatos szakmunkásokat felveszünk. Földszöv. Kecskemét, Munkácsy u. 8. 2823 Szedik a vesszőt a Jakiteleki szőlőszaporító törzstelepről Lakitelek határában nemrég új telepet létesített a Szőlészeti Kutató Intézet. Ebben a kísér­leti gazdaságban nem foglalkoz­nak nemesítési munkával, ha­nem a társintézetekben előállí­tott új fajtákat szaporítják el. Az országnak ez az egyedülálló szőlőszaporító törzstelepe jelen­leg 245 hold homokon működik. Feladata, hogy megfelelő minőségű és a legújabban „Hórukk-emberek” kőzett — Beszélgetés szállítómunkásokkal — — Kértéli: már a vállálatve­­zetőségtől, hogy adjanak kesz­tyűt? — Hogy kértük-e? Még mun­karuhát sem kapunk, nemhogy kesztyűt. Persze, ebben nem a vállalatvezetőség a ludas, mert a rendelet szerint két évi hasz­nálatra adnak ki egy öltönyt, de ez olyan hosszú idő, hogy két ruha is elnyűne' itt ez alatt. Ezt láthatnák azok is, akik a mun­karuha lejárati idejét megszab­ják. Bonyolult as elszámolás! — Maguk közt ki a brigád­vezető? — Nem osztanak minket bri­gádba, — »-ahogy esik, úgy puf­fan-«. . — Brigádok nélkül hogy fo­lyik a munka verseny? — Sehogy. Szoktunk néha egy­más közt megállapodni, hajrázni, — egy liter borért, egy korsó sörért. Szervezett verseny nincs közöttünk. — Mennyit keresnek a tégla »kidobással«? — Azt mi is szeretnénk tud­ni. A normát nem ismerjük, meg a bérelszámolási lapunkra sem szokták ráírni. Egyszer ki­függesztettek ugyan egy táblá­zatot a normáról, de az olyan bonyolult számrengeteg volt, hogy nem értettük meg. Nem lehetne ezt leegyszerűsíteni? — kérdezik tőlünk. Mi ugyanezt a kérdést tesszük fel a vállalatnak. S ugyanakkor kérdezzük azt is, hogy nem le­hetne-e törekedni arra, hogy a nehéz fizikai munkát végző »hó­rukk-emberek« kedvezőbb kö­rülmények között dolgozzanak? A kedvező körülmények nagyobb teljesítményekre sarkallnák őket — ez pedig a vállalatnak is ér­deke. .. .__ Tóth Gábor nemesített szőlőszaporító anyaggal lássa el a nagy­üzemeket. Elsősorban a szőlőkertekből hi­ányzó csemegeszőlőt pótolják és megfelelő minőségű borszőlő­szaporító anyagot állítanak élő; Működésük óta — két év alatt — 20 fajtából, nagyrészt cseme­geszőlőből létesítettek egy-egy hektáros törzstelepet. Ezek kö­zül 11 csemegeszőlő. Mathiász régi fajtád: »Itália;, »Erzsébet királynő emléke«, »Szőlőskertek királynője", »Ezeréves Magyaror­szág". Kocsis Páltól »Gloria Hun­gáriáé«, »Kocsis Irma« kapott helyet a törzstelepen. Borszőlő­ből pedig a »Leányka«, »Kadar­ka«, »Furmint«, »-Hárslevelű", »Szürkebarát« került a kijelölt táblákba. A fiatal tőkék egy részéről az idén először gyűjtenek vesszőt. Ezt az intézet telepeinek bőví­tésére, a már meglevő táblák pótlására használják fel. Az elkövetkezendő években azonban a Duna—Tisza közi nagyüzemi szőlősök te­lepítéséhez is jut szaporító­anyag. Az előzetes számítások szerint — az első termőév után — hek­táronként 40—50 000 szál vesz­­szőt gyűjtenek be. A vesszőt az intézet szőlőgyökereztető iskolái­ban gyors szaporítási eljárással — rügydugványozással gyöke­­reztetik. Jelenleg három holdon öntözéses gyökereztető iskolában több­­százezer szölőhajtást ne­velnek a törzstáblák bőví­tésére. A fiatal intézet területén most került tető alá á több mint egy­millió 600 000 forintos költség­gel épülő, modem, emeletes in­tézet, ahol helyet kap majd a borpince, a laboratórium, a fel­dolgozó és az irodahelyiségek? Körülötte pedig a dolgozók ré­szére készülnek a lakóépületek. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottsági Felelős szerkesztő: Weither Dánielt Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. száma Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-2? Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dí1 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemet. s> Tel.: 15-29. 27-49 lan törvényei szerint, de pokró­cunk — nincs! Hol az ujji'édö? — Ezek a mai hiányosságok már tűrhetőek — szakítja félbe társát a 63 éves Juhász Pali bá­csi —, de a kezdet... az volt nehéz! Én tudom, mert 11 év­vel ezelőtt alapító tagja voltam a SZEFU ősének, a BELSPED- nek. Azóta itt ezermesterkedem. Én építettem például ezt az iro­dát is. Emlékszem, sokszor még kocsink sem volt. Rossz autók­ból csináltunk kocsikat... Nem panaszkodhatok ma már. Tizen­egy év alatt 22 alkalommal kap­tam kisebb-nagyobb jutalmakat. Egy másik csoport éppen tég­lát dob ki egy vagonból. Eljö­hetnének ide a zsonglőrök ta­pasztalatcserére, olyan bravúros ügyességgel labdáznak a mun­kások egyszerre öt-hat téglával. — Miért nem használnak vé­dőkesztyűt, vagy legalábbis ujj­­védőt? Nem fáj az ujjuk? — Dehogynem. Használnánk mi örömmel — ha volna. Sok­szor olyan a tenyerünk, mint a pecsenye... Most meg jön a tél, — még rosszabb lesz.s. — Mi a szakmájuk? — Hórukk-emberek vagyunk. _ ? ? ? — Igen. j. igen... hórukk­­emberek. Nem hallott még erről a mesterségről? A 44-es Autóközlekedési Vál­lalat szekérfuvarozó részlegének dolgozói tód kapjuk ezt a szokat­lan felvilágosítást. Még jófor­mán ki sem virradt, de ők már itt várakoznak a SZEFU-iroda előtt, hogy megkapják aznapi feladatukat. Karmoló kapocs és lópokróc — Bizony, a mi munkánk ne­héz — mondja Dobos Pista bá­csi — és főleg: sokoldalú! Én már 11 éve űzöm ezt az ipart és azóta, ha esik, ha fúj, nekem menni kell fuvarozni, bútorokat cipelni, vagont kirakni. De azért most sem volna baj, csak kevés a szerszámunk. Nincs da­ru, meg karmoló kapocs, amivel például az 5—6 mázsás vasbe­ton gerendákat lehetne moz­gatni. — Igazad van, Pistukám — szól közbe Varga István. — Mi a múltkor jól megjártuk egy vasbeton gerendával. Hárman engedtük lefelé a kocsiról csúsz­tató korcsolyákon, de az egyik ; korcsolya eltört, a gerenda le­lzuhant és összetört. Szerencsére baleset nem történt, de a geren­dát megfizettették velünk. Most a »költöztető mester«, Pál László veszi át a szót, aki Tóth Miklós, meg Király József cimborájával végzi a legtöbb költöztetést Kecskeméten. — Sokszor 25—30 mázsás pán­célszekrényt kell az emeletekre felcipelnünk. Alaposan meg kell ám fogni, hogy feljusson! No, meg a zongora! Az ám a ké­nyes jószág! Le kellene pokróc­cal .takarnunk a mesterség írat­

Next

/
Thumbnails
Contents